Méltatlan dolog, hogy pont ma, az Ukrajna elleni teljes körű orosz invázió kezdetének negyedik évfordulóján kerül szóba az alábbiakban ismertetendő kérdés, de sajnos elengedhetetlen az említése, ugyanis a kialakulni látszó helyzetnek nagyon komoly világpolitikai következményei lehetnek. A Pentagon szerint ugyanis – mint a The Washington Post írja – az Egyesült Államoknak kevés a lőszere egy Irán elleni hadjárathoz és ehhez az ukrajnai, valamint a korábbi, houthi-ellenes harcoknak is köze van.

(Képünk illusztráció)

Hogy ez mennyire igaz és mennyire lehet tévedés az természetesen nagyban függ attól is, miféle háborút akar viselni az Egyesült Államok Irán ellen, és ez mennyi ideig fog tartani – de ezt részletezi is a The Washington Post elemzése, melyhez fűzött megjegyzéseimet szokás szerint a bekezdések végén, csillag alatt fogom megtenni.

Egyelőre ott tartunk, hogy miközben a Trump-adminisztráció egy Irán elleni támadást mérlegel, a Pentagon vezető tábornoka figyelmeztette Donald Trump elnököt és más tisztviselőket, hogy a lőszerekben mutatkozó kritikus hiány és a szövetségesek támogatásának elmaradása jelentős kockázatot jelent a műveletre és az amerikai személyi állományra nézve – állítják a belső vitákat ismerő személyek.

Dan Caine tábornok, az egyesített vezérkari főnökök elnöke aggodalmát fejezte ki egy múlt heti, Trumppal és vezető tanácsadóival tartott fehér házi találkozón – mondták ezek az informátorok –, figyelmeztetve, hogy bármilyen Irán elleni nagyszabású művelet nehézségekbe fog ütközni mivel az amerikai lőszerkészlet kimerülőfélben van. Caine-nek a fehér házi találkozón tett megjegyzéseiről korábban sehol sem számoltak be.

Ettől függetlenül, a Pentagon e havi találkozóin Caine szintén aggodalmakat fogalmazott meg egy esetleges iráni hadjárat méretével, az azzal járó összetettséggel és az amerikai áldozatok lehetőségével kapcsolatban – mondta egy illetékes. A tábornok azt mondta, hogy bármely műveletet tovább nehezítene a szövetségesek támogatásának hiánya, mondta ez a személy, aki másokhoz hasonlóan névtelenséget kért, hogy a négyszemközti beszélgetésekről beszámolhasson.

Caine hivatala közleményében azt írta, hogy az elnök legfőbb katonai tanácsadójaként az elnök „katonai lehetőségek sorát, valamint a másodlagos megfontolásokat és a kapcsolódó hatásokat és kockázatokat ismerteti az Amerika biztonsági döntéseit meghozó polgári vezetőkkel”. Caine – teszi hozzá a közlemény – „ezeket a lehetőségeket bizalmasan bocsátja az érintettek rendelkezésére”.

A Fehér Ház szóvivője, Anna Kelly azt mondta, hogy Trump „számos véleményt meghallgat egy adott kérdésben, és annak alapján dönt, hogy mi a legjobb az Egyesült Államok nemzetbiztonsága szempontjából”.* Caine-t „Trump elnök nemzetbiztonsági csapatának tehetséges és nagyra értékelt tagjaként” jellemezte.

*Abban azért nem vagyok biztos, hogy ez a jelenlegi amerikai elnök legfőbb szempontja.

Trump a cikk megjelenése után a közösségi médiában azt írta, hogy az „100%-ban helytelen”, miszerint Caine „ellenzi, hogy hadat üzenjünk Iránnak”. Azt is mondta Trump, hogy a tábornok nem szeretne katonai konfrontációt látni Iránnal, de ha ez mégis előfordulna, „véleménye szerint az valami könnyen megnyerhető helyzetet idézne elő”. Azok az emberek, akik a The Washington Postnak Caine véleményéről nyilatkoztak, egyenesen ellentmondtak Trump optimista szavainak.

A keddi fehér házi megbeszélésen részt vett JD Vance alelnök, Marco Rubio külügyminiszter, John Ratcliffe CIA-igazgató, Pete Hegseth védelmi miniszter és Stephen Miller fehér házi tanácsadó – mondta a The Washington Postnak az egyik informátor.

