Kérem, előre szólok: ez most hosszú lesz. Vagy tessék végigolvasni, vagy bele se kezdjenek, nézetem szerint ez az elmúlt évek legriasztóbb híre, de aki jobban fél mondjuk a pogácsa árának emelésétől vagy a hatméteres földönkívüli migránsok inváziójától, az kihagyhatja. Kezdhetjük? Hölgyeim és uraim: Kínában feltalálták a földi poklot.

Mondjuk Kína nagy és ősrégi ország, melynek történelme folyamán igen sokféle földi poklot feltaláltak már, kezdve Csin Si Huang-tivel, aki első császárként különös gondot fordított arra, hogy a saját híveit kivéve minden írástudót elevenen eltemettessen, és ha a Nagy Fal építése során akkora rést találtak a kövek között, amibe belefért egy szeg, akkor azt a szeget bele is verték, és felkötötték rá az adott falszakaszért felelős munkást. Igaz, Kína története nem Si Huang-tivel kezdődött, voltak ott már korábban is hagyományok kínzás valamint mészárlás ügyében, és remélhetőleg nem is Hszi Csinpinggel fog végződni, bár miként az első, ez az utolsó császár is mindent megtesz hatalma örökkévalóvá tételének érdekében.

Hszi mester bebetonozta az uralmát, erről írtunk is korábban (http://huppa.hu/szele-tamas-sarga-csaszar-voros-csaszar/), úgy áll a helyzet, hogy élete végéig fog uralkodni, de nincs kizárva, hogy azon is túl. A most bevezetésre kerülő rendszer pedig biztosítja a teljes, tökéletes és abszolút hatalmat bárkinek és örökkön-örökké.

Ráadásul nem csak Kínában használható.

Kedves ismerős hívta fel a figyelmemet a jelenségre, amit először a Passport.blog.hu írásában (https://passport.blog.hu/2018/08/09/lepontozva_kinaban) volt alkalmam alaposabban is megismerni, fogok is idézni belőle – de aztán egy alaposabb utánanézés bebizonyította, hogy a helyzet rosszabb annál is, amit hiszünk róla, ez a legördögibb hatalomtechnikai módszer, amit a rabszolgatartás óta feltalált az emberiség. Ez maga a legvégső zsarnokság.

De térjünk a lényegre. Arról van szó – illetve nem mostanság került szóba, hanem 2014. június 14-én, mikor Hszi Csinping örök hatalma kéjes álom sem volt még – hogy

„a Kínai Államtanács egy meglehetősen baljós dokumentumot adott ki „Tervezet a szociális hitelrendszer kialakítására” címmel. A száraz nyelvezetű dokumentum egy társadalmi kísérletet vázolt fel, mely Xi Jinping, a kínai Kommunista Párt főtitkárának terveit valósítja meg, aki az „aki egyszer megbízhatatlan, korlátozható” („once untrustworthy, always restricted”) elvet vallva adta ki az utasítást a szociális hitelrendszer (Social Credit System, 社会信用体系 shèhuì xìnyòng tǐxì) kialakítására.” (Passport)

Hát, mondanánk erre, mi van ebben rossz? Hiszen a hitelezési rendszer, főleg a szociális az állam egyik fontos alapköve, lám, ha államilag intézik, és nem mindenféle pénzintézetekre bízzák, elkerülhető lehet például az olyan krízis, ami nálunk a devizahiteleseket sújtotta. Az is természetes, hogy ha egy bank megvizsgálja az ember hitelképességét, mielőtt leül vele tárgyalni, az állam miért ne tenné ugyanezt? Vigyáz a közpénzre, amiből esetleg nyújtja a hitelt, nagyon helyes.

Dehogy helyes, kérem. Helyes akkor volna, ha ez kizárólag egy pénzügyi hitelrendszer volna. Még akkor is kifogásolható a magánügyekben való turkálás, de tény, hogy a hitelezőnek van némi joga megtudni, más adósságaimat például ki szoktam-e fizetni. Ha igen, kapok pénzt tőle, ha nem, hát nem.

