Forgókínpad

Április bolondjai

2020. április 02. - Szele Tamás

Nem azért mondom, ezek nagyon hülye áprilisi viccek voltak. A magyar kormány amúgy sem a kifinomult, kissé angolos humoráról híres, náluk a vásári bohóctréfa és a Vitéz László már Monty Python: de tegnap sikerült nagyon hülye vicceket elengedjenek. Vicceknek mondom, mert ha komolyan vesszük őket, akkor piszok nagy baj van.

bolondok_uzsonnaja_1.jpg

Pedig egy csomót komolyan kell venni közülük, ugyanis törvényjavaslatba kerültek. Az pedig nem tréfadolog.

Nem tartozik ezek közé Hoppál Péter hamvába hótt sziporka-kísérlete, aki a legprimitívebb törvénysértés útján tréfálkozott törvényhozó létére. A miniszteri biztos, a Fidesz országgyűlési képviselője olyan képet osztott meg a hivatalos Facebook-oldalán, ami egy nemlétező Index-cikket ábrázolt, mely Orbán Viktor halálát jelentette volna be. Nem kell mondanom: Orbán Viktor él, az írás hamisítvány volt, amit Hoppál mester be is ismert, mégpedig a képaláírásban:

Így viccel az átlag magyar ellenzéki áprilisi tréfaként vírusvészben, bolondok napján:
(Nem az Index írta! Meghekkelték!)”

Mármost ez elég durva tréfa, amit bizony büntet a törvény, nem is véletlen, hogy senki másnak nem jut eszébe ilyesmi, csak annak, aki sérthetetlennek hiszi magát. Azért tudta tetézni: kikérte magának, hogy az Indexnek nem tetszik, amit a nevében művelt.

Ha azt írtam volna a címben, hogy gyalázatos, amit az Index csinál, akkor lenne igaza. Ehelyett azt írtam, hogy a neten már egész nap keringő anyaggal az Indexet meghekkelték. Azt hiszem, az lenne a helyes, ha Önök ezt a tisztázást megköszönnék nekem (mégha nem is feltétlen érdemelték meg).”

Még az Index köszönje meg, ugye. Hát akkor nézzük a dolgot jogi oldalról, ma amúgy is jogászkodni fogunk, előre szólok, aki nem szereti, most hagyja abba az olvasást. Szóval itt adott egy többszörös visszaélés, ami normális, tehát rendes időkben is szigorúan büntetendő, ugyanis egyrészt hírhamisítással, ál- vagy inkább rémhírterjesztéssel állunk szemben, melynek hitelét egy ismert sajtóorgánum nevével és védjegyként szolgáló tipográfiájának használatával kívánták növelni. Az most mindegy, hogy esetleg nem Hoppál készítette a képet, hanem egy „Panasziroda” című Facebook-oldalról vette, ugyanis, mint a törvény mondja és mint arra épp tegnapelőtt hívta fel figyelmünket a Police.hu:

Az álhírek megosztása, továbbítása is bűncselekmény lehet.”

Esetünkben Hoppálról nem tételezhetjük fel a jóhiszeműséget, miszerint hitelt adott volna a téves információnak, hiszen egyike azon keveseknek, akiknek alkalmuk van majdnem bármikor meggyőződni arról, életben van-e a miniszterelnök, így cselekménye kimeríti a tudatos, rosszhiszemű álhírterjesztés fogalmát. Társadalmi-politikai státusa pedig nem enyhítő, hanem ellenkezőleg, súlyosbító körülmény, mivel növeli az álhír, a téves és félrevezető információ hitelét. A cselekmény csupán a rémhírterjesztésért a kiszabható maximumot érdemelné, azaz öt évet, de esetünkben halmazati kiszabása volna indokolt, mivel megvalósult az Index hitelének rontása és így üzleti jó híréhez való joga is sérült.

Valahol olyan hét év letöltendőnél állna meg a független magyar bíróság, viszont tekintve az alperes büntetlen előéletét, elképzelhető, hogy megúszná kevesebbel és a harmad lehetőségével. Extrém esetben megrovással, pénzbírsággal és próbára bocsátással, de ehhez már akkora lelke kell legyen a bírónak, ami be sem fér a tárgyalóterembe.

Nem kell mondanom, nem lesz ügy, mert nem lesz kereset sem. De jó látni, hogy a rémhírterjesztés büntetését szigorító törvény kihirdetése után alig két nappal már a meghozói sértik meg azt: a miniszterelnök halálánál rémesebb álhír ezekben a mostani időkben nem is nagyon elképzelhető.

