Forgókínpad

Csótányok és skatulyák

2020. január 20. - Szele Tamás

Kérem, vannak a világon szent emberek, akik látják azt is, ami másnak nem adatott meg, és vagyunk mi, bűnös lelkek, aki csak azt láthatjuk, ami a szemünk elé kerül. Azt én nem is kétlem, hogy Csuka Tamás református lelkész, nyugalmazott protestáns tábori püspök igen szent ember, csak azok a látomásai, azok ne volnának – meg az előélete. Mert az figyelemre méltó.

csotany_gyufaskatulyaban.jpg

Kérdés persze, hogy lehet-e valaki példamutató az ő múltjával, de erre később térjünk ki, egyelőre azt nézzük, hogyan került szóba egyáltalán. Ugyebár, zajlik ez a mocskos vita, a fogvatartottaknak járó vagy nem járó kárpótlásról – ami ráadásul egy teljesen más kárpótlással mosódik össze a kormánykommunikációban, ugyanis a gyöngyöspatai iskola volt növendékei azért tán mégsem minősülhetnek szabadult foglyoknak, még akkor sem, ha magának az iskolának a viszonyairól egy átlagon aluli szintű büntetés-végrehajtási intézet jut az eszünkbe.

Szóval, Orbán Viktor a patakban a sok ügyet összemossa, ötleteit, rágalmait buzgó híve elkapdossa.

Oh! irgalom atyja ne hagyj el – mondaná Arany János.

Aztán van, akit elhagy az Irgalom Atyja, pontosabban az irgalom is, az atya is. Túl azon, hogy ép ésszel fel nem lehet érni, mi köze az egy iskola romlott viszonyai miatt kiszabott kárpótlásnak a büntetés-végrehajtáshoz, illetve, csakis rasszista alapon lehet találni valami mocskos, erőltetett kapcsolatot, valahogy sikerült az ügybe belekeverni Kismaroson a málenkij robot áldozatait és a csótányokat, valamint a Helsinki Bizottságot is, úgyhogy most úgy néz ki az összkép, mintha Dali festette volna, ráadásul másnaposan.

Szóval, tartottak tegnap egy megemlékezést Kismaroson a katolikus templomban szentmise után a málenkij robot áldozatairól. Ebben még nincs hiba: emlékezni kell mindenre, mindenkire. Hogy ezen felszólalt Rétvári Bence államtitkár is, az sokat levon a megemlékezés fényéből, de csak annyit jelent, hogy a politika már nem csak betette a lábát a templomokba, de úgy jár-kél bennük, mint a huzat, és ordító oroszlánként szerte jár, keresvén, kit nyeljen el, hogy Péter apostolt idézzem. Azonban nem csak Pétert idézném, hanem az MTI-t is:

A szentmise utáni templomi ünnepségen Csuka Tamás nyugalmazott protestáns tábori püspök a mindennapi életben is tetten érhető igazságtalanságokra hívta fel a figyelmet. Elmondása szerint ilyen felháborító igazságtalanság érte jó barátját, a gyöngyöspatai iskola volt igazgatóját, akit elüldöztek, meghurcoltak, miközben a városban bizonyos helyi csoportok részéről ma is rendszeres erőszakosságok, önkényeskedések borzolják a légkört.

Felháborítónak nevezte a váci fegyházban általa személyesen megtapasztalt, civil szervezetek által kifejtett lejárató tevékenységet. Példaként említette a Helsinki Bizottság akcióját, amikor gyufásdobozokban csótányokat csempésztek a fogvatartottaknak, hogy ezzel bizonyíthassák a felhergelt rabok a cellák embertelen viszonyait.” (MTI)

Csúnya vád, annyira csúnya, hogy a Helsinki Bizottság perbe is fogja érte a főtiszteletű püspök urat, különös tekintettel a környülállásokra, melyek szerint ezt a szervezetet 2017. október elsejétől kitiltották a büntetés-végrehajtási intézetekből, a fogvatartottaknak járó kárpótlást szabályozó törvény pedig csak 2016 októbere óta hatályos, így aztán elég nehezen csempészhettek volna bármit is, hacsak nem 2016 és 2017 októbere között, de annak meg már rég semmi köze a mai viszonyokhoz és eljárásokhoz. Szóval: püspökünknek vagy látomása volt, és ördögi kísértetek incselkedtek véle – vagy nem mondott igazat, de ez majd a bíróság előtt kiderül.