Ugyebár az alapelve, hogy „aki egyszer megbízhatatlan, korlátozható”. Ez a banki hitelezés alapelve is, csak a bankok nem egészen ugyanazt hívják megbízhatatlanságnak, mint a kínai állam. Lássuk, mit ellenőriznek ebben a rendszerben?

Ellenőrzik a hiteltörténetet, vagyis azt, hogy rendben fizeti-e a kliens a számláit, van-e elmaradása – ez még nem baj. Ellenőrzik a teljesítési szokásait is, időben teljesíti-e a szerződéseiben vállaltakat vagy késni szokott? Jönnek a személyes adatok. Van-e lakcíme, telefonszáma, mobilja, internet-előfizetése. Hát, ez már kezd kicsit necces lenni, de ez még semmiség, most jön a feketeleves: ellenőrzik a viselkedési szokásait. Hol vásárol, mit vásárol, kitől és menyit? Ide tartozik az Alibaba példája a pontrendszerre: „Ha valaki napi tíz órát játékkal tölt, az nem tekinthető értékes embernek. Ellenben ha valaki pelenkát vásárol, jó eséllyel szülő, és felelősségteljes ember.” Sőt, itt tartják nyilván a közlekedési kihágásokat és az esetleges törvénysértéseket is! Az utolsó pont a legborzalmasabb. Ellenőrzik, nyilvántartják és értékelik az ügyfél személyes kapcsolatait is.

„Ha olyan emberekkel tart valaki kapcsolatot, akik kritikusan állnak a rendszerhez (vö. rendszerellenes elemek), vagy például a kollektív elhallgatás sorsára jutott Tiananmen téri eseményekről posztolnak, nos ők erős mínuszokra számíthatnak.” (Passport)

Tetszik már érteni a rendszer lényegét? Igen, totális, sőt, digitális diktatúra. Na, de hát, mondhatná a naiv állampolgár, maximum nem kap hitelt a delikvens, rossz az, de nem halálos. Hát, ha csak ennyi következménnyel járna... Nem, ez a rendszer jutalmaz és büntet, pontszám alapján. A pontozás 350-től 950-ig terjed.

„Azok, akiknek a pontszáma elérte a 600-at, akár 5000 jüan (nagyjából 200 ezer forint) kölcsönt kaphatnak az Alibabán a vásárlásaikhoz. 650 ponttól egyszerűsödik az autóbérlés és VIP becsekkolásra lesznek jogosultak a pekingi repülőtéren. 666 ponttól az 5000 jüannyi kölcsönt akár készpénzben is megkaphatják. 700 ponttól munkavállalói igazolás nélkül is utazhatnak Szingapúrba. 750 ponttól gyorsított eljárásban kaphatnak schengeni vízumot. Ráadásul a magas pontszámok egyfajta státusz-szimbólumot jelentenek, ezekkel százezrek villognak már most is a kínai Twitter-en, a Weibo-n, és a társkeresőkön is egyre inkább szerepet kapnak a „társadalmi pontok” a klasszikus BMW-t támasztós fotók mellett.” (Passport)

Ezek a jutalmak. Mondjuk felsóhajthatnánk Tóth Tihamér rosszemlékű atyával, hogy „hát érdemes volt, fiúk?”, de ezzel távolról sincs vége a felsorolásnak, jutalom nélkül lehet élni, kicsit nehezebben, de lehet – hanem most jönnek a büntetések.

A büntetések ponthatárát már nem hirdetik olyan hangosan és fennen, de az első az, hogy az ügyfél nem vásárolhat business-class repülőjegyet, ha nem javul a magatartása, akkor később már semmiféle repülőjegyet, aztán már vasúti jegyet sem. Utána kizárják őt és családtagjait a magániskolákból és az egyetemekről, megtiltják, hogy magas presztízsű (magyarul: jól fizetett) munkahelyen alkalmazzák, lassítják az internet-kapcsolatát, kizárják a hotelekből, aztán már az éttermekben sem szolgálhatják ki, végül pedig

A jóké is nyilvános, csak azt kevesebben nézegetik.

