Nem lennék most munkatárs a Mi Hazánk lapjánál, a Magyar Jelennél, igaz, máskor sem lennék, de nem is ostromolnak állásajánlatokkal. Viszont most nem csodálom, hogy az oltásellenességet programként választó párt lapja mélyen hallgat a tegnapi, Bukarestben lezajlott eseményekről, ahogy a magyar sajtó sem emlegeti őket kiemelt helyen, pedig érdemes volna.

Persze nem is titkolja senki, csak ezért vagy azért elég zsenáns elővenni őket. Nekem például amiatt, mert egy nappal Ceaușescu bukásának évfordulója előtt zajlottak, és kellemetlen arra gondolni, hogy 1989 emlékét már nem csak ellopták, de meg is gyalázták a víg, szélsőjobboldali demonstrálók. Hanem el is fogják húzni a nótájukat most már, a főkolomposokét először, de a többiek sem maradnak ki a táncból.

Az egész azzal kezdődött, hogy a bukaresti parlament a példátlanul pusztító járványhullám miatt elkezdte tárgyalni a munkahelyi zöld igazolvány bevezetésének tervét. Ez lényegében véve oltási igazolványt jelent, de arról szó sem volt, hogy mindenkinek, mindig és mindenhol kötelező volna – egészen pontosan az a terv, hogy ha és amennyiben három egymást követő héten 1,5 ezrelék fölött lesz az új koronavírusos fertőzések aránya, enélkül ne lehessen bejárni a munkahelyekre. A terv szerint a vállalatokat az állam azzal is segíti majd, hogy ingyenes tesztelést lehetővé tevő értékjegyeket bocsátanak a rendelkezésükre. A voucherek bevezetésének – várakozásaik szerint – az is előnye lesz, hogy így pontosabban nyomon tudják követni a járvány terjedését, és időben intézkedhetnek a megfékezés érdekében.

Persze, ha csökken a fertőzöttség, akkor semmi szükség igazolványra – de amikor egy országban annyira tombol a járvány, hogy megtelnek a kórházi hullaházak, megérthető ez az intézkedés is. Ráadásul még csak vitatják, Bukarest nem Budapest, ahol Semjén egyik nap bejelent egy törvényjavaslatot, másnap megszavazzák, és a Magyar Közlöny különkiadásban hozza, hogy minél előbb hatályos legyen: ez még a vita fázisában tart. Épp azért volt különösen rosszindulatú dolog a szélsőjobboldali, magyargyűlölő, antiszemita, homofób, ultraortodox és most már minden jel szerint neonáci AUR párt részéről a tegnapi tüntetés megszervezése pont most, mert ki akarták vele kényszeríteni a számukra kedvező döntést.

Annak van egy pikantériája, finom, vajszínű árnyalata, hogy az eseményt ugyan hivatalosan az AUR két társelnöke, George Simion és Claudiu Târziu szervezték, de a tényleges vezetője helyi források szerint a pártból kizárt Diana Șoșoacă volt, aki még ennek a köztörvényes bűncselekményekhez ezer szállal köthető politikai alakulatnak is túl botrányos személyiség – de ezek szerint nincs ő annyira kizárva, csak kicsit. Reggel kilencre hirdettek gyülekezőt, Simion olyan tíz-tizenötezer résztvevőre számított, ebből el is jött kétezer.

Természetesen megindult a szokásos melldöngetés, ez minden országban így történik, a Twitteren az egyik lelkes propagandista közölte egy videót is mellékelve, miszerint „körülzártuk a Parlamentet” amiből rögtön tudhatta, aki kicsit is ismeri Bukarestet, mennyire lehet komolyan venni őket. A román parlament ugyanis abban a gigantikus palotában van, aminek a kedvéért Ceaușescu leromboltatta a román főváros történelmi központjának nagy részét, most „Casa Poporului”, tehát magyarul „A Nép Háza” a neve és Európa legnagyobb alapterületű épülete.

Azt ugyan nem zárja körül sem kétezer ember, sem tizenötezer, de látható is, hogy a tüntetők lazán, levegősen állnak, viszont minden másodiknál pártlogóval ékesített nemzeti zászló van, hogy nagyobbnak tűnjön a tömeg (ezt a trükköt Magyarországon a Jobbik és a Mi Hazánk is alkalmazza).

Hát, odaértek a kétezrek a böhömnagy épület elé – a legnagyobb részét máig nem használják, odatelepítettek minden közintézményt, amit csak lehetett, csak hát akkora, hogy képtelenség kihasználni – de mit követeltek? Azon kívül, persze, hogy ne legyen zöldigazolvány? Diana Șoșoacă még vonulás közben rugalmasan alkalmazkodott a terepviszonyokhoz, például mikor egy nagy, nemzetközi bank elé értek, azt a jelszót adta ki a tömegnek, hogy „Ki a multikkal az országból!”,  később pedig azt skandáltatta velük, hogy „Roexit, Roexit!”, tehát Románia kilépését kívánták az Európai Unióból.