Caine nézeteit, amelyekről korábban az Axios számolt be, a kormányzat rendkívül hitelesnek tartja, mivel korábban két másik nagyszabású műveletet is sikeresen végrehajtott, amelyeket ő felügyelt: az iráni nukleáris létesítmények elleni nyári támadást és a Nicolás Maduro venezuelai elnök elfogását célzó januári rajtaütést. Caine – mondta egy, a tárgyalásokat jól ismerő személy – támogatni fogja az elnök döntését, akármi is legyen az, ahogyan azt a korábbi műveletek esetében is tette, és nem akarja, hogy úgy tűnjön, mintha bármelyik lehetőséget kizárná.

Azonban az iráni hadjárat mértéke Trump céljaitól függően eléggé sokféle lehet.

Irán rakétaprogramjának kiiktatása több száz célpontot jelentene egy Iraknál több mint háromszor nagyobb országban. A célpontok közé tartozhatnának rakétaindító állások, amelyek közül sok mozgatható; utánpótlási raktárak; légvédelmi rendszerek; és az említett fegyverek szállítására használt közlekedési hálózatok.

Ha a cél Irán legfelsőbb vezetőjének, Ali Khamenei ajatollahnak a megbuktatása, ahogyan azt Trump nyilvánosan említette, akkor a célpontok száma drasztikusan kibővülne több ezer helyszínnel, beleértve a parancsnoki és irányítási csomópontokat, a biztonsági szolgálatok épületeit és a Khameneihez kötődő kulcsfontosságú létesítményeket. Egy ilyen hadjárat hetekig vagy hónapokig is elhúzódhatna, sokkal több lőszert igényelne, és az amerikai erőket intenzívebb megtorlásnak tenné ki – mondta egy volt védelmi tisztviselő.*

*Itt látjuk a probléma gyökerét. Iránt katonai csapásmérésre képtelenné tenni nagyon nem ugyanaz, mint elérni egy teheráni rendszerváltást. A második cél valóban aránytalanul több lőszert igényel, azonban ha Irán „csak” a katonai potenciálját veszíti el, és rendszere a helyén marad, sőt, Khamenei vezeti a továbbiakban is, úgy két perccel a harcok véget érte után megindul a fegyveres erők újjászervezése, a katonai támaszpontok és rakétaindító állások újjáépítése, sőt, az urándúsítás is, így a Közel-Kelet és a világ biztonsága szempontjából nagy eredmény nem születik. Végső soron tehát csakis a teheráni rezsim lebontása lehetne az egyetlen értelmes célja egy amerikai támadásnak – de az bizony sokba kerül.

A kormányzat masszív csapásmérő erőt vont össze a Közel-Keleten, és Trump elismerte, hogy mérlegeli egy korlátozott csapás lehetőségét is, amelynek célja, hogy Teheránt egy olyan megállapodásra kényszerítse, amely Washington számára kedvező feltételekkel korlátozza nukleáris programját. Irán kifejezte hajlandóságát az alku megkötésére, de továbbra is nézeteltérések vannak a felek között, például az urándúsítási képesség fenntartásával kapcsolatban. Az amerikai és iráni tárgyalópartnerek közötti megbeszélések a tervek szerint ezen a héten Genfben folytatódnak.

Egyes amerikai tisztviselők ellenzik a korlátozott csapást, mert az a kölcsönös erőszak kiszámíthatatlan ciklusát indíthatná el, beleértve a térségben tartózkodó amerikai katonai és diplomáciai alkalmazottak elleni iráni támadásokat – mondta egy, a tanácskozással kapcsolatban tájékozott személy.*

*Igaz, de minden rántottához fel kell törni a tojásokat. Anélkül nincs rántotta.

A korlátozott csapás hívei arra hivatkoznak, hogy Irán szerény választ adott a korábbi amerikai és izraeli csapásokra, beleértve az előre bejelentett ellencsapásokat, amelyek célja az amerikai áldozatok számának korlátozása volt. Az ellenzők azonban azt mondják, hogy Trump nyíltan a rendszerváltáson gondolkodik, és a keményvonalasok növekvő befolyása az iráni katonai intézményrendszerben halálosabb válaszreakcióra késztetheti.

