Forgókínpad

Forgókínpad

...maga az ember

2019. július 18. - Szele Tamás

Ugye, a stílus. Öreg közhely ez, annyira régi, hogy az se biztos, kitől származik, talán Buffontól, mindegy is – lehetne vitatni, de itt és most nem érdemes, tegnap ugyanis valóságos stílusparádékat láthattunk a kormány csodás sajtójában, igazi etikettvitát, ami rávilágított kicsit arra is, mit akarnak igazából ezek az emberek.

troll_keve.jpg

(Fotók: KÉVE)

Mindent, de azt most rögtön, meg még annyit, hogy aki nem ők, az ne is legyen.

Persze, ennek a megfordítása – amivel élni szoktak – miszerint az „ellenzék” akarja ugyanezt, ugyanígy már bonyolultabb állítás, mert azonnal feltevődik a kérdés: melyik ellenzék? Kis honunkban ugyanis annyi igazi, eredeti és egyedül üdvözítő ellenzék működik, hogy egy féltéglát sem lehet elhajítani anélkül, hogy el ne találnánk vele egy kóbor nemzetmentő prófétát, ezt a kormány oldalán sikerült megakadályozni, ők legalább kívülről nézve egységesnek tűnnek. Ott látszólag „egy a zászló, egy a tábor”, még a parancsokat is egységesen hajtják végre, bár nézetem szerint ez a nagy fegyelem lehet egy ideig a győzelem titka, de után óhatatlanul generálhülyeségbe torkollik, mint Svejk és a Monarchia hadseregének esetében.

Na, de lássuk, miről beszélünk, több esetet is elemeznünk kell, az első rögtön a trollgyár és a Pesti Srácok esete.

Az úgy volt, hogy nemrég bejelentették: az utolsó szabadstrandot is felszámolják Keszthelyen, és egy kutyás élményparkot hoznak létre az egyhektáros területen, amit egy cég igen olcsón kap meg. Nem tudni biztosan, kormányközeli vagy kormánytávoli cég ez, de annyi biztos, hogy a keszthelyiek nem fogadják őket feltétlen rajongással. A helyi Kisvárosunkért Érdekvédelmi Egyesület (KÉVE) civil szervezet tiltakozást is hirdetett, ami beindította a propagandagépezetet – ugyanis ha nekem vagy másnak nem tetszik ez vagy az, azzal nem foglalkoznak, ha panaszkodunk rá, még élvezik is talán egy kicsit, hogy nekünk rossz, de ha aktívan, láthatóan szerveződik valami, az átlépi az ingerküszöböt és elindul a verkli. Esetünkben elengedték a trollfalanxot, mint Nagy Sándor a lándzsás hoplitáit vagy Dzsingisz a lovasrohamot.

Mondjuk Dzsingisz kán jobb hasonlat, ugyanis a kedves mongolok időnként annak érdekében, hogy nagyobb létszámúnak tűnjenek, a halottaikat is felkötözték a lovakra, persze csak míg nagyjából egy darabban voltak az elhunytak, így aztán néha megesett, hogy a rohamozó fergetegnek legalább a negyede már a támadás előtt sem volt az élők sorában. Ugyanezt a Facebookon még ennél is sokkal könnyebb megcsinálni, egy óra alatt összedobható húsz-harminc kamuprofil, sosemvolt-sosemlesz emberekkel, a rendszer majd (talán) ki fogja őket szűrni, de míg erre sor kerül, lehet a nevükben mondani, amit csak kell. Persze van ennek is egy művészete, ha lehet, gyakori nevet kell adni nekik, kell találni valami portrét is nekik a neten (ugyanis gyakori, bár hamis érv az internetes „vitákban” azok ellen, akiknek nincs profilképük, hogy „arctalan troll vagy, nem vállalod a saját képedet sem” - mi van, ha az illető nem arctalan, csak ronda, és ezt tudja is magáról?), kell egy minimális háttér, dolgozzon valamit a mesefigura, legyen legalább picit hihető, hogy élő ember – és indulhat is Mordor serege. A rendszer pedig majd a fotók alapján egyszer rá fog jönni, hogy ez másik embert ábrázol, de az majd egyszer lesz. Idekívánkozik a minap látott panasz: egy ikerpár egyik tagját értesítette a Facebook, hogy valaki mintha visszaélne a fényképével. Persze: a másik ikerre gondoltak, és mivel egypetéjűekről van szó, meglehetős a hasonlóság kettőjük között. Erre például nincs felkészülve a közösségi oldal algoritmusa, a kamuprofilok irtására inkább, de az sem történik meg azonnal.