Miért? Polgártársaim, gondolkodjanak egy pillanatig: Semjén a helyettese!

De nem halt meg, sőt, erős kézzel fogja a kormány rúdját, mint egy Nagy Kormányos, olyan erős kézzel, hogy tegnap épp az előbb említett Semjén Zsoltnak sikerült megviccelnie a magyar jogrendszert is, éspedig egy olyan hosszú és bonyolult salátatörvénnyel, hogy egészen pontosan ötvennégy paragrafusa van. Végigolvastam, de belebolondulna abba rendes ember is, nem csak a hozzám hasonló tintakuli. Hát miről szól ez a törvény? 

Ez a törvény a világon mindenről szól és némely egyebekről is, de a legnagyobb részben a függő hatályú döntés jogintézményének megszüntetését célozza. Azonban csodálatos eszköz ez, mivel így, rendkívüli jogállapotban gyakorlatilag minden hatalmat a szovjetek, jaj, bocsánat, a megyei, illetve fővárosi védelmi bizottság kezébe ad, ami azt jelentette volna eredetileg, hogy például:

A polgármester, a főpolgármester, illetve a megyei közgyűlés elnöke (4) bekezdés szerinti döntéséhez szükséges a megyei, fővárosi védelmi bizottság előzetes jóváhagyása. A megyei, fővárosi védelmi bizottság az előzetes jóváhagyás tekintetében a döntési javaslat beérkezését követő 5 napon belül köteles dönteni, amely határidő jogvesztőnek minősül.”

Magyarul: az önkormányzatok elveszítik döntési jogukat mindenben, amihez eddig képviselő-testületi döntés kellett. A törvénynek ettől a pontjától a kormány végül tegnap délután 16 órakor eltekintett, amit egyes naiv lelkek ellenzéki győzelemként ünnepeltek, én magam viszont arra gondoltam: Úristen, mi lehet még abban a megmaradt ötvenhárom paragrafusban, ami megéri, hogy ezt odadobják érte?

Van abban tücsök, bogár és feltételezésem szerint máig harcoló japán alakulat is, hatalmas a zűrzavar, de a lényege a függő hatályú döntés jogintézményének megszüntetése. Abból következik minden egyéb, abból vezethető le. Vagyis nem minden, a kirívó bődületek nem, azokkal külön foglalkozunk majd, de lássuk előbb, ki fia-borja ez a függő hatályú döntés?

Ez tulajdonképpen egy nagyon hasznos kis dolog, amit még 2015-ben találtak ki – nem fogják elhinni! – a bürokrácia ellen. Azt mondja ki, hogy ha egy közigazgatási eljárásban:

2 hónapon belül nem születik döntés, a hatóság köteles lesz az ügyfél részére az eljárási díjat, ennek hiányában tízezer forintot megfizetni. Egy évben 1,3 millió olyan közigazgatási eljárás van, amelynek ügyintézési időtartama 2 hónapnál hosszabb. Az egyszerű megítélésű ügyekben a hatóság 8 napos határidővel fejezze be az eljárást. Az első fokú hatóságot nem lehet új eljárásra utasítani, a másodfokú hatóság köteles dönteni. A hatósági eljárások felfüggesztésére kizárólag indokolt esetben kerülhet sor.”

Szóval, az lenne a dolga, hogy gyorsítsa az aktatologatást. Bürokráciaellenes intézkedés volt. Az ám, de a mostani törvény indoklásában meg az áll, miszerint:

A függő hatályú döntés jogintézményét a közigazgatási bürokráciacsökkentéssel összefüggő törvénymódosításokról szóló 2015. évi CLXXXVI. törvény vezette be. A bevezetésének célja az eljárások egyszerűsítése és gyorsítása volt, amelynek eredményeképpen a közigazgatási hatósági eljárások intézése határozottan gyorsabbá vált. Ugyanakkor a jogintézmény jelentős bürokratikus terhet jelent a hatósági jogalkalmazók számára és számos esetben az ügyfelek részéről is nehezen értelmezhető. A bürokráciacsökkentés folytatásaként így a függő hatályú döntés jogintézménye megszüntetésre kerül azzal, hogy az abban foglalt joghatások továbbra is kötelezik az eljáró hatóságokat. Ha a hatóság az ügyintézési határidőt túllépi az eljárás lefolytatásáért illetéknek vagy díjnak megfelelő összeget, ennek hiányában tízezer forintot megfizet a kérelmező ügyfélnek, aki mentesül az eljárási költségek megfizetése alól is. Mindezzel biztosítható, hogy az eljárásokat a hatóságok az elmúlt években megszokott gyorsasággal, ugyanakkor szakszerűen láthassák el.”

