Hét vége van, ilyenkor illik valami könnyedebb, szórakoztatóbb témát feltálalni az olvasónak, hogy ne zavarjuk meg a pihenését – ez a mai történet szó szerint mesés lesz, kár, hogy a fél Közel-Kelet szó szerint hisz benne, és a másik fele is alig-alig kételkedik. Jurij Macarszkij, a kiváló közel-keleti tudósító lerántja a leplet a The Insiderben a dzsinnek mesterkedéseiről!

(Képünk illusztráció)

Mindenkit figyelmeztetnék, rázós útszakasz következik, kössék be magukat és figyelmeztessék környezetüket, hogy hatalmas röhögések és megrökönyödések következnek. Ez az, amire azt mondjuk, hogy ilyen nincs – és mégis van. Kérem, vegyék tekintetbe azt is, hogy felnőtt emberekről lesz szó, akik azonban gyermeki módon hisznek a legsötétebb közép- és ókori babonákban, sőt, valószínűleg az Ezeregyéjszakát is történelemkönyvnek tekintik.

A Hamász és a Hezbollah parancsnokainak likvidálásában nemrégiben elért izraeli sikereket a befolyásos iráni teológus, Musztafa Karami kifejezetten az Izrael szolgálatába állított dzsinnek hadseregének tulajdonítja. A Közel-Keleten még mindig úgy tartják, hogy a dzsinnek, amelyek a Korán szerint Ádám előtt, füstmentes lángokból keletkeztek, befolyásolni tudják a világ sorsát. Irán legfőbb vezetője, Khamenei ajatollah például az Egyesült Államok és a koronavírus után az ország legfőbb ellenségeinek nevezi őket. Szaúd-Arábiában pedig még az igazságügyi minisztérium speciális mágiaellenes egysége is működik, amelynek jogában áll letartóztatni és kihallgatni a boszorkánysággal gyanúsítottakat.

„A dzsinnek sokféle alakot ölthetnek. Leggyakrabban nagy kígyóként, fekete macskaként, fekete kutyaként vagy birkaként jelennek meg„ – figyelmeztet a 2015-ös angol nyelvű »Djinns and Human Disease« című könyv, amely egészen komolyan megírja, hogyan védekezhetünk a dzsinnek és a csínytevéseik ellen.

A könyv a továbbiakban javaslatot tesz arra, hogyan lehet felismerni a dzsinneket, akik általában testetlenek és láthatatlanok, de mégis képesek emberi alakot ölteni. Ehhez elég, ha megnézzük annak a lábát, akinek emberi mivolta kétséges. A dzsinnek általában birka-, kecske- vagy szamárpatát viselnek, nem emberi a lábfejük.

A rosszindulatú természetfeletti lényekkel szembeni fellépésről szóló kézikönyv szerzői még az előszóban is azt mondják, hogy csak a túlzottan magabiztos és ostoba emberek nem hisznek a dzsinnekben. Vagy azok, akik kitartanak hitetlenségük mellett, és nem hajlandók elismerni a Korán igaz szavait, amelyben bizony többször is említésre kerülnek a dzsinnek.

Nem mindegyik dzsinn gonosz és veszélyes az emberekre. Középkori arab szerzők azt írták, hogy az ősidőkben a dzsinnek még emberi asszonyokkal is összeházasodtak. Az egyik legenda szerint a kurdok (ehhez a néphez tartozott például a híres Nagy Szaladdin) a dzsinnek és az emberek házasságából született ősi lények leszármazottai.

A Korán szerint a dzsinnek szabad akarattal rendelkeznek, és maguk döntenek arról, hogy gonosz és veszélyes teremtmények lesznek-e, vagy békésen élnek, nem zavarva a Mindenható más teremtményeit.

„A köztünk lévő igazak mellett vannak bűnösök, züllöttek és hitetlenek is” – idéz a Korán egy dzsinnt.

Sok muszlim teológus úgy véli, hogy maga a Sátán is egy dzsinn. De a többiektől eltérően sokkal hatalmasabb, mint a testvérei. Hiszen a dzsinnek többnyire halandók, megbetegedhetnek, szenvedhetnek és engedhetnek a kísértésnek, szükségük van ételre és vízre, különböző neműek, és házasság útján kis dzsinneket szülnek és nevelnek. Vannak közöttük muszlimok, keresztények és zsidók. És az utóbbiak azok, akik a muszlimok elképzelései szerint szoros együttműködést alakítottak ki az emberekkel. Mindenekelőtt a hittestvéreikkel.

