Európa és az Amerikai Egyesült Államok között bizalmi válság látszik kialakulni, és ennek azért elég komoly, nyomós okai is vannak. Donald Trump külpolitikája – vagy az, amit ő annak nevez – teljesen kizárta az Európai Uniót az Ukrajna elleni orosz invázió során kötendő tűzszünet tárgyalópartnerei közül, az elnök nap, mint nap célozgat a NATO átalakítására és/vagy megszüntetésére, ugyanakkor egyre jobban közeledik Putyinhoz...
(Képünk illusztráció)
Mondjuk úgy, hogy ha az euroatlanti kapcsolat házasság lenne, ez volna az a pillanat, amikor a hetvenéves férj elkezd ősz fejjel eljárni a nyilvánosházba és ott hagyni a közös vagyon jó részét. Még ha ő is kereste meg a pénz nagy részét, és még ha joga is van az önálló döntésekhez, akkor is felborítja ezzel sok évtized közös munkáját és a kialakult kapcsolatrendszert. Szóval, senki se csodálkozzon, ha a család többi tagja elkezd utánanézni, hogyan biztosítsa a saját megélhetését abban az esetben, ha a kedves papa teljesen megbolondul. Ezt a helyzetet járta körül a Washington Post mai elemzése.
Mint a lap írja, Donald Trump viharos hangulatváltozásai arra késztetik az Egyesült Államok szövetségeseit, hogy újragondolják az amerikai fegyverekre való hagyatkozásukat. Az európai fővárosok felülvizsgálják a sebezhetőségeket, és szeretnének megszabadulni az amerikai fegyverektől való függőségtől, de a saját fejlesztésű lehetőségek bővítése időbe telik.
Miközben Donald Trump elnök felforgatja az Egyesült Államok külpolitikáját, szorosabb kapcsolatokról tárgyal Oroszországgal, fenyegeti a NATO-szövetségeseket és szünetelteti az Ukrajnával való együttműködést, Washington hagyományos partnerei – és legjobb vásárlói – újragondolják az amerikai fegyverrendszerektől való függőségüket.
Kanadától Európáig egyre többször hangzik el az a követelés, hogy a jövőbeni védelmi kiadásokat az amerikai felszerelésektől a saját iparuk felé tereljék, még akkor is, ha sokan elismerik, hogy a több évtizedes függőség után nem létezik gyors megoldás.
Az Egyesült Államok ebben a hónapban egy ideig szüneteltette a hírszerzési információk megosztását Ukrajnával, és Trump fenyegetései Kanada és Grönland annektálásával kapcsolatban felfedték az Egyesült Államokra való támaszkodás kockázatait – és aggodalmakat keltettek azzal kapcsolatban, hogy Washington nyomásgyakorlásként egyetlen utasítással földre tud-e kényszeríteni repülőgépeket vagy távolról le tudja-e kapcsolni a kilövőállásokat.
Még ha az ilyen „kill switch” csak mítosz is, mondják az illetékesek és az elemzők, a fejlett amerikai rendszerek, például a vadászgépek annyira függnek az amerikai pótalkatrészektől, szoftverfrissítésektől vagy adatmegosztástól, hogy a hozzáférés megszakítása gyakorlatilag használhatatlanná tehetné néhányukat. Márpedig az elmúlt években az európai fegyverimport közel kétharmada az Egyesült Államokból származott.
Négy magas rangú európai politikus szerint, akik névtelenségük megőrzése mellett nyilatkoztak a kényes kérdés megvitatása érdekében a Washington Postnak, több európai ország is megkezdte amerikai gyártású felszerelései felülvizsgálatát, hogy felmérjék, mennyire lennének sebezhetőek egy Oroszországgal való konfliktus esetén, ha Trump megszakítaná a támogatásukat.
Kanada és Portugália azt közölte, hogy átgondolják a Lockheed Martin cégtől megrendelt F–35-ös vadászrepülőgépek jövőbeli megrendelését. Az Európai Unió pedig nagyrészt kizárja az Egyesült Államokat az új hitelfinanszírozásból, miközben a blokk azon fáradozik, hogy több százmilliárd eurót találjon a következő öt év haderőfejlesztésére. Kanada tárgyalásokat folytat az EU-val a gyártás bővítésének terveiről, mondták a politikusok, mivel Amerika legrégebbi és legközelebbi szövetségesei egyesítik erőiket, hogy megpróbálják megvédeni magukat Trump szeszélyeitől.
