Én mondom, ez a Csodák Földje, de mindig az is volt. Nálunk egyszerre lehet igaz bármi, az ellenkezője és különbözhet mindkét verzió az objektív valóságtól, nálunk egyszerre szárnyal és haldoklik a gazdaság, emelkedik és süllyed a nemzet, ami kizárólag akkor elképzelhető, ha bent feledkezett egy történelmi páternoszterben, ami viszonylag pontos leírása a helyzetének.

Ha úgy nézi – és olyan forrásban nézi – az olvasó, a Nagy Felvirágzás korát éljük, hetente nyolcszor állítjuk meg Brüsszelt, nagy és erős keleti barátainknál sokat nyom a szavunk a latban, és a magyart mindenhol megsüvegelik Moszkvától Pekingig, mi több, Csolpon-Atáig. Más források szerint épp nagy erkölcsi és anyagi hanyatlásunk korát éljük, a művelt világ előtt lassan hajítófát sem ér, amit beszélünk, és süvegelésről szó sincs. Én ebben a vitában már csak azért sem fogok dönteni, mert kivétel nélkül mindenki jobban tudja nálam, melyik verzió igaz, a magam részéről arra voksolnék, hogy teljesen és maradéktalanul egyik sem, viszont sürgősen tenni kéne valamit, mert a szuterénben jár a Nagy Nemzeti Páternoszter, és ha minden így megy tovább, megindulhat velünk felfelé, csak mi állunk majd benne a fejünk tetején.

Ami hosszú távon igen kellemetlen állapot.

A sokféle igazságokról álljon itt egy példa. Tegnapi hír a HVG-ről:

„Szijjártó: Sinopharm-alapú vakcinát gyárthat Magyarország”

Az ember tekintete átszaladna rajta, még ezekben a vakcinahisztériás időkben is, amikor nincs fontosabb kérdés annál a köztudatban, hogy ki kap és milyen oltást, és ha kap, miért kap, ha nem kap, miért nem – sőt, olyan álláspont is van, hogy senki se kapjon, olyan is, hogy legyen kötelező. Ilyenkor telítődik az elme a témával, bezárul, ha a „vakcina” szót olvassa, lép tovább a következő írásra, és foglakozik inkább még a celebek alvási szokásaival is inkább. Én azért megnéztem, mert épp tegnap kaptam a harmadik oltásomat, szóval éreztem némi személyes érintettséget. Azt mondja az írás:

„Egyelőre nem tárgyal a kormány újabb szállítmányról sem a Szputnyik, sem a Sinopharm gyártójával – közölte Szijjártó Péter. A külgazdasági és külügyminiszter hétfő sajtótájékoztatóján hangsúlyozta, hogy a következő vakcinaszállítmányban „egészen biztosan nem lesznek keleti vakcinák”.

A kormány ugyan még megrendelt 5 millió vakcinát, de ezek mind nyugati oltóanyagok lesznek. A már meglévő és rendelkezésre álló 10 millió vakcinának is a 80 százaléka nyugati – közölte az operatív törzs az ATV-vel.

Szijjártó viszont azt mondta a csatornának, hogy tárgyalnak a Sinopharm és a Szputnyik gyártójával arról, hogy a leendő nemzeti oltóanyaggyárban e két oltóanyag licence alapján gyárthassanak vakcinát.

Szijjártó egyébként már korábban közölte, hogy Magyarország átveheti a Sinopharm teljes gyártási technológiáját.” (HVG)

Jó, hát akkor gyártsák ezt a két fajtát, majd meglátjuk, mennyire lesz jó üzlet. Mondjuk két teljesen eltérő technológiáról van szó, a Sinopharm inaktivált koronavírust tartalmazó vakcina, a Sputnik adenovírus által kiváltott immunválasszal támadja a tüskefehérjét, hasonló elven, mint az Astra Zeneca, szóval annyi a különbség a gyártásuk között, mint a pakura és a kaukázusi kefír előállítása között, de honnan tudom én, hogy a nemzeti oltóanyaggyár nem képes mindkét eljárásra? Sőt, akárhányra? Nem tudhatom, amint senki más sem tudhatja, mert az illető gyáripari létesítmény jelenleg egy szegletes alapkőből áll, rajta fém táblával a miheztartás végett. Azt letették szeptember ötödikén, Palkovics miniszter megígérte, hogy jövő év végére már termelni fog, éspedig

„évente több mint húszmillió, különböző technológiával készülő vakcinát gyártanak majd az üzemben.”

Betű szerint stimmel is: az egyik technológia az orosz, a másik a kínai (bár ők már többfélét is kifejlesztettek, de nekünk a Sinopharmot adják el), ezek tényleg különbözőek. Hogy lesz-e harmadik, negyedik, sokadik, az sok mindentől függ, nem utolsó sorban attól, hogy melyik szarka farka tarkabarka.

Na jó, attól pont nem. Attól függ, Szijjártó – nincs még egy ország a Föld kerekén, ahol ezt a külügyek és nem az egészségügy minisztere intézi – kivel egyezik meg, mikor és miben. Ugyanis tekintsük ennek a még meg sem épült üzemnek a történetét! (Ez is nagyon magyar dolog: állni még nem áll, de története már van).

Szóval, a létesítéséről idén február 24-én született a kormányrendelet, mely egyben nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánította a beruházást. Akkorra datálhatjuk a – mit is? A szándékot, hogy épüljön ilyesmi. Aztán teltek-múltak a hetek, hónapok, mi ültünk a fenekünkön, Szijjártó küküm-miniszter meg röpködött a mesés Keleten, esküszöm, karácsonyra kaphatna egy repülő szőnyeget, hogy olcsóbb legyen a közlekedése, aztán május végén, 31-én bejelentette: Sinopharmot fogunk gyártani!

„Megállapodás született arról, hogy a Magyarországon jelenleg Debrecenben építés alatt álló Nemzeti Oltóanyaggyár alkalmas lesz a koronavírus elleni kínai vakcina előállítására is - jelentette be Szijjártó Péter hétfőn Kínában.

„Magyarország és a Kínai Népköztársaság 2017 óta stratégiai partnerei egymásnak, ha valakinek eddig kétségei voltak, akkor az elmúlt hónapokban meggyőződhetett arról, hogy Magyarország milyen sokat profitált ebből a stratégiai együttműködésből” – mondta a külgazdasági és külügyminiszter, aki hozzátette, hogy az utóbbi hét évben immár 12. alkalommal folytatott kétoldalú tárgyalást kínai kollégájával, Vang Jivel.

Szijjártó elmondta, hogy folytatódni fog az együttműködés az oltóanyagok terén, Magyarországon átveszik majd a Sinopharm teljes gyártási technológiáját.” (HVG)

Mondjuk körülbelül akkortájt volt a Sinopharm a legkevésbé népszerű Magyarországon (az első két oltásom dátuma miatt emlékszem, én se olyant szerettem volna kapni, mert azzal nem lehetett volna mindenféle külföldi szolgálati utakra menni, amik tervben voltak számomra), de hát mi van, ha nem oltani gyártjuk, hanem eladni? A szőlősgazda is jobban szereti eladni a vinkóját, mint meginni, pláne, ha még pocsék is az a lőre. Hogy a Sinopharm jó vagy rossz, azt így meg nem mondanám, de hogy nem volt népszerű mifelénk, az biztos.

Hanem mintha felgyorsultak volna az események, mert alig telt el három nap, és Szijjártó közölte: gyártani fogunk mi Sputnikot is!

„Tárgyalások kezdődtek a stratégiai együttműködésről a magyar nemzeti oltóanyagközpont és az orosz vakcinagyártásért felelős Oroszországi Közvetlen Befektetési Alap (RFPI) között – jelentette be Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az MTI-nek, miután a Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórum alkalmából csütörtökön találkozott Gyenyisz Manturov orosz ipari és kereskedelmi miniszterrel.

Mint mondta, elvi megállapodás született arról, hogy az orosz fél technológiailag lehetővé teszi a Szputnyik V vagy a többi orosz oltóanyag gyártását, ha sikerül lezárni a stratégiai együttműködésről szóló tárgyalásokat, amelyek után a technológiai kérdések következnek.

A lényeg az, hogy mind orosz, mind magyar oldalról nyitottság és készség van arra, hogy a nemzeti oltóanyaggyárunk orosz licenc alapján is gyárthasson majd oltóanyagot – mondta Szijjártó Péter.”

Csak úgy eshetett a dolog, hogy Pekingből hazafelé benézett Moszkvába is, ha már arra járt, ott már hallottak a kínai ügyeskedéséről és gyorsan nyélbe ütötték ezt az üzletet is. Ha nem ment, ütöttek nagyobbat, míg nem sikerült. Eljátszik az ember a gondolattal, mi lett volna, ha Pekingből a Csendes-óceán felé induló géppel jött volna, és nem Moszkva esik neki útba, hanem Washington, New York és London, akkor Pfizert és Astra Zenecát gyártanánk? Ezt már sosem tudjuk meg, ugyanis Szijjártó nem jár arrafelé, kerüli a hanyatló Nyugatot, Kelet az ő világa, mindig Ázsiában kóborol, mint egy pályát tévesztett orientalista.

No, akkor tehát azt már tudjuk, miért gyárthatjuk ezeket a vakcinákat: mert Szijjártónak köszönhetően lecincáltuk, bocsánat, licencáltuk a technológiát. Mennyire lesznek kelendőek, nem tudni, amint azt sem, mikor indul el a termelés: a magam részéről, tekintve a gyár tökéletesen embrionális állapotát, úgy gondolom, ide illik Örkény István híres sztálinvárosi anekdotája:

„– Jöttem megnézni, főmérnök elvtárs, hol is lesz a nagyolvasztó.

– Itt, író elvtárs, ahol most vagyunk.

– De hát ez csupa gizgaz meg gyom. Mikor lesz ebből kohó?

– Író elvtárs, szocialista rohammunkával augusztus huszadikán lesz csapolás.

– Az ide két hónap, mérnök elvtárs, és még egy kapavágás sem történt.

– Legyen nyugodt, író elvtárs. Augusztus huszadikán itt folyni fog az acél. Egyébként jól értettem? Örkénynek hívják az író elvtársat?

– Igen.

– A gyógyszerész fia?

– Igen.

– A Csillag patika tulajdonosáé?

– Igen.

– A méltóságos úré?

– Igen.

– Ja úgy. Akkor elárulom, író úr. Lófasz fog itt folyni, nem acél.”

Mindegy, fő, hogy az alapkő már a helyén áll.

Hogy aztán mi fog ott folyni a mondott időben, Sinopharm, Sputnik, nemesacél, málnaszörp vagy az, ami Sztálinvárosban, az még a jövő titka, de én a magyar valóság ismeretében az utóbbira tippelek.

Állunk itt, a Nagy Magyar Páternoszterben, nézünk kifele belőle, mindjárt fordul és a fejünk tetejére állunk...

Ha erre sor kerül, lefogadom, sokan fogják azt mondani: nem mi álltunk a fejünkre, hanem az egész világ.

Azért, mert ellenünk van.

Aki Sztálinvárosban látta folyni a magyar acélt, az látni fogja a magyar vakcinát is, mert látni akarja.

Akkor is, ha csak a lószerszám csordogál helyette.

Szele Tamás