A mai világra csak egyetlen szót használhatunk, egyetlen jelzőt, ez mindent elmond, és ennél többet nem is kell mondani róla: posztfaktuális. Túl van a tényeken, messze túl, abszolúte nem zavarja a valóság, nem is érdekli. A hírekkel is csak az általuk kiváltott érzelmek miatt foglalkozik: elég különös, hogy az információ kora ilyenre sikeredett, de ilyen.
(Fotó: Femina)
Az ember turkál a tegnapi hírek szemétdombján, és nemi undorral gondol arra, hogy húzhatott volna gumikesztyűt is: amelyiken nem a hazugság nyoma érződik, azon a manipulációé, még ami igaz is, azt sem hagyják félreértelmezés nélkül, nem is annyira a szerzők, annál inkább az olvasók – azok az olvasók, akik a saját kétsoros hozzászólásaikat a közösségi oldalon „cikknek” hívják, ha egy is elvész közülük, vége lesz a világnak, de legalábbis a szólásszabadságnak és olyan egészen egyszerűen nem létezik, hogy valamit ne tudjanak jobban mindenkinél.
Na, épp nekik készülnek az álhírek és a manipulált hírek. Ugyebár, tegnap végigsöpört a magyar független sajtón egy félreértés: a Népszava adta közre (https://nepszava.hu/3038323_az-epp-frakcio-megsem-buntetne-a-fideszt), brüsszeli források alapján, miszerint
„Az EPP-frakció mégsem büntetné a Fideszt
A Fidesz európai parlamenti képviselői teljes jogú tagként vehetnek részt az Európai Néppárt (EPP) újjáalakult frakciójának tevékenységében annak ellenére, hogy az EPP márciusban felfüggesztette a magyar párt tagságát. Ha a fideszesek úgy döntenek, hogy néppárti színekben folytatják a munkájukat, akkor nem hogy “büntetni” nem fogják őket, de még arra is lesz lehetőségük, hogy vezető parlamenti, illetve szakbizottsági tisztségekre pályázzanak, illetve megőrizzék pozíciójukat a politikai csoport átmeneti elnökségében, feltéve, hogy jelölésükhöz hozzájárul frakciótársaik többsége - mondták a Népszavának EP források. (Az ATV információja szerint automatikusan a néppárti frakcióban folytatják.)
A kereszténydemokrata csoport szerdán tartja alakuló ülését Brüsszelben. Ezen megválasztják a régi-új elnökséget: ismét bizalmat fognak szavazni Manfred Weber elnöknek és várhatóan a vezetőség újra EP-képviselővé választott korábbi tagjainak. Szájer József alelnök is a posztján maradhat, ha elindul a tisztségért és megkapja hozzá a szükséges szavazatszámot. A képviselőknek kedd délelőttig kell jelentkezniük az elnökségbe.” (Népszava)
Hát, ilyenkor legyint fáradtan az ember, okos fejével bólint s már nem remél, akkor ennyi történt, akkor valamiért a tizenhárom képviselő mégis fontos (bár eddig mindenhová kevesek voltak, illetve ahová nem, oda meg nem kellettek). Akkor a Néppárt jogállamisággal, korrupció-ellenességgel kapcsolatos terveinek annyi, nem lesz Weber-bizottság, ami megvonná az anyagi támogatásokat a diktatúrává cseperedő tagállamoktól, akkor szabad a vásár. Ez körülbelül ebben az értelemben vonult végig a címlapokon, a Magyar Nemzet gúnyosan pontosította a Népszavát, miszerint „A mondat második része csak akkor lenne pontos, ha azt írták volna, hogy a Fidesz függesztette fel tagságát az EPP-ben.” (https://magyarnemzet.hu/belfold/helyesbitjuk-a-nepszavat-6992981/) és már Gulyás Gergely is azt emlegette a Die Weltnek adott interjújában, hogy „a Néppártnak is az a legjobb, ha megtart minket”.
Születtek egymás után az összeesküvés-elméletek, mindenki tudni vélt valamit, mindenki átlátott a szitán, mígnem – ugyancsak a Népszavában – közhírré nem tétetett, hogy vissza az egész, hogy úgy mondjuk, ellenkezőleg áll a helyzet, a hír nem volt igaz (https://nepszava.hu/3038368_megiscsak-lefokozzak-a-fideszeseket-az-ep-ben).
