„Nincs a földön gazdagabb, szebb ország”, mármint az Oroszországi Föderációnál – dudorássza a magyar Putyin-hívő, akit ebben a hitében a világon semmi nem ingathat meg, maximum a tulajdon halála, de lehet, hogy azt is imperialista ármánynak tekintené. „Minden ember érzi, hogy szabad” – folytatja a nótát. Hát akkor lássuk, mennyire szabad az orosz ember.
Mármint azon kívül, hogy teljesen és tökéletesen, hovatovább a fizika és a logika törvényei sem kötik. Azok nem is, de az orosz állam törvényei annál inkább, és azok akkor is egyre elnyomóbbak, ha a propaganda hatására Oroszhont valamiféle identitárius mennyországnak látják sokan. A magyarországi Putyin-rajongókról egy kép jut eszembe:
Úszik a hajó az északi vizeken, egyszer csak feltűnik egy jéghegy. Már nagyon közel van, nem lehet előle kitérni. Pár utas elkezd kiabálni:
Éljen, éljen! Milyen szép, milyen nagy!
Mit éljeneztek, el tudja süllyeszteni a hajót!
És milyen erős is! – aztán, mikor recsegni kezd a hajó oldala, amint megpróbál elcsúszni a jéghegy mellett, nem a mentőcsónakokba ugrálnak, vagy a tengerbe, hanem át, a jéghegyre. – Mi nem fogunk megfulladni veletek!
Meg nem is fulladnak.
Megfagynak.
A hajó talán megússza.
Ők nem.
Hát valami ilyesmi lehet ma és Magyarországon Putyint dicsőíteni, imádni: kell hozzá egy adag elszántság és elvakultság, de legalább a vége sem nagyon lehet happy end, mégis sokan úgy drukkolnak az orosz elnöknek és főleg rendszerének, mintha a Fradi volna vagy a Dózsa és örök rangadót játszana épp a másik csapat ellen.
Azért nem árt, ha megnézzük az orosz valóságot is. Én jelenleg a Re: Russia egyik összefoglalóját veszem ehhez alapul. Mi az a Re: Russia? Szakértői és vitafórum az orosz politika, gazdaság és társadalmi élet kulcsfontosságú kérdéseinek megvitatására az orosz értelmiség számára. Nem tömegszervezet, én magam a Telegram-csatornájukra iratkoztam fel, de megtalálhatóak a Facebookon is.
Miről szól ez az összefoglaló?
Az oroszországi elnyomásról, mely tudvalévőleg egyálatlán nincs, de az utóbbi időben példátlanul megszigorodott. Tekintsük a tényeket.
Február 24. óta az oroszországi elnyomás három irányvonal mentén fejlődött: a weboldalak blokkolása, a média leállítása és a katonai cenzúra egyéb következményei; büntető- és közigazgatási eljárások indítása „az orosz hadsereg lejáratásáért”; valamint a külföldi ügynökökre vonatkozó jogszabályok szigorítása és listáik bővítése. Erre a következtetésre jutott az OVD-Info, a Szova, a DOXA és a Media Rights Defence Centre az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága számára készített közös jelentésében.
Az emberi jogi aktivisták úgy vélik, hogy az elnyomás nemcsak drámaian megnövekedett az invázió kezdete óta, hanem még célzottabbá is vált. Míg 2020-2021-ben különböző csoportok – ellenzéki politikusok, aktivisták, oknyomozó újságírók, Navalnij támogatói és maga Navalnij, Jehova tanúi stb. – voltak a célpontok, most az elnyomó gépezet teljes ereje a háborúellenes érzelmek elfojtására irányul. A háború kezdete óta több mint 16 000 embert vettek őrizetbe háborúellenes véleménynyilvánítás miatt, több mint 2000 közigazgatási és több mint 150 büntetőeljárást indítottak ellenük.
