Mindenekelőtt jelezném, hogy ennek az írásnak nem célja sem az ilyen vagy amolyan történelmi igazságtétel a Dél-Afrikai Köztársaság állapotait illetően és az sem szándékom, hogy a dél-afrikai közbiztonságot mélyebben elemezzem. Én csak be szeretném mutatni azt az abszurd bevándorlási helyzetet, amit maga Donald Trump idézett elő – és amiből a jelek szerint nincs kiút.

(Képünk illusztráció)

Az esetről a The New York Times számol be, én azért csillag alatt, a bekezdések végén hozzá fogom tenni az ismertetett tényekhez megjegyzéseimet, ugyanis eddig at hittem,, ilyesmi csak az Oroszországi Föderációban fordulhat elő, igaz, ott volt is példa nemrég valami hasonlóra. Sőt, a szovjet időkben is előfordultak ilyesmik. De hogy az Egyesült Államok is elérje ezeket a mélységeket? Nos, lássuk a medvét.

Benjamin Schoonwinkel szaván fogta Trump elnököt. Őt meg ezért fülön fogták.

Az Egyesült Államok – hivatalos külpolitikai álláspontja szerint – szívesen fogadná be az olyan dél-afrikaiakat, mint Schoonwinkel, tehát azokat a fehér afrikánereket, akik Trump szerint az apartheid megszűnése és a fekete többség politikai hatalomra jutása következtében évtizedek óta a kormányzati diszkrimináció áldozatai. Azok az afrikánerek, akik múltbeli üldöztetésről vagy jövőbeli sérelemtől való félelemről számolnak be, menedékjogot kaphatnak az Egyesült Államokban – jelentette ki Trump, és kitartott emellett még akkor is, amikor kormányzata lezárta ezt a lehetőséget a világ többi része előtt.*

*Ez nyilván ideológiai döntés volt, amit csak formálisan vettek komolyan. Hasonló ahhoz, amikor Putyin nemrégiben engedélyezte egy amerikai és egy afrikáner „falu” megalapítását a Moszkvai Területen. Oda ismereteim szerint afrikánerek egyelőre nem érkeztek, de két amerikai család igen: az egyikből a kedves papát már be is sorozták az orosz hadseregbe és most valahol a Donbásszban harcol, a felesége meg nem érti, mi történt velük. Körülbelül ugyanaz, mint amikor Sztálin az 1929-33-as gazdasági világválság idején, pontosabban 1931-ben bevándorlási programot hirdetett nyugat-európai és amerikai szakemberek számára. Akkor tízezren érkeztek oda, aztán jöttek a sztálini tisztogatások: már 1937-re is alig egy-két amerikai maradt életben közülük. A legtöbbjüket kivégezték, vagy meghaltak a börtönökben, halálra dolgoztatták őket a gulágokon. Szóval van ám olyan, hogy akárhogyan is ígérik, a vendéglátás nem szíveslátás. És főleg nem befogadás.

Ez év szeptemberében Schoonwinkel felszállt egy Johannesburgból Atlantába tartó repülőgépre, és érkezéskor az amerikai határőröknek azt mondta, hogy menedékjogot kér.

De nem a Trump-kormány által tervezett menekültprogram keretében érkezett. Az 59 éves Schoonwinkel inkább úgy döntött, hogy turistavízummal utazik be, és így kér menedékjogot.

Ahelyett, hogy beengedték volna az országba, bilincsbe verték. Két napon belül egy georgiai vidéki szövetségi fogvatartási központban találta magát, ahol körülbelül 2000 embert tartanak őrizetben, akiket Trump bevándorlási razziái során fogtak el. Már közel 100 napja van ott.

„Soha nem gondoltam volna arra, hogy ez fog történni” – mondta Schoonwinkel egy videóinterjúban, amelyet ebben a hónapban készítettek vele a georgiai Lumpkinben található Stewart Fogvatartási Központban.„Csak egy kis bürokratikus huzavonára számítottam.”

