Mindenekelőtt egy nagyon nyomatékos kijelentést kell tennem, akkora betűkkel és olyan kiemelten szedve, amit csak az oldal elbír.
Ez itt egyáltalán nem, ismétlem, NEM egy helyreigazítás.
Helyreigazítást ugyanis akkor közlünk, ha tévedtünk vagy hibáztunk, de esetünkben erről nincs szó. Arról azonban igen, hogy valaki hazudik, mint a vízfolyás. A sajtónak, a magyar választópolgároknak, de még a saját pártmédiájának is. Pontosabban: vagy most hazudik, vagy korábban tett így.

(Képünk illusztráció)
Ez az ember mindenképpen a magyar diplomácia és egyúttal a kormánypárt legfelsőbb köreihez tartozik és részt vesz úgy a magyar külpolitika, mint a választási kampány irányításában. Nem lehetünk bizonyosak abban, kiről van szó, amint abban sem, hogy egy ember vagy több tájékoztatta, illetve tájékoztatja félre a magyar közönséget, így tehát nem említjük meg a nevét, respektíve a neveiket. Azonban lássuk, miről beszélek.
Mint tegnapi írásomban elemeztem volt, egy nappal ezelőtt a magyar kormánymédia azzal volt csurig tele, hogy Donald Trump még hétfőn felhívta Orbán Viktort konzultáció céljából Ukrajna európai uniós csatlakozása kapcsán. Ezt aztán minden orbánum a maga módján, stílusában és szintjén tette közzé, én a Pesti Srácok írását elemeztem, amely a paródia szintjét is elérve közölte első soraiban, miszerint:
„Ha valaki még mindig kételkedne abban, hogy igazából mi magyarok uraljuk a világot és azt állítják el vagyunk szigetelődve, azoknak ajánljuk figyelmükbe, hogy Trump a hétfői megbeszélés után a magyar miniszterelnök véleményét is kikérte. Orbán Viktor alapvetően elégedett volt az elnök munkájával, de azért még vannak kikötései Ukrajnával szemben.”
Ehhez képest Szijjártó Péter ma reggel a Harcosok Órájában közölte, miszerint a telefonhívás nem történt meg. Idézem az Origóból, mert érdemes:
„Ugye vannak ezek a nagy nemzetközi hírügynökségek. Általában az angolszász vagy nyugat-európai világban működnek ezek. Ezek a nagy nemzetközi hírügynökségek önmagukat általában valamifajta morális magasságként szokták beállítani. Mindenfajta gond nélkül oktatnak ki, minősítenek, áraznak be politikákat, politikusokat, és mintegy ilyen kinyilatkoztatásként, ilyen önmagától eredő igazságként állítanak be általuk vélelmezett folyamatokat, politikákat, politikusokat. Na most a Bloomberg az általam ismert eddigi legnagyobb nemzetközi zebrát dobta be a köztudatba.
Tehát szeretném világossá tenni, hogy ilyen telefonbeszélgetés nem volt. Nem volt. Pont. Na most ehhez képest nemcsak a téma nem került elő – hangsúlyozta a miniszter.
Nem volt ilyen telefonbeszélgetés. Tehát itt a Bloomberg meg az összes állítólag rendkívül megalapozott, mindig kiegyensúlyozott, fantasztikusan tárgyilagos hírügynökségek, médiumok, azok egy olyan telefonbeszélgetésről írnak tényszerűen szinte szó szerinti jegyzőkönyvekkel közölve, amilyen telefonbeszélgetés nem volt. Most én nagyon kíváncsi vagyok, hogy mondjuk ezek után ezek a nemzetközi hírügynökségek a saját hitelességüket hogy fogják fenntartani, vagy hogyan állíthatnak majd be, vagy hogyan állíthatnak tényeket a következő időszakban bármilyen kérdésről, amikor nem az, hogy nem találnak el témát, vagy nem találják el a hangsúlyt, kicsit kiszínezik, hanem olyan dologról írnak hosszú részleteiben, ami nem történt meg – mondta.”
Nos, valakinek tényleg baj van a hitelességével, de nem biztos, hogy ez a Bloomberg. A telefonhívás tényét ugyanis a Bloombergen kívül közölte a Reuters is, ami azért fontos, mert minden egyéb hírforrás a Bloombergre hivatkozik, egyedül a Reuters írja azt, miszerint:
„Trump kedden Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel tárgyalt arról, hogy Budapest lehetne a helyszíne Zelenszkij és Putyin csúcstalálkozójának – közölte a Fehér Ház egyik illetékese.”
„Trump discussed Budapest as a venue for a summit involving Zelenskiy and Putin with Hungarian Prime Minister Viktor Orban on Tuesday, a White House official said.”
Itt van egy kis különbség, mert a Bloomberg hétfői telefont említ, a Reuters keddi tárgyalást (mivel sem Orbán, sem Trump nem hagyták el országuk területét kedden, ennek is telefonon kellett volna történnie), tehát akkor most hogy állunk? Egy hívás volt, hétfőn? Vagy egy másik, kedden? Esetleg kettő, hétfőn is, kedden is? Vagy egy sem, mint Szijjártó állítja?
