Forgókínpad

Hacsek és a karantén

2020. március 29. - Szele Tamás

Jó napot, Hacsek, mit hívogat maga engem Messengeren, videohívással, amikor annak örülök a legjobban, hogy pár hete nem láttam a szélvédőjét?

Jó napot, Sajókám, végre látom azt a kedves, gyűrött, ragyás képét, hogy vagyunk? Aggódtam magáért!

hungexpo_tabori_agy.jpg

Mire fel aggódott, maga kávéházi rém, maga online energiavámpír? Aggódjon a sanghaji nénikéje miatt, aki bártáncosnő volt, az most rossz helyen is van, veszélyeztetett korosztályhoz is tartozik.

Küldtem magának harminckét körlevelet a koronavírusról, nem válaszolt semmit, azt hittem, nem kapta meg, pedig volt közötte Chuck Norrisos is, Szűz Máriás is!

Igen, a Szűz Máriásat sikerült pont péntek este küldenie, gyertyagyújtás után, maga filiszteus... a Chuck Norrisosat meg éjjel háromkor, úgy ébredtem fel a pittyenésre, hogy majdnem szívrohamot kaptam, azt hittem, valami fontos történt.

És nem? És nem?

És nem. Mi a franc érdekes egy fotón, amin egy nyugdíjas filmszínész legyőzi a vírust?

De hiszen legyőzte!

Maga digitális amőba, az csak egy vicc. Egy mém. Semmi több.

Akkor nem is igaz?

Nem, basszus, az olyan, mint a karikatúra, csak mozog.

Én a karikatúrákat is mindig komolyan vettem...

Nem is magának való a Gutenberg-galaxis.

Ja, ahova Elon Musk küldi az űrhajót. Olvastam a Manyika Csipkés Bugyija című hírportálon!

Az nem hírportál, maga egyiptomi hét csapás, az álhír-oldal!

Hogy különböztetem meg az igazitól?

Na, szóval. Ha szereti a kormányt, akkor az az álhír magának, amiben vélemény van, ha nem szereti, az, amiben hazugság.

És honnan tudom meg, mi a hazugság?

Onnan, hogy utánanéz.

De az fárasztó.

Inkább marad hülye?

Inkább.

Slussz, téma lezárva. Különben hogy vannak így otthon, kettecskén a nejével?

Köszönöm, egészen jól, még a szexuális életünk is megújult, csak ne lennének azok az átkozott megszokások...

Hát vegyék elő a Káma-Szutrát.

Ezeken a megszokásokon az nem segít.

Mégis miről beszél?

Képzelje, a múltkor hogy úgy mondjam, házaséletre ragadtattuk magunkat az éji homályban, és a végén én a hülye fejemmel odatettem az éjjeliszekrényre egy ötezrest. Megszokásból.

Hát maga se a Moulin Rouge-ba jár csajozni ezek szerint. Képzelem, mit kapott bé nejétől ezek után.

Ez az, hogy semmit... ő megszokásból eltette és meg is köszönte a jattot.

Erre már tényleg nem tudok semmit mondani, amit tudnék, azt meg nem akarom. Legalább kávét főz?

Főz, de megszokásból azt is mindig kifizetem.

Remélem, jattot is ad... de mindegy. És mondja, miből élnek?

Egyelőre az itthoni készleteinkből, olajos lisztet eszünk, koronás cukorral. Ha betekerjük vécépapírba, egészen úgy néz ki, mint a rétes. Csak ehetetlen. De utána bekapunk egy-egy gyertyát és az már tápláló.

Kellett magának megvenni azt a hat raklap lisztet a Jófogásról kétszázezerért. Mondtam, hogy marhaság!

Pedig kellett, mert különben most még lisztünk se volna és akkor mit ennénk? Maga például mit eszik?

Konzervet. Egész jókat kaptam.

Mennyit vett?

Most hat vagy nyolc van itthon, nem is tudom.

És az meddig elég? Pár napig!

Tudom, majd veszek másikat.

Ja, úgy könnyű, ha vesz. Én meg eszek a pénzem után...

Úgy kell magának. Apropó, hogy megy az üzlet?

Sehogy, le is állt. Épp azon gondolkodom, hogyan lehetne egy kis pénzt csinálni.

Maximum úgy, hogy hamisítja, de előre szólok, hogy nem szeretik mostanság a boltok a készpénzes vásárlót.

Ja, én nem stiklire gondoltam, hanem valami disznóságra, bele kéne vágni egy üzletbe.

Ugyan mibe, ilyenkor? Még gyémánttal sem érdemes most kereskedni. Sőt, az ingatlanpiac is befagyott.

Épp ilyenkor kell vállalkozni. Lássuk meg a lehetőséget a válságban, legyünk a nyertesei!

Mondja, nem olvasott maga kormánysajtót véletlenül ma reggel?

De, honnan tudja?

Látszik... És mire vállalkozna, maga alagsori nagymogul, maga akvárium-tőzsdecápa?

Egy utazási irodára gondoltam. Egy turisztikai ügynökségre.

Most, mikor minden határ le van zárva és országon belül is csak az mozoghat, akinek nagyon fontos dolga van. Elmeorvossal konzultált már a kérdésben?

Konzultáltam, de nem akar beszállni a boltba. Hiszen épp erről van szó, Karantén Tours lenne a cég neve.

És hogyan működhetne?

Sehogy.

A hamis bukást a törvény bünteti.

Ja, nem, nem azért alapítanánk, hogy csődbe vigyük. Hanem képzelje el, hogy bejön a kliens, és befizet egy mexikói vagy egyiptomi útra, mert piramisokat szeretne látni, mi megvesszük neki a repülőjegyet, ő elutazik, két hetet tölt karanténban és utána kitoloncolják, jöhet is haza. Nálunk marad a szállás ára és minden egyéb szervezési költség.

De hát nem is utazik el, a budapesti repülőtér le van zárva a civil forgalom elől!

Ez benne az extraprofit. Miután megvette a jegyet megkérdezzük tőle: „Mennyit ér meg magának, hogy az egyiptomi karantént megússza itthon?” Mond egy összeget, mi bérlünk egy tornatermet tábori ágyakkal, és minden csoport eltölt benne két hetet. A kitoloncolási végzést meg elküldik az egyiptomiak .pdf-ben online, mi kinyomtatjuk mindenkinek és már mehetnek is.

Maga megőrült! Mars ki!

Ki? Azt hiszem, inkább maga őrült meg, karantén van.

Akkor be, csak hagyjon békén!

Hasonló jókat. Hívom még, ne aggódjon.

Én is attól tartok...

 

Szele Tamás