Schoonwinkel esete talán az egyik legérdekesebb példája annak, hogy Trump elnök milyen hatást gyakorolt az amerikai bevándorlási politikára. Az afrikáner férfi, akit lelkesített, hogy az elnök nyilvánosan támogatta a közösségét, meleg fogadtatásra számítva utazott az Egyesült Államokba, de ehelyett Trump politikájának másik arcával szembesült: a hosszú letartóztatással, amelyek általában a latin-amerikai bevándorlókat érintik.*

*Lehet, hogy az ICE hivatalnokai azt hiszik, Transvaal valahol Dél-Amerikában fekszik? Lehet, de még valószínűbb, hogy egyáltalán nem hisznek és nem is gondolnak semmiről semmit, csak intézkednek.

Schoonwinkel, aki angolul és afrikaansul beszél, most több tucat bevándorlóval osztozik egy hálótermen, akik többségükben spanyol anyanyelvűek, és akiket Trump tömeges deportálási programja keretében tartóztattak le. Mindannyian a nem bűnöző fogvatartottak kék egyenruháját viselik, fémvázas emeletes ágyon alszanak, és napi 2 dollárt keresnek takarítási munkával.*

*Körülbelül ez a spanyol nyelv megtanulásának legkellemetlenebb módszere.

De ellentétben sokukkal, akik Latin-Amerika szegény falvaiból utaztak az Egyesült Államokba, emberünk egy viszonylag kényelmes életet cserélt el a fogságra. És ellentétben szinte mindazokkal, akikkel most együtt van bezárva, Schoonwinkel úr fehér – ez a tény némi zavart keltett fogvatartott társai körében. Mint mondta:

„Mindannyian azt kérdezik tőlem: »Mit keresel itt?«”

Februárban Trump az afrikánereket, a holland és más európai telepesek leszármazottait jelölte meg az egyetlen embercsoportként, amely menedékjogot kaphat az Egyesült Államokban, miután leállította a háború és üldöztetés elől menekülő emberek befogadását a világ összes többi országából.

Elnöki rendelettel utasította kormányát, hogy „adjon elsőbbséget a humanitárius segítségnyújtásnak, beleértve a befogadást és az áttelepítést” azoknak az afrikánereknek, akik azt állítják, hogy faji hovatartozásuk miatt diszkriminálták őket, megtagadták tőlük a munkalehetőségeket és erőszaknak voltak kitéve, akkor is, ha ügyeik részletei nem tisztázottak.

Trump azt állította, hogy az afrikánerek az állam által támogatott „igazságtalan faji diszkrimináció áldozatai” voltak, amit a dél-afrikai kormány vitat. A rendőrségi statisztikák nem mutatják, hogy a fehér emberek Dél-Afrikában jobban ki lennének téve az erőszakos bűncselekményeknek, mint mások. Trump azt is alaptalanul állította, hogy az afrikánerek „népirtás” célpontjai.

Az első 59 afrikáner menekült május végén érkezett az Egyesült Államokba, miután Dél-Afrikában jelentkeztek a menekültprogramba és átestek a biztonsági ellenőrzésen, legalábbis a Belbiztonsági Minisztérium szerint. Azóta több tucatnyian követték őket ugyanezen az úton. Azok a nonprofit szervezetek, amelyek korábban az Afganisztánból, Szudánból és más konfliktusövezetekből menekülőket segítették, most az afrikánerek támogatásával, számukra nyújtott lakássegélyekkel, álláskeresési szolgáltatásokkal és egyéb juttatásokkal foglalkoznak.*

*Tehát vannak jó afrikánerek és nem olyan jó afrikánerek. A jó afrikáner jelentkezik a programba, a nem olyan jó, sőt, talán rossz elhiszi Trumpnak, hogy komolyan gondolja, amit beszél, és magánúton próbálkozik. Ej, de ismerős, oroszos logika ez...

„Amikor láttam, hogy Trump elnök néhány afrikánert hoz az Egyesült Államokba, felvettem a kapcsolatot Bennel” – emlékezett vissza Rick Taylor, Schoonwinkel barátja, aki Arkansasban tervezte fogadni őt. A két férfi együtt dolgozott egy nagy amerikai katonai vállalkozásnál Afganisztánban.