No, de ott tartottunk, hogy a keszthelyi KÉVE egyesület meghirdette a tiltakozást, sőt, meg is tartották, minek következtében az egyesület oldalára rászabadultak a Gyűrűlidércek és a Pesti Srácok is külön írásban foglalkozott a jelenséggel, melynek megkapó címére fel is hívnám a figyelmet: Agyhalál az ellenzéki oldalon: pár hete még állatügyi ombudsmant akartak, most meg a kutyás strand ellen tüntetnek”. Szerzője az aranytollú Füssy Angéla, az informátorok nagy barátja, aki az őt segítők nevét lazán kiadta az ügyészségnek a Czeglédy-ügyben, hiába kérték az anonimitást. No, de jegyezzük meg a szót: agyhalál. Gyakori kifejezés különben a kormánymédiában, a „sivalkodás”, „ajvékolás”, „szánalmas” és „lipsi” műszavakkal együtt, mondhatni, amelyik írásban ezek bizonyos gyakorisággal előfordulnak, az magán viseli a KESMA bélyegét. De idézzünk is!

A szánalmas demonstrációnak nevezett toporgást, mint már említettük, élőben közvetítették a Facebookon. Hozzászólásaikban nem finomkodtak a keszthelyiek, és karakánul megmondták a véleményüket a hazugságokkal kampányoló, civilnek álcázott ellenzéki politikusoknak.”

Esetünkben a „nem finomkodtak” és a „karakán” azt jelenti, hogy durván és érvek nélkül trágárkodtak és rágalmaztak. A szerző még megjegyzi a KÉVE-ről, hogy „bénák és nevetségesek”, a többi már legyen a kamuprofilok munkája.

troll2_keve.jpg

Hát igen: a KÉVE ugyanis rákeresett a leghangosabban ágálók profilképeire – mindenki megtehetné különben, meg kell nyitni a fotót, jobb klikk rajta és a „Képkeresés ezzel: Google” opciót kell választani. Csak lusták az emberek. Hát uramfia, vaskalap, kiderült, hogy a profilképeknek van ám más gazdájuk is: egy amerikai orvos, egy sapkareklám ugyanonnan, egy szerb srác, és így tovább: kamuprofilok anyáztak az oldalon már napok óta. Lopott arcképekkel, amint lopta már el az én portrémat is a rossz emlékezetű Spuvunya János bácsi, csak én nagyon hamar megtudtam és irgalmatlan botrányt csaptam. De ki tudja, lehet, hogy valahol Thaiföldön vagy Sao Toméban és Principében valaki most is az én arcképemmel szélhámoskodik, ez kivédhetetlen.

troll3_keve.jpg

De lám, a stílus, kérem, megmutatkozott már az aláírt Pesti Srácok-anyagban is, a szélhámosok álnéven elkövetett kommentjeiben pedig még inkább.

No, de vegyük a második esetet. Az Origo lankadatlanul buzgólkodik azon, hogy ne csak felszámolja mindenestől a Magyar Tudományos Akadémiát, de helyét fel is szántsa és vesse be sóval: persze, nem az Origo személyes szívügye ez, ők csak a lesújtó vasököl, a kar mentén, melyhez tartoznak, eljutunk a fejhez is, ami az ütésről dönt (utóbbi időben folyamatosan verekszik, valljuk meg). Kedden például olyan címmel közöltek írást, miszerint:

Politikai kifizetőhellyé vált az MTA Prémium Posztdoktori Program”

