Lassan már az ember nem tudja, sírjon vagy nevessen, a fene gondolta volna, hogy 2021 őszének leggyakoribb szava a magyar sajtóban egy káromkodás lesz: az, hogy „Elk*rtuk”. Még 2006-ban sem emlegették ennyit ezt a szót: a Google csak hírből több, mint nyolcvanezret talál, amiben szerepel ez a szó.

Sőt, nemsokára peresíthető lesz, ha valakinek nem tetszik a film. Bocsánat, de egy régi vicc jut eszembe a dologról, még az ötvenes évek elejéről:

„Rákosi elhatározza, hogy körülnéz a nép között, elvegyül és felméri a közhangulatot. Felvesz egy munkásruhát, kimegy Csepelre, beül egy moziba, a szovjet film előtt híradót vetítenek, épp őt mutatják. Az egész mozi felállva tapsol és kórusban kiabálják:

- Él-jen Rá-ko-si! Él-jen Rá-ko-si!

Mátyásunk oda van meg vissza az örömtől, hogy ennyire szeretik, azt sem tudja, hová legyen, egyszer csak hátulról rácsap a fejére egy munkástenyér:

- Tapsolj, kopasz, mert elvisz az ÁVO!”

Szóval, nagyon úgy néz ki, kötelező lesz megnézni is, tapsolni is, vagy hogy is van ez, mert ha az ÁVO még nem is visz el, de feljelentés lehet a dologból. Én különben nagyon is javaslom mindenkinek, hogy nézze meg.

Nem azért, mert akár művészi, akár dokumentumértéke volna, sőt. Az ellenkezője sem igaz. Elemeztem én már máshol is, itt is a 2006-os eseményeket, jóval bonyolultabb folyamatokról és érdekellentétekről volt szó akkoriban, mint a manapság terjedő összeesküvés-elméletek, amik kizárólag népbutításra alkalmasak. Bőven akadnak szándékosan elhanyagolt szálak, például a „Demokrácia Harcosai” nevű szervezet terrorfenyegetése), de más kérdések is felmerülhetnek. Ezeket a nyomokat követve talán, nagyon talán, de közelebb kerülhetnénk az igazsághoz, csakhogy speciel pont az igazság nem érdekel senkit. Sőt: ki ne derüljön valahogy... Annyit mindenképpen meg kell azonban jegyeznem, hogy az „Elk*rtuk” története még a szokásosnál is ostobább. Hajánál fogva előrángatott történet, összeesküvés-elmélet, ami még csak a feje tetején sem áll, mert ha a talpára állítanánk, úgy sem stimmelne. Persze, közönségfilmben nem kell mereven ragaszkodni a tényekhez, művészfilmben pláne, csak ezt már a közrádió is dokumentumként kezeli (lesz is belőle pereskedés). Dobrev Klára vagy Hann Endre azokban a napokban kicsit sem voltak olyan helyzetben, hogy a világon bármire is utasítást adjanak, ennyi erővel nyugodtan felelőssé lehetne tenni Második Menelik abesszin négust is a történtekért, aki ugyan életben sem volt akkor, de kit zavarnak a tények? Mint látjuk: sokakat a legkevésbé sem.

Miért mondom tehát mégis, hogy nézzék meg minél többen?

Uhrin Benedek és Florence Foster Jenkins miatt.

Benedek bácsit mindenki ismerte, és senki sem a csodás hangja miatt hallgatta szegényt, Florence Foster Jenkins is hasonló előadóművész volt a huszadik század első felében, New Yorkban, csak ő ráadásul operaénekesnek képzelte magát, és mivel volt pénze, állandóan bevásárolta magát mindenféle produkciókba, fellépett, ahol csak tudott. Botfüle volt, hangja is alig, és a közönség gonoszul bánt el vele. 1944-ig, hetvenhat éves koráig nem mondták meg neki, hogy röhögni járnak az előadásaira! Illetve, mivel a hölgy dúsgazdag családból származott, az 1944-es koncertjéig sikerült egyrészt megszűrnie a közönséget, csak azt engedték be a fellépéseire, akiről tudták, hogy tapsolni fog, másrészt nagyjából kizárnia vagy lefizetnie a sajtót. Mármint, akit nem tudott lefizetni, azt kizáratta. Csakhogy 1944-ben túl nagy előadást hirdetett, bejutott a kritikus sajtó is, és megsemmisítő kritikát kapott:

„Mrs. Jenkinsnek nagyszerű hangja van. Valójában mindent el tud énekelni, kivéve a hangjegyeket... minél távolabb volt egy hang a megfelelő magasságtól, annál jobban nevetett és tapsolt a közönség”.