A háború első heteiben az elnyomás legelterjedtebb eszköze az internetes források blokkolása volt – ez volt az emberi jogi aktivisták által kiemelt első vonal. A nyomás 213 médiumra nehezedett: közülük 181-et blokkolt a Roskomnadzor (RKN), további 21 pedig önként állította le a munkáját. Tizenegy sajtóorgánum az ügynökség figyelmeztetését követően úgy döntött, hogy nem ír többet a háborúról, vagy csak a védelmi minisztérium által a témában kiadott információkat nyomtatja újra. Az invázió kezdete után az RKN aktívabbá vált nemcsak a média, hanem a háborút ellenző közéleti személyiségek, például Ilja Jasin, Jekatyerina Sulman és Mihail Hodorkovszkij személyes oldalainak blokkolásában is. Az emberi jogi aktivisták rámutatnak, hogy a blokkolás megugrását a 2020-tól hatályos információs törvény 84 módosítása tette lehetővé. A módosítások jelentősen kibővítették a blokkolás indokait, valamint az RKN és az ügyészség hatáskörét.
Ezek szerint tehát az információs törvényt két év alatt nyolcvannégy alkalommal módosították? Ez még egy gránitszilárdságú alaptörvénynek is sok volna.
A büntető intézkedések február 24-e óta 101 orosz újságírót érintettek közvetlenül – letartóztatták, megbírságolták, elbocsátották, kizárták őket az orosz állami szervek állományából stb. – szakmai tevékenységük vagy háborúellenes álláspontjuk miatt. Június 1-ig az új, „az orosz fegyveres erők alkalmazásáról” szóló „álhíreket” szabályozó cikkely alapján legalább tíz eljárás indult újságírók ellen, közülük kettő regionális médiumok főszerkesztője ellen.
Egy olyan társadalomban, ahol a hadsereg mondja meg, hogy vele kapcsolatban mi az igazság.
Az elnyomás második vonalát – a büntetőjogi és adminisztratív zaklatást – az állam március második fele óta aktívabban alkalmazza, miután elfogadták és hatályba léptették a közigazgatási és büntető törvénykönyv új módosításait. Május 26-ig több mint 2100 ügyet indítottak a közigazgatási törvénykönyv 20.3.3. cikke („a fegyveres erők lejáratása” ) alapján, amelyek összesen legalább 25 millió rubel bírságot eredményeztek. Az esetek közel felében a vádemelés oka az volt, hogy az illető részt vett egy háborúellenes nyilvános rendezvényen (gyűlés, sztrájkőrség stb.), az esetek közel negyedében pedig a közösségi hálózatokban közzétett üzenetek miatt indult eljárás.
Az Oroszországi Föderáció büntető törvénykönyvének különböző cikkei alapján 150 olyan ügyet indítottak, amelyek valamilyen módon kapcsolódtak a vádlott háborúellenes álláspontjához. Az orosz büntetőtörvénykönyv új 207.3 cikke alapján, amely az orosz hadsereg tevékenységéről szóló „hamisítványok” terjesztéséért akár 15 év börtönbüntetést is kiszabhat, 52 ügy van folyamatban. További kilenc esetben háborúellenes tüntetések résztvevőit vádolják azzal, hogy erőszakot alkalmaztak kormánytisztviselőkkel szemben (a büntető törvénykönyv 318. cikke).
A háborúellenes tüntetéseken a háború kezdete óta legalább 16 000 letartóztatás történt. A csúcs március 6-án volt: Oroszország 77 városában 5500 embert vettek őrizetbe a háborúellenes tüntetéseken. Mint korábban, az állam most is megfélemlítéssel próbál leszámolni a gyűlések fő résztvevőivel, a fiatalokkal. A DOXA szerint április 14-ig legalább 50 egyetem tartott megbeszélést a diákokkal a gyűléseken való részvétel elfogadhatatlanságáról és a háborúellenes beszédek büntetőjogi felelősségéről. Legalább 15 olyan esetről is tudunk, amikor az iskolából kizárták őket, mert háborúellenes álláspontot képviseltek vagy háborúellenes gyűléseken vettek részt.