Akkor tehát a bevezetése bürokráciacsökkentés volt, a kivezetése meg pláne. Égető kérdés, ezek után van-e egyáltalán ilyesmi, hogy függő hatályú döntés (a törvény szerint nincs), de égetőbb, hogy mi a cafrangos istennyila szükség lehetett erre az irgalmatlan jogi cirkalomra, amitől két fejfájást is kaptam, míg a végére értem?

Tudni nem tudom, mire gondolt a költő, afelől csak a beterjesztőjének lehet tudomása, nekem pusztán sejtéseim vannak, és ezek azt mondják, hogy a megyei, fővárosi védelmi bizottságok rövidesen, ha nem még ma hatalmas intézkedési jogkört kapnak a közigazgatási területen, és ennek a rendszernek a kivezetésére azért volt szükség, hogy ne lassítsa őket a cselekvésben.

Akkor mégis ott tartunk, hogy minden hatalmat a szovjeteknek (a „szovjet” szó jelentése még Leninnél is eredetileg: „tanács”). És ne sokat kelljen gatyázzanak a hatalomgyakorlásban. Az egy dolog, hogy az önkormányzatok jogköre egyelőre megmaradt, de minden egyéb ügyben a növényfajták kiválasztásától a lőszertartásig és az építészet szerzői jogainak érvényesítéséig – nem viccelek, ezek mind benne vannak abban az ötvenhárom paragrafusban! – meg van könnyítve a dolguk, és gyorsan kimondhatják a döntő szót.

Innentől térjünk rá a bődületekre. Mert olyasmi is belekerült a salátatörvénybe, aminek nincs köze az eddigiekhez.

Először is tekintsük a Városliget helyzetét: ott eltörölnék a főváros által nemrég a területre hozott változtatási tilalmat. A tervezet konkrétan kimondja, hogy a városligeti ingatlanokon megvalósuló beruházások a jövőben kiemelten közérdekű beruházásnak minősülnek, ezeknél az ingatlanoknál a változtatási tilalom nem alkalmazható.

Ezen kívül a jövőben három helyett öttagú lehet a színházak felügyelőbizottsága, és ebből három főt a minisztérium jogosult kinevezni és visszahívni.

Még továbbá újabb ingatlanokat kap Schmidt Mária Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítványa, de ez mondhatni kötelező új törvény hozatala esetén, ha ez nincs benne, tessenek gyanakodni, mert meglehet, hogy hamisítvány.

Eltörölnék a nemváltoztatás jogát is, ami felveti azt a kérdést, hogy a társadalmilag elhanyagolható létszámú transzszexuális közösségbe mi a csodáért kellett belerúgni? Nem bántanak senkit, jellemzően nem is politizálnak, nem szórakozásból választják a műtétet, hanem mert jelenleg nincs más módszer a helyzetük megoldására – egyáltalán, mi értelme ennek a lépésnek? Semmi. Csak az érintetteket alázza meg és állítja őket megoldhatatlan probléma elé.

De jön a kedvencem: Tíz évre titkosítanák Budapest-Belgrád vasútvonal felújításának részleteit! Ezt nem is részletezem, járvány idején mindig és mindenhol ez kéne legyen az első. Ha a mongolok ostromolta Kaffa kikötőjében nem menekülőre fogják a kalmárok a dolgot, hanem azonnal titkosítják a vasútvonalak felújításának részleteit, a pestis, a Fekete Halál soha nem teszi be a kaszáját Európába.

Ezen kívül hat egyetem kerül át alapítványi működésbe és az egyházi szociális intézmények ingyen megkapják az általuk használt ingatlanokat.

Nem kell mondanom, ha hírét veszi ennek a koronavírus, a Dunától hisztérikusan kacagva szalad el, mint Párisból az Ősz, hátra sem néz, fut, rohan, meg nem áll a világ minden kincséért sem.

Kérem, az április tréfa külön műfaj, ugyanis a megszokott humornál durvább, és az a lényege, hogy lóvá teszünk, elbolondítunk valakit, valakiket.

Ebből következően ha ezt áprilisi tréfának szánta a kormány, úgy tökéletesen elérte célját, és mi vagyunk Április Bolondjai, mindannyian.

Ha azonban ezt komolyan gondolják, és minden jel arra mutat, akkor egészen új helyzetekre kell felkészülnünk napokon belül.

 

Szele Tamás