Nagyon nehéz megmagyarázni, mi is a helyzet jelenleg a Közel-Keleten. Az iráni támadás óta egymásnak ellentmondó hírek érkeznek, az egyelőre biztosnak tűnik, hogy a mai nap folyamán nem lesz izraeli válaszcsapás, Biden elnök személyes beavatkozásának köszönhetően. Az izraeli kormány különböző tagjai két óránként adnak ki egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat, egyelőre ott tartunk, hogy ha és amennyiben mégis lenne ellencsapás, azt az Egyesült Államok nem támogatja, ellenben Izrael állam védelmét teljes mértékben segíti.

(Fotó: Jerusalem Post)

Mindeközben a Jerusalem Postban szép, pontos elemzés jelent meg arról, hogy a hagyományos fegyverek és alapvetően a légierő használatával, civil életeket kímélve hogyan kéne lecsapni. Hát, ha csak úgy nem, de a ma délelőtti adatok szerint ez nem várható.

Biztosat viszont semmiről sem tudunk. Akkor nincs más hátra, azt kéne elemezni, amiben viszonylag tisztán látunk – hát mi történt? Ebben egy forrásra lehet támaszkodni, az ISW-ra, ami egészen pontos analízisét adja annak, ami lezajlott.

Ezek szerint az iráni rakéta-dróntámadás Izrael ellen nagy valószínűséggel jelentős károkat kívánt okozni, amelyek azonban nem érték el azt a küszöböt, amely erőteljes izraeli válaszlépéseket váltana ki. A támadást úgy tervezték, hogy sikerüljön, nem pedig úgy, hogy kudarcot valljon (azért azt megkérdezném, hogy melyik támadást tervezték úgy, hogy fuccsba menjen? A Neander-völgy óta ilyen nem volt...).

A csapásmérést az oroszok által Ukrajna ellen többször is nagy sikerrel alkalmazott csapásmérő módszer mintájára készítették el. A támadás valószínűleg azért okozott a tervezettnél kisebb károkat, mert az irániak alábecsülték, hogy Izraelnek Ukrajnához képest óriási előnyei vannak az ilyen támadások elleni védekezésben. Az irániak le fogják vonni a tanulságokat ebből a csapásból, és azon lesznek, hogy idővel javítsák az izraeli védelmen áthatoló képességeiket, ahogyan az oroszok tették az Ukrajna elleni ismételt csapássorozatok során.

A csapás körülbelül 170 drónból, 30 cirkálórakétából és 120 ballisztikus rakétából állt. A drónokat jóval a ballisztikus rakéták kilövése előtt indították, nagy valószínűséggel azzal a várakozással, hogy azok körülbelül a cirkálórakétákkal és a drónokkal egy időben érkeznek Izrael légvédelmi ablakába. Az oroszok már többször is alkalmaztak ilyen eljárást Ukrajna ellen. Egy ilyen „csomag” célja az, hogy a lassabb cirkálórakéták és drónok eltereljék a légvédelem figyelmét és túlterheljék azt, hogy a ballisztikus rakéták, amelyeket sokkal nehezebb lelőni, elérjék a célpontjukat. Az irániak nagy valószínűséggel arra számítottak, hogy a cirkálórakéták és a drónok közül kevés ugyan, de néhány, ha egyáltalán sikerül, mégis eléri célját, azonban remélték, hogy a ballisztikus rakéták jóval nagyobb százaléka fog célba találni.

Az irániak által kilőtt mintegy 120 ballisztikus rakétából csak néhány hatolt át az izraeli légvédelmen és csapódott be izraeli katonai támaszpontok közelében. Az ukrán légvédelem átlagosan csak az orosz ballisztikus rakéták 46%-át fogta el a közelmúltbeli nagy csapások során. Az irániak valószínűleg arra számítottak, hogy az izraeli arányok magasabbak lesznek az ukránokénál, de nem haladják meg a 90%-ot egy ilyen nagy rakétasorozattal szemben – az oroszok ugyanis még soha nem lőttek ki közel ennyi nagy ballisztikus rakétát egyetlen csapás során Ukrajna ellen. Ukrajna gyakran az orosz cirkálórakéták és drónok több mint 75%-át elfogja, de ezek közül sok elfogás a ballisztikus rakétavédelemmel is elfoglalt légvédelmi ernyőn belül történik. Az irániak tehát valószínűleg arra számítottak, hogy drónjaik és cirkálórakétáik közül legalább néhány megzavarja a beérkező ballisztikus rakéták izraeli célzását, miközben a jelek szerint ez nem történt meg.