Az emberi jogi aktivisták által kiemelt elnyomás harmadik területe a „külföldi ügynökök” listájának további bővítése, amely a háború kezdete óta szinte kizárólag azokat tartalmazza, akik aktívan felszólalnak az ukrajnai háború ellen. Február 24. óta a média által külföldi ügynökként elismert személyek listája egyharmaddal (43 fővel) bővült, és elérte a 114-et. Az ukrajnai invázió kezdete után külön alakult ki a fizikai személyek-idegen ügynökök listája (anélkül, hogy a média elismerte volna ezeket a személyeket): június 3-án nyolc személy szerepelt rajta. További nyolc szervezetet vettek fel a jogi személyek-idegen ügynökök listájára.
Az emberi jogi aktivisták fő aggodalmát azonban nem is a listák jelenlegi bővítése, hanem az orosz Állami Duma által június 7-én első olvasatban elfogadott „A külföldi befolyás alatt álló személyek tevékenységének ellenőrzéséről” szóló új törvénytervezet jelenti. A törvénytervezet drámaian kibővíti egy személy külföldi ügynökként való elismerésének lehetőségét, mivel a külföldi finanszírozás kritériuma mellett bevezeti a „külföldi befolyás” fogalmát is, amelyet a kormányzati szervek a lehető legtágabban értelmezhetnek. Ezen túlmenően bevezeti a „külföldi ügynökökkel kapcsolatban álló személy” fogalmát, amely lehet például egy külföldi ügynöknek minősített szervezet bármely alkalmazottja. Az emberi jogi aktivisták úgy vélik, hogy ezek a módosítások többszörösen kibővítik a külföldi ügynökök listáját, és tovább korlátozzák a polgári jogokat és szabadságjogokat. A külföldi ügynökként elismert szervezetek és személyek számára tilos lesz kiskorúakat tanítani, stratégiai iparágakban működő vállalkozásokba befektetni, és kötelesek lesznek külföldi ügynöki státuszukat a kormányzati szervekkel folytatott kommunikációjukban rögzíteni.
Eddig a Re: Russia összefoglalója, és nem kell mondanom, hogy az Oroszországi Föderációban a „külföldi ügynökké” minősítés nem azt jelenti, hogy az illető idegen hatalmaknak dolgozna, hanem azt, hogy ellenzéki. Egy minapi perben a bíróság nem habozott az Ekho Moszkvi nevű, nemrég betiltott rádióadó egyik munkatársát is ügynöknek minősíteni. Az illető tiltakozott: de hiszen az Ekho Moszkvi tulajdonosa a Gazprom volt, nem Soros György! A bíróság válasza: az igaz, csakhogy a Gazprom honnan szedi a pénzét? Külföldiektől, hiszen mindenféle külföldi államoknak adja el az orosz olajat, földgázt. Tehát indirekt módon ugyan, az tény, de a Gazprom alkalmazottját is külföldiek fizetik, miáltal igenis ügynök.
Ilyen formában az egész orosz állam is idegen ügynök, mert az sem élne meg a Gazprom bevételei nélkül.
De nem is kell ezt értelmezni, magukért beszélnek a szikár tények, számok adatok: ilyen hát az a nagy, orosz szabadság, ami után vágyakoznak annyian.
Tessék csak tovább dudorászni, felőlem akár kórusban is énekelni, ha ilyen rendszert vagy netán megszállást kívánnak Magyarországra is:
„Drága föld, szülőhazámnak földje
Drágakőnél drágább kincset ád
Nincs a földön gazdagabb, szebb ország
Minden ember érzi, hogy szabad”
Aki nem dudorászik, az látja, hogy jön a jéghegy.
És tudja: aki a hajón marad, vagy megfullad, vagy megússza: de aki átugrik rá, megfagy, bár megehetik a jegesmedvék is.
Szele Tamás
