Kezdjük azzal, hogy közösségi oldalt mindenkinek jogában áll indítani, bár az kétségtelen, hogy nem árt, ha az embernek vannak némi alapfogalmai úgy a programozásról, mint az online környezet sajátosságairól és az emberi természetről nemkülönben. Hogy akkor miért nincs nagyságrendekkel több közösségi médiafelület? Erre a legjobb példa az Orosz Ortodox Egyház esete az üzenetküldő alkalmazásokkal, melyről a Novaja Gazeta számol be. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem majd meg.

(Képünk illusztráció)

Egy startup, ami célba ért

Szeptember végén az orosz szövetségi közmédia bejelentette az ortodox „Zoszima” üzenetküldő alkalmazás elindítását, amely szeptember 24-től letölthető a Google Play áruházból. A „Zoszima” funkcióit a „ellenséges” WhatsApp-hoz vagy a „hazai” VKontakte-hez hasonlították, hangsúlyozva, hogy az új üzenetküldő alkalmazás nem terheli az ortodoxok lelkiismeretét mindenféle illetlen reklámmal vagy a hívők érzéseinek megsértésével; az erotika vagy a trágár szavak sem juthatnak át a „szellemi” szűrőin. Október 30-ra az üzenetküldő fejlesztői – az „Innotech XXI” jótékonysági alapítvány és Gyenyisz Andrejevics Oszipov egyéni vállalkozó – nagy sajtótájékoztatót szerveztek a „Zoszima” bemutatója alkalmából Moszkvában. Az alkalmazás azonban egyelőre nem működik.

A fő fejlesztő – azaz Gyenyisz Andrejevics Oszipov egyéni vállalkozó – egy 18 éves számítógépzseni Krasnodarból, aki megalkotta a többé-kevésbé modern grafikus felületet és az üzenetküldő funkcióit, de sok technikai részletet figyelmen kívül hagyott. IT-szakértők szerint egy ilyen termék létrehozása az orosz piacon jelenleg legfeljebb 200 ezer rubelbe kerül. Az ilyen projektek fő költségei nem a fejlesztéssel, hanem a közösségi hálózat támogatásával kapcsolatosak: a felhasználók számának növekedésével a szerverekre és a közösségi hálózat egész architektúrájára nehezedő terhelés (és ennek megfelelően a költségek) exponenciálisan növekedni kezdenek. Az Innotech XXI alapítvány azonban azt állítja, hogy körülbelül 30 programozó dolgozott a Zoszimán, de az újságíróknak egyelőre egyiküket sem sikerült megtalálniuk.

Amikor a regisztrált felhasználók száma elérte a kétezer főt, az új üzenetküldő alkalmazás elkezdett vadul „laggolni”, „szaggatni” és nem engedett új felhasználókat regisztrálni. Valószínűleg a „Zoszima” tulajdonosainak elfogyott az erőforrás-kapacitása a projekt fenntartásához.*

*Igen, erről szoktak megfeledkezni mindazok, akik fellázadnak a „Facebook véleményrendőrsége” ellen, melyet kilencven százalékban csak képzelnek. Ma már emberi moderáció például egyáltalán nincs is, de ez akkor sem zavarja a „véleményszabadság” harcosait. Hetenete szokott előkerülni egy-egy zseni, aki kitalálja, hogy „csináljunk saját Facebooko-ot, szabályok nélkül”, és ezek közül minden tizedik össze is rak valami többé-kevésbé használható felületet. Aztán jön a meglepetés: bizonyos mennyiségű felhasználó felett a rendszer csikorogva leáll! A legtöbben ugyanis azt hiszik, hogy a közösségi oldalak egyáltalán nem erőforrás-igényesek, elfutnak bármin. Persze: ha az ember felhasználó. De ha ő adja a szolgáltatást, piszok drága szervert kell ám bérelnie, ha lehet, nem is egyet. Valahogy így bukott el jó pár éve a „magyar Facebooknak” aposztrofált HunDub is, bár az ő csődjüknek sok más oka is volt.