„Azt mondtam: „Szerintem ez jó alkalom, hogy idejöjjön” – mondta, hozzátéve: „Bennek megvolt a pénze és a lehetősége, hogy jól induljon és boldoguljon is itt.”

Schoonwinkel úr, aki egyedülálló, úgy döntött, hogy önállóan érkezik ahelyett, hogy a menekültprogramon keresztül jött volna, és döntésének követelményeit Taylor szerint nem értette. Természetes, emberi logika szerint úgy gondolta, hogy a menedékjog iránti kérelem hasonlóan működik, mint a menekültprogram.*

*Igen ám, de akkor még Taylor is azt hitte, miszerint nem fontos, hogyan érkezik az afrikáner!

De amikor a repülőtéren közölte a tisztviselőkkel, hogy menedékjogot kér, őrizetbe vették, nyilvánvalóan az új szövetségi protokollt követve.

Egy másik korban (réges-régen, mondjuk úgy két évvel ezelőtt) Schoonwinkelt nem vették volna őrizetbe, hanem szabadon élhetett volna az Egyesült Államokban, míg elbírálják a menedékjog iránti kérelmét. Trump elnöksége alatt azonban a belépési pontokon menedékjogot kérőket őrizetbe veszik, amíg ügyük végigmegy a bevándorlási bíróság rendszerén.

A 63 éves Taylor azt mondta, hogy megdöbbentette barátja őrizetbe vétele. „Mindketten azt hittük, hogy helyesen cselekszik” – mondta. Talált egy bevándorlási ügyvédet, aki segít Schoonwinkelnek.

Az ügyvéd, Marty Rosenbluth, egykori apartheid-ellenes és emberi jogi aktivista, éppen az irodájában vizsgálta a beérkezett aktákat, amikor tudomást szerzett új dél-afrikai ügyfeléről.

„Azt hittem, fekete” – mondta Rosenbluth úr egy interjúban. „Mi másért lenne az ICE őrizetében?”*

*Sőt, az is lehet, hogy a határőrök is feketének gondolták Schoonwinkelt, mert nem a szemüknek hittek, hanem a szabályzatnak.

„Eszembe sem jutott, hogy afrikáner lehet” – emlékezett vissza Rosenbluth úr, hozzátéve, hogy tudta, hogy ezt a csoportot Trump elnök védelem alá helyezte. „nem értettem, ez hogyan lehetséges?”*

*Viszont le a kalappal dr. Rosenbluth előtt: következetes, elvhű ember, az afrikánert épp úgy megvédi jogsérelem esetén, mint a xhosát vagy a zulut.

Rosenbluth úr azt állítja, hogy Schoonwinkel jogait megsértették. Úgy véli, hogy ügyfelét szabadon be kellett volna engedni az országba, hogy menedékjogot kérhessen az Állampolgársági és Bevándorlási Szolgálattól.

„Joga volt ahhoz, hogy ügyét tárgyalásra bocsássák anélkül, hogy pokoli körülmények közé kerüljön” – mondta dr. Rosenbluth.

E-maileket küldött az ICE-nek, megkérdezte, miért tartják fogva ügyfelét, és hivatkozott az elnöki rendeletre is. Azt mondta, nem kapott választ.

„Az elnöki rendelet mögötti motiváció egyértelművé teszi, hogy egy percig sem kellett volna fogva tartani” – mondta Rosenbluth, aki szerint ügyfelének nincsen egyéb olyan problémája, amely befolyásolhatná az Egyesült Államokba költözését. „Valószínűleg ő az egyetlen afrikáner akit bevándorlási őrizetbe vettek.”

Schoonwinkel bevándorlási ügye véletlenszerűen zajlott le egy olyan bírósági rendszerben, amelyet több tízezer új eljárás terhel túl. Ügyvédje egy ideig küzdött azért, hogy a kormány válaszoljon neki, vagy akár vádat emeljen ellene. Végül az ICE tisztviselői azt mondták, hogy turisztikai vízumát visszavonták, amikor menedékjogot kért.

