Sokszor írtam, mondtam már, hogy az újságírónak a hitelessége a tőkéje, mert ha hazudik és rajtakapják, senki sem fog neki hinni. Ha pedig hitelét veszti, azzal szakmáját is veszti, szóval nem érdemes hazudozni, pénzért sem, előnyökért sem. Rendszerek jönnek és mennek, ez a mostani sem lesz örök, és a KESMA vagy a Megafon munkatársai egy eljövendő, nem illiberális magyar társadalomban nehezen fognak majd elhelyezkedni.

(Képük illusztráció)

Sokan hiszik, hogy a huszonegyedik század háborúit szellemi törésvonalak mentén vívják, egyik ideológia ütközik a másikkal, az autokráciák egymással is lelki rokonságot éreznek – nos, ez az alábbiak szerint egészen addig van így, míg anyagi vagy katonai, netán politikai hasznuk származik ebből, ha ez a motiváció megszűnik, vége a nagy barátságnak is közöttük.

(Képünk illusztráció)

Ha már úgyis mindenki Grönlandról beszél, megpróbálom én is megmagyarázni, körülbelül miről lehet szó, mi állhat Trump megválasztott elnök hagymázas igényei mögött – meg azt is, miért nagyon rossz ötlet teljes országokat annektálni csak azért, mert pillanatnyilag ez jó ötletnek tűnik. Erről Vlagyimir Putyin is tudna mesélni, de ma én fogok, nem ő.

(Képünk illusztráció)

Hölgyeim és uraim, megrendítő hírt kell közölnöm, csak előtte abbahagyom a görcsös zokogást: Georg Spöttle visszavonul a közéletből és a politikából. Már a második százas csomag papírzsebkendőt fogyasztom tegnap óta emiatt, bakacsinfekete gyászba borult az én lelkem... na jó, erről szó sincs, de tény, hogy egyre különösebb jelenségek zajlanak a valóságon túli világban.

(Képünk illusztráció)

Tegnapi ígéretemhez híven folytatom az Anthony Blinkennel, az Egyesült Államok leköszönő külügyminiszterével készített búcsúinterjú közlését, de sajnos kénytelen vagyok tenni néhány személyes megjegyzést ugyanis szakmai és etikai kérdések merültek fel fordítás és stilizálás közben, melyekről szükséges szót ejtenem.

(Képünk illusztráció)

Anthony Blinken amerikai külügyminiszter hivatalából való távozása előtt interjút adott a The New York Timesnak. Ezt adjuk közre az alábbiakban – viszont a teljes verzió 18-20 gépelt oldal lenne, amit senki sem olvasna el, tehát úgy kellett döntenünk, hogy két részletben közöljük az írást, de csonkítatlanul. Biztos vagyok benne, hogy így is lesz, aki „hosszúnak” találja majd. Mindegy, lássuk, mit mondott Blinken így, búcsúzóul.

(Képünk - mint az ujjak száma is mutatja - illusztráció)

Nem lehetünk biztosak abban, mi vár 2025 folyamán Vlagyimir Putyinra – és általában véve, az Oroszországi Föderációra – a világpolitika színpadán. Erősen kétesélyes a játszma, többféle elképzelhető kimenetellel, melyek között a teljes kitaszítottság éppúgy szerepel, mint a lassú visszatérés a világközösségbe. De lássuk, hogyan elemzi ezt a The Insider.

(Képünk illusztráció)

Azzal kell kezdenem, hogy eléggé különös irat került elém, mellyel kapcsolatban sok kérdés vetődik fel, de lehet éppenséggel nagyon fontos – és lehet valamiféle hamisítvány is. Ez utóbbi esetben az a kérdés, hogy kinek az érdekeit szolgálja, az előbbiben meg az hogy miképpen kerülhetett a nagyobb nyilvánosság elé?

(Képünk illusztráció)

Horváth József hivatásos titkosszolga és összecsukható bambusz-Rambo, valamint háztáji és tábori James Bond aggódik. Ráadásul most az egyszer még igaza is van, bár nagyon nem úgy, ahogyan ő gondolja. Dióhájban: a minden rendszert kiszolgáló gumitalpú úriember most épp az online befolyásoló kampányok miatt aggodalmaskodik a Magyar Nemzet hasábjain.

(Képünk illusztráció)

Nálunk most múltak el a téli ünnepek, Oroszországban pedig most kezdődnek – ez ellen nem sokat lehet tenni, a dolognak felekezeti és történelmi okai vannak. Amint annak is, hogy az oroszok nem a saját karácsonyuk idején ajándékozzák meg egymást – ami idén január hetedikére esik –, hanem újévkor, január elsején (és az után még jön a Régi Újév, szóval nehéz kiigazodni ebben a tárgykörben). Ilyenkor jár a Gyedmaroz, általában Sznyegurocska kíséretében, az egyik a Télapó, a másik a Hótündér.

(Képünk illusztráció)