Az állítást azzal indokolták, hogy szerintük:

...idén számos nemzetközileg nulla teljesítménnyel rendelkező „kutató” is megkapta.Egyikük Szilágyi Emőke Rita, az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet tudományos munkatársa, tudományos titkára, aki „Oláh Miklós levelezése. Kritikai kiadás II.” című pályázatával nyerte el az ország legrangosabb és legtöbb pénzzel járó tudományos ösztöndíját. A döntés különösen érthetetlen, mivel a Tudományos Művek tárát böngészve kiderül, hogy Szilágyi Emőkének egyetlenegy cikke sem jelent meg nemzetközileg jegyzett folyóiratokban.

Ennek oka alighanem az, hogy Szilágyi Emőke idejének nagy részét akadémiai titkári teendőire és Facebook-kommentelésre fordítja. Az elmúlt év során a virtuális térben ádáz harcokat vívott az MTA „autonómiájának” és a „tudomány szabadságának” védelmében, és aktív kommentelője az Akadémiai Dolgozók Fóruma Facebook-csoportjának.” (Origo)

Hát, ez két dolgot jelent. Az első az, miszerint az Origo úgy hazudik, mintha könyvből olvasná, ugyanis a vádnak egy szava sem igaz, mint azt az MTA BTK közleménye bizonyítja is, a másik, hogy lelepleződött a rendszer működésének egy része. Ugyebár, az Origo névtelen szerzője a megrágalmazott kutató Facebook-posztjaival érvel – tehát, ha már nem tudják mindenkinek minden megnyilvánulását mindig megfigyelni, és a gyanús viselkedést azonnal büntetni, akkor megfordítják a botot, és ha valaki bekerült a célkeresztbe, akkor átrostálják a közösségi oldalakon végzett tevékenységét is, de ha kellene, és sikerülne feltörni a Google-fiókját, valószínűleg a kereséseit is átnéznék. Ócska módszer, spiclimódszer. A névtelenül rágalmazással együtt pláne.


És mindezek fényében, ennyi lebukás, leleplezett hazugságok, fényt kapott trollok után mit ír ma reggel az Origo?

Csicska, vérhülye, ostoba - egy balliberális, kulturális újságírónő átkozódásai”

Az a bajuk, hogy az egyik jó nevű kollegina – hozzájuk képest sokan jó nevűek, ugyanis ez a mai rágalom-ária is névtelenül jelent meg, de Csáki Juditnak valóban kifogástalan és kiváló a szakmai hírneve – a publicisztikában kevéssé maradandó alkotásra képes, ám annál szorgosabb és lelkesebb Apáti Bencét némely dorgálásban részesítette, és ezek a szavak is előfordultak a megszólalásában. (Jé, az üldözött Apáti még sincs letiltva a Facebookról?)

Hát, ne finomkodjunk, mert kitör belőlem a rejtőzködő bayerzsoca és az senkinek sem lesz jó. Három kifejezés használatán sértődött meg a névtelen hős, ráadásul Apáti helyett, mintegy az ő nevében, ezek miatt beszél „gyűlöletről” - na, nézzük csak, ma hányat szedtem össze tőlük csak ebben az írásban?

Agyhalál, sivalkodás, béna, nevetséges, szánalmas, lipsi (igen, ebben az Origo-cikkben is kikel a szerző, miszerint a „lipsi” szót „p”-vel írják „sokan – ironikusan és teljesen tudatosan”, szóval a szójátékból kilógó szalonzsidózás is teljesen comme il faut már), tehát még jó, hogy az Origo és a Pesti Srácok selyem zsebkendővel fogják a lószerszámot, ha igénybe veszik. És állandóan igénybe veszik.

Kicsinyes, óvodás, árulkodó, kukkoló módszerek, aljas, képmutató spiclitechnikák, kislányos sértődékenység és kocsmai krakélerség egy időben – mit is mond a közhely a stílusról?

Hogy maga lenne az ember?

Ez a stílus inkább maga a gazember.


Szele Tamás

süti beállítások módosítása