Megeshet az a legszentebb férfiúval is, hogy egyszer megtéved – de Csuka püspök úr mintha visszaélne ezzel a lehetőséggel, ugyanis nem először téved meg az igaz úton. Sőt, míg más egyenesen járja azt, ő igen cifra kacskaringókkal teszi.

Az első tévedése még szimpla közokirat-hamisítás volt. Történt pedig hajdanában-danában, 2002-ben, október 17-én, hogy ítéletet hirdetett a Legfelsőbb Bíróság (ma Kúriának hívják), mely ellen nem volt apelláta. Éspedig, amint szintén az MTI írta:

A Legfelsőbb Bíróság csütörtökön kihirdetett jogerős végzésében helybenhagyta azt az első fokú ítéletet, amely társtettesként elkövetett csalás bűntettében bűnösnek találta, és egy évre próbára bocsátotta Csuka Tamás dandártábornokot, protestáns tábori püspököt. (…) Az eljárás egy 2 évvel ezelőtti németországi utazás, illetve annak elszámolása kapcsán indult Csuka Tamás és két társa – a püspöki titkár és a püspökség gépkocsivezetője – ellen.

A püspöki titkárt a Fővárosi Bíróság társtettesként elkövetett
csalás és bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás bűntettében
találta bűnösnek, s ugyancsak egy évre próbára bocsátotta.

A gépkocsivezető ellen megszüntették a magánokirat-hamisítás
vádjával indított eljárást, őt a bíróság megrovásban részesítette.”

Lehetne részletezni az ügyet, talán érdemes is volna, mert előfordul benne közokirat-hamisítás is, de hagyjuk, sosem érnénk a püspök dicső tetteinek végére.

Hát van más folt is a múltjában?

Van bizony: ez ugyan nem köztörvényes ügy, de nem is nagy dicsőség. Püspökünk volt ugyanis az egyike azon egyházi személyeknek, akik 2007. augusztus 25-én, a Magyar Gárda megalakulásakor és az első gárdisták eskütétele idején megszentelték a gárda lobogóját. Erről az alkalomról is tudósított az MTI:

A Magyar Gárda zászlaját felszentelte a katolikus, a református és az evangélikus egyház egy-egy képviselője. Csuka Tamás, nyugalmazott dandártábornok, tábori püspök azt mondta: ezek a zászlók jelentsenek félelmet azoknak, akik kisujjukat is megmozdítják a magyarság ellen.”

Nocsak, nocsak. És mit szólt ehhez a Református Egyház Zsinata? Nem sok szépet: megrótták.

Püspöki elmarasztalást kapott Csuka Tamás, Vác-alsóváros lelkipásztora a Magyar Gárda Budai Várban tartott rendezvényén való szerepléséért - ezt maga Szabó István, az elmarasztalást megfogalmazó dunamelléki református püspök közölte. A református egyház internetes honlapján közreadott nyilatkozatában a püspök beszámolt arról, hogy „felhívta a
református lelkész figyelmét arra, hogy igyekezzen az evangélium
szellemében végezni lelkipásztori hivatását”.

A lelkész tévedését belátta, fellépését a Magyar Gárda rendezvényén szerencsétlennek tartja, és ha valakit sértett volna, attól bocsánatot kér - tette hozzá Szabó István.

A püspök – aki közleménye szerint az ügyet a maga részéről lezártnak tekinti – és a lelkész levélben és személyes beszélgetésben is tisztázták, hogy „a református hitelvekkel összeegyeztethetetlen volt az árpádsávos lobogónak félelemkeltő funkciót tulajdonítani”, és ezért a zászlóért imádkozni.”

