Monstre beszédet hallhatott ma a kitartó közönség Vlagyimir Vlagyimirovics Putyintól, és a jelző kicsit sem túlzás: az orosz elnök több, mint másfél órán keresztül beszélt annak érdekében, hogy minél kevesebbet mondjon. Ettől még elhangzott néhány fontos részlet, de csak az értette őket, aki minden erejét megfeszítve koncentrált.

Persze, Putyin-beszédet hallgatni tudni kell: én úgy szoktam tenni, hogy egy ablakban megnyitom a RIA Novosztyi közvetítését, ami vezérmondatokban kivonatolva közli az elhangzottak lényegét, egy másikban megy maga a beszéd (nem a legnagyobb erősségem a beszélt orosz nyelv, az írott formájában inkább vagyok otthon), a harmadik ablakban pedig a Kreml hivatalos átirata jelenik meg szakaszosan, hiszen időbe telik, míg bepötyögik a beszéd szövegét. Másként, pusztán hallás után nem is érdemes nekikezdeni, nehogy tévedjen az ember. Egyvalakit nem irigylek: azt a szerencsétlent, aki a RIA Novosztyiba írja mondatonként a szöveget, neki elég egy elütés és már indulhat is Szibériába.

A beszéd előéletéről – mert az is van neki – annyit, hogy nehezen született meg, tavaly decemberre várták, és a legtöbben nem arra számítottak, ami elhangzott. Kivéve az ISW-t, mely kutatóintézet világosan megírta pár napja, hogy senki sem gondoljon komoly, konkrét, elhangzó információkra vagy alapelvekre, Putyin most nincs abban a helyzetben, hogy akár sikerekről, akár tervekről számoljon be. Tervekről beszélt ugyan, főként a gazdaság, a tudomány, az oktatás és a kultúra, valamint a szociális helyzet terén, de körülbelül olyan szinten, mintha azt mondta volna: „Minden nagyon jó most, de még sokkal jobb lesz, mert mindent át fogunk alakítani hazafias elveink szerint.”

Katonai sikerekről azért nem beszélt, mert nincsenek, tervekről meg szerintem amiatt, hogy erősen kétséges a luhanszki offenzíva sikere. Ettől még persze a beszéd kétharmada-háromnegyede a háborúval és a hős szovjet, bocsánat, orosz katonákkal foglalkozott, és amikor nem velük, akkor Ukrajna, valamint a Nyugat bűneivel. Az orosz elnök komoly gondot fordított arra, hogy legalább általánosságban, de minden harcoló alakulatot és a társadalom minden rétegét megemlítse, aminek csak köze van a háborúhoz, kivéve a Wagner-csoportot. Őket még „a rohamosztagok önkéntesei” néven sem emlegette, ahogy a Védelmi Minisztérium szokta, mióta Prigozsin erősen kilóg a pikszisből.

De lényegében véve arról beszélt, hogy minden rossz a Nyugatnak köszönhető. Vegyünk pár idézetet!

„Egy évvel ezelőtt döntés született arról, hogy különleges katonai műveletet hajtunk végre a történelmi földjeinken élő emberek védelme, országunk biztonságának garantálása és a 2014-es puccsot követően Ukrajnában kialakult neonáci rezsim által jelentett fenyegetés felszámolása érdekében. És lépésről lépésre, óvatosan és következetesen fogjuk megoldani az előttünk álló feladatokat.

A Donbássz 2014 óta harcol, védi a jogot, hogy saját földjén éljen, hogy anyanyelvén beszéljen, harcol és nem adja fel a blokáddal és az állandó bombázással, a kijevi rezsim leplezetlen gyűlöletével szemben, hisz és vár Oroszország segítségére.”

A „neonáci rezsim” megítélése épp úgy vélemény kérdése, mint az, hogy minek tekintjük a 2014-es eseményeket, melyeknek során azért az Oroszországi Föderáció annektálta a Krímet és létrehozta a luhanszki és donyecki népköztársaságokat, ezek létét csak állandó orosz katonai jelenlét garantálhatta, és ennek Kijev érthetően nem örült. Oroszország „segítségét” nem kellett várják: valamilyen formában állandóan ott voltak az orosz fegyveres erők.

„A nyugati vezetők ígéretei, biztosítékai a donbásszi békére való törekvésről, mint most látjuk, hamisítványnak, kegyetlen hazugságnak bizonyultak. Egyszerűen csak húzták az időt, rengeteg csalárdságot űztek, szemet hunytak a politikai gyilkosságok felett, a kijevi rezsim elnyomása felett a nemkívánatosakkal szemben, a hívők megfélemlítése felett, és egyre inkább bátorították az ukrán neonácikat, hogy terrorcselekményeket kövessenek el Donbásszban. A nacionalista zászlóaljak tisztjeit nyugati akadémiákon és főiskolákon képezték ki, és fegyvereket szállítottak nekik.”

Megint csak: a mai orosz nyelvben az a neonáci, akire azt mondják. Ukrajnában élnek ugyan szélsőjobboldaliak is, körülbelül pont olyan arányban, mint Oroszországban és máshol, vagyis erős kisebbségben, világos, hogy ez a szó az orosz birodalmi propaganda retorikai eszközévé vált, főleg, ha Putyin használja. Politikai gyilkosságok, elnyomatás, vallásüldözés? Még jó, hogy Oroszországban az ilyesmi elképzelhetetlen és soha nem is volt rá példa...

„Kijev már a különleges katonai művelet megkezdése előtt is tárgyalt a Nyugattal légvédelmi rendszerek, harci repülőgépek és más nehéz felszerelések Ukrajnának történő szállításáról. Emlékszünk a kijevi rezsim atomfegyverek megszerzésére irányuló erőfeszítéseire is, mert nyilvánosan beszéltek erről.”

Nukleáris fegyverek beszerzésére nem emlékszünk, ugyanis ilyesmi nem volt, csak az orosz propagandában: arra emlékszünk, amikor Ukrajna a Budapesti Memorandumban lemondott a nukleáris fegyvereiről és átadta azokat éppenséggel Oroszországnak.

„Az USA és a NATO gyorsan telepítette katonai támaszpontjait és titkos biolaboratóriumait országunk határai közelébe; a manőverek során elsajátították a jövőbeli katonai műveletek színterét, felkészítették az általuk rabszolgasorba taszított kijevi és ukrajnai rezsimet egy nagy háborúra.”

Biolaborok, ugyebár... akkor nem véletlen, hogy tegnap a TASZSZ megint elővette ezt az ócska hazugságot, amiről már ezerszer bebizonyosodott, hogy egy szó sem igaz belőle. Meg kellett vetni annak az elnöki beszédnek az ágyát, elő kellett készíteni. NATO-támaszpontok? Legközelebb Romániában, Deveseluban. Ami még közel sem fekszik az ukrán határhoz. De ne zavarjanak senkit a tények.

„Nyitottak voltunk, őszintén készen álltunk a konstruktív párbeszédre a Nyugattal, kimondtuk és kitartottunk amellett, hogy Európának és az egész világnak is szüksége van egy oszthatatlan, minden állam számára egyenlő biztonsági rendszerre, és évek óta javasoljuk partnereinknek, hogy közösen vitassuk meg ezt az elképzelést, és dolgozzunk a megvalósításán. De a válasz, amit kaptunk, vagy semmitmondó, vagy képmutató volt. Ennyit a szavakról. De voltak konkrét tettek is: a NATO kiterjesztése a határainkig, a rakétavédelem új pozícionálási területeinek létrehozása Európában és Ázsiában – egy „ernyő”, amivel úgy döntöttek, hogy megvédik magukat tőlünk –, katonai kontingensek telepítése, és nem csak Oroszország határainak közelében.”

Mégis, mit várt, hogy a NATO megszünteti a létérvédelmét a kedvéért? Mindenkit teljesen hülyének néz? Igen, mindenkit. Viszont most bújik ki a szög a zsákból:

„Végül 2021 decemberében hivatalosan is elküldtük a biztonsági garanciákról szóló szerződéstervezeteket az Egyesült Államoknak és a NATO-nak. De minden kulcsfontosságú, számunkra alapvetően elvi jelentőségű álláspontra közvetlen elutasítást kaptunk. Akkor vált végleg világossá, hogy az agresszív tervek megvalósításához zöld utat kaptak, és nem állnak le.”

Igen, a karácsonyesti ultimátum. Tehát Oroszország azért támadott, mert nem hajtották végre egyébként szándékosan teljesíthetetlen követeléseit – vagy inkább azért kért lehetetlent (a minap foglalkoztam a kérdéssel), hogy támadhasson. A követeléseket itt találják. Ismerős ez a módszer a nyolcadik kerületi kocsmákból. Ott is úgy kezdődik minden verekedés, hogy valaki visszaüt.

Innentől kezdődik a parttalan áldozathibáztatás, sőt, az agresszor Oroszország áldozatként való bemutatása, fasisztázás (jé, a Wagner-csport jelvényében az ott nem halálfej, aminek a használatával az ukránokat vádolja Putyin? De, az...), míg ki nem mondja:

„Az ukrán konfliktus szításáért, az eszkalációért, az áldozatok számának növekedéséért teljes mértékben a nyugati elit és természetesen a jelenlegi kijevi rezsim a felelős, amely számára az ukrán nép lényegében idegen. A mai ukrán rezsim nem saját nemzeti érdekeit, hanem harmadik országok érdekeit szolgálja.”

De a Nyugathoz is van kedves szava:

„Nézzék meg, mit tesznek a saját népükkel: a család, a kulturális és nemzeti identitás lerombolását, a perverziót, a gyermekbántalmazást, sőt a pedofíliát is normává, életük normájává nyilvánítják, a papokat pedig arra kényszerítik, hogy megáldják az azonos neműek házasságát. Mi a fene van velük? Hadd csináljanak, amit akarnak. Mit akarok itt mondani? A felnőtteknek joguk van úgy élni, ahogyan akarnak, Oroszországban mindig is így kezeltük, és mindig is így fogjuk kezelni: senki nem avatkozik bele a magánéletbe, és nem is fogjuk.

De szeretném azt mondani nekik: nézzék meg, elnézést, a szent írásokat, az összes világvallás fő könyveit. Mindent elmondanak, többek között azt is, hogy a család egy férfi és egy nő szövetsége, de most még ezeket a szent szövegeket is megkérdőjelezik. Ismertté vált, hogy az anglikán egyház például azt tervezi – igaz, eddig csak tervezi –, hogy megfontolja egy nemileg semleges isten gondolatát. Mit lehet erre mondani? Isten ments, talán azt, hogy nem tudják, mit cselekszenek.”

Ha nem a minap hallottam volna szó szerint ugyanezt valami magyar miniszterelnöktől... legalább tudom, kinek a legjobb tanítványa, igaz, mindig is tudtam. Innentől kezdődnek a beszédben a végeláthatatlan köszönetmondások, ígérgetések az ipar, gazdaság és egyáltalán, a társadalmi élet minden területén – a kedvencem az, hogy ma már az épülő új orosz lakások 100 négyzetméternél kezdődnek, ami akár lehet igaz is, csak azt nem mondta el mellé, hogy az elmúlt évben 46%-al kevesebb lakás épült, mint az azelőttiben – és amikor már belealszunk a brezsnyevi demagógiába, a legeslegvégén mond valami konkrétumot. Az egész beszéd egyetlen konkrétumát.

„Oroszország felfüggeszti részvételét a Stratégiai Támadófegyverzet-csökkentési Szerződésben (START). Az ország nem lép ki a szerződésből, csak felfüggeszti az abban való részvételét. Az USA jelenleg új típusú nukleáris robbanófejeket fejleszt, Oroszországnak pedig készen kell állnia arra, hogy nukleáris teszteket végezzen. Ha az USA teszteket végez, akkor mi is fogunk. Senkinek nem lehetnek olyan illúziói, hogy a globális stratégiai paritás megsemmisülhet.”

Na kérem, ezért a pár sorért mondta el az egész ostoba, demagóg, önfelmentő tirádát. Ami sok mindent jelenthet, első közelítésben azt, hogy Oroszországnak új nukleáris fegyverekre van szüksége, sőt, fejleszteni akar (netán a régiek már nem működnek?) és erre fog koncentrálni.

Minden egyéb propaganda, uszítás, hatásvadász rágalom csak arra szolgált, hogy ezt a jól elrejtett mondatot felvezesse.

Ez volt hát a lényeg.

Délután Biden mond válaszbeszédet Lengyelországban, kíváncsi vagyok, észrevette-e, miről van szó.

Arról, hogy a békeszerető, hagyománytisztelő és hatalmas lelkű Oroszhon nukleáris fegyverkezésbe és fejlesztésbe kezd, vagyis nagyon nagy háborúra készül.

Akár a világ ellen is.

Szele Tamás