Kívánni lehet, véghez vinni nem, főleg nem tűnik komoly sokaságnak ez a kétezer hőbörgő egy 1,88 milliós lakosságú városban. Ráadásul a jelenlévők többsége nem is volt bukaresti, buszokkal hozták őket máshonnan, például a Libertate beszélt egy bizonyos Georgellel, Brăila városából, aki bizony fekete, „dák” jellegű sapkáján büszkén viselte a kékkel ráhímzett horogkeresztet.

A horogkereszt később is előkerült, amikor egy tüntető az uniós zászlóra fújta rá, ezt mostanra már bánja, mert következményei lettek. Mint az Agerpres írja:

„Bukarest, december 22./Agerpres/ – Feljelentést tett a főügyészségen és a rendőrségen Alexandru Muraru parlamenti képviselő, a kormánynak az emlékezetpolitika előmozdításáért, valamint az antiszemitizmus és az idegengyűlölet elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a parlament épülete előtti keddi tüntetésen használt náci szimbólumok miatt.

Muraru szerdai közleményében leszögezi, a náci jelképek használata bűncselekménynek számít, ezt ki kell vizsgálni és szigorúan szankcionálni kell. A román állam nem tolerálhatja az ilyen megnyilvánulásokat, amelyek sértik a náci Németország koncentrációs táboraiban életüket vesztett emberek emlékét. A kormány különmegbízottja szerint ugyanakkor súlyosan árt Románia nemzetközi megítélésének az a tüntetésen készült fotó, amelyen a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) egyik szimpatizánsa horogkeresztet rajzol egy uniós zászlóra.

Alexandru Muraru leszögezte, az ilyen vandalizmus nem maradhat büntetlenül, ezért a kormánynak az emlékezetpolitika előmozdításáért, az antiszemitizmus és az idegengyűlölet elleni küzdelemért felelős különmegbízottjaként a Román Rendőrséghez, valamint a főügyészséghez fordult az ügyben.”

 Hát, ebből baj lesz, kérem, sőt, már nem is lesz, már megvan, a rendőrség mostanáig több, mint 170 ezer lej büntetést osztott szét a résztvevők között, ezt tessék hetvennéggyel megszorozni a napi árfolyam szerint és ki is jön az összeg forintban: eddig tizenkét millió, de lesz ez több is, még az elején járnak a bírságolásnak. Az engedély nélküli tüntetés 14 szervezőjét – akik hat civil szervezet és egy parlamenti párt tagjai – összesen 140 ezer lejre büntették. Eddig 167 résztvevőt azonosítottak, akikre 58 bírságot szabtak ki, 34.300 lej értékben. A tüntetés résztvevőinek azonosítása és megbírságolása folytatódik.

 Folytassuk a krónikát: mikor a tüntetők az épülethez értek, Șoșoacă asszony kint maradt velük (tán, hogy szét ne széledjenek kocsmázni), George Simion pedig bement, és be is kellett engedjék, hiszen képviselő. Az ülésteremben megafonon keresztül követelte, hogy azonnal semmisítsék meg a zöldigazolványról szóló javaslatot, csak hát meg kellett tudnia, hogy az nem is volt napirenden – tegnap költségvetési vita lett volna. De nem lett, mert így nem lehet költséget vetni. Néhány képviselőt be sem engedtek a tüntetők, másokat leköptek, ami ezekben a járványos időkben, olyan emberek részéről, akik büszkék az oltatlanságukra, minimum veszélyeztetés... az épület udvarára is betörtek, és megrongálták az amerikai és a japán nagykövet autóját, de akkor már megérkezett a csendőrség és a rohamrendőrség is, akik kiszorították a zavargókat.

 Azonban volt pár perc, mikor úgy tűnt, a Tisztelt Ház bent reked az épületben egy időre, és mikor képviselőtársai arról kérdezték George Simiont, hogyan juthatnának ki, az megpróbálta zsarolni őket:

„Azok, akik kiállnak a nép elé és közlik, hogy nem szavazzák meg az igazolvány bevezetését, kijöhetnek, velük nem lesz bajuk a románoknak, gondolom, meg is tapsolják őket.”

Mire fel senki sem állt ki, inkább megvárták a karhatalmat. Az épp ott tartózkodó japán és amerikai nagykövetekkel együtt.  