A muszlim hagyomány Salamon királynak (a Koránban Szulejmán prófétának) tulajdonítja az emberek, az állatok és a dzsinnek leigázásának képességét. A dzsinnek voltak a katonái, szolgái és építőmesterei. Valamilyen elfeledett okból az építőmunkások a legzabolátlanabb és leggonoszabb dzsinnek közül kerültek ki, akiket csak a szinte mindenható prófétától való félelem tartott vissza a nyílt lázadástól.

Szulejmán élete végén egy bizonyos szentély építésébe kezdett (a muszlimok szerint az al-Aksza mecset volt az), és attól tartott, hogy mikor meghal, nyughatatlan munkásai szétszélednek és azonnal otthagyják a félkész építményt. Ezért egy trükkhöz folyamodott: az építkezéssel szemben felállított egy trónt, és a botjára támaszkodva leült rá. Ott üldögélve Szulejmán csendben meghalt, de a dzsinnek ezt nem vették észre, és mivel azt hitték, hogy a próféta figyeli a munkájukat, befejezték az építményt.

A zsidó forrásokban a Szulejmán- Salamonról szóló történetekben egyetlen dzsinnt sem említenek. Ez azonban valószínűleg azért van, mert maga a „dzsinn” szó az iszlám előtti arab folklórból származik, és valószínűleg egyszerűen nem volt ismerős az ősi zsidók számára. Pedig az ő mitológiájukban is léteztek az arab dzsinnekhez nagyon hasonló lények.

A babiloni Talmud és más szent könyvek shedimnek nevezett lényeket írnak le. Halandóak, különneműek, és táplálékra van szükségük. Nagy távolságokat képesek egy szempillantás alatt megtenni, emberi alakot tudnak ölteni, és képesek átkot szórni a bűnösökre vagy arra, aki megzavarja a nyugalmukat.

A dzsinnekhez hasonlóan a shedimek is általában romok között vagy elhagyott házakban élnek. A shedimek és a dzsinnek eredete is hasonló. A shedimek a babiloni fogság idején az egyistenhívő zsidókat körülvevő népek istenei. A zsidók nem tagadták létezésüket, de nem hittek isteni természetükben: démoni lényeknek tekintették őket. A dzsinnek valószínűleg olyan ősi civilizációk istenségei voltak, amelyek településeinek romjaira, ijesztő bálványaikkal együtt időnként arab kereskedők és katonák rábukkantak. Mellesleg, aki ismeri Max von Oppenheim Tel Halaf-i leleteit, az nem is nagyon lepődik meg ezen a lehetőségen: a későhettita-arámi panteon istenei igen érdekesen néznek ki, és nem kellemes velük álmodni.

Igaz, hogy Salamon király jóval a babiloni fogság előtt élt, és semmit sem tudott a shedimekről. A Talmud azonban Salamon számára egy olyan mágikus eszköz birtoklását tulajdonítja, amely nem kevésbé csodás, mint a Koránban szereplő hasonmásának, Szulejmánnak a dzsinn-építők serege.

Egyes szent könyvek arról számolnak be, hogy a király képes volt a démonok vezéréből, Asmodajból kiszedni azt a titkot, amely lehetővé tette számára, hogy felépítse a judaizmus fő szentélyét, a jeruzsálemi templomot. Asmodeus elmondta neki, hol találhat valamit, amit sámirnak hívnak. Ez vagy titkos tudás volt, vagy egy legyőzött hatalmas gonosz szellem, vagy egy különösen félelmetes féreg. A Talmud szerint a sámir volt az, amivel a hatalmas köveket kivágták, amelyekből a Templom épült. Vagyis a sámir ugyanazt a szerepet töltötte be Salamon számára, mint a dzsinnek Szulejmán számára.

Általánosságban, ha összerakjuk a Talmud és a Kabbala összes történetét a zsidó királyokat, bírákat, igaz embereket és rabbikat segítő természetfeletti lényekről, és ehhez hozzáadjuk a kabbalisták természetfeletti képességeiről szóló történeteket, a hollywoodi szuperhősök úgy fognak mellettük kinézni, mint egy óvodai kiscsoport. Egyes rabbik a kabbalistáknak tulajdonítják még magát Izrael állam létrejöttét is a sok környező ország ellenállása dacára, és fennmaradását az ellenséges arab környezetben úgyszintén.

Nemcsak honfitársaik hisznek a zsidó bölcsek erejében. Miután az iszlám elterjedt a Közel-Keleten, a zsidók muszlim többségű környezetben találták magukat. Természetesen a külső körülmények hatására a zsidók jelentős része elhagyta atyáik hitét, de a zsidó közösségek ennek ellenére fennmaradtak. Sokan még virágoztak is, és befolyással voltak a muszlim uralkodókra.

