Elmúltak, kérem, az ünnepek, ahogy a KFT mondaná, fába szorultak a férgek, már a vastyúk sem talál szeget, nincs EP-vita a tévében, elvonult a Békemenet, véget ért a nagyjelenet, térjünk vissza a rendes napi borzalmakhoz végre. Mint a hírek mondják, az Oroszországi Föderáció újból nukleáris fegyverek bevetésével fenyegetőzik, amennyiben a területét amerikai vagy nyugat-európai fegyverek bevetésével támadja meg Ukrajna.
(Képünk illusztráció)
Ez ugyan Marco Polo útleírásának volt az eredeti címe, de mivel a mai nap megkerülhetetlen híre a Békemenet, mely e sorok írásakor el sem kezdődött, és arról tudjuk, hogy egymillióan vesznek majd részt rajta, akkor is, ha nem, hát én is ezzel foglalkozom, holott szívesebben írnék külpolitikáról. Bár lesz ebben az írásban némi külföld is.
(Képünk illusztráció)
Nem mondom, hogy ne lenne érdekesebb téma a tegnap esti televíziós produkciónál, szívesebben is foglalkoznék azzal, csak a történtek után nem érdekelne senkit: ha mindenki erről az eseményről beszél, ám legyen, elemzem egy kicsit én is, bár próbálok kívülálló maradni, ugyanis a külpolitikai írásokban ezt szoktam meg. Lépjünk tehát egyet hátra, tegyünk úgy, mintha ez a valami külföldön történt volna, messzi tájon, vizsgáljuk hideg fejjel.
(Képünk illusztráció)
Nagy bajban van az orosz mezőgazdaság, illetve általában véve az orosz gazdaság – az időjárás miatt. „Tél tábornok” már másodszor is ellene fordult (először a 2022-es invázió idején, mikor a nyári egyenruhában érkező csapatok gyors győzelemre számítottak, ehelyett szembe kellett nézniük az ukrán februárral a sztyeppén, és bizony nem kevesen fagytak meg vagy szenvedtek súlyos sérüléseket).
(Képünk illusztráció)
Nem fogják elhinni: tényleg jó üzlet, jobb, mint mondjuk a gépgyártás és kevesebb gond is van vele, bár, mint minden üzletágnak, ennek is megvannak a maga kockázatai és sajátosságai. Ezekkel foglalkozott a The Insider kiváló tanulmánya melyet itt kivonatolok, mármint a magam módján. Kicsit különös a terrorizmus gazdaságtanát elemezni – de mivel létezik ilyesmi, végül is miért ne tennénk?
(Képünk illusztráció)
Mariupol ostromára mindenki – vagy legalábbis majdnem mindenki – emlékszik, de arról már kevesebb hír érkezik, mi történik jelenleg abban a sokat szenvedett városban. Kérem: épp ellopják. Jelenét, múltját, jövőjét, mindenét. „Orosz várost” akarnak belőle csinálni a megszállók, és ha lesz rá elég idejük, sikerülhet is ideig-óráig, bár reméljük, hogy erre nem kerül sor.
(Képünk illusztráció)
Különös írás jelent meg tegnap a Pesti Srácokban, ha rosszmájú akarnék lenni, azt mondanám: különös, hogy ez egy írás. A szerző a külügyminisztériumi rendszerekbe történt orosz behatolás és más esetek kapcsán azt állítja – nem bizonyítja, állítja – miszerint a maradék, még független magyar sajtó munkatársai egytől egyig külföldi szolgálatok ügynökei.
(Képünk illusztráció)
Az a helyzet, hogy napok óta csak találgatjuk, mi zajlik a moszkvai Védelmi Minisztériumban. Jagoda óta nem volt ekkora nem volt ekkora tisztogatás, oroszul ezt „csisztkának” hívjuk, és hát akkor sem volt sok értelme vagy haszna. Mindenesetre Andrej Percev utánanézett, hogy állnak ezek a dolgok. Elég rosszul.
(Képünk illusztráció)
Hogyan jön össze ez a két, egymástól igen távol fekvő ország, melyben szinte semmi közös nincs? Úgy, hogy az elmúlt hét új-kaledóniai zavargásait Baku szította... De minek? Az a későbbiekből kiderül, azonban tény, hogy én is csak a Novaja Gazeta Evropa írásából értettem meg ezt a bonyolult összefüggést – korábban azt hittem, egyszerű szeparatizmusról van szó.
(Képünk illusztráció)
Itt az ideje feltenni a kérdést: végül is mi történt Nyikolaj Platonovics Patrusevvel, mármint azon kívül, hogy áthelyezték eddigi, meglehetősen magas pozíciójából – az orosz Biztonsági Tanács titkára volt – hajóépítésért felelős elnöki tanácsadónak. A Moscow Times utánanézett és több, mint érdekes eredményre jutott.
(Képünk illusztráció)