Izrael légvédelmi rendszere számos nyilvánvaló előnnyel rendelkezik az ukrán légvédelemmel szemben, de ezen előnyök némelyikének összes következménye nem lehetett világos az iráni csapástervezők számára. Az Izraeli Védelmi Erők (IDF) és Izrael szövetségesei sokkal nagyobb és erőteljesebb rakétaelhárító és légvédelmi rendszerekkel, valamint ezekhez szükséges elfogórakéta-készletekkel rendelkeznek, mint Ukrajna – különösen, mivel Ukrajna lassan kimeríti az elfogórakéta-készleteit, miközben az Egyesült Államok megújított katonai segítségére vár.

Izraelnek az is előnyére válik, hogy határait nagyjából 1000 kilométer választja el Irán határaitól. Izrael és szövetségesei ezt a távolságot arra használták fel, hogy az összes beérkező drónt és cirkálórakétát földi légvédelemmel és harci repülőgépekkel fogják el, még mielőtt azok Izrael saját rakétavédelmi ernyője alá kerültek volna. Izrael és szövetségesei több száz harci repülőgépet vetettek be ebben az erőfeszítésben. Ukrajnának nincs meg ez az előnye. Iránnak ráadásul nincs hozzáférése azokhoz a hiperszonikus rakétákhoz, amelyeket Oroszország az ukrán légvédelem elleni áthatolásra használt – legalábbis egyelőre.

Ukrajna eddig képtelen volt harci repülőgépeket használni az orosz drónok és cirkálórakéták tömeges elhárítására, és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök nemrég megjegyezte, hogy Kijev valószínűleg az F–16-osokat, amelyeket Ukrajna a nyáron kap, ezekre a feladatokra fogja használni. Régóta ismert, hogy mind a drónokat, mind a cirkálórakétákat le lehet lőni harci repülőgépekkel, de az ukrajnai háborúban még nem történt olyan összehangolt erőfeszítés, amelyet egy nagy és modern légierő tett volna a drónok és cirkálórakéták csapásainak nagyarányú elfogására, és nagyon valószínű, hogy az irániak alábecsülték ennek az erőfeszítésnek a hatékonyságát.

Irán valószínűleg további tanulságokat fog levonni az április 13-i sikertelen támadásból, amelyeket a jövőben sikeresebb támadások indítására használhat fel. Az Irán által ebből a támadásból levont tanulságok lehetővé teszik számára, hogy a jövőben sikeresebb csapáscsomagokat építsen ki. A támadás valószínűleg segített Iránnak azonosítani az izraeli légvédelmi rendszer relatív erősségeit és gyengeségeit. Irán valószínűleg Oroszországgal is megosztja majd a támadás tanulságait. Oroszország ezeket a tanulságokat aztán arra fogja felhasználni, hogy javítsa képességét az USA és a NATO által biztosított légvédelmi rendszerek leküzdésére Ukrajnában. Irán esetleg megoszthatja Oroszországgal a tanulságokat az USA által épített repülőgépek és levegő-levegő rakéták relatív erősségeiről és gyengeségeiről az ilyen rakéták és drónok elfogásában.

Irán azon képessége, hogy akár csak kis számú nagy ballisztikus rakétával is képes áthatolni az izraeli légvédelmen, komoly biztonsági aggályokat vet fel Izrael számára. Az egyetlen iráni rakéta, amely átjutott, egy izraeli katonai támaszpontot talált el, ami korlátozta a károkat, de egy jövőbeli csapás, amely során több ballisztikus rakéta hatol át az izraeli légvédelmen, és Tel-Avivot vagy Haifát találja el, jelentős mennyiségű polgári áldozatokat követelhet, és kárt okozhat az infrastruktúrában, beleértve a kikötőket és az energiát. Az Ukrajnára mért orosz csapások bebizonyították, hogy az energia- vagy más infrastruktúra kulcsfontosságú csomópontjai ellen akár kis számú, pontos csapás is aránytalan hatást okozhat. Izraelnek és partnereinek nem szabad önelégülten távozni ebből a győztes csatából.

Hát igen, ahogy a japán közmondás tartja, „győzelem után szorítsd meg a sisakod szíját”. Az valóban nehezen elképzelhető, hogy Iránnak csak ennyi eszköze lett volna, könnyen meglehet, hogy újabb, és talán hatékonyabb támadásokra kell számítani. Mindenesetre Izrael helyzetét nagyban megnehezíti, hogy nem adhat gyors és hatékony válaszcsapást, de ez a helyzet.

Meglátjuk, mi lesz. Pontosabb hírek hiányában egyelőre többet nem lehet mondani, bajnak egy napra elég ennyi is.

Szele Tamás