Tekintettel az amerikai védelmi ipar méretére, amely a világ legnagyobb fegyverexportőre, az európai illetékesek elismerik, hogy továbbra is vásárolnak majd kész amerikai fegyvereket, miközben saját elmaradott képességeiket fejlesztik. A Trump-kormányzat kiszámíthatatlansága azonban ráirányította figyelmüket arzenáljuk korszerűsítésére és saját gyártásuk fejlesztésére.
Amikor bejelentette, hogy a Boeing fogja gyártani az F–47-est, a következő generációs vadászrepülőgépet, Trump pénteken azt is kijelentette, hogy a szövetségeseknek eladott változat csökkentett képességekkel fog rendelkezni, „mert egy nap talán már nem is lesznek a szövetségeseink”. (Ez Sztálin egy régi mondását idézi, mely szerint: "Ellenségeinkkel mindig legyünk sokkal udvariasabbak, mint barátainkkal, ugyanis a barátból könnyen válik ellenség, de az ellenségből csak barát lehet, ha fordul a kocka.")
A korábbi kormányok időnként visszatartották a katonai felszerelések szállítását az egykori vásárlóik számára. Amikor Ruhollah Khomeini ajatollah iszlám forradalma 1979-ben megdöntötte Reza Pahlavi sah uralmát, a Carter-kormányzat leállította az iráni légierő által repült, amerikai gyártmányú repülőgépek karbantartását és pótalkatrész-ellátását.
Miután az egyiptomi hadsereg 2013-ban megbuktatta Muhammad Morszi elnököt, az Obama-kormányzat befagyasztotta a repülőgépek, harci helikopterek és más felszerelések szállítását. A tilalmat végül feloldották, de a tapasztalatok arra ösztönözték a Kairót, hogy diverzifikálja beszerzéseit az amerikai felszerelésekbe való 80 százalékos beruházásról a jelenlegi 30 százalékra. Washington azonban csak ritkán hozott ilyen intézkedéseket szövetséges partnereivel szemben. Bár erre is akadt precedens: az első Trump-kormányzat kizárta Törökországot az F–35-ös vadászrepülőgép-programból, mivel Ankara orosz légvédelmi rendszert vásárolt.
Az európai döntéshozók aggódnak amiatt, hogy az általuk már használt komplex fegyverrendszerek – köztük a rakétaelhárító rendszerek, a korai előrejelző repülőgépek és a harci drónok – működtetéséhez szükséges amerikai segítség idővel leépülhet.
Néhány rendszer esetében a rájuk vonatkozó szabályozás megköveteli, hogy a karbantartást és a frissítéseket kizárólag amerikai állampolgárok végezzék, és az európai gyártók által készített, amerikai alkatrészeket tartalmazó berendezések is korlátozások alá eshetnek.
„Ez nem olyan, mintha Trump elnöknek elég lenne megnyomni egy gombot, és az összes repülőgép lezuhanna az égből” – mondta egy európai tisztviselő. „De fennáll a függőség kérdése”, különösen a hírszerzési információk megosztása és a kommunikációs kapcsolatok tekintetében.
Az amerikai iparnak az a felvetése, hogy az amerikai fegyverek mögött hallgatólagosan amerikai garanciák állnak, egyre nehezebben adható el.
Néhány, az F–35-ösök beszerzésével kapcsolatos döntésekben részt vevő politikai döntéshozó azt mondta, hogy most már másképp döntenének.
„Mint a dán F35-ösök vásárlása mögött álló egyik döntéshozó, sajnálom, hogy így határoztunk” – posztolta a közösségi médiában Rasmus Jarlov, a dán parlament védelmi bizottságának elnöke. Dánia növeli a katonai kiadásait, mivel Trump szerint Grönlandnak komolyabb védelemre van szüksége, és megfogadta, hogy „így vagy úgy” „megszerzi” a szigetet. Jarlov felszólított mindenkit, hogy a jövőben „ha lehet”, kerüljék az amerikai fegyvereket. „Könnyen el tudok képzelni egy olyan helyzetet, amikor az USA Grönlandot követeli Dániától, és azzal fenyegetőzik, hogy kikapcsolja a fegyvereinket, majd hagyja, hogy Oroszország megtámadjon minket, ha megtagadjuk tőle a sziget átadását” – tette hozzá. „... Az amerikai fegyverek vásárlása olyan biztonsági kockázat, amelyet nem vállalhatunk”.