A népi szóbeszéd a zsidók sikerét a sötét erőkkel való kapcsolatuknak tulajdonította. Az arab források meglehetősen hátborzongató történeteket őriztek meg zsidó varázslókról, akik varázslatokkal megöltek embereket, majd azonnal feltámasztották őket. Vagy kutyává változtatták őket, majd visszaváltoztatták emberi formájukba. Mindezt azért tették volna, hogy megijesszék az uralkodókat, és rákényszerítsék őket, hogy teljesítsék a varázslók kívánságait.

Természetesen a zsidóknak különleges kapcsolatot tulajdonítottak a dzsinnekkel, akiket – úgy hitték – egy tapasztalt varázsló képes lehet akaratának alávetni, és rávenni arra, hogy neki dolgozzanak.

A muszlimok milliói világszerte még mindig hisznek a dzsinnekben. A vidéki Dél-Törökországban az idegenekkel óvatosan bánnak, és nem engedik be őket a házakba, de nem azért, mert féltik a tulajdonuk biztonságát, hanem mert úgy vélik, hogy a gonosz dzsinnek emberi alakot ölthetnek, hogy az őrületbe kergessék a jó embereket, akik menedéket nyújtanak nekik (ironikus módon ez az előítélet a helyi babona szerint pont a „dzsinnek leszármazottai” – a kurdok – körében a legelterjedtebb).
A Ramallah környéki arab falvakban nem kételkednek abban, hogy az emberek fejfájása és gyomorgörcsei a dzsinnek tréfáinak köszönhetőek, akik azzal szórakoztatják magukat, hogy a parasztokat piszkálják.

Miután a hatvanezer iraki katona 2014 nyarán szinte harc nélkül feladta Moszul városát az ISIS mindössze ezer harcosának, az országban elterjedt a pletyka, hogy a dzsihádisták oldalán egy dzsinnekből álló hadsereg áll. És nem a katonák és tisztek voltak gyávák, akik elhajigálták fegyvereiket és sietve elmenekültek Moszulból, hanem a dzsinnek szítottak közöttük pánikot varázslataik segítségével, és elhitették a katonákkal, hogy több tízezernyivel több ellenség áll velük szemben, mint ahányan valójában voltak.

Ugyanakkor magában az ISIS-ben a dzsinneket egyáltalán nem tekintik barátaiknak. Egy alkalommal a csoporthoz köthető online média még arra is figyelmeztette az ISIS harcosait, hogy a dzsinnek kémkedhetnek utánuk, mivel láthatatlanságuknak köszönhetően észrevétlenek maradnak. Ráadásul legalább egy ISIS-támogatóról ismert, hogy megpróbálta a dzsinnekre kenni akciója kudarcát.

A brit biztonsági szolgálatok néhány nappal az ISIS által ellenőrzött szíriai területre tervezett utazása előtt fogtak el egy angliai, Lutonban élő férfit, aki azzal magyarázta döntését, hogy dzsinnek gyötrik, és úgy véli, hogy csak úgy szabadulhat meg tőlük, ha dzsihadistává válik.

Afganisztán 2001-es amerikai inváziója után az amerikaiak ördögűzőnek adták ki magukat, akik az afgán barlangokból kergették ki a gonosz dzsinneket. Az amerikai légierő gépei szórólapok millióit dobták le az ország városai és falvai fölött, veszélyes, vérszomjas dzsinnként ábrázolva az Afganisztánban bujkáló al-Kaida-vezért, Oszama bin Ladent. Az amerikaiak tudták, hogy az afgánok többsége hisz a dzsinnekben és fél tőlük, ezért e lények képét arra használták, hogy megpróbálják meggyőzni az ország lakosságát arról, miszerint azért jöttek hozzájuk, hogy harcoljanak a gonosz ellen.

Az Afganisztánnal szomszédos Pakisztánban egyes helyi politikusok szerint a dzsinnek határozzák meg a hatóságok cselekvési stratégiáját. A volt pakisztáni miniszterelnököt és jelenlegi fogoly Imran Khant például azzal vádolják, hogy ezeket a lényeket használja fel a hatalom megtartására. Khan párton belüli riválisai azt állították, hogy felesége képes volt irányítani két kiéhezett dzsinnt, akik hús ellenében kémkedtek férje politikai ellenfelei után, és minden lépésükről beszámoltak. Erre a Khanhoz közel álló, de növekvő befolyása miatt elégedetlen funkcionáriusok közötti beszélgetés kiszivárgott telefonbeszélgetéseinek hangfelvételei miatt derült fény. Egyikük hosszasan beszélt egy hivatalnoktársának a dzsinnekről, amelyek miatt kirúgták a pártból.

