(Helyszín: roppant szerényen berendezett iroda a Lubjanka téren. Hacsek egyenruhában ül az íróasztal mögött, az asztalon a tányérsapkája, a sapkán ízlésesen pihen egy Mi–8-as helikopter, a hozzávaló légideszant-egység társaságában, a falon Marx, Engels és Lenin képei, a konspiráció kedvéért mindegyik Vlagyimir Vlagyimirovics Putyinnak álcázva. A sarokban Stirlitz balalajkája pihen, melynek segítségével kódolt Volga-néphimnuszokat közvetített az ostromolt Berlinből. A háttérben doni kozákok kórusa zümmög, mindent beleng a Nagy Orosz Reménytelenség. Hacsek csenget, Natasa, a titkárnője bejön.)
(Képünk illusztráció)
- Igen, Hacsek Tyimofejevics Afanaszij elvtárs, Sajó ügynök vár kint.
- Kérek két duplát, és engedje be.
(Natasa Nyikorogovna hoz kétszer két deci vodkát és beengedi Sajót)
- Nos, Sajó Sajnovics elvtárs, jelentést kérek, hol járt, hogy hála az eurázsiai eszmének és Éhező Szent Nyikifor hitvallónak, nem láttam már hetek óta?
- Én, kedves Hacsek Tyimofejevics, Magyarországon voltam...
- Elég. Mindent tudok magáról és a kis ügyeiről. Mégis, hogy képzelte, hogy ilyen hülye módon dekonspirálódik?
- Én, kérem, azt hittem, hogy egy orosz kémnek a legjobb fedés az, ha ukrán kémnek gondolják.
- Orosz kém, ukrán kém... nem játék ez, kicsikém! Legalább a kiutasításkor ne árulta volna el magát, hagynia kellett volna, hogy Ukrajnába küldjék, ott szépen bevonul a hadseregbe és a hős alakulatainkkal folytatott tűzharcban elesik, ahogy azt magától a Rogyina elvárja!
- Hacsek Tyimofejevics, attól tartok, legalábbis a friss jelentések alapján, hogy ez esetben előbb estek volna el hős alakulataink.
- Szemtelen, mint mindig, de sajnos igaza van. A harci morált tényleg a bányabéka tatja alatt mérjük mostanság. És mégis, mit művelt maga Magyarországon, galambocskám?
- Én, kérem, hírt szereztem és jelentéseket küldtem.
- Azt tudom, mert láttam őket. De a Petike fedőnevű ügynök rendre megelőzte magát!
- Kérem, nem lehet minden FSZB-s külügyminiszter. Én nem tudhatom előre, mi jár neki a fejében.
- Nos, ő sem szokta tudni, néha még utólag sem...
- Látja, Hacsek Tyimofejevics, látja? Ilyen konkurenciával egyszerűen nem lehet hírt szerezni!
- Jól van, de maga mégis jelentett.
- Hogy meglegyen a norma. Igyekeztem olyan területen dolgozni, ahol Petike ügynök nem kompetens.
- Értem. És így került bele a jelentésekbe az, hogy a köldöktetoválásos pincérnő a Spionbukta bárból milyen tüzesen tud csókolni.
- Kérem, Hacsek Tyimofejevics, ez például egy olyan ügy volt, amelyben Petike ügynök egészen biztosan nem kompetens!
- És megmondaná, miféle katonai vagy diplomáciai jelentősége van a pincérlány csókjának?
- Nos, engem például napokra harcképtelenné tett, és később is sokat kellett látogatnom a kerületi bőr- és nemibeteg-gondozót. Képzelje el, ha bevetnénk a jenkik ellen, és azok mind sírva kisdolgoznának...
- Úgy érzem, kissé túlbecsüli a hölgy képességeit.
- Higgye el, Hacsek Tyimofejevics, nem lehet eléggé túlbecsülni azt, amire őnagysága képes.
- Azt hiszem, további részletekre nem vagyok kíváncsi. És a Zelenszkij elleni merényletet Lengyelországban hogyan sikerült elcsesznie?
- Hát kérem, az úgy volt, hogy dinamittal töltött virslivel fogják kínálni a rzesówi repülőtéren.
- Hol?
- Rzesówban.
- Azt hittem, csak én vagyok beszédhibás a Cégnél. És miért nem sikerült?
- A helyi ügynökünk, egy nyugalmazott katonatiszt, kissé szenilis már. Dinamittal töltött virsli helyett virslivel töltött dinamitot vetett be.
- Jasna cholera!
- Tessék?
- Jó, akkor oroszul mondom: bljaty.
- Bljaty bizony, de erről sem tehetek, ügynökünk a hamut is mamutnak mondja már.
- Egyszer szerveznének be valami értelmes embert...
- Nem megy, azok már mind másnak dolgoznak.
- És az iráni légitámogatást hogy sikerült elrontani?
- Az a Forradalmi Gárda hibája volt. Nem vették át a legfinomabb tulai szamovárral díszített karéliai szövésű repülőszőnyegeket.
- Miért?
- Mert nem repültek.
- De, azok a szőnyegek repülnek. Csak nem mindig. Kizárólag hétfőn, szerdán és pénteken repülnek, munkaidőben, és akkor, ha a hetedik emeletről kihajítjuk őket.