Kétségtelen, hogy Trump megválasztása után az európai tisztviselők nagyobb nyomást vártak a védelmi kiadások növelésére. Sokan úgy gondolták, hogy az amerikai haditechnikai eszközök megrendelésének leadása kielégítené az elnök igényeit, miközben olyan kereskedelmi győzelmeket biztosítana neki, amiket ő eleve nagyra értékel.
De most, az Oroszország-politikával kapcsolatos hangulatingadozásai és tévedései miatt néhányan átgondolták ezt a megközelítést. Az aggodalom akkor érte el a csúcspontját, amikor Trump leállította az Ukrajnának nyújtott katonai segélyt és a hírszerzési információk átadását, ami eddig az Oroszország elleni harcot segítette, miután az Ovális Irodában összetűzésbe keveredett Volodimir Zelenszkij elnökkel. A kormányzat napokon belül újraindította a segítségnyújtást, de ez nem oszlatta el az aggodalmakat. „Ez az egésznek a lényege” – mondta Ben Hodges nyugalmazott altábornagy, az amerikai hadsereg európai parancsnoka.
„Az emberek rögtön azt mondták: Ó, várjunk csak egy pillanatra. Úgy érti, hogy csak úgy be- és kikapcsolhatják? A nemzetek azon fognak gondolkodni, hogy vajon sebezhetőek-e egy olyan amerikai politikai döntéssel szemben, amely bizonytalanságot okoz számukra az alkatrészellátással vagy az információs hálózattal kapcsolatban?”.
Amikor Németország ebben a hónapban jóváhagyott egy óriási költségvetési tervet, megjelentek a Német Repülőgépipari Szövetség óriásplakátjai az utcákon, ezzel a szöveggel: „Németország gondoskodik önvédelméről és Németország függetlenségéről.” Az európai fegyverszállítók, akik a védelemre átirányított többletpénzekből szeretnének profitálni, felszólították az EU-t, hogy költsön többet az uniós gyártók támogatására. Az EU végrehajtó szervei erre fel bemutatták egy 163 milliárd dolláros hitelprogram terveit a katonai kiadások és a közös beszerzések felgyorsítására.
Az EU-tagok saját belátásuk szerint költhetik el nemzeti forrásaikat, de az EU a blokkon belül gyártott fegyvereket helyezi előtérbe. A finanszírozás igénybevételéhez a termék árának legalább 65 százalékát az EU-ban, Norvégiában vagy Ukrajnában kell elkölteni. A hiteleket a blokkban székhellyel rendelkező védelmi vállalatokra vagy a vele védelmi megállapodásokat kötő országokra korlátoznák, és ezen a listán nem szerepel az Egyesült Államok.
Nem lennének támogathatóak azok a komplex fegyverrendszerek, amelyekben egy beszállító „tervezési jogkörrel” rendelkezik, amely korlátozza a felhasználás módját és azt, hogy bizonyos alkatrészek helyettesíthetők-e – ilyen például a Raytheon által gyártott amerikai Patriot lég- és rakétavédelmi rendszer.
Az indoklást magyarázva az EU egyik képviselője azt mondta: „ Valódi problémát jelentene, ha a tagállamok által beszerzett bármiféle felszerelést nem használhatnának saját védelmükre, mert valaki kifogással élhetne ez ellen”.
Kaja Kallas, az EU külügyi vezetője rámutatott az Ukrajna által külföldön gyártott fegyverek használatára vonatkozó korlátozásokra. „Van egy lehetőségünk arra, hogy valóban kiépítsük az európai védelmi ipart” - mondta újságíróknak. „Válság idején a hadseregnek valóban szabad kezet kell kapnia”.
Ez lendületet ad Franciaországnak, az egyik legnagyobb európai fegyverexportőrnek, amely régóta arra törekszik, hogy az új védelmi kiadásokat az uniós vállalatokra korlátozza, amit olyan országok, mint Hollandia, Németország és Svédország elleneznek, mert náluk ezek az iparágak szorosan összefonódnak a blokkon kívüli gyártókkal.
