Hát kérem, hazudni pedig tudni kéne. Csak nem tudnak, mégis teszik. Jelen rövid dolgozatom célja egy nyilvános, sajtó útján elkövetett rágalom logikai elemzése. Nem vizsgálnám az állítás igazságtartalmát, ugyanis evidenciákat nem érdemes vizsgálni: inkább a módszert nézem, mellyel a mocskot szórják, ártatlan, gyanún felül álló emberekre.

A tegnapi Origóban – egész érdekes sajtótermék, komolyan tudom ajánlani a fikciós műfaj és a horror kedvelőinek – azt olvasom, miszerint:

„Zaklathatott a szocialista lelkész, a momentumos Donáth Anna apja”

Kicsit megálltam. Donáth Lászlót én személyesen alig ismerem, a testvérét annál jobban, mindkettőjüket kiváló, derék embernek tartom, tehát már a forrást és korábbi információimat tekintve is lehetetlenség, hogy bármi rossz történt volna – de vegyük a dolgot szakmailag. Hát miféle cím ez, kedves Semptei Névtelen, aki ezt a monitorra róttad? (Ugyanis az Origo írása, hagyományaikhoz híven, nincs szignálva, írta Béla király jegyzője, Anonymus, vagy más hasonlóan megbízható krónikás). „Zaklathatott”? Feltételes módban? Vadászhatott tigrisre is Bengálban, ha már itt tartunk, mi az, hogy „megtehette”? Mert fizikailag lehetséges? Áron bácsi jut eszembe a viccből, aki ellen vádat emelnek pálinkafőzés miatt, és az a bizonyíték, hogy megtalálták nála az üstöt. Áron bácsi az udvarhelyi bíróságon felszólal:

- Tisztelt bíróság! Kérném, hogy emeljenek ellenem vádat liliomtiprás miatt is.

- Miért, elkövette?

- Dehogy követtem. Csak ahhoz is van alkalmas szerszámom.

No, ez még csak a cím. Akkor lássuk, mit mond a dramolett.

„Botrányos történetek szivárogtak ki az egyik fővárosi szeretetotthonból: az egyik ott dolgozó lelkész több alkalmazottat is zaklathatott, az érintettek viszont nem mertek lépni az ügyben.”

Megint a feltételes mód. Azért nem ártana valami konkrétum is a történetbe, mert így még védekezni sem lehet ellene.

„A Tények információi szerint több dolgozót is szexuális zaklatás ért az otthonban, az érintettek azonban nem mernek kiállni, ugyanis félnek a lelkész bosszújától. Erről az egyik idős gondozott hozzátartozója is beszélt a műsor stábjának, ugyanakkor még ő is azt kérte, hogy az arcát ne mutassák, és a hangja se legyen felismerhető.”

Ja, a Tények. Hát, ennyi erővel hivatkozhatnának a Minimaxra is, az is tévéadó, csak azon valamivel kevesebb a mese. A félelmet nem értem, ugyanis ismereteim szerint Donáth Lászlónak pontosan annyi végrehajtó hatalom van a kezében, amennyi nekem, vagyis semennyi.

„Hallottam, hogy volt egy nagyon kedves dolgozó, aki nemrégiben felmondott, és hallottam, hogy beszélték a dolgozók, hogy ez azért történt, mert valamelyik lelkész zaklatja, és nagyon csúnyán bánik velük. De nem merték feljelenteni, merthogy nagyon nagy hátszele van – mondta a hozzátartozó.”

