Sokat beszélünk mostanság arról a jelenségről, amit jobb kifejezés híján amerikai külpolitikának nevezünk és keveset az amerikai belpolitikáról. Pedig érdemes volna és szükséges is, hiszen jövőre Magyarország is választás elébe néz, ami egyben óhatatlanul csalásokat is jelent, és a mostani példából mindenki könnyen megértheti, mi is az a gerrymandering, amire Hunniában is bízvást számíthatunk. A helyzetet Jan Veszelov amerikanista és politológus ismertette a The Insiderben. 

(Képünk illusztráció)

Míg a washingtoni tárgyalások után rövid ideig eluralkodott a világon a „békeláz”, most már csillapodik a lelkesedés, mert úgy tűnik, sok mindenre számíthatunk, csak éppen Putyin és Zelenszkij közötti béketárgyalásokra nem. Úgy tűnik, most már csak egyetlen ember hisz a trumpi béketeremtésben a Föld kerekén, és ez Orbán Viktor. De ő sem hisz benne komolyan.

(Képünk illusztráció)

Forr, pezseg a világ, mindenki az orosz–ukrán háború végét várja, vagy – a borúlátóbbak – más, több, újabb háborúkat, mintha nagy, tektonikus átalakulások zajlanának a geopolitika színpadán, mindenki nyilatkozik, elemez, nincs orosz vagy amerikai alpótsegéd-hátramozdító, aki naponta párszor meg nem váltaná a világot, de érdekes módon ukrán szakértőt ritkán kérdeznek meg a helyzetről, pedig talán ők lennének a legilletékesebbek – nos, a The Insider megtette.

(Képünk illusztráció)

Mindenekelőtt egy nagyon nyomatékos kijelentést kell tennem, akkora betűkkel és olyan kiemelten szedve, amit csak az oldal elbír.

Ez itt egyáltalán nem, ismétlem, NEM egy helyreigazítás.

Helyreigazítást ugyanis akkor közlünk, ha tévedtünk vagy hibáztunk, de esetünkben erről nincs szó. Arról azonban igen, hogy valaki hazudik, mint a vízfolyás. A sajtónak, a magyar választópolgároknak, de még a saját pártmédiájának is. Pontosabban: vagy most hazudik, vagy korábban tett így.

(Képünk illusztráció)

Kérem, már megint nem tudom, sírjak vagy nevessek, azt hiszem, hogy inkább kínomban fogok röhögni, mert mást nem tehetek... de először is elnézést kell kérnem attól a kedves és értelmes ismerősömtől, aki tegnap este felhívta a figyelmemet a Trump-Orbán telefonbeszélgetésre. Ugyanis első lendülettel azt mondtam neki, hogy ez komolytalan, ez szamárság, ilyen nincs. Tévedtem, ez úton is szeretnék bocsánatot kérni.

(Képünk illusztráció)

Hogy a végén kezdjem, a tegnapi balsejtelmeim nem igazolódtak be. Bár volt esély rá, hogy Trump elnök egy hisztérikus gesztussal, vélt vagy valós sérelem miatt kiálljon Ukrajna mögül, erre nem került sor. Azt azért nem mondhatjuk, hogy Trump napsütése rosszkedvünk telét tündöklő nyárrá változtatta át – már csak azért sem, mert egyébként is nyár van – de azt igen, hogy a legrosszabb fordulatok eddig elmaradtak.

(Képünk illusztráció)

Előre jelezném, hogy ez az írás nem jóslat, hanem sokkal inkább az eddig történtek összefoglalója és némi elmélkedés a várható lehetőségekről – sőt, maximum ma estig lesz érvényes, ugyanis addigra már meg fognak érkezni az első hírek Zelenszkij elnök és az európai vezetők washingtoni tárgyalásairól. Megjegyzem: minél később érnek véget a tárgyalások, annál jobb nekünk...

(Képünk illusztráció)

Míg tegnap teljes sötétségben tapogatózott a világsajtó az alaszkai tárgyalásokon elhangzott orosz és amerikai javaslatokkal kapcsolatban, ma már inkább csak erős homályról beszélhetünk – de még így sem árt fenntartásokkal fogadni az állítást, hogy Putyin a Donbássz átadása fejében hajlandó lenne valamiféle békekötésre vagy fegyverszünetre.

(Képünk illusztráció)

Vajúdtak tegnap az alaszkai hegyek, és egeret szültek, írná Horatius, és nem lenne igaza, mert az, ami született, még csak nem is egér, hanem egy valamikori egér lehetősége. A Trump-Putyin csúcstalálkozónak semmiféle gyakorlati eredménye nem volt, ellenben diplomáciai szempontból Putyin a nagy nyertese a találkozónak. Emiatt ugyan kár volt aggódnia a planétának.

(Képünk illusztráció)

Balsejtelmek közepette várja a világ az alaszkai amerikai–orosz csúcstalálkozót, és sajnos jogos a rossz előérzet. Ilyen – amerikai szempontból hátrányos – helyzetből már nagyon régen tárgyaltak a két ország vezetői, és a helyzet is régen volt ennyire reménytelen: a találkozó szinte semmi pozitív eredménnyel nem kecsegtet. De lássuk, mit ír erről a Moscow Timesban Ruth Deyermond, a King's College londoni hadtudományi tanszékének posztszovjet biztonsággal foglalkozó vezető előadója.

(Képünk illusztráció)