Míg egyesek továbbra is dicsérik a transzatlanti fegyverkezési partnerség erényeit, és remélik, hogy az továbbra is fennmarad, sokan diverzifikálni akarják tevékenységüket, és szorosabban együtt akarnak működni másokkal, például Nagy-Britanniával, Norvégiával és Törökországgal.
Ulf Kristersson svéd miniszterelnök csütörtökön újságíróknak azt mondta, hogy nem látja biztonsági kockázatnak az amerikai fegyvervásárlásokat. Mégis, mondta, az európai nemzetek „jól járnának, ha egy kicsit kevésbé függnének az amerikai védelmi ipartól”.
Egy EU-diplomata kijelentette, hogy egyes politikusok úgy vélik, miszerint a blokknak „részben, ha szükséges” nyitva kellene tartania az új védelmi finanszírozási kezdeményezéseket az amerikai vállalatok előtt. „Még mindig nagyon függünk – bármit is mondjanak az emberek – a következő 10 évben biztonságunk szempontjából az amerikai jelenléttől Európában” – mondta – „legyen szó a hírszerzési képességeikről vagy a stratégiai fontosságú légi szállítmányaikról”.
Bár Európa alternatívákat keres az olyan felszerelésekre, mint a harci repülőgépek, a védelmi ágazat nagyrészt széttöredezett a kontinensen, és nem éri el az amerikai óriásipar kapacitását. A kulcsfontosságú képességek kiépítése éveket vehet igénybe.
„A történelem egy nagyon szokatlan pillanatában vagyunk” – mondta Keith Webster, a Pentagon egykori tisztviselője, aki az amerikai kereskedelmi kamara védelmi és űrkutatási tanácsának vezetője. „Így megértem, hogy bármelyik nemzet, amelyik az Egyesült Államoktól vásárolja fegyvereit, elkezd gondolkodni azon, hogy milyen lehetősége van annak, ha megtagadják tőle a harcképesség fenntartásának lehetőségét.”
Mégis, az illetékesek és az elemzők szerint más okok is arra engednek következtetni, hogy Európa nem fog túl gyorsan eltávolodni az amerikai felszerelésektől.
A nagy amerikai védelmi cégek, amelyek széles körű támogatással rendelkeznek a Kongresszusban és befolyással a Fehér Házban, lobbizni fognak azért, hogy megőrizzék uralmukat a globális piacokon. Az amerikai fegyvereladások 2024-ben rekordot értek el. A kormányok közötti értékesítés összesen 118 milliárd dollárt tett ki, 46 százalékkal többet, mint egy évvel korábban, a közvetlen kereskedelmi eladások pedig elérték a 201 milliárd dollárt. Az orosz eladások visszaesésével most Franciaország áll a második helyen.
Az amerikai fegyverek széles körű értékesítése egy másik kihívást is jelent: a NATO-szövetségesek számára nehéz lesz nélkülük fenntartani az interoperabilitást. Sok kelet-európai ország csak lassan számolja fel szovjet korszakbeli arzenálját. Azoknak az országoknak is nehézséget okoz, amelyek sietnek a kész rendszereket vásárolni, hogy gyorsan megerősítsék a fegyverzetüket, mint például Lengyelország és az Oroszországgal határos balti államok.
„Tehát ha komolyan gondolják Ukrajna felfegyverzését, ha komolyan gondolják, hogy úgy felszerelik magukat, ahogyan eddig nem tették meg, akkor egyelőre amerikai fegyvereket kell vásárolniuk” – mondta Webster.
Hát, igen: mikor évekkel ezelőtt beköltöztünk a NATO közös, családi házába, nem gondoltuk ugyan azt, hogy nekünk majd semmit sem kell letenni a közös asztalra (épp elég közös misszióban vettek részt a magyar honvédek ahhoz, hogy a hozzájárulásunk letagadhatatlan legyen), de azt végképp nem vártuk volna, hogy eljöhet annak a napja, amikor a családfő bármelyik pillanatban zárat cserélhet a szobánkon és az utcára kerülhet rajta kívül bármelyik lakó – mi is, de akár az összes is.
Márpedig, ha a családfő megbolondult, akkor nem tárgyalni kéne vele, mert nincs kivel, hanem kezeltetni, míg nem késő. És hát Trumpot épelméjűséggel még az ellenségei sem szokták vádolni. Ráférne egy kis orvosi gondoskodás.
Szele Tamás
