Azért ember legyen a talpán, aki a Trump-Musk vitában eligazodik. Merthogy első látásra még az sem világos, mi okozta a szakítást a két levente között, akik pedig olyanok voltak, mint Akhilleusz és Patroklosz, bár mondjuk Akhilleusz maximum meggyászolta Patrokloszt, de nem veszett vele össze, lévén, hogy több esze volt annál, hogy hadak idején még civakodjon is.

(Képünk illusztráció)

Néhány hónappal ezelőtt láttam egy vitát a Facebookon két, szintén a sajtóban dolgozó kolléga között. Egyikük azt a nézetet képviselte, hogy semmiféle orosz statisztikának vagy közvélemény-kutatásnak nem szabad elhinni egy szavát sem, a másikuk úgy vélekedett, hogy nem szentírás ugyan, amit közöl a Roszsztat vagy a VCIOM, de értő olvasással meg lehet tőlük tudni reális információkat is.

(Képünk illusztráció)

Kissé elkeserítő, amikor az ember a Trump által még nem ellehetetlenített amerikai sajtót olvassa, hiszen ezek a lapok évtizedek munkájával építették ki kapcsolataikat úgy a demokrata, mint a republikánus vezetéssel egyaránt, tehát nagyon jól tudják, mit írnak, a beszámolóik hitelesek. Viszont olyan bizánci vagy moszkvai szintű klikkháborúkról , frakcióharcokról tudósítanak, amilyenre még nem volt példa a Fehér Házban.

(Képünk illusztráció)

Van az úgy, hogy az emberek hangokat hallanak. Szókratész is állandóan hallotta hol a felesége, Xanthippé, hol meg a daimonionja hangját, hogy melyik volt hatásosabb, arról eleget mond az, hogy a bölcsnek két felesége is volt egyszerre (a másikat Mirthosznak hívták), egyik rosszabb természetű, mint a másik, talán azért, rendezte így a dolgokat, hogy az asszonyok kiabálják túl a daimoniont.

(Képünk illusztráció)

A tegnapi nap két szempontból is történelmi volt: Lengyelországban sajnos vesztett az Európa-párti elnökjelölt, Rafał Trzaskowski, így a NATO és az Európai Unió keleti szárnya sokat veszíthet a stabilitásából, ezzel szemben viszont Ukrajna olyan huszárcselt vitt váéghez Oroszország ellen, ami mindenképpen bekerül a történelemkönyvekbe, és át fogja írni a korszerű légvédelem módszertanát is.

(Képünk illusztráció)

A mai nap Európában a lengyelországi elnökválasztásról szól, és ez így van rendjén, ugyanis ennek a szavazásnak most nagyon komoly jelentősége lesz az Unió számára is. A helyzet kiélezett, a két elnökjelölt közötti pár százalék különbség ide-oda billeg – de a választás döntheti el Európa közös jövőjét és az ukrajnai háború kimenetelét is. Épp ezért fontos alaposabban is foglalkozni vele.

(Képünk illusztráció)

Tudom, hogy Alekszandr Nyevszkij a jégmezők lovagja volt, nem a gázmezőké, azoké legfeljebb manapság lehetne, de lesz ebben a mai írásban ilyen mező is, olyan is épp elég. Komoly elemzés jelent meg ugyanis a Riddle: Russia hasábjain a kínai–orosz együttműködésről az Északi-sarkvidéken, melyet az alábbiakban ismertetek.

(Képünk illusztráció)

Sajnos ott tartunk, hogy ezt is tisztázni kell, mert még akad ember, aki elhiszi, hogy Magyarországot fel akarják osztani a szabadkőművesek a szomszédai között. Hogy ebben mi lenne jó az egyetemes szabadkőművességnek, az nem világos, de az alábbiakban szép példáját fogom bemutatni részint a modern mítoszkeletkezésnek, részint a mindent elöntő, általános szellemi sötétségnek.

(Képünk illusztráció)

Súlyos állítással kell kezdenem: Oroszország Ukrajna elleni teljes körű inváziójának valódi sorsa és állapota Magyarországon teljesen kikerült a közérdekelődés fókuszából. Igen, a nyilvánosságban minden második szó az, hogy „háború”, de ezen többnyire nem a valódi háborút értik, hanem azt a fiktív, majdhogynem mesebeli, a kormánypropaganda és a Kreml céljait szolgáló legendakört, amiben valamiért angyalinak tekintett oroszok verik a szintén ismeretlen okokból sátániként beskatulyázott ukránokat, már három éve folyik a titáni küzdelem, az élet minden területén, csak épp Mordvicsev (az aktuális orosz főparancsnok, másodállásban halhatatlan) még mindig nem érkezett meg Kijevbe.

(Képünk illusztráció)

Úgy látom, ma „titokzatos és szolgálati” dolgokkal kell foglalkoznom, eleve azzal kezdődött a nap, hogy valaki felhívta a figyelmemet: egy ismeretlen az én profilképemet és nevemet használva (de egyéb adataimat mellőzve) keres barátokat a Facebookon. Mire megtaláltam, már tizenhármat össze is szedett, de akcióba léptem, üzentem neki egy cifrát, majd szépen levétettem a teljes profilt az algoritmussal. Nem is olyan egyszerű dolog a személyiséglopás, kicsi fiam, főleg, ha mazsola vagy, aki profinak hiszi magát.

(Képünk illusztráció)