Most azzal ne is foglalkozzunk, hogy a magyar külügyminiszter betegesen gyűlöli a független sajtót, és ezt a hibát – melyet bizony a kormány kommunikációja okozott – is a média nyakába akarja varrni. Ez nála alapértelmezett, a kérdés azonban mégis az volna, mi az igazság? Tegnap ez, ma az, holnap amaz? Mától kezdve minden másképpen volt? Ki csapott és csap be kit?
Ezt így, ebben a formában, a rendelkezésünkre álló eszközökkel képtelenség kideríteni, maximum spekulálhatunk. Az világos, hogy a lakájsajtó által sugallt kép – Trump felkapja a telefonját, és míg az uniós vezetők megalázottan, lehajtott fejjel némaságba burkolóznak az Ovális Irodában, felhívja Orbánt, hogy megkérdezze tőle, merről mérjük a hány métert – hazugság, de ezt szó szerint így nem is állította senki, csak sugallták. Nyomatékosan, az igaz, de nem írták le. Erre a hívásra kellett vagy nem kellett volna sor kerüljön hétfőn. Csakhogy ezt tanúsítanák a jelenlévő uniós és ukrán diplomaták, de nem teszik.
Ha és amennyiben volt, illetve lett volna másik, keddi hívás, az foglalkozhatott volna a Putyin-Zelenszkij csúcstalálkozó budapesti megrendezésével, és annak már nem is lett volna ennyi tanúja, de vagy volt, vagy nem.
Két hívás két, egymást követő napon merőben valószínűtlen volna, tehát lehet, hogy Szijjártó ma reggel kivételesen igazat mondott, és nem volt egy sem. Ezt csak két ember dönthetné el az egész Földkerekségen: meg kellene kérdezni Orbánt és Trumpot, ha lehet, külön-külön, egymástól elzárva, nevezzük ezt akár kihallgatásnak is. Nos, erre jelenleg nincs mód, és valami azt súgja, hogy a közeljövőben sem lesz. Egyébként Szijjártó igenis volna abban a helyzetben, hogy Orbánnál rákérdezzen a hívás tényére, ha merne, de sem nem mer, sem nem akar.
Akkor lássuk, hogyan lett ebből a katyvaszból egyáltalán hír.
Első sorban, minden közlő orgánum és orbánum a Bloomberget idézi forrásként, egyedül a Reuters kivétel. Az „egyforrású” hírekkel pedig gyakori a baj: ha csak nem különlegesen fontosak, ellenőrzés előtt nem lenne szabad közölni őket. De először is tekintsük szó szerint, mit ír a Bloomberg-tudósítás!
„Donald Trump amerikai elnök hétfőn felhívta Orbán Viktort, miután megbeszélést folytatott Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel és európai vezetőkkel, hogy megvitassák, miért blokkolja a magyar miniszterelnök Ukrajna Európai Unióval folytatott csatlakozási tárgyalásait – állítják az ügyhöz közel álló források.”
„US President Donald Trump called Viktor Orban on Monday following talks with Ukrainian President Volodymyr Zelenskiy and European leaders to discuss why the Hungarian prime minister was blocking Ukraine’s accession talks with the European Union, according to people familiar with the matter.”
Tehát a Bloomberg forrásai „közel állnak az ügyhöz”. Ami azt jelenti, hogy vagy az amerikai elnök környezetéből „beszélnek ki”, vagy a magyar kormányéból. Csakhogy aki „közel áll az ügyhöz” egyik vagy másik oldalon, az érdekelt és érintett is lehet benne így vagy amúgy. Értem én, hogy a forrásokat védeni kell, és jelezni, ha névtelenséget kérnek, hogy a kollégák eszerint kezelhessék a hírt, de ez így egy úgynevezett „meg nem erősített” információ. Aki pedig meg tudná erősíteni, az nem fogja.
A Reuters esete még kérdésesebb: ők a Fehér Ház egyik meg nem nevezett „illetékesére” hivatkoznak. Ami még nem volna baj, ebben az esetben is maximum bizonytalansági tényezőt jelent a névtelenség, de nem a tévedés vagy hazugság garanciája: még az is lehetséges, hogy a Fehér Ház így „üzent” a sajtónak. Pontosabban fogalmazva: így használta fel a sajtót a saját céljaira. Melyeket azonban nem ismerünk.
És mi van akkor, ha nem a Fehér Ház üzent az illetékessel, hanem a Kreml, a Lubjanka tér vagy Jaszenevo?
Az sem kizárható. A Trump-adminisztráció legfelsőbb szintjein is hemzsegnek a Putyin-barát, orosz propagandát terjesztő konteó-huszárok, képzelhető, mi lehet alattuk akár csak egy szinttel is. A Reuterst az elmúlt év folyamán több alkalommal is sikerült átverjék az orosz szolgálatok, bár az tény, hogy minden estben a moszkvai vonalon keresztül, az orosz Elnöki Adminisztráció „bennfenteseit” felhasználva. Most éppenséggel bevethették a washingtoni rezidentúrát is. Csakhogy a Reuters minden korábbi esetben helyreigazítást közölt a tévedés után – azonban mit közölt ma?