Mondjuk ezt a zsarolgatást sem kellett volna megpróbálni, ugyanis ez már a törvényhozás befolyásolásának kísérlete, és erősen büntetendő államellenes cselekmény, ezért már járhat pár év. És nem csak ezért. Dacian Cioloş, az USR párt elnöke bejelentette a történtek után, hogy az országra veszélyes, felelőtlen, populista politikusnak tartja a tüntetést kezdeményező George Simiont. Úgy vélekedett, hogy az AUR társelnöke voltaképp a túlságosan gyenge állami intézmények kreálmánya. Szerinte a hatóságok kedden is kudarcot vallottak, mert hagyták elfajulni a parlamentnél szervezett tüntetést.

A demonstráció lassan kifulladt: több, mint két óra randalírozás után George Simion a csendőrkordon előtt karácsonyi dalokat kezdett énekelni, miközben fel-le járkált, ami nem lehetett mindennapi látványosság, szó se róla, de ez sem tartotta vissza a 16 óra felé oszlásnak induló csoportot. A kormány épületéhez indultak volna, de a résztvevők elszállingóztak, oda már csak Șoșoacă és néhány tucat tiltakozó érkezett meg. Aztán ők is hazamentek.

Így ért véget az, amit George Simion nagyon rossz érzékkel időzítve bukaresti oltásellenes forradalomnak szánt, csak épp ahhoz tömegek is kellettek volna. Nem kétlem, hogy utólag a kétezer emberből – pláne a pontosságáról és tárgyilagosságáról híres antivaxxer médiában – lesz először húszezer, aztán kétszázezer, esetleg még kétmillió is, bár annyian összesen nem laknak Bukarestben. De mi értelme volt?

Azt talán csak Simion tudná megmondani, de ő sem lenne őszinte. A törvénytervezetet – még egyelőre nem is javaslat, még hegesztik, reszelgetik – így nem lehet visszavonatni, valamiféle Capitolium-ostromot próbálhatott meg imitálni a pártvezér, a siker legcsekélyebb esélye nélkül. Inkább volt ez reklámfogás a párt ismertségének növelése céljából, mert tényleg felkerült vele a címlapokra, mint valódi politikai akció. De következményei lesznek. 

Az USR Lucian Bode belügyminiszter lemondását követeli amiatt, hogy a tüntetőknek sikerült átugraniuk a kerítéseket és megrongálniuk az autókat anélkül, hogy a csendőrök közbeléptek volna, és hogy két nagykövet a parlamentben rekedt a tüntetés miatt. Antal Lóránt, az RMDSZ Hargita megyei szenátora is kesernyés megjegyzést fűzött közösségi oldalán a történtekhez:

„Amikor elfogynak az észérvek, előkerül a kerítésmászó képesség, a gyűlölködésbe bújtatott nacionalizmus. Van olyan parlamenti párt, amelynek a demokrácia egyet jelent a demagógiával, a megtévesztéssel és a populizmussal.”

A „kerítésmászás” túl azon, hogy tegnap is megtörtént, a 2018-as úzvölgyi eseményekre utal, amikor nagyjából ugyanezek a szélsőségesek a kerítésen másztak be a katonatemetőbe. Szóval: csak kibújik a szög a zsákból.  

Két napja merengtem ezeken a hasábokon afölött, hogy a politikából nálunk mostanság minden körülmények között oltásügy lesz, az oltásügyből politika lesz. A bukaresti példán azt láthatjuk, hogy milyen tökéletes hordozófelülete az oltásügy – akár pro, akár kontra – mindenféle politikának, propagandának, manipulációnak. Nyilván nem minden oltástól ódzkodó ember neonáci, ezt senki sem állítja. De ha valaki kimegy tiltakozni egy ilyen gyűlésre, észre sem veszi, mikor kerülnek elő a horogkeresztek a menet élén... amiknek különben a dologhoz nem kéne közük legyen, csak van, mert előszedik őket.

Hát mindegy, van egy olyan érzésem, hogy az AUR két dolog felé vágtat: az egyik az, hogy belőle váljék az új Vasgárda, a másik a tulajdon betiltatása. Azt azért valahogy csak elintézik majd maguknak.

De azt nagyon megértem, hogy a Magyar Jelen mélyen hallgat erről a történetről. Hiszen hogyan tudnák ezt ők megírni? Nekem könnyű, én nem kell értelmezzem az eseményeket, de ha ők oltásellenes forradalmi megmozdulásként ünnepelnék, akkor ünnepelniük kéne a vadul magyarellenes AUR-t is. Hiszen a pártprogramjuk alapján nekik örülniük kéne mindennek, ami oltásellenes.

A horogkereszteket hamarább tudnák megmagyarázni az olvasótáboruknak, mint ezt. Inkább hallgatnak.

Jól teszik.

Szerencsére nekem nincsenek ilyen gondjaim.

Szele Tamás