Mottó:
„- Az apja mibe halt meg?

– Búcsúba. Heveny lövöldözés meg minden ilyesmi...

– Iszik?

– Most, hogy meghalt, nem hiszem.” (Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány)

Előre szólok: ezeket a híreket nem én találom ki,ezek teljesen reálisak. Én olyanokat találnék ki, hogy kitört a béke, és Ukrajna vitatott területeinek hovatartozását a haderők szakácsversenyen döntik el, káposztaleves főzésével, éspedig településenként, utána doni kozák kórusok adnak elő a békesség kedvéért Volga-néphimnuszokat, majd szemléltetéssel egybekötött vetélkedő következik „Ki tud többet a tömény italokról” címmel.

Ez azért még messze van. De esküszöm, vannak olyan hírek, amiket én ki sem bírnék találni, itt van például ez a herszoni lövöldözés.

Már az is becsapós, hogy melyik, ugyanis Herszonban mostanság kissé gyakori a késelés és a lövöldözés (tegnapelőtt is volt egy nagyobb), valamint a robbantásos merénylet, mivel a helyi lakosság mintha nem volna maradéktalanul elégedett az orosz megszállás jótéteményeivel. Az elmúlt fél évben két nappal ezelőtti számításaim szerint mintegy tíz kollaboráns hivatalnokot segítettek át a túlvilágra, ez a szám azóta több lehet, kevesebb nem. Az elveszett orosz járőröket már senki nem is számolja, pedig hát felesleges ez a sok agresszivitás. Mint a The Insider híre mutatja, tökéletesen elég volna szállítani a vodkát és várni türelemmel, az Oroszországi Föderáció haderejének és állambiztonsági szerveinek semmi szükségük ellenségre, teljesen önellátóak, szükség és igény esetén végeznek saját magukkal is.

Szóval mi történt Herszonban?

A hivatalos vizsgálat iratai szerint június 19-én este 8 óra körül kialakult bizonyos nézeteltérés. Az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) 9. számú ideiglenes operatív csoportjának négy katonája – Igor Jakubinszkij, Szergej Privalov, D. A. Borodin és egy másik tiszt, akinek a nevét nem hozták nyilvánosságra, bement az Usakov utcai Eda.Topi kávézóba, és ott találtak két szerződéses katonát – Szergej Obuhov őrmestert és Igor Szudin altisztet. A dokumentumok szerint Szudin és Obuhov

„lézengtek, alkoholos italokat fogyasztottak”.

Van az úgy, hogy isznak a haditengerészek, és megjön a tábori csendőrség, mert baj van a részeg tengerésszel. Az FSZB-nek ez is hatásköre, bár, mint látni fogjuk, nem túl hatékonyan látják el a rendfenntartói feladatokat. Ugyanis mi történt? Idézem:

„Az FSZB tisztjei elmarasztalták Obuhovot és Szudint, amiért egyenruhában és fegyverrel felszerelve alkoholt fogyasztottak – áll a jelentésben. Válaszul Obukhov elővett egy fegyvert és a padlóra lőtt. Privalov megpróbálta elragadni tőle a fegyvert, mire Szudin, „aki Obukhov mögött állt”, AK–74-es támadófegyverével lőni kezdett a tisztekre; Privalov és Jakubinszkij viszonozta a tüzet.

Obuhov, Privalov és Jakubinszkij a dokumentum szerint „a helyszínen meghaltak”, míg Borodin és Szudin „az orosz védelmi minisztérium 1427. számú, Szevasztopolban található szövetségi haditengerészeti klinikai kórházába kerültek különböző súlyosságú sérülésekkel”. A negyedik FSZB-tiszt, akinek személyazonosságát a dokumentum nem fedte fel, elmenekült a helyszínről.

A 28 éves Obuhov és a 31 éves Szudin az orosz Fekete-tengeri Flotta 8. tüzérezredeként ismert orosz katonai egységben szolgált.

A jelentések szerint a lövöldözéssel kapcsolatban büntetőeljárás indult. Az üggyel V.O. Szavcsenko, a Katonai Nyomozó Igazgatóság munkatársa foglalkozik.”

