Doktor úr, jöjjön azonnal, a kis Hungáriának rohamai vannak! Görcsökben fetreng, habzik a szája, eszméletét veszti időnként, a nyelvét is majdnem elharapta. Tegnap több veszélyes szimptómát is produkált, minden jel arra mutat, hogy sürgősen kezelésre szorul. És nem orvoshoz vitték eddig, hanem sarlatánok foglalkoztak vele, nem is csoda, ha romlik az állapota.
Persze, doktor úr, tudjuk, hogy a megbetegedés leginkább a központi rendszert érinti. Hogy mondja, idegrendszert? Hát... maradjunk a központi rendszer hibájánál. Sajnos már nem csak neurológiai, de pszichiátriai problémákkal is találkozunk, ami ilyen esetekben előfordulhat ugyan, de ritka. Megjelent például a páciensnél a mitománia, a paranoia, a diszkalkulia.
És ez mind tegnap!
Csak persze különböző esetekben, helyeken és időpontokban.
Például vegyük a mitomániás esetet. Kérem, doktor úr, ez a Tarlós egy zseni, ez megcsinálta az önkormányzati választásokra az ötös metrót, egy fillér befektetés nélkül, pusztán a szájával. Én is tudom, hogy a Műkörmös Aranka a térről meg egész öröklakást hozott össze pusztán a szájával, de Tarlós módszere más és egy metróvonal azért mégis komolyabb ingatlan, mint egy öröklakás.
„A Tarlós István főpolgármester által vezetett budapesti közgyűlés elfogadta a főváros 2030-ig szóló közlekedési fejlesztéseit összefoglaló Budapesti Mobilitási Tervet, amely az eddigi legátfogóbb fővárosi közlekedési fejlesztési koncepció. Erről lapunk is írt korábban. A tervben a H5-ös HÉV föld alá süllyesztése mellett számos, a III. kerületiek közlekedését érintő fejlesztési elképzelés is hangsúlyosan szerepel.
A terv szerint a fővárosi önkormányzat kezdeményezi a H5-ös HÉV vonal fejlesztését érintő kormányhatározatok módosítását annak érdekében, hogy a vonal Békásmegyer és a belváros közötti szakaszát metróüzemre alakítsák át, tekintettel a H5-ös HÉV fontosságára, utasforgalmának nagyságára. Az elgondolást az is indokolja, hogy Óbuda közlekedési problémái a várost kettészelő HÉV négy III. kerületi, szintbeli kereszteződésére vezethetők vissza, amelyek akadályozzák a helyi közúti közlekedést.
A közgyűlés arról is döntött, hogy a H5-ös HÉV vonalat, tekintettel annak fontosságára, utasforgalmának nagyságára, 2019. szeptember elsejétől a főváros M5-ös metróvonalaként hivatkozza, és felkéri a BKK-t a szükséges módosítások átvezetésére.”
Hát kérem, ennél nagyobb trükköt még a Rodolfó sem tudott volna bemutatni: csiribú, csiribá, kedves budapestiek, kaptatok ingyen, a semmiből egy újabb metróvonalat! Az egy dolog, hogy eddig is ott volt, csak szentendrei HÉV-nek hívták, de átneveztük és most már metró! Levinni a föld alá Békásmegyerig? Nem lesz olcsó, annyit mondok, és sokak közlekedését fogják akadályozni a munkálatok, ugyanis ha belegondolunk, míg süllyesztik a HÉV-et, természetszerűleg nem fog járni, de vannak helyzetek, amikben semmi sem drága, ez most nem ilyen, de úgy teszünk, mintha az volna. Ugyanis értem én, miszerint azt a négy szintbeli útkereszteződést zavarja a HÉV, de lenne egy olcsóbb megoldásom: mi volna, ha nem a teljes helyiérdekű vasutat vinnénk le a föld alá, alakítanánk kéregvasúttá (ha valódi, fúrt alagútban vezetnénk, az részben az Isten pénzébe is belekerülne, részben pedig a Duna közelsége miatt nem is lenne a legjobb ötlet, lefogadom, hogy így is lesz bajuk az építőknek a talajvízzel), hanem az útkereszteződéseket vinnénk le meg fel, közúti alul- és felüljárókkal?
Mégis egyszerűbb megoldás volna, és annyiba nem is kerülne, annyi embert nem bosszantana fel, mint a járat kéregvasúttá alakítása, fedett sáncba vezetése a Margit-hídtól Békásmegyerig.
Mondjuk nem csodálom, hogy nem merült fel – az egész terv csak azért létezik, hogy az önkormányzati választások kampányában majd elmondhassák szeptembertől „Budapest megkapta tőlünk negyedik és ötödik metróvonalát is.” Még akkor vagyunk szerencsések, ha senki hozzá sem lát a megvalósításának.
Hát, ez bizony a mitomán nagyotmondás tipikus esete. Akkor lássuk a paranoiát.