„A külügyminiszter azonban cáfolta a kedden megjelent sajtóértesüléseket, többek között a Reuters és a Bloomberg híreit, miszerint Donald Trump amerikai elnök felhívta Orbán Viktor magyar miniszterelnököt, hogy az ukrajnai elnökkel és az európai vezetőkkel tartott hétfői csúcstalálkozó után Ukrajna európai uniós csatlakozásáról tárgyaljanak.
„Szeretném egyértelművé tenni, hogy nem volt ilyen telefonhívás. Nem volt. Pont.” – mondta Szijjártó.
A Fehér Ház egyik tisztviselője szerint Trump és Orbán hétfőn beszélt Ukrajna Európai Unióhoz való csatlakozásáról, valamint arról, hogy Budapest lehetne-e a helyszíne Putyin és Zelenszkij tárgyalásainak.”„However, the foreign minister denied media reports published on Tuesday, including by Reuters and Bloomberg, that U.S. President Donald Trump called Hungarian Prime Minister Viktor Orban to talk about Ukraine's European Union accession after Monday's summit with Ukraine's president and European leaders.
"I want to make it clear that there was no such call. There was not. Period," Szijjarto said.
A White House official had said that Trump and Orban spoke on Monday regarding Ukraine's talks with the European Union about joining the bloc and also discussed the possibility of Budapest serving as host for talks between Putin and Zelenskiy.”
Ez, ha akarom, helyreigazítás, ha nem akarom, nem az. Mindenesetre okosabbak nem lettünk tőle.
Azonban a magyar sajtóba úgy került be az egész telefonhívásos történet, hogy a kormánymédia csapott le rá, mint gyöngytyúk arra a bizonyosra és ők harsonázták tele a hírrel elsőként az információs teret. A független magyar sajtó már csak utánuk érkezett, mivel két tekintélyes hírügynökség a forrás, közölte is, aki csak akarta, stílusához és képességeihez mérten. Épp ezért Szijjártó képtelen vádjait vissza kell utasítanunk: a hír alapvetően pont az ő médiájukból származott. A kormánysajtó természetesen magyar választási kampányeszköznek tekintette az esetet, és úgy adta közre, mintha Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok elnöke tanácsért járna Orbán Viktorhoz, és egyébként is úgy táncolna, ahogyan a magyar kormányfő fütyül.
Ennél nagyobb marhaságot is közöltek már ők, és abból sem lett baj, most is várták a buksisimit meg a jutalomfalatot. Ami azonban elmaradt, ehelyett jött Szijjártó a bunkósbottal. Most meg próbálják a független sajtóra kenni a saját bal... fácánságukat.
Ez azonban nem ad magyarázatot arra, valójában mi is történt. Nekem az a szubjektív érzésem, hogy információs, illetve dezinformációs művelettel van dolgunk, orosz vagy amerikai részről, melynek oka és célja egyelőre ismeretlen, de valakinek vagy valakiknek valamiért érdeke volt, hogy elterjedjen egy ilyen hír, ha lehet, minél szélesebb körben. Nyugaton vagy orosz földön ebből nem is lett szenzáció, hiszen az ottani közönség nem érdekelt a magyar ügyekben, csak nálunk forr miatta a világ bús tengere. Tehát vagy félrement egy művelet és magyar belpolitikai zűrzavart okozott, vagy dehogyis ment félre, pontosan ez volt a célja. Hogy a műveletet kik irányították, az nyitott kérdés: bármely érdekelt félről szó lehet.
Mit mond ez nekünk, újságíróknak és -olvasóknak, választóknak Magyarországon?
Azt, hogy a kormánymédiának azt sem szabad elhinni, amit kérdez. Még ha nem is áll szándékában hazudni – olyan is van, szerintem most sem akarták ezt tenni – csak „túloz, tupíroz” egy kicsit a meglévő információkon, akkor is képes komoly kárt okozni. Hiszünk mi ezek után a Magyra Nemzetnek, a Pesti Srácoknak vagy a Mandinernek? Jobb, ha nem, és itt adtam választ Szijjártó Péter rosszindulatú célozgatására a hitelességről.
Hogyan lehetett volna például ezt a hírt ellenőrizni?
Mint fentebb írtam is, csak egy módon: ha felhívjuk Orbánt vagy Trumpot és kikérdezzük őket.
Akik velünk nem állnak szóba. Sőt, a jelek szerint a saját szolgáikkal sem.
De most már Szijjártó veszítette hitelét, a lakájmédiájával együtt, nem mi.
Ezért kezdtem azzal, amivel zárom is ezt az írást:
Ez nem, ismétlem, NEM helyreigazítás. Nekünk nincs mit helyreigazítani. Helyesbítsen az, aki hazudott.
Szele Tamás