Na, erre mondom, hogy elég volna csak kitartóan adni nekik a vodkákat, a többiről gondoskodnak ők maguk. Most már figyelni fogom a történetet, hátha meg lehet tudni a kimenetelét, de abban már majdnem biztos vagyok, hogy mivel az FSZB is érintett az ügyben, Szudin, aki életben maradt, valószínűleg meg fog törni az FSZB szelíd, kitartó, ám határozott keresztkérdései alatt, és bevallja majd, hogy ukrán befolyás alá került, valamint sátánista nézetek hatására nyitott tüzet, de különben egyáltalán nem volt részeg, az csak a látszat, ugyanis az orosz haditengerész nem iszik alkoholt. Mindezek után békésen szenderedik jobblétre különböző, egyre gyarapodó sérülései miatt, és elhunyta előtt egyszerű tengerésztemetést kér, minden különösebb ceremónia nélkül.

Ügy megoldva.

Csak amiatt aggódok, nehogy időközben baleset érje, mert az orosz kórházakban – még a legjobbakban is! – veszélyesek a nyílászárók. Sajnos ez ellen nem tudunk tenni, ez történelmileg így alakult. Sőt, minden orosz nyílászáró veszélyes, ha úgy alakul, bár ez lehet, hogy csak a kollektív Nyugat rágalma. Ma reggeli hír a Meduzáról:

„A Lukoil igazgatótanácsának vezetője, Ravil Maganov meghalt, miután kiesett egy kórház ablakából – jelentette a REN TV-csatorna anélkül, hogy megnevezte volna az információ forrását.

Az olajvállalat 67 éves csúcsvezetőjét a moszkvai Központi Klinikai Kórházban kezelték – a hatodik emeleten lévő kórteremben.

Egy Interfax-forrás azt is közölte, hogy Maganov meghalt. „Maganov ma reggel kiesett a Központi Klinikai Kórház kórtermének ablakából. Belehalt sérüléseibe” – mondta a forrás.

Haláláról a Mash távirati csatorna is beszámolt. A jelentés szerint öngyilkosságot követhetett el. A moszkvai rendvédelmi hatóságok megerősítették a TASZSZ-nek, hogy egy férfi kizuhant a Központi Klinikai Kórház egyik ablakából és meghalt. A halott férfi nevét nem hozták nyilvánosságra.

A Lukoil még nem nyilatkozott erről.”

Kérek mindenkit, hogy ne kerüljünk a nyugati dekadencia rémhírterjesztőinek uszályába. Mi most egy teljesen természetes, bár igen szomorú esetet látunk. Ravil Maganov természetes halállal hunyt el, csak kicsit rekonstruálni kell a történetét.

Ő már otthon is öngyilkos akart lenni, súlyos kedélybetegsége miatt, hiszen búskomorságba esett a Rogyinát sújtó, igazságtalan szankciók okából, melyeken nem volt képes változtatni. Ennek csak két akadálya volt: egyrészt földszintes a villája, másrészt meggyőzés közben „különböző sérüléseket” szerzett, és ezek miatt került kórházba. Ahol újból eluralkodott szenzibilis lelkületén a világfájdalom, és a hatodik emeleten már alkalmasnak bizonyult az ablak önpusztító terveihez. Érzékeny, udvarias lelki alkatáról elég annyit mondanunk, hogy becsukta maga mögött az ablakot ugrás közben, mint példaképe, a zseniális Majakovszkij, akinek utolsó szavaira mindannyian emlékszünk. Aki nem, annak idézem – öngyilkossága előtt azt mondta még utoljára:

„Elvtársak, ne lőjetek!”

mely mondat az orosz pacifizmus esszenciájának tekinthető.

Ezeket a híreket nem én találom ki, ezek az elmúlt tizenkét órában érkeztek. Több forrásból ellenőriztem őket.

De ha ma délig kiadja a TASZSZ, hogy a nem létező Wagner csoport vezetője, Prigozsin ünnepélyes keretek között átadta az igori vasútállomást, melyre befutott egy személy, mármint egy arab nőszemély, aki elágazó italkeveréket hozott, kétféle pálinkából, biztos leszek benne, hogy én ma nem ébredtem fel, most is álmodom és megártott a sok Rejtő.

Ha viszont mégis ébren vagyok, akkor legkésőbb öt órakor a pályaudvarra beáll a dühöngés.

Elvégre vasútnál első a pontosság.

Szele Tamás