Forgókínpad

Forgókínpad

Dugin és az Esőkirály

2022. november 14. - Szele Tamás

Kezdjük egy kis rendrakással a hetet, mert pár napja elég furcsa hírek keringenek a közösségi oldalakon, például arról, hogy Alekszandr Dugin, akit hol Putyin főideológusának, hol udvari bolondjának tartanak (de ha a második, akkor Kadirov micsoda?) szembefordult volna a cár atyuskával. Nos, ez így nem igaz, de mivel közszájon forog, elmondom, mi történt.

dugin2_november_14.jpg

Annál is inkább el kell mondani, mert tegnap este maga Dugin is nyilatkozatot adott ki az ügyben. De menjünk szépen, sorban. Kezdjük azzal, hogy az orosz fegyveres erők feladták Herszont. Hogy miért tették, az egy nagyon jó kérdés, én magam úgy vélem, hogy politikai döntés született, nem katonai: a Herszonból kivont mintegy harmincezer orosz katona – akik ki vannak képezve és láttak már háborút, tehát sokkal többet érnek a harcmezőn, mint az utcán, kötéllel fogott, frissen mozgósított újoncok – kiválóan átirányítható Bakhmut térségébe, ahol jelenleg a Wagner-csoport és Kadirov TikTok-harcosai vívják állóháborújukat az ukrán fegyveres erőkkel, sőt, ezzel az erősítéssel még némi sikereket is elérhetnek (bár a háborút meg nem nyerhetik). Tehát Herszon feladása annyit jelent, hogy Prigozsin befolyása nőtt a cári udvarban, Szurovikiné szintén, Kadirové nemkülönben, Sojgu meg lassan kezdheti írni a végrendeletét.

Rendben van, ezt nekem könnyű elképzelni, főleg azért, mert nem vagyok még magyar nacionalista sem, nemhogy orosz. De hogy értse meg ezeket az udvari intrikákat az orosz hazafi, aki Dugin emlőjén nevelkedett, aki „Oroszország történelmi küldetésében” hisz és aki már a harkivi visszavonulást is csak akkor hitte el, amikor már leváltották miatta a vezérkarban azért a frontért illetékes Lapint?

Ezért szólalt meg november 11-én, tehát Herszon átadásának estéjén Dugin az ultrakormánypárti-ultraortodox Cárgrád TV-n (vigyázat, a videón nem azt mondja, amit ír, a videó régebbi, csak illusztráció). Megpróbálta megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Nem kétlem, hogy ő maga tisztában van a valós okokkal, de csak nem mondhatja el azoknak, akiket évtizedek óta misztikus-szlavofil rasszizmussal kábít? Valamit kellett mondani, éspedig olyan nyelven, amit megértenek a fanatizáltak. Hát, elég felemásra sikerült. Idézem, szó szerint.

Egy orosz város, Oroszország egyik régiójának fővárosa feladja magát – épp olyan, mint Belgorod, Kurszk, Donyeck vagy Szimferopol. Ha nem érdekel, akkor nem vagy orosz. Az oroszok most összeszorítják a fogukat a fájdalomtól, sírnak és szenvednek, mintha kitépték volna a szívüket, és a gyerekeiket, testvéreiket, anyjukat és feleségüket a szemük láttára gyilkolták volna meg. Ha most nem érzel fájdalmat, akkor senki sem vagy.

Teljesítmény. Ezért felelős (az állam vezetője). Mi értelme van annak az autokráciának, ami nálunk működik? Az uralkodónak adjuk a hatalom abszolút teljességét, és ő egy kritikus pillanatban megment mindannyiunkat – az embereket, az államot, a népet. Ha gonosz szellemekkel veszi körül magát, vagy leköpi a társadalmi igazságosságot, az kellemetlen, de elnézzük neki, ha megment minket. És ha nem? Akkor az „Esőkirály” sorsa vár rá (lásd Frazer). Az önkényuralomnak vannak hátrányai is. Az uralkodóé a hatalom teljessége siker esetén, de a felelősség teljessége is kudarc esetén.