„A Néppárt frakciója tartja magát a párt döntéséhez, amellyel felfüggesztették a Fidesz tagságát.
A Fidesz európai parlamenti képviselői nem tölthetnek be vezető pozíciót az Európai Néppárt frakciójában - tájékoztatta lapunkat Pedro López de Pablo szóvivő. Így Szájer József sem pályázott a politikai csoport vezetőségébe. A jelentkezés határideje kedd délelőtt 10 óra volt.” (Népszava)
Arról, hogy korábban miért gondolták teljesen másképp, csak egy félmondat szól, illetve annyi sem: arra utal a szerző, hogy a korábbi információk kiszivárogtatásból származtak (és jogosan: az eredeti írásban EP-forrásokat említ). Mármost azt viszont tudjuk, hogy csak az szivárog ki, amit szivárogtatnak, szél fúvatlan nem indul, a Népszava valószínűleg kicsit sem örült az első hírnek, de közölte, mert hitelesnek tűnt a forrása, és az ő nyomukon – hiszen a Népszava általában hiteles lap – közölte a fél magyar sajtó is. Aztán cáfolták és másnak is cáfolni kellett, kivéve a KESMA-médiát. De az újságíró magától nem hazudik, ha profi, és ennél a lapnál csak profik dolgoznak, az újságíró akkor közöl téves hírt, ha őt magát is megtévesztik. Ügyesen kell csinálni, mert nem telik el nap anélkül, hogy ilyen kísérlettel ne találkozzon a sajtómunkás, valamilyen próbálkozás mindig akad, ha nem politikai érdeke mentén próbálják az embert kihasználni, akkor gazdaságiak mentén, de ha az sem, akkor legalábbis valami személyes bosszúra. Szóval, ez nem a naiv emberek szakmája, aki hiszékeny, hamar megjárja, de ezzel együtt is néha sikerül egy-egy ilyen kísérlet. A Népszava tisztességét épp az bizonyítja, hogy az első adandó pillanatban közreadták a cáfolatot. Hogy egyébiránt kinek és mire volt jó ez az egész, kinek volt hasznos, hogy pár órán keresztül a magyar olvasók elhiggyék, miszerint a Néppárt amnesztiát tartott, az nem világos, ugyanis akárki is terjesztette ezt a tévinformációt, tudnia kellett, hogy nagyon hamar ki fog derülni az ellenkezője. Hasznát, értelmét, velejét nem látni, de valamire biztos jó volt.
Esetleg arra, hogy pár fejben tévesen ragadjanak meg a dolgok. Igaz ugyan, hogy ha az a pár fej Népszavát olvas, akkor a cáfolatot is olvasta, de hátha azon átsiklott... nem, tényleg nem értem, mire jó félrevezetni a sajtót.
És még ha csak a híreket hamisítanák. De már a fikciót is! Teljesen más, az előzőektől független hírek szólnak a „Csernobil” című minisorozat oroszországi fogadtatásáról. Mély tisztelet illeti az alkotókat, ugyanis kiválóan sikerült a széria, hiperrealisztikusan, annak ellenére, hogy tulajdonképpen a csernobili baleset nem volt egy nagyon látványos, filmre kívánkozó esemény. Nem, ismétlem, nem történt nukleáris robbanás, a magasnyomású gőz robbant fel, illetve vetette le a reaktor tetejét, bár ez sem ennyire egyszerű. Viszont rengeteg ember – az úgynevezett likvidátorok – dolgozott halált megvető bátorsággal, önfeláldozással azért, hogy megmentsék Európa (és természetesen az akkori Szovjetunió) nagy részét a radioaktív fertőzéstől. Csak munkásból kétszázezret soroztak be (a katonákkal együtt nyolcszázezren voltak), és borzasztó a veszteségi arányuk: a besorozott kényszermunkások közül 13 000 likvidátor már nem él, és 70 000 súlyos betegségekben szenved. Az elhunytak 20%-a öngyilkos lett.
Erről viszont már lehetett megrázó erejű filmet forgatni, még ha a Kremlnek nem is tetszik. Pillanatnyi gazdasági okok miatt most Moszkva nem találja időszerűnek a likvidátorok és az áldozatok emlegetését, és már meg is tette a megfelelő ellenlépéseket.
Mivel a sorozat nem nevezi magát dokumentumfilmnek, nem is cáfolhatják, kikezdik hát másképp. A távolról sem kormánypárti, angol nyelvű „The Moscow Times” (nem összetévesztendő a putyinista „Russia Times”-szal) érdekes válogatást közöl az ottani kormánysajtó lejáratási kísérleteiből. (https://www.themoscowtimes.com/2019/06/04/putins-media-struggle-to-deal-with-hbos-chernobyl-a65866) Akkor szemezgessünk mi is.
A Komszomolszkaja Pravda szerint világos, hogy a fikciós filmsorozatot a Roszatom üzleti versenytársai finanszírozták, a célból, hogy így is lejárassák Oroszországot, mint atomhatalmat és a cég is kevesebb reaktort adhasson el.
Az „Argumenti i Fakti” sommásan annyit mond: karikatúra ez, nem valóság.
Közben elkezdett terjedni az orosz (és magyar) médiában egy Karla Marie Sweet manchesteri forgatókönyvíró által feltett, nagyon butácska kérdés, mely azt firtatja, miért nincsenek színesbőrű karakterek a filmben? Ha a hölgy kérdezett is ilyent, nagyon megbánhatta már – egyfelől, mert hogyan lehettek volna Ukrajnában és akkor színesbőrű emberek nagyobb létszámban? Másfelől, mert a fél világ rajta röhög. Azért nem állítható teljes bizonyossággal, miszerint egyáltalán kérdezte, mert zárttá tette a Twitter-fiókját, feltehetőleg a reakciók miatt. De a kérdés, akár elhangzott, akár nem, lehetővé tette a Russia Today számára, hogy bemutassa a fekete bőrű, vologdai illetőségű Igor Anatoljevics Kirjakot, aki részt vett a mentésben és ki is tüntették.
Újabb csapás az imperialistákra, mondaná Virág elvtárs, de a gőzhenger nem áll meg, az állami NTV nekilátott leforgatni a saját csernobili sorozatát, melyben – most tessék figyelni! - egy ármányos CIA-ügynök szabotázsakciójának köszönhetően történik meg a baleset.
Ugyebár, ez is fikciós mű, ezen sem lehet számon kérni a tényeket – de azért hatalmas különbség, hogy megtörtént eseményekről forgat valaki feldolgozást, vagy kitaláltakról. Az orosz fél arra hivatkozna egy esetleges vitában, hogy mindenkinek jogában áll olyan mesét kitalálni, amilyent csak akar, míg mesének mondja, nem is hazudik.
Hát ez igaz, de lássuk, mi folyik előttünk. Ugyebár, először ott voltak a letagadhatatlan események. Azért megpróbálták őket tagadni, csak nem ment. Aztán megszületett ezekről rengeteg riport, beszámoló, regény (a legjobbat talán Frederick Pohl írta), máig birkózik Ukrajna és részben Fehéroroszország a baleset következményeivel, azonban...
Azonban hiába a tények, hiába a lakhatatlanná vált Zóna, most pillanatnyilag kényelmesebb volna másról beszélni, aminek orosz földön nagy hagyományai vannak, az 1957-es Majak-katasztrófát, amit Kistim-balesetnek is hívnak, a kilencvenes évek közepéig nem merte senki sem emlegetni, holott az akkor és ott kiszabadult radioaktív szennyezés a csernobilinek a kétszerese volt.
Most bemutatták ezt a sorozatot, mi a teendő? Sárkány ellen sárkányfű, leforgatnak egy ellensorozatot. Az első csak fikciós, a másik már hazugság: de érvényes rá az alkotói szabadság elve. A nézők meg majd hol az egyiket hiszik, hol a másikat. Mindig azt, amit később láttak.
Ugyanis a szikár tények nem érdekelnek senkit, a hit a lényeg ebben a posztfaktuális, tényeken túljutott világban, az emberek reakciója, érzelmei.
Ezért manipulálják a híreket, de még a filmsorozatokat is, és mivel két, bizonyítékokkal alá nem támasztott állítás logikai értéke azonosan nulla, így relativizálódik az igazság értéke. Ez is a cél különben, ezért találták fel a Káoszgépet: ha már senki sem fogja tudni, mit higgyen, annak fognak hinni, akit többet és hangosabban hallanak.
És akkor „győz hát a vén Hazugság.”
Posztfucktuális kor.
Szele Tamás