Az Egyesült Államok szövetségesei a régióban, akik közül néhányan a múlt héten találkoztak Trumppal, amikor összehívták a Béketanácsot, szintén aggódnak, hogy egy korlátozott csapás eltérítené Iránt a tárgyalásoktól.

Egy Irán elleni támadás tovább feszegetné az Egyesült Államok kapcsolatait regionális szövetségeseivel. Egy magas rangú Perzsa-öbölbeli tisztviselő a The Washington Postnak elmondta, hogy az arab országok arról tájékoztatták Washingtont, miszerint nem engednék, hogy bázisaikat egy Irán elleni csapáshoz használják. Irán pedig megtorlással fenyegetőzik minden olyan országgal szemben, amely támogatja az amerikai műveletet, és ez szintén kérdéseket vetett fel azzal kapcsolatban, hogy Washington képes-e megszerezni a berepülési jogokat egyes légterekbe.

A Pentagon egyik volt tisztviselője szerint a szövetségesek támogatásának hiánya jelentősen megnehezíti a küldetést. Mint fogalmazott:

„Hogyan leszünk képesek ezt véghezvinni, különösen, ha az arabok nem adnak átrepülési jogot? Hogyan fogjuk eltalálni több száz, ha nem több ezer célpontot szerte az országban?”

Az amerikai haderő iráni indítású ballisztikus rakétákkal szembeni védelme szempontjából kritikus fontosságú két lőszert – a Terminal High Altitude Area Defense, azaz a THAAD elfogórakétákat és a Patriot rakétarendszereket – széles körben használták a közelmúltban a Közel-Keleten végrehajtott katonai műveletek során. A Patriot rakéták továbbra is az egyik legkeresettebb cikkek közé tartoznak Ukrajna számára is, mivel az orosz rakétatámadások ellen hathatós védelmet nyújtanak.

Az Egyesült Államok azonban mindkét védelmi rendszerhez szükséges lőszerből évente csak néhány százat gyárt, vagyis jóval kevesebbet, mint amennyire szükség lenne – mondta Ryan Brobst, az Alapítvány a Demokráciák Védelméért katonai és politikai erővel foglalkozó központjának igazgatóhelyettese.*

*Rendben, de miért? Ezt ki döntötte el? Ráadásul ezek kizárólag védelmi fegyverek, támadásra nem alkalmasak, szóval semmiféle pacifizmus nem indokolná a termelésük visszafogását.

A haditengerészetnek is korlátozott készlete van a szabványos rakétákból, amelyek használata elengedhetetlen, ha az USA korlátozni akarja a kockázatot a térségbe özönlő több ezer főnyi amerikai katona számára. A hajókról indítható SM–2, SM–3 és SM–6 rakéták mostanáig gyorsan fogytak, mivel a haditengerészet a Vörös-tengeren védte a hajókat velük az iráni proxy erők, vagyis a houtik ellen a jemeni vizeken, és védte Izraelt is a ballisztikus rakétáktól.

A rakéták összetettsége és a gyártási korlátok miatt két vagy több évig is eltarthat egy-egy csere-rakéta-sorozat legyártása – mondta Mackenzie Eaglen, az American Enterprise Institute vezető munkatársa. „Nincs gyors megoldás erre a problémára” – mondta Eaglen.

Az amerikai hadsereg ilyen rakétákból álló készletét globálisan kezelik és osztják el, ami azt jelenti, hogy az adott készletet a szükségletektől függően világszerte megosztják a parancsnokságok. Viszont senkinek sincs meg mindene, amire szüksége lenne.

A lőszerkészletek szintje tavaly annyira lecsökkent, hogy a védelmi minisztérium egy adott pillanatban csaknem 30 milliárd dollárt kért a kongresszustól egy széria csúcskategóriás rakéta és elfogórakéta beszerzésére. A kérés a törvényhozók szerint csak részben teljesült a Pentagon múlt hónapban elfogadott költségvetése keretében.