Hogyan lehet kikeveredni ebből a helyzetből? Azonnal váltson át (Putyin) a szuverén diktatúráról a komisszár diktatúrára, azaz vezesse be az ideológiát. Az uralkodó majdnem ezt tette. De megint csak majdnem. És Herszon nem majdnem adta meg magát, hanem teljesen. Szurovikinre nem lehet panasz. Ő nem politikus, ő a front technikai oldaláért felelős. A csapás nem neki szól. És itt már nem a PR fogja megmenteni a helyzetet. Kritikus helyzetben a politikai technológiák egyáltalán nem működnek. A történelem ma beszélt hozzánk. És – számunkra – ijesztő szavakat mondott.

Ez nem árulás, hanem egy lépés az Armageddon felé. A győztes Nyugatnak, a sátán civilizációjának feltételei soha nem lesznek elfogadhatóak Moszkva számára. Így maradnak a taktikai és stratégiai nukleáris fegyverek. Ez a vége.

A körülmények nyomására (és ez nagyon rossz, hogy így van, borzasztóan rossz) számos katonai-politikai korrekciót hajtottunk végre a különleges katonai művelet vezetésében (hogy miért ilyen későn, az egy külön kérdés). Ennek azonban (eddig) nem volt hatása. Az utolsó erőforrásunk az ideológia. Egy igazi, nem pedig az a kamu, amit az Elnöki Adminisztráció a valóságos lázadástól halálra rémülve próbál beletuszkolni.

Elég volt a zűrzavarból: Az orosz eszme. Ez az egyetlen. Ostobaság az emberiség teljes elpusztítására törekedni csak azért, mert félünk az orosz eszmétől, a mi ideológiánktól. Nincs más lehetőség. Az oroszországi hatóságok semmi mást nem tudnak feladni. A határértékig jutottunk. A Győzelemhez pedig hiányoznak a tisztán technikai eszközök.

A háborúnak a legteljesebb mértékben a nép háborújává kell válnia. De az államnak is az orosz emberek államává kell válnia. És nem úgy, ahogy most.”

Zavaros? Mint a pripjatyi mocsár vize. Szándékosan az, ha nem olvastam volna korábban a szerzőt, nem is érteném. Így viszont ki lehet ókumlálni, mit zagyvált össze: először is azt, hogy Herszon elvesztése nagy baj, meg kell gyászolni (mégsem tagadhatta meg a saját imperialista ideológiáját), de van megoldás, éspedig a cár atyuskánál. Akire a nép az abszolút hatalmat ruházta (erről szólhattak volna a népnek is), és akié az abszolút felelősség is, és aki most csak úgy menthetné meg a helyzetet, ha a saját hatalma fölé emeli az orosz imperializmus és bigott ortodoxia totálissá tett ideológiáját (ez volna az a bizonyos orosz eszme, amit emleget), milyen szerencse, hogy a jó Dugin apónál ez épp kéznél van, és ha kifogyna, bármikor képes akármennyit faragni belőle. Ha eléggé totális lesz a fanatizmus, nukleáris fegyverekre sem lesz szükség, tessék, kérem, rá bízni, ő majd megoldja. Ami meg az Esőkirályt illeti, az célzás Frazer: Az aranyág című művének egy részletére, mely szerint a felső-nílusi törzsek aszályos időben először kérik az esőt a királytól, aztán, ha nem kapják meg, felvágják a hasát, mert biztos abban rejtegeti.

A recept hülyeség, nem is véletlen, hogy zavarosan fogalmazott, ha egyenesen mondja ki, vagy a lefortovói börtönben végzi, vagy a moszkvai bolondokházában. De kellett mondania valamit, ami 1. megmagyarázza a kialakult helyzetet, 2. igazából támogatja Putyint, ha némi csavarral is, 3. valahol neki, mármint Duginnak is hasznos lehet, mert ki tudja? Mi van, ha hallgatnak rá az Elnöki Adminisztrációban? Volt már rá példa.

Azt nem lehet pontosan megállapítani, ez az iromány mikor került nyilvánosságra, én először 11-én este láttam – egy részét. Ugyanis valaki nagyon okos kikapta az oroszul is nehezen értelmezhető szövegből az első két bekezdést, az Esőkirályos részig, és Dugin fotójával együtt mémként kezdte terjeszteni előbb a Telegramon, onnan átkerült előbb az összes többi közösségi oldalra, aztán már a sajtóba is, olyan címekkel, hogy „Dugin Putyin meggyilkolására szólított fel!” Időközben a Telegram-mémet is neki tulajdonították, aztán az valahogy „törlődött”, így most már a fene se tudja, hol indult el a szekér.

