Kérem, rajtunk a világ szeme, és már kezdjük megszokni ezt az állapotot. Mármint a globális közfigyelmet. Múlt héten Krasznahorkai László kapott irodalmi Nobelt (a kormánymédia máig sem heverte ki a csapást), tegnap este pedig kiderült, hogy Budapesten rendezik Donald Trump és Vlagyimir Putyin következő csúcstalálkozóját, éspedig olyan két-három héten belül. Sok ez nekünk a jóból.

(Képünk illusztráció)

Krasznahorkai Nobeljének csak annyi következménye van, hogy hirtelen elkezdték utálni mindazok, akik sosem olvasták, tehát nem is ismerik, de mondjuk így gyűlölködni még mindig könnyebb, mintha korábban kedvelték volna, csak most fordulnának ellene, politikai alapon. Áldottak tehát a rosszakaratú ostobák és műveletlenek, áldatlanok, akik csak rosszakaratúak, de emellé műveltek is. Mindegy, minket most az érdekel, mi következik a csúcstalálkozóból, mire számíthatunk.

Ugyebár kétféle helyzetet kell figyelembe vennünk, az egyik a külpolitikai, a másik – ezzel szoros összefüggésben – a magyar belpolitikai. Lássuk előbb a globális állapotokat az ISW nyomán. Pikírt megjegyzéseim szokás szerint csillag alatt megtalálhatóak, a bekezdések végén.

Donald Trump amerikai elnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök október 16-án telefonon tárgyaltak. Trump kijelentette, hogy a két vezető „nagyon eredményes” beszélgetést folytatott, és hogy elsősorban az ukrajnai háború megoldását követő lehetséges kétoldalú gazdasági kilátásokról tárgyaltak. Trump kijelentette, hogy a két vezető megállapodott abban, miszerint a jövő héten (október 19. és 25. között) egy még meg nem határozott időpontban és helyszínen magas szintű tanácsadói találkozóra kerül sor, amelyen az amerikai delegációt Marco Rubio külügyminiszter vezeti. Trump kijelentette, hogy ő és Putyin ezután Budapesten találkoznak, hogy megvitassák a háború megoldásának kérdését. Trump leszögezte, hogy október 16-i telefonbeszélgetésének tartalmát meg fogja vitatni Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel, amikor az október 17-én Washingtonba látogat.* Trump október 16-án újságíróknak elmondta, hogy „körülbelül két hét múlva” találkozik Putyinnal, és hogy Rubio „hamarosan” találkozik Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel.

*A találkozó ezen sorok írása közben már zajlik, de nem tudjuk, mikor ér véget és hogyan – ha kiszivárog valami, amíg írok, nem mulasztom eél közölni.

Trump azt javasolta, hogy ő, Zelenszkij és Putyin „különálló, de egyenrangú” találkozókat szervezzenek. Kijelentette, hogy Putyinnak „egyáltalán nem tetszett az ötlet”, hogy az Egyesült Államok „néhány ezer Tomahawk rakétát” küldjön Ukrajnába, amikor Trump felvetette a kérdést.*

*A The New York Times szerint Trump ennél azért többet mondott. Miután napokig azt sugallta, hogy engedélyezni fogja a Tomahawk rakéták eladását Kijevnek, Trump hirtelen aggodalmát fejezte ki Ukrajna további felfegyverzése miatt, jelezve, hogy visszaléphet, ha Putyin hajlandónak bizonyul a konfliktus diplomáciai megoldására. „Egy kicsit beszéltünk erről” – mondta Trump, Putyinnal folytatott beszélgetését elemezve. „Az Amerikai Egyesült Államoknak is szüksége van a Tomahawk rakétákra.” Trump úr hozzátette, hogy Putyin nem akarta, hogy ő szállítsa a rakétákat. „A Tomahawk egy kegyetlen fegyver” – mondta Trump úr. „Kegyetlen, támadó, hihetetlenül pusztító fegyver. Senki sem akarja, hogy Tomahawk rakétákat lőjenek rá.”

Nahát, meg kell a szívnek szakadni... a Tomahawk tényleg csak háborús célokra alkalmas? Nem lehet vele sem hímezni, sem horgászni, sem nokedlit szaggatni? És a HIMARS is egy fegyver? Nahát... és azt tetszett már hallani, hogy Ukrajnában háború zajlik, azért kérnek fegyvert és nem bűvös kockát, rágógumit vagy kötőtűt?