Almát lopni nem bocsánatos bűn és nem is mindig fizetődik ki, ezt Ádám óta tudjuk, bár teológusok nemzedékei vitatkoztak már azon, hogy a Tudás Almája nélkül, tehát ostobán mennyit élveztünk volna az Édenkertből – valószínűleg semennyit, ugyanis meg sem születünk, az ivaros szaporodás is az almalopás következménye az embereknél. De most sikerült megtalálnunk az Ostobaság Almáit.
Azt írja ugyanis a Pécsi Stop, hogy:
„A Pécsi STOP információi szerint (legalább) az egyik iskolában kiadták: 5(!) évre visszamenőleg, napi bontásban szedjék össze a hiányzó diákok névsorát és a kimutatást, hogy mi lett azokkal az almákkal, amik így nem fogytak el. Almabűnözők, szorul a hurok!
A magyar általános iskolákban általában almát adnak a tízóraihoz, ám arra, ami most jön, egyetlen almagengszter, egyetlen almagonosztevő sem volt felkészülve.
Lapunk úgy értesült, hogy az egyik észak-magyarországi tankerületben kiadták az ezzel foglalkozó kollégának, hogy gyűjtse össze, név szerint, hogy kik hiányoztak az adott iskolából.
Név szerint
Öt teljes évre visszamenőleg.
És ezzel még nincs vége: ugyanígy, napi bontásban azzal is el kell számolnia az intézménynek, hogy mi lett azoknak az almáknak a sorsa, amiket a hiányzó diákok nem ettek meg.” (Pécsi Stop)
Valami hasonlót már láttunk volt 2012-ben, mikor is az Emberi Erőforrások Minisztériumának Költségvetési Főosztálya elrendelte a lovak megszámlálását a kórházakban és erről körlevélben értesítette a gyógyintézetek főigazgatóit. Mondjuk a kórházi ló és az iskolai alma között van különbség, ugyanis ha hiányzik egy ménes mondjuk a reumatológiáról – és lássuk be, ez bármikor előfordulhat – abból elképzelhető, hogy nem főztek pálinkát, ellenben a hiányzó tanulóknak járó almákból lehetséges volna. Más kérdés, hogy ez már előrevetíti a Big Data használatát is, mármint az elvetemült almatolvajok részéről, akik átfogó statisztikákkal és extrapolációval állapítják meg, hogy Pistike vélhetően náthás lesz novemberben, így számíthatnak az almáira.
Különben pedig, ha esetleg leltárhiány is mutatkozik almából és el is sinkófálódtak a hiányzó diákoknak járó gyümölcsök, akkor mi a megoldás? A hiányzók almáinak központi raktározása és későbbi szétosztása, tekintet nélkül az árucikk romlandó voltára? Utólagos alma-megváltás fizetése? Vagy mi értelme van ennek az egésznek?
Nagy a baj, csak nem az almával, hanem az elmével.
Szintén tanügyi eset, de már a diszkalkulia tárgyköréből, hogy Zuglóban nem jutalmazzák a jó tanulókat – mert túl sokan vannak.
Az úgy volt, hogy a kerületben meghirdették májusban a „100 ötös” pályázatot. Azok a gyerekek jelentkezhettek az iskolatitkárnál, akiknek az ellenőrzőjébe több mint 100 db ötös jegy került be a 2018/19-es tanévben, azzal az ígérettel, hogy a tanévzárón jutalmazzák ezeket a tanulókat. Nem volt szó semmiféle különleges jutalomról, maximum egy oklevélről, kicsiben olyan lett volna ez, mint a Szocialista Munka Hőse érdemrend: pénz nem jár vele, csak a szégyen, a régi vicc szerint.
Az ám de oklevél sem járt: a tankerületi központ hivatalosan tájékoztatta az igazgatónőt, miszerint:
„Az iskolák nagyságrendekkel több gyerek nevét küldték be, mint amire számítottak, és sajnos nincs mód ennyi tanulót oklevéllel jutalmazni, ezért a „100 ötös” programot leállították.”
Mi került volna sokba? A papír? A4-es, laminált lapok kinyomtatása? És miféle tankerületi központ az, ahol nem tudják, körülbelül hány jó tanuló lehet a hatáskörükben? Miféle oktatás az, ahol a jó eredményt nem jutalmazzák?
Idén még csak nem jutalmazzák, jövőre már büntetik is.
Az sem utolsó tünet, hogy tegnap a Nyugati Pályaudvar fölött a Harmadik Birodalom héliumos lufira kötött, horogkeresztes lobogója szálldogált, meglehetősen alacsonyan – vagy valamelyik szélsőjobboldali honfitársunkból tört ki a kreativitás, vagy szimplán megőrült valaki, manapság gyakoribb ez, mint a lumbágó.
Jöjjön, doktor úr, segítsen, a kis Hungária egyre rosszabbul van, ráadásul az a rögeszméje, hogy ő így van jól.
Látja, miféle rohamok kínozzák, egy percet sem várhat a terápia!
Legalább szedáljuk le, míg összeül a konzílium.
Nyugodjon le végre, mert ezek a rohamok egy nagy, általános és félek, végzetes krízis előjelei lehetnek.
Doktor úr: a helyzet komoly.
Szele Tamás