Persze, hogy nem azt mondta, szerintem ő sem tudta, mit mondott, nagyon össze-vissza beszélt, de ezt biztos nem mondta – ha a teljes szöveget nézzük, világos is. Az más tészta, hogy a teljes szöveg ostobaság, de nem ezt jelenti.

Csakhogy a világ félreértette, ezért aztán tegnap este nyilatkozatot kellett Duginnak kiadni, még mielőtt a Moszkva folyó fenekén, vagy Szibéria egyik rosszul közművesített uránbányájában találja magát. Ez a geopolitika.ru-n jelent meg, az egyik saját orgánumában, a másik a Katehon, az abban különbözik ettől, hogy semmiben: betű szerint azonos tartalom szokott megjelenni mindkettőben, valahogy azonban ez a nyilatkozat a Katehonra nem ment ki. Mindegy, lássuk, mit üzen a vén szélhámos.

A Nyugat azt kezdte sugallni, hogy én és az orosz hazafiak Putyin ellen fordultunk a herszoni kapituláció után, állítólag a lemondását követelve. Ez a mendemonda a semmiből származik, és egy állítólagosan törölt üzenetemre épül. Nyilvánvaló, hogy ezt senki sem fogja elhinni. De hogy biztosak legyünk benne:

Senki sem fordított hátat Putyinnak, én és minden orosz hazafi feltétel nélkül támogatjuk őt. A Herszon elvesztése miatti gyász egy dolog, a főparancsnokkal szembeni hozzáállás egy másik. Mi hűségesek vagyunk Putyinhoz, és a végsőkig támogatjuk a különleges katonai műveletet és Oroszországot.

A Nyugat azonban, amely túlzott nyomást gyakorol Oroszországra, nem érti, hogy Oroszország és Putyin semmilyen körülmények között nem fog kapitulálni. A következő lépés csak a taktikai nukleáris fegyverek alkalmazása lehet. Az elnök világosan megmondta: nem adjuk meg magunkat. Oroszország sarokba szorítása öngyilkosság a Nyugat és az emberiség számára.

Meggyőződésem, hogy a taktikai, majd a stratégiai nukleáris fegyverek alkalmazását el lehet kerülni az ideológia felé fordulva és az orosz eszmékkel való foglalkozással. A társadalom szellemi és ideológiai mozgósítása után sikerrel járhatunk atomfegyverek nélkül is. Az elnök nevében és az emberek javára. Ha bármi panaszunk van, akkor az az uralkodó elit ellen van, akik már most egytől egyig szaladgálnak és elárulják a Legfelsőbb Vezetőt. Csak mi – az orosz hazafiak és az orosz nép – vagyunk hozzájuk hűségesek.”

Hát így sem sokkal jobb a helyzet, csak a felségsértés vádját oszlatta el a saját fejéről, de a többi – nevezetesen az „orosz eszme” és a totális ideológia bevezetésének ötlete – maradt, mert szerinte csak így lehet elkerülni az atomháborút. Ugyanazt árulja, mint három napja, át se csomagolta, csak kicsit tisztázta, hogy nem Putyin nélkül képzeli az orosz világbirodalmat, hanem vele, de csak akkor, ha Putyinnak viszont ő, mármint Dugin mondhatja meg, mit gondoljon.

Miért hitte el a világ, hogy Putyin ellen fordult? Azért, mert a világ már nagyon szeretne megszabadulni ettől a kiszámíthatatlan, paranoid cártól, és épp kapóra jött volna, ha valaki, aki ráadásul még orosz nacionalista is, magára vállalja a megszabadítás feladatát. Azt elfelejti a mélyen tisztelt világ, hogy magát a putyinizmus ideológiai jelenségét is nagy részben Duginnak köszönhetjük (meg a márciusban nyom nélkül eltüntetett Szurkovnak), Dugintól és követőitől minimum Putyint, maximum valami még Putyinnál is rosszabbat kaphatnánk.

Például magát Dugint, akinek azonban nem ment el az esze, hogy megpróbálja detronizálni a cárt: épp most tette le a hűségesküt nyilvánosan.

Egyszóval: igazából nem történt semmi, a nagyvilág, mint általában, becsapta önmagát.

Szokása az neki.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása