Ez az írás – szokásomtól eltérően – inkább spekuláció lesz, bár szerepelnek benne tények is, tehát kérek mindenkit, hogy eszmefuttatásként kezelje, ne tényállításként. Spekulációnak viszont érdekes, ha csak az olvasó nem feltétlen rajongója a Kreml politikájának, ugyanis amennyiben az volna, kérem, itt hagyja abba az olvasást, mert ami következik, nem neki való.

(Képünk illusztráció)

Azon töprengtem tegnapi írásom után, melyben a fokozódó orosz szabotázs-tevékenységről volt szó, hogy azért az egyre több akcióhoz sok emberre lesz szükség. Igaz, tele van Európa „illegálissal”, olyan orosz ügynökkel, akik nem diplomáciai fedésben dolgoznak, de láttuk, hogy a csehországi vagy bulgáriai fegyverraktárak felrobbantásához, Navalnij megmérgezéséhez vagy a salisbury merénylethez komoly specialistákat küldött a GRU, nem ritkán ugyanazt a körülbelül két tucatnyi személyt (és gyakran ők is elcseszték a feladatot, Salisbury például tökéletes kudarc volt). Tehát szükséges a szabotázsakciók végrehajtása és az „illegálisokkal” fenntartott kapcsolattartás szempontjából is valamiféle kommunikációs és közlekedési útvonalak kialakítása. A kapcsolattartásra hamar találtam némi magyarázatot: a német és baltikumi ügynököket elég meghívni a környezetvédelmi vagy Immanuel Kantról tartott konferenciákra Kalinyingrádba. Mert lássuk csak, mit is ír a tegnapi Insider?

„Április 22-én több száz ember gyűlt össze a kalinyingrádi Immanuel Kant Balti Szövetségi Egyetem egyetemi aulájában, egy szerény, modernnek tűnő épületben, amely egy parkban, az Alekszandr Nyevszkij templom mellett található. Az esemény megnyitójaként Dmitrij Csernyicsenko orosz miniszterelnök-helyettes felolvasta főnöke, Vlagyimir Putyin üdvözletét:

„Ez ékes bizonyítéka annak, hogy a zseniális és egyedülálló gondolkodó személyisége, filozófiai művei iránt, amelyek ma is aktuálisak, töretlen az érdeklődés”.

A gondolkodó, akire Putyin utalt, a névadó filozófus, Immanuel Kant volt, aki 300 évvel ezelőtt született a kelet-poroszországi Königsbergben. Putyin szórványosan fűszerezte elkalandozó beszédeit Kant-idézetekkel, aki a 18. században, a hétéves háború idején átélte szülővárosának rövid orosz meghódítását. A második világháború után Königsberg a környező Kelet-Poroszországgal együtt a Szovjetunióhoz került, amely átnevezte a várost Kalinyingrádra. A filozófus háromszázadik születésnapját ünneplő négynapos Nemzetközi Kant-kongresszusnak Putyin rendelete adott otthont, maga is a 300-as számmal jelölve.”

Rendben, de kik vettek részt ezen a konferencián?

„A szervezők szerint a konferencián „több mint 700 vezető tudós, köztük 87 külföldi résztvevő 23 országból” vett részt. A vendégek között több tucat Kant-kutató volt Németországból, más európai országokból, valamint Afrikából és Ázsiából. A konferencián részt vett Tarja Cronberg volt finn kormánytisztviselő és parlamenti képviselő, az Európai Parlament képviselője is. Távolról csatlakozott Wolfgang Richter nyugalmazott német ezredes, a német médiában gyakran nyilatkozó katonai kommentátor.”

Nos, azért ez egy kissé mintha túlméretezett volna. 700 fő? Az igaz, közülük csak pár tucatnyi kutatja Kantot, a többiek politikusok, üzletemberek, szóval nem jutnának fel a szovjet időkben hírhedtté vált „Filozófusok Gőzhajójára”, amin a rendszerkritikus értelmiséget száműzte Lenin még 1922-ben (persze, ez inkább csak elnevezés, kevesen távoztak az országból valódi hajón). De mégis, hogy jutottak el Kalinyingrádba?

„A Kant-kongresszus szervezői 105 résztvevőt terveztek Németországból repülővel behozni. Ehhez az Egyesült Államok által szankciókkal sújtott orosz állami gázipari óriáscég, a Gazprom egyik repülőgépét akarták használni, maguknak a résztvevőknek pedig nem kellett volna utazási költséget fizetniük. A leendő utasok között olyan üzletemberek is voltak, akiknek vissza kellett volna térniük Németországba, hogy lobbizzanak az orosz szankciók ellen. Hogy ilyen üzletemberek eljutottak-e Kalinyingrádba, nem világos. Az Insider nem talált olyan bizonyítékot, amely megerősítené a részvételüket.”

Ami nem jelenti azt, hogy nem is vettek részt, csak bizonyíték nincs rá. És ahol 105 fő elméletileg bejuthat – Kalinyingrád nem csak egyszerűen az Oroszországi Föderáció része, de a Balti Flotta bázisa is, oda akárkit nem engednek be – oda bejuthat több száz is. Ha a Gazprom gépével mennek, és az uniós államok a nemes célra való tekintettel feloldják a légtérzárlatot, azt sem nagyon fogják ellenőrizni, az ment-e vissza Nyugatra, aki elindult... szóval a kommunikációs vonal adott.

Persze ilyen módon kommandókat nem lehet becsempészni Nyugat-Európába, hiszen nincs minden héten Kant-konferencia vagy környezetvédelmi tanácskozás, azt körülményesebben kell intézni. De annak is megvan a módja: Afrikán keresztül sok minden lehetséges. Persze, ehhez is kell egy megfelelően hanyag fogadó uniós tagállam. Meg némi bürokratikus segítség.

Tételezzük fel, hogy a GRU kommandója elrepül Moszkvából Banjulba vagy N’Djamenába (ezek Gambia, illetve Csád fővárosai). Ott a jelen helyzetben kevesen fogják megkérdezni tőlük, mi járatban vannak, felülnek az első gépre és irány Budapest. Csád annyival jobb, mint más afrikai államok, hogy Magyarországon akkreditált, vízum kiadására jogosult nagykövetsége Moszkvában található, tehát már vízummal a zsebükben érkezhetnek. A most orosz befolyás alá került Száhel-országok többségének viszont nincs is képviselete nálunk, de ez a két lehetőség adott.

Ferihegyen – főleg, ha még állami tulajdonba is kerül – megint nem sok kérdezősködés várható, ha netán nem Csádból érkeznének, meg kell keresniük uniós vízum ügyében az illetékes, Magyarországon akkreditált tiszteletbeli konzult vagy főkonzult, aztán szabadon mozoghatnak a schengeni határokon belül, bár biztosabb, ha vonattal vagy autóval teszik, mert a repülőtereken mégis komolyabb az ellenőrzés. Európa viszonylag kicsi hely, pár nap alatt bárhová eljuthatnak, és már robbanhat is a lőszergyár vagy bármi egyéb.

Ez egyelőre mondom, csak spekuláció, sőt, kissé erőltetettnek tűnik, de nehéz figyelmen kívül hagyni a Pesti Srácok tegnapi híre után. Ez ugyanis azt mondja:

„Francia külügyi forrásból megerősítették a Pesti Srácoknak, hogy két hete előbb őrizetbe vettek, majd 30 napra letartóztattak egy diplomáciai pályán mozgó francia–magyar kettős állampolgárt Budapesten. Az illetőről annyi tudható, hogy Afrika-szakértő és 2019-ig a magyar Külügyminisztériumnak dolgozott, a tiszteletbeli konzuli ügyekkel foglalkozott. A magyar hatóságok azonban a szokottnál is titokzatosabbak és szűkszavúbbak. Vajon miért tartóztatták le az Afrika-szakértő diplomatát? Nem sikerült kideríteni. A tiszteletbeli konzuli világot egy sor furcsaság és botrány övezi.

Őrizetbe vették, majd letartóztatták az egyik legismertebb Afrika-szakértőt Budapesten, kaptunk az információt nyolc napja diplomata körökből. Mivel a tiszteletbeli konzuli ügyek szakértőjéről van szó, aki 2019-ig a magyar Külügyminisztériumban éppen ezzel a területtel foglalkozott, első körben a Központi Nyomozó Főügyészséget kerestük meg kérdéseinkkel.

– Érdeklődöm, hogy van-e folyamatban nyomozás tiszteletbeli konzuli posztok ígéretével/kereskedésével kapcsolatban? Például üzletszerűen elkövetett befolyással üzérkedés miatt? Ha van, van-e gyanúsított, kényszerintézkedést alkalmaztak-e? Az ügy egyik szereplője – ha van ügy – külügyi szolgálatban volt-e korábban?