Az alapítvány elnöke, Alekszej Agapov bejelentette, hogy a „Zoszima” működését ideiglenesen felfüggesztik, és a csapat újabb fejlesztésekbe kezd. Egyébként az üzenetküldő „béta verziója” teszt üzemmódban már egy évvel ezelőtt, 2024 szeptemberében elindult, tehát úgy tűnt, hogy a fejlesztésre elegendő idő állt rendelkezésre.

Általában véve sem voltak következetesek Alekszej Agapov nyilatkozatai a médiaprojektjéről: egyes interjúkban az alapítvány elnöke azt mondta, hogy ez egy üzenetküldő alkalmazás minden ortodox hívő és az Orosz Ortodox Egyház plébániái számára, most pedig azt állítja, hogy „a közösségi hálózatot eredetileg az alapítvány belső szükségleteinek kielégítésére hozták létre”. Azt is állították, hogy a „Zoszima” fejlesztéséhez a moszkvai patriarchátus áldását kapták, de miután Vakhtang Kipszidze, a zsinat társadalmi és média kapcsolatokért felelős osztályának helyettes elnöke kijelentette, hogy „ez az ötlet nem került megvitatásra a profiljuknak megfelelő egyházi intézményekkel”, az „Innotech XXI” kénytelen volt elismerni, hogy nem rendelkezik hivatalos áldással.*

*Ebből következően, mint láthatjuk, nem is volt áldás a működésén. Se hivatalos, se nemhivatalos.

Kis alapítvány – nagy ambíciók

Az alapítvány szerint az új üzenetküldő alkalmazás nevét Zoszima atya, a szoloveckiji kolostor egykori apátja tiszteletére választották. A 15. századi szentnek nem volt semmi köze az információs technológiákhoz, egyszerűen csak tetszett a neve, és az „Innotek XXI”, amely adományokat gyűjt templomok restaurálására, valahogy csatlakozni akart a hatalmas szövetségi programhoz, amelynek célja a szolovecki kolostorok és a szigetvilág újjáépítése,* és amelyet Kirill pátriárka és Dmitrij Medvegyev támogat. Ezenkívül az alapítvány csatlakozni akart az internet szuverenizálásának programjához, amelyet Putyin hirdetett meg, és amelynek célja a külföldi platformok fokozatos megszüntetése, valamint a legnépszerűbb szolgáltatások hazai megfelelőinek létrehozása.

*Aki olvasta Szolzsenyicint, tudja, hogy a Szoloveckij-szigetcsoport nem csak a kolostoráról és templomairól híres: a fiatal Szovjetunió itt alakította ki az első gulágot is. Amire nagyon is megfelelt a régió, mert embertelenül rossz a klímája (ha annyira nem is pocsék, mint Norilszké) és mindentől messze esik. Ez azért érdekes, mert ezek szerint ötszáz évvel ezelőtt gondosan kiválasztották, hogy a kolostorkomplexum egészen pontosan az Isten háta mögött épüljön meg... Feltevődik viszont a kérdés: mit is akarnak ott voltaképpen restaurálni?

A „Zoszima” alapítvány eredeti feladata az „Innotek XXI” által támogatott templomok és kolostorok restaurálására szánt adományok gyűjtése volt, de az alapítvány fokozatosan rájött, hogy egy kiterjedt közösségi hálózat létrehozása nélkül az adományok begyűjtése problémás. Például az alapítvány honlapján elhelyeztek egy adománygyűjtő számlálót a „Bogoszluzsesztvo 360” (Istentisztelet 360) projekt számára, amelynek célja, hogy a kórházi betegek virtuális valóság-szemüvegeken keresztül vehessenek részt istentiszteleteken. Az alapítvány összesen csak három ilyen szemüveget tervez megvásárolni, összesen 90 ezer rubel értékben. Annak ellenére, hogy a projekt a „specoperacija-feladatokhoz” kapcsolódik, egy év alatt alig 1620 rubelt sikerült összegyűjteni rá.* Az „Innotech XXI” más módszerekkel is hangsúlyozza szimpátiáját a „specoperacija” iránt – a weboldalukon a legfrissebb hírek között az szerepel, hogy a 13. BARS-csapat katonáinak valamiféle „egyenruhát és felszerelést” küldtek. Az alapítvány partnerei között, néhány ortodox egyházi vezető és pap mellett szerepel Franc Klincevics szenátor, az Orosz Afganisztáni Veteránok Szövetségének elnöke, valamint Vjacseszlav Fatin, az Orosz Restaurátorok Szövetségének elnöke.