Jurij Usakov orosz elnöki tanácsadó október 16-i nyilatkozatában megpróbálta elkendőzni Oroszország szándékos támadásait a civilek és a polgári infrastruktúra ellen. Usakov azt állította, hogy Trump és Putyin telefonbeszélgetésük során arról tárgyaltak, miszerint az ukrán erők állítólag „terrorista módszerekkel” támadják az oroszországi polgári és energiainfrastruktúrát, mivel Oroszország tartja kezében a stratégiai kezdeményezést a harctéren. Azt is mondta, hogy az ukrán támadások „kényszerítik” Oroszországot, hogy „megfelelően” reagáljon. Ukrajna legutóbbi hosszú távú támadó hadjárata Oroszország energiaágazatát célozza meg annak érdekében, hogy csökkentsék Oroszország képességét az Ukrajna elleni háború finanszírozására és harci erőinek ellátására.

Ezzel szemben az orosz erők szándékosan az ukrán civileket és a polgári infrastruktúrát veszik célba, többek között 2023 vége óta rendszeresen végrehajtott FPV-dróncsapásokkal, amelyek célpontja a Herszon megyei civil lakosság, és ez az embervadászat jóval megelőzte Ukrajna legutóbbi, az orosz energiaellátást célzó hosszú távú támadási kampányát. A Tochnyi nevű nyílt forrású nyomozó újságírói portál szeptember 28-án arról számolt be, hogy az orosz dróncsapások 2023 óta csak Herszon városában 2877 ukrán civil áldozatot követeltek.

Usakov azt is állította, hogy az Egyesült Államok Tomahawk rakétáinak Ukrajnába történő eladása nem befolyásolná a harctéri helyzetet, de „jelentősen rontaná” az Egyesült Államok és Oroszország kétoldalú kapcsolatait. Usakov állításai a Kreml reflexszerű tiltakozási kampányának részét képezik, amelynek célja a Tomahawk-rakéták Ukrajnába történő eladásának megakadályozása. Az ISW szakértői továbbra is úgy értékelik, hogy a Tomahawk-rakéták szállítása nem vezetne Oroszország Ukrajna elleni háborújának jelentős eszkalációjához, tekintettel arra, hogy Oroszország maga is gyakran alkalmaz hasonló hosszú távú cirkálórakétákat Ukrajna ellen, de jelentősen hozzájárulhat Ukrajna önvédelmi erőfeszítéseihez.*

*Viszont a Kreml szerint amit szabad Jupiternek....

Láthatjuk tehát: orosz részről a budapesti csúcs leginkább arról szól majd, hogy Ukrajna semmiképpen se kapjon Tomahawkokat. Egyébként azonban az a hiú remény, ami elönti a magyar kormánymédiát, hogy tudniillik Orbán Viktor hozza el a békét ebben a háborúban, tökéletes ostobaság. Egyrészt már csak azért nem születhet békekötés vagy akár csak fegyverszüneti egyezmény a csúcson, mert csak az egyik harcoló fél képviselteti magát, Zelenszkijt meg sem hívták, tehát nem is lenne kivel megegyezni.

Másfelől meg nem is érdeke egyik félnek sem a béke. Trumpnak az időhúzás a célja és az, hogy minél több pénzt keressen, amiért minél kevesebb fegyvert szállítson. Putyinnak még egy – jelen pillanatban katonai szempontból elképzelhetetlen – teljes győzelem esetén is szembe kellene néznie az orosz gazdaság és talán az állam összeomlásával, mivel az orosz termelés végletesen elbillent a civil termékek gyártásától a hadigazdaság felé, és a rubel lassan, de biztosan inflálódik, valamint Kína befolyása majdnem minden területen döntővé vált, ha meg is nyerné ezt a háborút, azonnal kéne indítson egy újat, különben nem lenne képes megőrizni a hatalmát. Sőt, esetleg az Oroszországi Föderáció egységét sem. Egyébként Kínának is egy harcokban kivérzett, gyenge gazdaságú, nyomorgó Oroszország az érdeke, tehát a háború folytatása lenne jó nekik. Zelenszkij pedig az ukrán alkotmány értelmében nem fogadhatja el a jelenlegi frontvonalak befagyasztását sem egy béketerv, sem egy tűzszünet keretében. Mi több: mivel a béke-Nobel tis kiosztották már, Trumpnak sincs értelme pedálozni érte, másnak sem. A budapesti csúcs jó esetben eredménytelenül zárul majd, rossz esetben megakadályozza a Tomahawkok szállítását, de ennél többet senki se várjon tőle.