- De Hacsek Tyimofejevics, az nem a szőnyeg, ami így repül, hanem az ellenzéki aktivista!
- Mondjuk azokat nem lett volna okos Iránnak szállítani. Mondja már meg nekem, mihez kezdjek magával? Hírt szerezni nem képes, szervezni nem tud, maximum meteorológiai elhárításra alkalmas.
- Az milyen?
- Kikötözzük ide az épület tetejére, és ha jön egy vihar, maga elhárítja a villámokat. Kifejezetten magas rang.
- Azért ilyen csúcsokra nem törnék.
- Helyezzem ki magát Külső-Mongóliába megfigyelőnek?
- Mi lenne a dolgom?
- Nyitva tartja a szemét, és ha jön Dzsingisz kán, jelenti.
- De hát Dzsingisz már rég halott!
- Nem baj. Akkor legfeljebb nem jelenti, mert nem jön. Gondoljon bele: nyugdíjas állás, sőt, a gyermekei is örökölhetik!
- Talán mégsem szeretném... arrafelé még mindig előfordul a pestis.
- Sajó ügynök, hát maga örökké akar élni? Inkább annak örülne, hogy a jurtának nincs emelete, nem tud kiesni az ablakon!
- Nem, kérem, ne küldjön Mongóliába.
- Pedig ott lehetne még akár haditengerészeti attasé is.
- Köszönöm, az már voltam Csehországban, félelmetes a hadiflottájuk.
- Ne is emlegesse, ott meg a Kalózpárt dekonspirálta magát.
- Mondtam, hogy a cseh haditengerészet félelmetes.
- És a Spöttlét hogyan szervezte be?
- Kérem, zöldbe öltöztem, mint a Krímben, a pincérnő kihúzta a szemeimet festékkel, éjfélkor beosontam Spöttle hálószobájába és elkezdtem neki mondogatni oroszul, hogy „Tengerparton áll a tölgyfa, aranylánc csüng az ágain”, mire fel azonnal tudta, hogy a Tau Cetiről érkeztem és mindenben közreműködött, csak ne szondázzák meg rektálisan.
- Miért, már megszondázták előzőleg?
- Nem, de félt tőle.
- Jó, ez is egy újabb tévedés volt. Tudja mit, maga FSZB szégyene, adok magának még egy lehetőséget. Visszaküldöm Magyarországra a pincérlánykához.
- Hát, Mongóliánál azért jobban hangzik...
- Vigyázzon, ez egy kényes küldetés lesz. Legalább ezt ne tolja el.
- Miről lenne szó?
- Arról, hogy meg kell akadályoznia a magyar vasúti menetrend kiszivárgását, nyilvánosságra hozatalát.
- Miért, hát az akkora titok?
- Nem is képzeli, mekkora.
- És ki kíváncsi rá? A CIA, a BND, a Deuxième Bureau, az MI6?
- Rosszabb. A magyarok.
- Miért?
- Mert vonattal akarnak utazni, és azt menetrend nélkül nem lehet.
- Nem lehetne egyszerűen kiadni, nyomtatott formában?
- Nem, mert akkor kiderülne, hogy vonat sincs és épp most lopják el a maradék síneket is.
- Ez tényleg nehéz feladat lesz. El kell hitetnem tízmillió emberrel, hogy van vasút, miközben nincs?
- Látom, kezdi érteni. Ráadásul online szamizdat formájában már terjed is a menetrend!
- Ez ellen nem tehetünk semmit?
- De, Jancsibohóc ügynök már adathalászatnak minősítette az online menetrendet, kár, hogy nem tudja, mi az. Ráadásul az osztrákok is terjesztik a valós adatokat.
- Ezek után mégis, hogy képzelte az operatív munkát, Hacsek Tyimofejevics?
- Most már csak a látszatot őrizhetjük meg. Dohányik?
- Most mondjam azt, hogy iszom is? Igen, szoktam pipázni.
- Akkor minden rendben. Maga felveszi a fekete öltönyét, bekormoztatja a képét a pincérlánnyal, rágyújt, aztán beáll a Keleti pályaudvarra a tizenkettes vágányra és hangosan pöfékel. Maga lesz a bécsi gyors. A hangosbemondó meg húsz percenként bemondja a késését.
- Bemondja?
- A Megafon legagilisebb tagjai gondoskodnak róla, tehát be fogja mondani.
- Hát, ha más feladat nem lesz...
- Lesz, időnként sípolnia is kell. Valamint óránként megjegyzi, hogy sihuhu.
- És ha ki akarok ugrani a mosdóba? Mégis, az embernek vannak bizonyos természetes szükségletei.
- Arra az időre kinevezzük Intercitynek, azon van mosdószünet.
- Nem lehetnék én az Orient Expressz?
- Nem, az majd Petike ügynök lesz, ő járatosabb Keleten. Esetleg beugorhat helyette a főnöke is, ha el akar ugrani a Türk Tanácsba, via Isztambul.
- Hát ha nem, akkor nem. Akkor elkezdem gyakorolni a pöfögést.
- Rendben, Sajó Sajnovics, leléphet.
- Más feladat nincs, Hacsek Tyimofejevics?
- Nincs, és mars, mert kitoloncolom!
- Már megint?
Szele Tamás