– kérdezte a Pesti Srácok a Központi Nyomozó Főügyészségtől (KNYF). Kovács Katalin, főügyészségi ügyész, szóvivő mindössze ennyit válaszolt:

– Tájékoztatom, hogy megkeresésére válasz nem adható.

A KNYF ezzel nem cáfolt, nem erősített meg semmit. (…) Francia külügyi források múlt héten megerősítették, hogy a volt diplomatát körülbelül két hete vették őrizetbe Budapesten, majd az illetékes nyomozási bíró 30 napra elrendelte a letartóztatását. Arra nem kaptunk választ, hogy mivel gyanúsítják az illetőt. Tovább árnyalja a képet, hogy a magyar hatóság szűkszavúsága mellett a diplomatát évtizedek óta ismerők állítják: kizárt, hogy bármilyen bűncselekményt elkövetett volna az illető.”

Az írásban név szerint nem említett tiszteletbeli főkonzul életrajzi adatai alapján nem lehet más, mint S. György, aki komoly diplomáciai pályát mondhat magáénak: rádiós újságírói képzést követően (1986-87) a Magyar Rádió szerkesztő-riportere, a rendszerváltás utáni rendőrség első civil szóvivője, az ORFK sajtófőnöke.

A kilencvenes évek közepétől tanácsadó cégek tulajdonosa, szakmai vezetője, 1996-ban kormány-főtanácsadó, a miniszterelnök sajtótitkára. A harmadik világ fejlődési kérdéseivel 1989 óta foglalkozik, a magyarországi Európa Mozgalom és a JEF (Ifjú Európai Föderalisták) alapító tagja.

1997-től a Gambiai Köztársaság budapesti konzuli képviseletének vezetője tiszteletbeli konzuli majd főkonzuli rangban. 1999-ben Gambia párizsi nagykövetségének Romániáért felelős politikai attaséja, 2000-től Romániára, Ukrajnára, Bulgáriára, Szlovéniára (2003) és Koszovóra (2009) is kiterjedő akkreditációval.

2005 júniusától nagyköveti rangban Gambia bécsi ENSZ képviseletének vezetője, állandó képviselő az Átfogó Atomcsend Szerződés Végrehajtását Ellenőrző Bizottság (CTBTO) és az ENSZ Iparfejlesztési Szervezete (UNIDO) mellett.

2001-2003 között alapító tisztségviselőként, majd 2009-től ismét a Magyarországon Akkreditált Tiszteletbeli Konzuli Testület elnöke. Szakterülete a multilaterális gazdaságdiplomácia, a nemzetközi fejlesztés és a szubszaharai Afrika. Alapítása óta a Geopolitikai Tanács Afrika Kutatási Központ elnöke.

Az Európai Bizottság EuropeAid Iroda regisztrált szakértője, számos ENSZ projekt aktív résztvevője, a Migrációs Politikát Fejlesztő Nemzetközi Központ (ICMPD) tanácsadója, a Royal African Society tagja.

Sőt, tavaly felkérte a Közép-Afrikai Köztársaság belgrádi nagykövetnek is. Egyébként – Afrika szakértőjeként – a csádi misszió nagy ellenzője. Mit ne mondjak, nem az a tipikus bűnöző alkat, sőt, ellenkezőleg: vagyonos ember, szép pályafutással a háta mögött. Vajon miért kellett letartóztatni és miért titkos a vád?

Mondom, hogy ez csak egy spekuláció, de nem zárható ki, hogy egyes érdekeknek sokkal jobban megfelelne egy kevésbé tapasztalt, kevésbé gyakorlott, de annál „rugalmasabb” gambiai főkonzul – ám az is lehetséges, hogy egyszerűen csak Afrika-ismerete (és sajtóban tett nyilatkozatai) váltak zavaróvá.

Persze lehet szó valami teljesen másról is, hiszen egyelőre csak annyit tudunk az ügyről, hogy nem tudunk semmit.

De mondom, ez csak egy spekuláció, nem több, senki se tekintse még elméletnek sem, nem, hogy tényállításnak. Két tény van csak a gondolatmenetben: a titokzatos Kant-konferencia megtartása és S. György rejtélyes letartóztatása.

Így jutunk el az Értől az Óceánig, Kanttól Afrikáig és vissza.

Ismétlem: spekulálva.

Szele Tamás