Akkor lássuk a belpolitikai vonzatokat.

Mikor a Pesti Srácokban azt olvasom, miszerint:

„Mátyás király óta nem volt olyan vezetője Magyarországnak, aki ésszel ennyivel meg tudta volna sokszorozni az országunk erejét, mint Orbán Viktor. A történelem szűken méri az ilyen lehetőségeket, nekünk különösen meg kell becsülnünk mindet. Talán végre egy rendezés nem a magyar érdekekkel szemben születik meg.”

akkor gondolatban megemelem a kalapomat a szerző előtt, aki ilyen tökélyre vitte a talpnyalás művészetét. Azért nekem sosem jutott volna eszembe Orbán Viktort Mátyás királyhoz hasonlítani, megérdemli a prémiumát, ami szép, az szép, ez például kifejezetten borzalmas. De körülbelül erre tessenek számítani a következő hetekben-hónapokban, csak az n-edik hatványon.

Éspedig nem azért, mert a Fidesz újabb szavazókra vágyna, persze ha jönnek, örül nekik, de most a fő céljuk az eddigi tábor megtartása. Nem véletlen, hogy már ma is, ennek a kampánytémának a legelső napján arra hegyezik ki az üzenetet, hogy Orbán Viktor mekkora játékos a világpolitika színpadán. Hát, azon a színpadon eddig több ripacs játszott, mint tehetség, és gyakran a ripacsok arattak nagyobb sikert – ideig-óráig...

Csakhogy itt Orbán Viktornak, mint vendéglátónak nem jut politikai szerep. Diplomáciai szempontból sem több, mint harmadik alabárdos vagy inkább: hopmester. Fogadhatja a méltóságokat, esetleg kínálgathatja őket pálinkával, gulyással, pacallal, somlói galuskával, de beleszólása nem lesz azokba a tárgyalásokba, amelyeknek eredményében egyébként is jóval a találkozó előtt már megegyeznek a felek. Hiszen különben Putyin nem is lenne hajlandó megjelenni: ő már csak kész munkát ír alá, fogad el, ahogyan azt előre meg is mondta, amikor – még a nyáron – erről kérdezték.

Ennek megfelelően meddig tarthat maga a híres-nevezetes csúcstalálkozó?

Még egy teljes napig sem, ahogy azt Anchorage esetében láttuk is. Jönnek, kezet fognak, vigyorognak, sétálnak a vörös szőnyegen, elvonulnak kicsit, tartanak egy „sajtótájékoztatót” amin majd nem szabad kérdezni, aztán mehet is mindenki haza. Különben pont ez a vörös szőnyeg lehet az oka annak, hogy Trump elfogadta Budapestet helyszínnek: legalább nem neki kell leterítenie Putyin elé és nem amerikai területen, ahogy az Alaszkában történt. Itt elvégzi ezt a piszkos munkát helyette Orbán. Sőt: ő még csak nem is találja piszkosnak.

Hogy Budapest nincs felkészülve egy ilyen találkozóra, hogy Putyin vagy Erdogan szóló látogatásai előtt is lehegesztik a csatornafedeleket és napokra lefagy a város? Az nem mindegy? Fő, hogy Orbán világpolitikai tényezőnek láttassa magát még megmaradt, gyorsan fogyatkozó tábora előtt

Egyébként lássuk azt is, mikor lesz a buli, mert nagyon nem mindegy. Ma van 17-e, a hivatalos adatok szerint Rubio úgy 25-éig találkozik Lavrovval (pár nap csúszás még belefér), és az után körülbelül egy héttel-nyolc nappal következik Budapest. Esetleg ki lehetne vezényelni ezen az évfordulón az érkező nagyságok megünneplésére a Békemenetet is.

Ha Putyin igazán meg akar minket alázni – és szereti az ilyesmit – megoldja, hogy a találkozóra november negyedikén kerüljön sor.

Előre látom magam előtt a Pesti Srácok szalagcímeit:

„November negyedikén népes kísérete élén Budapestre érkezett Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin orosz elnök!”

Az oroszok ugyanis szeretnek november negyedikén érkezni.

Ötvenhatban is akkor jöttek.

És utána sokáig maradtak.

Nagyon sokáig.

Utóirat: lapzártáig nem érkezett hír Zelenszkij tárgyalásairól.

Szele Tamás