Hallotta. Énekben hallotta, népköltésben, mely jár szájról szájra két fiáról szép Enéhnek? Grossartig, azt mondja, hogy hallotta. Hát én meg azt hallottam, hogy vagyon a Keleti Óceánban három sziget, a három szigeten három hegy, név szerint a Penglaj (蓬萊/蓬莱), a Fangcsang (方丈) és a Jingcsou (瀛州), azokon élnek a halhatatlanok és egész nap tojásos rizset főznek cinóberrel. Csak annak, amit én hallottam, több az információtartalma, ugyanis van benne helymegjelölés, állítás és megvan a forrása is: a Lao-cétől hallottam. Hallottam én még ezenkívül azt is, hogy zsindelyezik a kaszárnya tetejét, méghozzá népdalban hallottam, mégsem találom olyan végtelenül fontos információnak, hogy televízió és sajtó útján megosszam. Mert vagy zsindelyezik, vagy nem, azért nem ártana biztosat is tudni róla. „Hallotta” a nevét, arcát nem vállaló informátor. Hát, nem lennék az ügyvédje, ez ugyanis kimeríti sok más mellett a jó hírhez való jog megsértésének fogalmát, csakhogy a magyar jog szerint ilyen ügyben kizárólag természetes személy tehet feljelentést, a felperesünk még megvolna, azonban alperes sehol. Maximum a TV2 és a KESMA lehet majd alperes, ugyanis a vénasszonyos pletyka végigsöpört a teljes kormánysajtón, igaz, a Magyar Nemzetben nem láttam, de mindenhol máshol igen.

„A Tények információi szerint egy alkalommal egy folyosón hagyott kiskocsi miatt vesztek össze a szocialista lelkésszel, a szóváltás azonban hamar erőszakba váltott, amikor a férfi fojtogatni kezdte. A beszámolók szerint Donáth László az utóbbi években többször is tett neki szexuális ajánlatot, illetve molesztálta is: megfogta a mellét és a nemi szervét is.”

A Tények információi szerint, ugyebár. Mit állítunk? Jó, a rágalmat látjuk, de ha ez hír, akkor pár dologra választ kéne adnia, meghatározás szerint. Éspedig: kivel vagy mivel, hol, mikor, mi történt, miért, hogyan? Itt a holról annyit tudunk, hogy a folyosón, mely képződményből akad egy pár a Kárpátok alatt, a mikorról semmit, a miértről annyit, hogy egy kiskocsit kint hagytak, az összes többi balladai homályba vész.

Hát kérem, ez így nem hír, még csak nem is állítás, hanem pletyka, sőt, rágalom. Tényleg sikerült eljutni odáig, hogy még hazudni is lusta a tisztelt kormánymédia, mert én elemista koromban ennél fejlettebb marhaságokat találtam ki, ha megkérdezték, miért nem voltam iskolában. Az legalább nyomelemekben tartalmazott hihető állításokat is.

A Pesti Srácok még hozzáteszi:

„Kerestük a rendőrséget: ők portálunknak azt válaszolták, hogy az ügyben a BRFK feljelentés alapján rendelt el nyomozást szexuális kényszerítés miatt. Gyanúsítotti kihallgatás egyelőre nem történt.”

Ó, hogyne. Feljelentést bárki tehet, bármilyen ügyben, én is feljelenthetem mondjuk a sarki hajléktalant, Zolikát nukleáris anyagokkal való kereskedelem vagy tengeri kalózkodás miatt, ezek már részletkérdések, legfeljebb hamis lesz a vád. Aztán ebből sok szép, és főleg hosszadalmas per következik mindkét oldalról, melyeknek haszonélvezője leginkább a Budapesti Ügyvédi Kamara lesz, de tőlük arany emléklapot fogok kapni, annyi pénzt hagyok majd náluk. Az még a világon semmit sem bizonyít, hogy valaki ellen tettek egy feljelentést, csak annyit, hogy szegény rendőrségnek megint lesz egy csomó felesleges munkája.

És – ennél többet nem ír a kormánymédia. Ennyit mond.

Mit is?

Tulajdonképpen – semmit. Még csak nem is tartalmaz a nagyjából szóról szóra minden orgánumban azonosan megjelent rágalomária egy konkrét állítást sem: azt állítják, hogy valaki hallott valahol valamit, valakitől és valamiről.

És aki nem hiszi, járjon utána. Mint a mesében.

Kérem, ez bizony hazugság, mégpedig az amatőr fajtából, ugyanis ha csak egy pici igazságmagva lenne, azt már mutatnák, közben mellüket hangosan döngetve egy féltéglával.

Rágalom ez, alaptalan híresztelés, mely törvényeink alapján büntetendő.

Jó, akkor majd jövőre elvesztenek még egy sajtópert, belefér.

De ha már hazudnak, legalább tennék kicsit hihetőbben, mert ez a népmesei szintet sem éri el.

Szele Tamás