Katherine Thompson, a Cato Intézet vezető munkatársa, aki nemrég távozott a Pentagonból, azt mondta, hogy az Egyesült Államok „jelenleg nincs felkészülve az egyidejű konfliktusokhoz szükséges erőforrások biztosítására”, és hogy bármilyen kiterjesztett konfliktus Iránnal „valószínűleg jelentős kompromisszumokkal járna magasabb prioritású érdekek tekintetében”.*

*Ez a mondta a legsúlyosabb, ugyanis magyarul azt jelenti, miszerint „Ha le akarja győzni Iránt, az Egyesült Államok nem adhat több fegyvert Ukrajnának és másfelé sem vállalhat katonai feladatokat”. Ami viszont pont azt a nagyhatalmi külpolitikát veszélyezteti, amely Trump szíve csücske, arról nem is szólva, hogy Európát ezüst tálcán nyújtaná át a Kremlnek. Hová tűnt az amerikai hadiipar potenciálja, ami kér világháborút is megnyert?

Az Egyesült Államok részben az ottani amerikai állományt és az izraeli célpontokat fenyegető kockázatok mérséklése érdekében növelte erőkoncentrációját a térségben, de a számok veszélyes játéka továbbra is fennáll. Amíg Irán megtartja rakétaarzenálját, addig az amerikai és izraeli erőknek el kell hárítaniuk az érkező tüzet, vagy el kell pusztítaniuk az iráni kilövőállomásokat.*

*Ahogyan azt Izrael is tette tavaly nyáron. Ha nincs miből és mivel támadni, nem kell annyit költeni a légvédelemre sem.

Miközben a Trump-adminisztráció mérlegel, a 2003-as iraki invázió óta a legnagyobb katonai erődemonstráció zajlik a Közel-Keleten. Hétfőn az Egyesült Államok elrendelte a nem létfontosságú amerikai kormányzati személyzet és családtagjaik távozását a libanoni amerikai nagykövetségről, attól való félelmükben, hogy Irán proxy-hadereje, a Hezbollah bekapcsolódhat a konfliktusba.

Trump térségbeli különmegbízottja, Steve Witkoff a Fox Newsnak a hétvégén azt mondta, hogy az elnök „kíváncsi” arra, hogy Irán miért nem „kapitulált” az amerikai követelések előtt, tekintettel a fenyegető katonai támadás veszélyére.

„Miért nem jöttek el hozzánk, és miért nem mondták, hogy »Nem akarunk háborúzni, ezért itt van, amit készek vagyunk megtenni a béke érdekében«, amikor ilyen nyomást gyakorlunk rájuk, a tengeri és haditengerészeti erőkkel? Elég nehéz őket erre az álláspontra rávenni” – mondta.

Abbász Araghcsi iráni külügyminiszter a közösségi médiában reagált, mondván: „Kíváncsi vagy, miért nem kapitulálunk? Mert irániak vagyunk”.

Witkoff és Araghcsi szóváltása nem méltó komolyabb boncolgatásra, ugyanis semmiféle érdemi információt nem tartalmaznak: Witkoff úgy beszél, mint egy olyan ember, aki valóban alkalmatlan minden külpolitikai feladat ellátására, bár ingatlanfejlesztőként megállná a helyét, Araghcsi válasza pedig egyszerű nacionalista demagógia.

Maga a felvetődő kérdés is érdekes. Egészen mostanáig nem merült fel nagy nyilvánosság előtt, hogy az amerikai arzenál nem kimeríthetetlen, vagy legalábbis nem nagyságrendekkel nagyobb, mint bármely más „nagyhatalomé”. Ha igaz, hogy valóban lőszerhiány lépett fel, akkor Trump külpolitikája teljesen elhibázott, hiszen fontossági sorrendeket kellett volna felállítania a nemzetközi konfliktusok között, és nem érzelmi alapon cselekednie, mint például Venezuelában. Ha a lőszerhiány mértéke csekély vagy az egész jelenség mondvacsinált, akkor meg az a kérdés, miért érdeke a Pentagonnak elkerülni az iráni fellépést – ha azonban tényleg kevés a muníció, akkor ott tart a világ, hogy nincsenek is jelenleg valódi, ütőképes nagyhatalmak benne, és ez azt jelenti, hogy szabad a vásár minden hadúr és latorállam számára.

Egyik lehetőség pocsékabb, mint a másik: reméljük, lesz megoldás a lőszerellátásra. Ha nem, akkor a jelenlegi állapotokra és főként Donlad Trumpra Churchill meghatározása érvényes Mussoliniről:

„Mussolini az egész világot egy töltetlen revolverrel fenyegette – és szentül hitte, hogy az összes többi revolver is töltetlen.”

Szele Tamás