Ezt a New York Sun írta, a New York Post még kevésbé volt jóindulatú:

„Lady Florence... tegnap este a legfurcsább tömegviccek egyikét adta elő, amit New York valaha is látott.”

Sajnos Florence asszony belehalt öt nap múlva a bukásba – de harminc évig hitte, hogy operaénekes!

Szóval körülbelül azért érdemes elmenni az „Elk*rtuk”-re is, amiért Uhrin Benedek vagy Florence Foster Jenkins fellépéseire jártak az emberek. Röhögni és szörnyülködni remekül lehet rajta.

Azt tehát már tisztáztuk, miért érdemes megnézni. Most tisztázzuk azt, miért kötelező?

Illetve, még nem az, csak nemsokára lesz erősen ajánlott. Ne feledjük: Kálomista Gábor producer a gerillamarketing mestere, négy hete már elemeztem, hogyan is volt az, mikor egy sikertelen tévésorozatához kitalált egy teljes légitársaságot és ezzel átejtette egy napra az egész magyar sajtót. Most belead apait-anyait, összeesküvésekről beszél, a „film szemének kilövéséről”, arról, hogy a mozik szándékosan nem játsszák az ő zseniális produkcióját, sőt: most már szabotázsakciókról is.

Hát, nem kellett volna az új Bond-filmmel és a Dünével egy időben bemutatni, csak mivel politikai termék az „Elk*rtuk”, adott volt a bemutató időpontja, egy nappal kellett nyilvánosságra kerüljön október 23-a előtt, ami most nem a forradalom, hanem a Békemenet miatt volt fontos. Esetleg a premier előtt még be lehetett volna tiltani James Bondot, mint angol kémet, és Paul Atreidest, de fájdalom, ez elmaradt. A szabotázsakciók pedig úgy kerültek elő, hogy Kovács Gábor producer nem rajongott Kálomista filmjéért, és ennek hangot is adott a Facebookon.

„Semmiképpen nem a magyar mozisok büszke napja a csütörtök, főleg nem a művészmoziké (a médiahatóság „art” besorolása gondolom, senkit nem lep meg. Esetleg már a Mély torkon is érdemes gondolkodniuk.) Ugyanazok a mozik adnak teret a közpénzből forgatott Elk*rtuk című Fidesz-kampányfilmnek, mint a Feleségem története, az Eltörölni Frankot, Toxikoma, Külön falka, Természetes fény… Itt valakik vagy eltévesztették a mozi kulturális/szórakoztató szerepét, vagy erős hányingerrel hoztak kényszerű döntést. Én továbbra is javaslom, hogy mindenki nagyon sok helyet FOGLALJON le… Az „alkotó” stábnak (nem a technikainak, ők ebből élnek) meg külön köszönet egy szakma lejáratásáért, és még ki is röhögtetik magukat a hétvége óta okafogyott kampányukkal.”

Kellett ez Kálomistának, mint egy falat kenyér, le is csapott rá az Origo egy szokás szerint szignálatlan írással, ami azonban a KESMA-stílus gyöngye, már a címe sem akármilyen

„Lábszagú, besurranó tolvaj stílusban próbálja egy producer a nézőket elriasztani az Elk.rtuk című sikerfilmtől”

Valóságos neotrágár-posztmodern gonzót látunk. Csak van benne egy vádaskodás is:

„Egy Kovács Gábor nevű producer azt javasolja, foglaljanak minél többen jegyeket az Elk.rtukra, de ne vegyék meg és ne menjenek el rá. Így aztán ha az emberek interneten megnézik, hogy van-e jegy, és látják, hogy nincs, akkor nem mennek el a moziba, így Kovács Gábor reménye szerint majd nem lesznek nézők az Elk.rtuk vetítésén. Akármennyire is durván hangzik: ez a módszer – ahogy a címben írtuk – kétségtelenül lábszagú, besurranó tolvajok stílusára emlékeztet. Nehéz visszafogottabban fogalmazni.”

