Most, hogy már néhány hete átvette a hatalmat Donald Trump az Egyesült Államokban és gyakorolja is, hajjaj, de még mennyire, csak bele ne feketedjünk, olyan nagyon gyakorolja, érdemes kicsit elemezni elnöki periódusának hajnalát, ezeket az első heteket. Ebben segítségünkre van a The Insider és Jevgenyij Roscsin, a Princeton Egyetem politológus vendégkutatója. 

(Képünk illusztráció)

Ennek az írásnak az is lehetne a címe, hogy „Miképpen lettünk ukrán ügynökök?”, csak azért nem ez lett, mert félő, hogy a címzettek – félanalfabéták lévén – még beismerésnek tekintenék és ilyen formában hasznosítanák. Tehát itt és most leszögezem: nem, nem vagyunk ukrán ügynökök, amint tudomásom szerint a magyar sajtó független szegmensében senki sem az.

(Képünk NEM illusztráció, hanem bizonyíték)

Kérem, egészen különös ügyre derült fény a minap, olyanra, ami hétköznapi ésszel nehezen megérthető, mármint ott, ahol történt – minálunk a magyar újságolvasó csak fáradtan legyint, ha arról szerez tudomást, hogy egy képviselő lopott. Várom is a pikírt megjegyzéseket azzal kapcsolatban, hogy mi ebben az újdonság, csakhogy a helyzet nem ilyen egyszerű.

(Képünk illusztráció)

Előre szólok, ez a mai elemzés hosszú lesz, de legalább alapos és átfogó. Aki akarja, megértheti belőle, mi is zajlik Transznisztriában, és legfőképpen: miért. Az események jól mutatják az orosz imperializmus és gazdaság valódi természetét, amint hosszú távú céljait is – mindenesetre aljas játékot játszik a Kreml egy kis ország lakóival, melyben legfőbb szövetségese „Tél tábornok”, hogy egy kétszáz éves közhellyel éljek.

(Képünk illusztráció)

Hölgyeim és uraim, időjárás-jelentést mondunk: tegnap a Kárpát-medence térségében erős agyvihar zajlott le, melyet szibériai eredetű maszkirovka, kompromat és antikompromat kísért. A morális és szellemi szint süllyedése főként Budapest térségére volt jellemző, a barométer szerint az intelligencia-hányados monoton csökkenése jellemző az övezetre. Estig ónos eső és excrementum-vihar várható a politikai és közigazgatási központok körzeteiben.

(Képünk illusztráció)

Most, hogy Donald Trump lett az Egyesült Államok elnöke, aki korábban bejelentette, miszerint huszonnégy óra alatt véget vet az ukrajnai háborúnak (és ezt azóta is halogatja, a megígért egy napból lett már száz is), a világpolitikában vészesen megnőtt a terepszínű, páncélozott és sorozatlövő, nehézfegyverzetű békegalambok száma.

(Képünk illusztráció)

A múlt héten megint a mesterséges intelligencia körül kezdett forogni a világ. Nem annyira, mint amikor nyilvánossá és ingyenessé vált a ChatGPT, de annál azért sokkal inkább, mint amikor Elon Musk bejelentette a saját, korlátok és szabályok nélküli, Grok nevű MI-jét – amely különben most is létezik, működik is, csak nem lett belőle világsztár.

(Képünk illusztráció)

Kérem, nem tudom, sírjak, nevessek, avagy a vitatkozó felek közé vágjak valami súlyosabb, dudoros fémtárgyat. Ez utóbbi lenne a helyes, de ugyebár vitákat nem így döntünk el, akkor sem, ha az illetők megérdemelnék a sommás eljárást. Igen, a Mandiner és a független sajtó legújabb konfliktusáról van szó, amelyben bizonyíthatóan mindenkinek igaza van, tehát senkinek sem lesz igaza.

(Képünk illusztráció)

A közel-keleti helyzet egyik aktuális kulcskérdése az, hogy mi lesz a Szíria területén fekvő két orosz támaszpont sorsa. Ennek geopolitikai jelentősége is van, nem is kevés, sőt, még az orosz történelmi hagyományok is befolyásolják a Kreml hozzáállását a problémához. Egyelőre bármi előfordulhat, az új szír vezetés szándékai nem világosak – ezt az állapotot elemzi a Novaja Gazeta Evropa tanulmánya.

(Képünk illusztráció)

Így, több mint három héttel a világvége után lépjünk kicsit hátra és szemléljük meg, mennyiben változott tőle a mindennapi életünk és a munkánk. A világvégén most azt értem, hogy Mark Zuckerberg megszüntette a tényellenőrzést a Facebookon (Meta), és ettől mindenki megriadt, jómagam is meglehetősen apokaliptikus eredményekre számítottam. És azokra is számítok, legfeljebb nem azonnal..

(Képünk illusztráció)