Annyit még mindenképpen tegyünk hozzá, hogy ez nem egy disztópikus rémálom, ez egy már működő szisztéma, csak egyelőre – 2020-ig – önkéntes a belépés, utána kötelező lesz minden kínai állampolgár számára. Annyira sikeresen működik, hogy már most, Sanghajban kilencmillió embernek tilos repülőjegyet venni, hárommilliót a vasúttól is eltiltottak.

Akkor most gondolkodjunk. Épp megy a televízióban egy hirdetés, aminek az az alapkérdése: „Mit tenne meg egy jó bankhitelért?” (Persze, semmi köze ehhez a rendszerhez, szögezzük le még időben). Sok mindent, mármint a reklám szerint, de hát közismert, hogy mennyi zöldséget aláírtak már polgártársaink egy kis devizaalapú hitel reményében, nyögik is. Ha a világ bármelyik országában bevezetésre kerül egy garanciális, államilag biztosított, fix és alacsony kamatozású hitelrendszer, amihez csak pár játékszabályt kell betartani: tolongani fognak az emberek a belépésért. És nem fogja érdekelni őket, miszerint cserébe az életüket adják el, ha már nem akarok olyan fellengzősen fogalmazni, hogy a lelküket.

Ez bizony már nem egyszerű üzlet, pénzügyi hitelmegállapodás két fél között, itt már bőven érezhető a kénkőszag. Ez a rendszer lehetővé teszi az állam számára, hogy a neki nem tetszőket minden bírósági ítélet nélkül büntethesse, izolálhassa, környezetüktől teljesen elzárhassa, kapcsolataikat akár meg is szakíthassa, bármiben korlátozhassa őket – és ehhez nem is kell tömlöcbe hurcolni senkit! Lehet fogoly az ember a saját lakásában is, egy zsúfolt nagyváros kellős közepén. Politikai fogoly is. Akár éhen is halhat. Akár eltörölhetik még az emlékét is két kattintással.

Persze Kína nem lenne Kína, ha nem csinálnának ebből is üzletet. Már megjelentek a „pontszám-tanácsadók”, akik megmondják, mely ismerősöket tiltsunk le, melyek maradhatnak, mit olvassunk, mit ne, melyik bankba tegyük a pénzünket, mibe fektessünk be a magasabb pontszám reményében. Mit lájkoljunk, mit olvassunk, hova nézzünk be naponta akár.

A rendszert persze ez nem hackeli meg, ezek tényleg csak tanácsok.

Hát kérem, ez maga az Abszolút Hatalom az emberi lelkek felett, a világ minden egyháza és politikai mozgalma elbújhat, ez a tökéletes zsarnokság. És nem kell hozzá sem hadsereg, sem zsandárság, sem inkvizíció, elég egy számítógépes rendszer. Meg a pénzügyek fölötti tökéletes kontroll.

A Társadalmi Szerződés érvényét veszti, illetve hitelszerződésé alakul.

2020-tól Kínában bárkivel bármit megtehet a hatalom. És tulajdonképpen már most sem áll messze ettől. Minden csak az internet-penetráción múlik.

Hogy mi mennyire vagyunk ettől? Vagy a világ bármely más országa?

Ne tessék azt motyogni, hogy „ezt csak a kínaiakkal lehet megtenni.” Velünk is meg lehet, pont három centire van bármelyik modern állam ettől, minden feltétele adott a rendszer bevezetésének, a technikai háttértől a pénzügyi rendszerekig, minden csak elhatározás kérdése. Elég egy kellően hülyén megfogalmazott törvényjavaslat, amit úgysem ért meg a választó, pláne, ha alaposan megbonyolítják, elég pár ügyes pénzügyi csali, némi jólét ígérete és tömegjelenetek fognak lejátszódni a rendszerbe való belépésért. Ha elegendő hitelt ígérnének egy családi ház megépítéséhez, egy jobb kocsihoz, és csak a lelkünk, a magánéletünk és a gondolkodásunk lenne az ára, a mai magyar társadalom kilencven százaléka azonnal írná alá a szerződést.

Az apróbetűs részt most is figyelmen kívül hagynák.

Ez a zsarnokság legfelsőbb foka, innentől fokozhatatlan.

És utána már csak egy államcsőd menthetne meg minket.

Zsarnokság, erőszak nélkül.

Ügyes.

És dermesztő.

Szele Tamás