„Bárki, aki menedékjogot kér egy határátkelőhelyen, kötelező őrizetbe kerül, amíg a kormány kivizsgálja kérelmét” – mondta Tricia McLaughlin, a Belbiztonsági Minisztérium szóvivője.

„Ha kérelmük megalapozottnak bizonnyal, akkor menedékjogot kapnak” – mondta nyilatkozatában. „Ha kérelmük nem bizonyul megalapozottnak, akkor azonnal kiutasítják őket.”*

*Elképzelem, ahogy 1956-ban így járnak el a budapesti amerikai követségen Mindszenty bíborossal is. Vagy esetleg kitoloncolják a kapun. Mintha nem így történt volna.

Elmondta, hogy az afrikánerek továbbra is „szigorú ellenőrzés” után érkeznek az Egyesült Államokba a menekültprogram keretében. Hangsúlyozta, hogy Schoonwinkel nem menekültként érkezett az országba.

Menedékjog iránti kérelmében Schoonwinkel azt állította, hogy faji hovatartozása, politikai véleménye és egy bizonyos társadalmi csoporthoz való tartozása miatt üldözték.

Elmondta, hogy 2014 decemberében két fekete férfi támadta meg a farmján, és azt állította, hogy megverték, megkötözték és késsel fenyegették. A birtokot pedig kifosztották – mondta.

„Elvesztettem minden reményemet, hogy élve kijutok onnan” – mondta, hozzátéve, hogy a támadás „mély érzelmi sebeket” hagyott benne. Elmondta, hogy biztonsági okokból eladta a földjét.

Azt állította, hogy a követelését alátámasztó, közjegyző által hitelesített dokumentumok az amerikai hatóságok által elkobzott poggyászában voltak, az útlevelével együtt.*

*A módszer tökéletes. A menedékjogért folyamodó legyen köteles iratokkal bizonyítani üldöztetését – már ez is igen nehéz dolog, hiszen minden elnyomó állam gondot fordít arra, hogy a tevékenységének ne maradjon nyoma – és ha meg is vannak ezek az iratok, azonnal el kell kobozni őket. Esetleg meg is lehet semmisíteni a dossziét, nehogy még véletlenül előkerüljön. Schoonwinkel szerintem – ez csak az én véleményem – nem állami üldöztetést szenvedett el, de ennek ellenére lett volna oka a kivándorlásra. Így viszont ez nem is lehetséges, ha elkobozták a bizonyítékait.

Schoonwinkel várhatóan jövő hónapban értesül arról, hogy mikor kerül sor a tárgyalásra, ahol bemutathatja ügyének érdemi részleteit és bizonyítékait.

„Ez a legmegnyerhetőbb menedékjog-ügy, amivel valaha találkoztam” – mondta dr. Rosenbluth. „Csak annyit kell tennem, hogy bemutatom Trump összes kijelentését és adminisztrációja minden nyilatkozatát Dél-Afrikáról.”*

*Ó, kedves, naiv dr. Rosenbuth... maga még hisz abban, hogy ahol a jog és a politika találkozik, ott győzhetnek az észérvek?

Egyelőre Schoonwinkel vár. A videóinterjúban rosszul nézett ki és halkan beszélt. „Mindannyian betegek vagyunk és sokat köhögünk” – mondta.

A nyelvi akadályok ellenére Schoonwinkel úr elmondta, hogy barátokra tett szert a fogva tartás alatt. Elmondása szerint nemrég együtt főzött spagettit kolumbiai és mexikói fogolytársaival.

Szinte minden nap felhívja arkansasi barátját. Taylor pénzt utal a fogva tartottaknak fenntartott számlájára telefonkártyák és higiéniai cikkek vásárlására.

„Aggódom Ben miatt” – mondta Taylor. „Úgy gondolom, Trump elnök szabadon engedné, ha tudna erről.”

Túlzás nélkül állíthatom: ez a 2025-ös év egyik legabszurdabb híre. De legalábbis dobogósnak nevezhető.

Most megtudtuk, hogyan lesz az afrikánerből fekete. Úgy, hogy felszáll az első New York-i repülőgépre.

Szele Tamás