Hát, mindenesetre érdekes ecsetvonás ez Csuka püspök portréján. 2010-ig csendesen viselte magát, csak időnként áldotta meg a Jobbik köztéri keresztjeit, még a turul-szobor avatására sem ment el – azonban volt neki még egy kalandja, ami miatt szintén nem kapott dicséretet. Annyira nem, hogy meg is fosztották tisztségétől miatta 2012-ben (akkortájt is a vác-alsóvárosi református egyházközség lelkészeként szolgált). De különösen fosztották meg: oly módon, hogy, amint Csuka úr fogalmazott,

érdemei elismeréseként bármelyik egyházközségben lehet lelkész, csak ott nem, ahol templomot építenek.”

Ilyen verdiktet sem nagyon látott még a világ – hát ez meg hogyan jött össze? Csak úgy, hogy Csuka lelkész úr fogta magát, álmodott egy nagyot és épített egy templomot püspöki engedély nélkül. Mondhatni, önerőből. Illetve nem teljesen abból, de reggelig tartana, ha részleteznénk a pénzszerzési manővereket – legyen elég annyi, hogy Csuka lelkész álma, a váci Hősök Emléktemploma végül csak szerkezetkész lett, befejezni nem sikerült, még 2016-ban is gyűjtöttek a befejezésére az e célból létrehozott alapítvány oldalán – azóta nincs hír felőle, vagy legalábbis én nem találok.

Szóval azt láthatjuk, hogy emberünk nem él épp unalmas, szürke életet, olyan fajta ő, hogy keresi a kalandot, ha nincs tűz, rak egyet, csak történjen már valami.

A mostani állításának a megalapozottságáról annyit, hogy ő maga láthatott ugyan külön csótányt is, gyufaskatulyát is, láthatott még csótányt is gyufaskatulyában, de nem BV-inézetben. Ugyanis ő börtönlelkész sosem volt – feleségével ellentétben, aki még díjat is kapott 2012-ben börtönlelkészi tevékenységéért.

Innen hát a vélt kompetencia.

Ahogy a Helsinki Bizottság rávilágít Facebook-posztjában:

A Magyar Helsinki Bizottság jogvédelmet vitt a börtönökbe, nem pedig csótányt, abból import nélkül is van elég. Annak örülünk, hogy a püspök úr szerint nem a jogvédők nyomták össze a zárkák falait, hogy zsúfoltnak tűnjenek.

Egyebekben pedig felháborítónak tartjuk, hogy a kormány tagja a magyar bíróságok által alkotmányellenes működés miatt feloszlatott Magyar Gárdát felavató püspökkel együtt templomban politizál. A jó hírnevet sértő hazugságáért természetesen pert fogunk indítani Csuka Tamás nyugalmazott tábori püspök ellen.”

Egyelőre itt tartunk most: sok esze van a kormány híveinek, annyit mondhatok, mikor ügyvédekbe, jogászokba kötnek bele: hogy a néhai Torgyán doktort idézzem:

Ügyvédet perrel, szépasszonyt kemény szerszámmal megijeszteni nem lehet.”

Perek jönnek hát, tömegével, íme, itt is van a legelső. Mármost látható, hogy a kormány fő célpontjainak egyike a bírói függetlenség, előbb indirekt, majd direkt módon azt fogják kikezdeni – de a magyar jogrendszer jelen állása szerint még sok vesztes per áll közöttük és a siker között. Amelyekről majd mind-mind be fogunk számolni.

Hogy mit látott a püspök vagy mit nem, azt nem tisztem eldönteni, azt viszont eldönthetem, előéletének fényében miféle embernek gondolom.

És döntsön felőle ki-ki maga az ismertetett adatok alapján, lelkiismerete szerint: az ügyben pedig döntsön a független magyar bíróság.

Egyelőre itt tartunk.


Szele Tamás