*Más források is megerősítik, hogy az orosz civil lakosság egyre kevésbé hajlandó háborús célokra adakozni.

Az alapítvány székhelye a moszkvai Pjatnickaja utcai Kliment szent mártírnak szentelt templom melletti épület alagsorába van bejegyezve, amelynek sok éven át az orosz ortodox egyház „fő művészettörténésze”, Leonid Kalinin protopresbiter volt a lelkipásztora, aki többek között a Megváltó Krisztus-székesegyház művészeti kialakításáért is felelős volt. Az „Innotek XXI” tényleges irodája a Merzljakovszkij sikátorban (20. szám, 1. épület) található, amely a csődbe ment „Egyesített Ipari Befektetési Bank” tulajdonában volt, ahonnan valószínűleg az alapítványhoz került néhány alkalmazott. A bank korábbi vezetőségét egyébként az orosz szövetségi Büntető Törvénykönyv 159. paragrafusának 4. pontja alapján vonták felelősségre – „szervezett, csoportosan elkövetett különösen nagy értékre elkövetett csalásért”.

Az alapítvány honlapján hosszú lista található az Orosz Ortodox Egyházhoz kapcsolódó projektekről, amelyek közül a legfontosabb az Orosz Ortodox Egyház vallási célú objektumainak nyilvántartása. A pátriárka áldásáról erre a nemes célra nincs szó, de felsorolják az alapítvány képviseleteit számos egyházmegyében, és tényeket hoznak fel a „közvetlen együttműködésről” a kosztromai Ferapont, a tverszki Amvroszij, a tyihvini Msztyiszláv és a szergijevo-poszadszkiji Kirill püspökökkel. Vagyis az alapítványnak van bizonyos tapasztalata és sikere is a pénzgyűjtés és a templomok restaurálása terén. Alekszej Agapov aktívan népszerűsíti a „Mentsd meg és őrizd meg” projektet, amelynek keretében állítása szerint a Jaroszlavl régió lakóit arra kérik, hogy küldjék be az alapítványhoz templomaik restaurálására vonatkozó pályázatokat: „A pályázat eredményeként 5–7 templomot választanak ki”, amelyek helyreállítására az alapítvány pénzeszközöket és önkénteseket biztosít. Ugyanakkor a jelentés az alapítvány 2022-es pénzügyi tevékenységéről az éves kiadásainak teljes összegét – valamivel kevesebb, mint 4 millió 800 ezer rubelt – is tartalmazza. Ez az alapítvány egyetlen vezetőjének fizetésére is kevésnek tűnik...*

*Az nem is kérdés, hogy itt valaki sikkaszt, az lenne a csoda, ha nem tennék, elvégre Oroszországban vagyunk. De hogyan csinálják?

„Elici” és egyéb próbálkozások

A „Zoszima” nem az első kísérlet egy ortodox üzenetküldő vagy közösségi hálózat elindítására Oroszországban. Ilyesmivel már körülbelül 20 éve próbálkoznak, de egyik kísérlet sem volt sikeresnek nevezhető. A túlélő projektek közül a leghosszabb ideje a 2014-ben létrehozott „Elici” közösségi hálózat működik. A hálózat meglehetősen unalmas dizájnja azóta sem változott. Saját adatai szerint a hálózatnak körülbelül 290 ezer regisztrált felhasználója van, közülük 1173 pap és 19737 templom (de nem mindegyik „aktív”). Nem teljesen világos, hogy az „Elici” milyen szinten kapta meg az egyházi vezetés áldását (a hálózat oldalain nem található a pátriárka áldása vagy a zsinati egyház és a társadalom, valamint a média közötti együttműködésért felelős osztály pecsétje), de a hivatalos partnerei között megtalálható a Moszkvai Patriarchátus Zarándokközpontja és a jarangai egyházmegye. Vannak azonban meglehetősen marginális partnerek is, mint például a „Moszkvai Szuvorovok” társaság vagy a „Blagoveszty 2000” műhely.

Modernebbnek tűnik az ortodox üzenetküldő „Pravzsizn Telegram”, amelynek a neve ellenére nincs köze Pavel Durov projektjéhez. A platform látogatóit az „Ortodoxok, egyesüljetek!” lelkes szlogenje és széles körű funkciók fogadják: csevegések, egyházi és plébániai hírcsatornák, jótékonysági akciók, üzleti projektek, hirdetőtáblák stb. A „Pravzsizn” üzenetküldő alkalmazás kialakítása valóban hasonlít a „Telegram”-ra, statisztikai adatai pedig az „Elici” hálózatéra: több mint 132 ezer felhasználója van, köztük több mint 15 ezer templom és kolostor akad. A hivatalos státusz és az Orosz Ortodox Egyház áldása tekintetében sem minden egyértelmű: a Moszkvai Patriarchátus hivatalos honlapjáról valamilyen okból eltávolították a Pravzsiznt reklámozó cikket. A hálózatot az azonos nevű jótékonysági alapítvány finanszírozza, amelyet Alekszandr Szudakov vezet, és amelynek irodája Moszkvában, a Verhnij Maszlovka utcában található. A pénzügyi jelentéseket nem teszik közzé az alapítvány honlapján, így nem sikerült kideríteni a finanszírozási forrásait. Nos, általában az egyházi projektekben a forrásokat firtató kérdésekre az a szokásos válasz, hogy: „A hívők adományaiból” finanszíroztak ezt vagy amazt.

Ugyanezen a területen működik a „Pricsod.Ru” portál is, de fő funkciója nem a közösségi hálózat vagy az üzenetküldés, hanem a plébániai weboldalak fejlesztésére szolgáló szerkesztőfelület szolgáltatása, és mellékesen egyházi kellékek kereskedelme. A GooglePlay-en vagy az AppStore-ban megtalálható még néhány szűkebb profilú alkalmazás ortodoxok számára, például az „Iszpoved” (bűnlista, amelyből kiválaszthatók a „szükséges” bűnök, és kinyomtathatók, hogy felolvassák őket a pap előtt)*; a „Treba” (imádságok, gyászszertartások megrendelése és üzenetek küldése az élők és az elhunytak nevével); a „The Sanctuary” (angol nyelvű alkalmazás, amely lehetővé teszi különböző felekezetek templomainak virtuális látogatását és gyertyák gyújtását). Vannak ortodox „társkereső oldalak” is, de ezek marginálisak és kevéssé látogatottak. Oroszországban vannak alkalmazások katolikusok, muszlimok, zsidók és más felekezetek hívei számára is – ezek azonban nagyon ritka termékek.

*Ez az „Iszpoved” főleg akkor jöhet jól, ha a derék pravoszláv annyira vétkes, hogy mmár neki magának sincs fogalma arról, mit követett el és mit nem. Ilyenkor csak előkapja az alkalmazást, bepipálja azt, amire ráismer, kinyomtatja és már gyónhat is. Csak azt telik pár napba, míg végigolvassa a listát.

Ortodox bloggerek toplistája

Oroszországban csak olyan ortodox internetes projektek értek el viszonylagos sikert, amelyek éppen azokon a „ellenséges” platformokon találhatók, amelyek megakadályozzák az internet „szuverenizálását”, és amelyeket Putyin meggyőződése szerint nyugati titkosszolgálatok hoztak létre. Ezek elsősorban a YouTube, az Instagram, a TikTok, a WhatsApp és a „félig ellenséges” Telegram. Néha valami kifejezetten ortodox dolog kezd el „válisan terjedni” ezeken a platformokon: ez történt például a koronavírus miatti önkéntes karantén idején az ortodox matuskák (papok feleségei) csatornáival, amelyek hirtelen tömegesen kezdtek posztokat és videókat közzétenni az „elegáns ortodoxiáról” (a divat, a receptek, vagy a családi élet pszichológiája tárgykörében). Különösen sikeres volt Anasztaszija Deinyesztől a „Matuska mindennapjai” (félmillió megtekintés) és a „Nővér Krisztusban” blog.* De 2022 februárja után ez a trend gyakorlatilag megszűnt – az „ortodoxia specoperaciájának” nyilvánvalóan nem női arca van.

*Hát még, ha tudnák, hogy a matuska csak oroszul papné, anyácska vagy anyós, magyarul a biatorbágyi rém vezetékneve.

Tavaly márciusban az orosz Bloggerek és Ügynökségek Szövetsége közzétette az első és egyelőre egyetlen rangsort a legsikeresebb ortodox bloggerekről. Ezt előre láthatóan az Orosz Ortodox Egyház legbotrányosabb papja, az egykor Kijevből Moszkvába menekült Andrej Tkacsov főpap vezette. Szándékosan durva stílusban, szlenget használva és bőséges nőgyűlöletet kimutatva prédikál Putyin és a „specoperacija” támogatásáról, valamint válaszol a nézők kérdéseire. Furcsa módon, ez a tartalom „jól fogy”: 1 millió 720 ezer feliratkozója van a YouTube-on (összehasonlításképpen: az Orosz Ortodox Egyház hivatalos csatornájának 107 ezer) és több mint 121 ezer a Telegramon. Az éves növekedése 18% volt.

A második helyen a Moszkvai Lelki Akadémia professor emeritusa, Alekszej Oszipov áll, aki az ortodoxia apologétája és népszerűsítője, de egyben a „specoperacija” lelkes támogatója is. YouTube-csatornájának több mint 830 ezer feliratkozója van, a Telegramon több mint 28 ezer, az éves nézőszám-növekedése 16%. A harmadik helyen Pavel Osztrovszkij pap áll, aki Konstantin metropolitának, Afrika pátriárkai exarchájának testvére. Aktívan kommentálja az „aktuális programot” – politikát, kultúrát, szexet, némi megbotránkozással, de természetesen „a megengedett határokon belül”. Pavel atya YouTube-csatornáját 188 ezer ember követi, de a Telegramon kiemelkedő eredményt ért el az ortodoxok között – több mint 179 ezer követővel rendelkezik. Utána következik a szentpétervári pap, Konstantin Parhomenko, aki érdekes stílusban beszél teológiai problémákról és istentiszteletről (168 ezer feliratkozó a YouTube-on), Vlagyiszlav Beregovoj pap a Kaluga régióból (a Shorts formátum szakértője; 121 ezer YouTube-feliratkozó); és a moszkvai pap, Geogrij Makszimov, aki mindenféle eretnekség és szakadárság leleplezésével hívja fel a figyelmet magára (111 ezer YouTube-feliratkozó). A Forbes szakértői összekapcsolják a digitális átállást az Orosz Ortodox Egyházban a koronavírus-járvánnyal, amikor a pátriárka és más egyházi képviselők elmagyarázták, hogy a templomokba való fizikai látogatás nem rosszabb, de nem is jobb, mint a templom életében való online részvétel.

Sok hívő így is megszerette ezt a távoli részvételt, és a koronavírus-korlátozások feloldása után sem tért vissza a templomokba.

Amit nem irányíthatunk, azt be kell tiltani

Azonban, ahogy a későbbi események megmutatták, a patriarchátus digitalizálásra való felhívásai csupán alkalmi jellegűek voltak, és csak a hatóságok utasítására történtek. Az Orosz Ortodox Egyház Legfelsőbb Egyházi Tanácsa előtt 2022 márciusában tartott beszédében Kirill pátriárka visszatért korábbi internetkritikájához, amely szerint a világhálón „nagyon sok a félrevezető információ, a nyílt hazugság, a provokatív kijelentések, amelyek negatív érzéseket keltenek az emberekben, és akadályozzák a konfliktus mielőbbi megoldását Ukrajnában”. 2024 szeptemberében, ugyanezen testület előtt tartott beszédében Kirill kiegészítette a korábban említetteket a következő veszélyekkel:

„Az új technológiák fegyverré váltak a különféle veszélyes emberek, például okkultisták, újpogányok, ezoterikusok, és egyszerűen mindenféle sarlatánok kezében, akik saját céljaikra akarják kihasználni az emberek természetes spirituális igényeit. És a veszély, hogy az embereket elcsábítják ezeken az „agorákon”, ezeken a tereken, jelenleg rendkívül nagy.”