Kovács Gábor egy szóval sem javasolta, hogy ne menjenek el a nézők megnézni a filmet. Ő csak azt javasolta, hogy foglaljanak rá jegyet, aztán mindenki azt tesz a lefoglalt jegyével, amit épp akar. De az Origó megfújta a harci kürtöt, és másnap már Kálomista is beállt nyilatkozatával a hadak élére:

„Én nem gondolom, hogy ez Kovács Gábor egyéni akciója volt, azt gondolom, hogy a Gyurcsány-kommandó újabb támadása volt a film ellen. Mind nemzetközi szinten, mind itthon megpróbálják teljesen ellehetetleníteni az Elk.rtukat. Az, hogy különböző olyan eszközöket vetnek be, szerintünk súrolja a bűncselekmény határát, vagy talán azt túl is lépi, ezért büntetőfeljelentést fogunk tenni az illetékes szerveknél.”

Hát, azt lehet, csak értelme nincs. Ugyanis ez az eset még akkor sem a büntetőjog tárgykörébe tartozna, ha igaz lenne a vád (amint nem igaz). Ez, kérem a Gazdasági Versenyhivatal hatásköre lenne, mint „tisztességtelen piaci magatartás”. De csak lenne.

Mihez is hasonlítsam... emlékeznek még a Hagyományos Mosóporra? A kilencvenes évek első felében megjelentek nálunk a különböző nyugati mosóporok, és mindegyiket úgy reklámozták, hogy jobbak a „hagyományos” mosópornál. Mire fel Klapka György levédette és gyártani kezdte a „Hagyományos mosópor” nevű terméket (tényleg az volt különben, egész jól lehetett vele mosni) és versenyhivatali eljárást kezdeményezett az összes nyugati cég ellen, mondván, hogy azok hirdetései az ő termékének hitelét rontják. Az eljárás elbukott, mert Klapka az után kezdte el a termelést, hogy megjelentek az első reklámok, de ez jó példa a tisztességtelen piaci magatartásra és arra, mi tartozik a GVH hatáskörébe. Az ilyesmi.

Feltéve, de meg nem engedve, hogy valamiképpen mégis sikerül begyömöszölni a lefoglalt, de fel nem használt mozijegyek eseteit valamilyen büntetőjogi kategóriába – elég nehéz lesz – felmerül pár kérdés. Ugyanis ez csak úgy volna lehetséges, ha az elkövetőket az államrend elleni bűncselekménnyel vádolják meg, de ehhez az kéne, hogy a gazdasági verseny fogalma valahogy bekerüljön az Alaptörvénybe. Legfeljebb beteszik.

Akkor viszont érdekes helyzet alakul ki. Az világos, hogy aki foglalt jegyet, de ki sem fizette, fel sem használta, ezen indirekt bizonyíték alapján államellenes összeesküvőnek minősül, és elnyeri büntetését. Ez, ha valaki vezeti a szervezkedést, öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, ha csak részt vesz benne, megússza kettőtől nyolc évig terjedővel. Megint be kell üzemelni Recsket.

De mi lesz azzal, aki lefoglalta a jegyet, azonban kifizette, de nem használta fel? Ilyen súlyú ügyben nyilván őt is büntetni kell, de ha és amennyiben igazolja, hogy önhibáján kívül nem nézte meg az „alkotást”, például orvosért kellett szaladnia, betegség fordult elő a családjában vagy neki magának esett baja, méltányos lenne valamiféle enyhítés, mondjuk kapja csak a büntetési tétel felét. Az, aki lefoglalta a jegyet, ki is fizette, meg is nézte a filmet, de késve érkezett rá, mondjuk a közlekedés miatt, nyilván nem kaphat büntetést összeesküvés miatt, őt majd szabotázsért kell elítélni. Azért valamit az ilyennek is kell kapnia.

Most már többet csak akkor lehetne tenni a szent ügy érdekében, ha a kormány minden magyar állampolgár számára kötelezővé tenné a film megtekintését saját költségen – visszautasítani lehetne a dolgot, de aki ezt megteszi, úgy jár, mint aki az ötvenes években nem jegyzett Békekölcsönt – és pár héten belül mindenkitől felkérdeznék a történetet, így kibuknának az összeesküvők, szabotőrök és lógósok is.

Elég sok új börtönre lenne szükség, de ez nem jelenthet problémát a kormányközeli építési vállalkozások számára.

Egyszerűen tragikomikus, ahogyan az önkéntes talpnyalók egyre kultúrforradalmibb helyzetbe sodorják az országot, de a kormánynak érdeke ez, tehát ne is számítsunk a helyzet javulására.

Egy kipróbált tanáccsal szolgálhatok összesen, ami már bevált nehéz időkben:

„Tapsolj, kopasz, mert elvisz az ÁVO!”

Szele Tamás