Sultan Bashiruddin Mahmood, Pakisztán egyik vezető atomtudósa, a tálibok és az al-Kaida nyílt támogatója komolyan úgy véli, hogy az energiaválság leküzdésének leghatékonyabb módja a dzsinnek leigázása lenne, akik köztudottan tűzből vannak, és ezért folyamatosan hőenergiát bocsátanak ki.

Alaa Hassanein volt parlamenti képviselő, Hoszni Mubarak volt elnök egyik cimborája, akit a „dzsinnek és ghúlok parlamenti képviselőjeként” emlegetnek, jelenleg tízéves büntetését tölti egy egyiptomi börtönben. Közéleti karrierjét természetfeletti dolgokkal foglalkozó tévéműsorok szereplőjeként kezdte, és azt bizonygatta, hogy képes irányítani a dzsinneket.

Annyira meggyőző volt, hogy nemcsak az egyszerű szavazókat vette rá, hogy rá szavazzanak, hanem arról is gondoskodott, hogy Mubarak, miután megbuktatták és letartóztatták, Hassaneint válassza ügyvédjének. A „dzsinnek és ghúlok” képviselőjének azonban a forradalom után sem az ügyvédi kamarával, sem a közéleti karrierjével nem alakultak jól a dolgai. Az egykori televíziós bűvész és politikus 2022-ben börtönbe került azzal a váddal, hogy rengeteg ókori egyiptomi műtárgyat lopott el és adott el külföldre.

Ám a feketepiaci műkincs-kereskedelemben egyáltalán nem dzsinnek segítették, hanem egészen hétköznapi emberek, Szaúd-Arábia polgárai, ahol egyébként az ezreforduló óta működik egy speciális egység a helyi igazságügyi minisztérium keretei között a mágia elleni küzdelem érdekében. Biztosítja, hogy egyetlen Harry Potter-könyv se jusson be az országba, hatáskörébe tartozik a boszorkánysággal gyanúsítottak letartóztatása és kihallgatása, valamint szabályozza a dzsinnek kiűzésével foglalkozó ördögűzők tevékenységét.

A dzsinnek által leginkább megszállott ország jelenleg egyértelműen Irán. A helyi hatóságok nyilatkozataiból ítélve szinte semmi sem történik ezen a világon a dzsinnek részvétele nélkül, beleértve a zsidóknak dolgozó dzsinneket is.

Mahmúd Ahmedinezsád volt iráni elnök kiesett az ország legfelsőbb vezetésének, a Teológus Szakértők Tanácsának kegyeiből, és végül elvesztette posztját, miután elismert vallási személyiségek azt állították, hogy dzsinneket idéző boszorkánymesterek veszik körül.

Mintegy tíz évvel ezután Irán legfőbb vezetője, Khamenei ajatollah indulatos beszédet tartott, amelyben felsorolta államának legfőbb ellenségeit. Ezek közé sorolta az Egyesült Államokat, a koronavírust és a dzsinnek seregét.

Az ajatollah szerint a dzsinnek segítenek Irán ellenségeinek abban, hogy háborút készítsenek elő az iszlám köztársaság ellen. Hogy melyek ezek az ellenségek, azt Khamenei nem mondta meg. De nem is volt rá szükség. Az iráni média manapság már rendszeresen beszámol arról, hogy a dzsinnek és más természetfeletti lények harcolnak Izrael oldalán. Középkori történeteket idéznek bizonyítékként zsidó varázslókról, akik túlvilági erőkkel könnyedén megöltek és feltámasztottak embereket.

Ezért ne csodálkozzunk, melyek szerint egyik vezető teológusának, Musztafa Karaminak a szavain, miszerint „dzsinnek és más gonosz lények segítettek a zsidóknak” a Hezbollah csúcsára jutni és elpusztítani azt. Ez már pár ezer éve ismert és elfogadott része a közel-keleti kultúrának.

Hej, ezek a dzsinnek, ezek a dzsinnek... micsoda tökéletes alibit biztosítanak minden iszlamista szervezet számára kudarc esetén! Hiszen emberekkel még képesek lehetnek harcolni, de természetfeletti erőkkel szemben képtelenség győzni, lássuk be.

Ez a dzsinnekben a legcsodálatosabb. Az alibi. És ezért is hisznek bennük rendületlenül.

Szele Tamás