Az Orosz Ortodox Világegyház helyettes patriarchája, Alekszandr Scsipkov a probléma megoldását az internethez kapcsolódó mindenféle tilalom szigorításában látja – vagyis ugyanabban az „internet-szuverenizálásban”, amelyet az Oroszországi Föderáció (és még inkább az Orosz Ortodox Egyház!) pusztán technikai okokból nem tud véghezvinni. „Az orosz szegmens szinte teljes mértékben függ a külföldi IT-óriásoktól” – háborodik fel Scsipkov. „A közösségi médiában hatalmas mennyiségű hazugság áramlik – államunkról, történelmünkről, egyházunkról. A globális elit cenzúrát vezet be a mi saját területünkön. Információs megszállás alatt állunk.” A pátriárka-helyettes levonja a logikus következtetést:

„A háború idején a szólásszabadságra hivatkozni azt jelenti, hogy az ellenség oldalán harcolunk, német röplapokat terjesztünk a megszállt Szmolenszkben vagy a blokád alatt álló Leningrádban... Rövid időn belül létre kell hozni egy stabil Runetet, ma ez jelenti Oroszország médiaszabadságának legfőbb alapját... Ha nem fogalmazzuk meg az aktuális nemzeti ideológiát, vagyis nem határozzuk meg Oroszország létezésének értelmét és céljait az agresszív globalizmus körülményei között, akkor először az információs területet, majd a politikai területet, végül pedig minden mást is elveszítünk.”

Az Orosz Ortodox Egyház hosszú évek óta tartó sikertelen kísérletei az internetes térbe való beépüléssel azt mutatják, hogy egyelőre Scsipkov „vereségre” vonatkozó jóslata látszik beigazolódni.

Az a helyzet, hogy ez a jelenség nem orosz specifikum. Minden olyan online közösségi forma, ami nem spontán alakul ki egy online felületen, szükségképpen hamar eléri korlátait és megáll a terjeszkedésben. Ami természetes is, hiszen például a „Zoszima” felhasználóinak épp úgy másodlagos az online kapcsolattartás – hiszen az offline templomlátogatás fontosabb nekik, mint „a telefonjuk nyomkodása” – mint a Harcosok Klubja vagy a Digitális Polgári Körök tagjainak, akik meg a politikai akcióban szeretnének inkább egymásra találni, mint a virtuális térben. Csakhogy az ezeket a közösségeket és felületeket létrehozó szervezetek, vagyis az Orosz Ortodox Egyház és a magyar kormány úgy gondolják, hogy a közösségi oldalakon toborozni is fognak. Nem, nem fognak: egyetlen klub sem lehet nagyobb saját magánál, egyetlen véleménybuborék sem, előbb-utóbb mindenki eléri saját inkompetencia-szintjét a Peter-elv szerint, és a terjeszkedés megáll.

Lehetne mondani, hogy jellemző, miszerint amatőrökre bízzák ezeknek a fejlesztését, hiszen profi nem vállalja, viszont például a már meglévő platformokat (YouTube, Facebook, Telegram VKontakte) felhasználó csoportok valamivel népszerűbbek is – de csak valamivel. És ezeket is karban kell tartani, még ha az erősforrás-igény kérdése náluk nem is merül fel, a nagy platform használata miatt, de az állandó moderáció akkor is szükséges és ezt nem mindenhol képesek biztosítani (ezért is lettek zárt csoportok a DPK-k).

Mindenesetre akár az orosz ortodox egyház, akár a magyar kormány az üzemeletető, egy dolgot nem árt, ha eszükbe vésnek.

A közösségi oldalak működtetése és használata egy szakma. Nem hókuszpókusz vagy költséges mágia, mint a Megafon.

Szakma.

Érteni kell hozzá, vagy ha szakértelem nélkül esnek neki, baromi sokba fog kerülni és nem lesz semmi haszna.

Szele Tamás