Avagy hogyan maradt el a harmadik világháború, ami a CIA túlbuzgósága miatt kitörhetett volna? A történet érdekes, és mostanáig sem volt teljesen ismeretlen, de az összes részleteit csak most tudhattuk meg, egy tévedésnek köszönhetően. Kérem, készüljenek fel, mert igen abszurd, néhol tragikomédiába hajló kémregény következik, közvetlenül a kubai rakétaválság előtti időkből.

(Képünk illusztráció)

Egyre kevésbé népszerű a bizonyos körök által műszaki és üzleti, sőt, politikai zseninek tartott Elon Musk, és ezt – valljuk meg – csakis saját magának, sőt, a MAGA-nak köszönheti. Azonban a népszerűtlensége az üzleti tevékenységére is nagyon komoly hatást gyakorol, és ez már ritkább dolog – ezt, vagyis a Tesla-jelenséget írja le a The Insider tanulmánya.

(Képünk illusztráció)

Hogy Ciceróval kezdjem, „o tempora, o mores”, micsoda idők, micsoda erkölcsök. Persze úgy kell nekem, minek hallgatok péntek reggel Orbán Viktort a rádióban, holott még a macskaalom kipucolása is hasznosabb tevékenység lett volna, ráadásul valamivel kellemesebb is, mert az csak büdös, de nem hangos – bár ez esetben az élvezet fogalma minimum relatív. Annyi hasonlóság van az alomkezelés és a péntek reggeli eligazítás között, hogy mindkettőnek akkor örül az ember, ha vége van.

(Képünk illusztráció)

Tegnap a különböző ukrajnai béketervekről volt szó, négy is előkerült, közös vonásuk csak annyi, hogy mindegyik elfogadhatatlan lenne, éspedig mindkét fél részére. Rendben van, de akkor viszont mi lenne az elfogadható? És mi lenne az a módszer, amivel a világ kievickélhet abból a kátyúból, amibe Donald Trump és Putyin közösen taszították, és amit egyelőre csak döbbenten bámulunk?

(Képünk illusztráció)

Ha az ember csak kincstári sajtót olvasna, azt hinné, karnyújtásnyira van a békekötés Ukrajnában, mindenhol békegalambok burukkolnak, épp csak pár formalitást kell aláírni, és a két hadsereg kézen fogja egymást, úgy indulnak a nyírfásba virágot szedni egymásnak és egymással. Nos, erről szó sincs: sőt, tulajdonképpen a diplomáciai szószaporításon kívül semmi érdemlegesben nem egyeztek meg a felek, az amerikai közvetítés dacára (vagy esetleg épp amiatt).

(Képünk illusztráció)

Mindenekelőtt le kell szögeznem: ez a mai írás hosszú lesz. Irgalmatlanul hosszú. Éspedig azért, mert nem lehet rövid. Az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi vezetésének biztonsági botrányáról lesz szó, melyre még történelmi példát vagy hasonlatot sem találok, egész egyszerűen ilyen sosem volt, remélhetőleg soha nem is lesz még egyszer – és most sem kéne legyen.

(Képünk illusztráció)

Európa és az Amerikai Egyesült Államok között bizalmi válság látszik kialakulni, és ennek azért elég komoly, nyomós okai is vannak. Donald Trump külpolitikája – vagy az, amit ő annak nevez – teljesen kizárta az Európai Uniót az Ukrajna elleni orosz invázió során kötendő tűzszünet tárgyalópartnerei közül, az elnök nap, mint nap célozgat a NATO átalakítására és/vagy megszüntetésére, ugyanakkor egyre jobban közeledik Putyinhoz...

(Képünk illusztráció)

Ez a mai írás nem lesz nagyon vidám, és elképzelhető, hogy sokakban kelt majd visszatetszést az, hogy Európa kellős közepén nukleáris fegyverekkel és azok bevetésével kapcsolatosan merengek, ez a neveltetésünkből fakad – kevés rosszabbat tudunk elképzelni, mint egy atomháború. Ez igaz is, de ha arra gondolunk, hogy a Kreml ura mély humanizmusában patakzó könnyekkel küszködve ugyan, de minden különösebb habozás nélkül rombolná porig bármelyik európai országot másodpercek alatt, be kell látnunk: bolondok vagyunk, ha nem gondolkodunk azon, hogyan lehetne az Oroszországi Föderációt ettől elrettenteni.

(Képünk illusztráció)

Szokásomtól eltérően sikamlós témát fogok ma feldolgozni, de időnként erről is beszélni kell, mert fontos része az életnek – szóval, hogyan is viszonyul a putyini Oroszország a nemiséghez? Röviden szólva: borzalmasan. Még a heteroszexuális párok is bajban vannak, minden állami támogatás dacára, az egyéb kapcsolatokat tiltják is, és a születési ráta meredeken zuhan – ezért minden áron növelni akarják.

(Képünk illusztráció)

Manapság az ember már semmin sem csodálkozik, ha azt Donald Trump és kormánya követi el. Kissé eltúlzottnak tűnnek ugyan az orosz gazdaság reményei, melyek ahhoz fűződnek, hogy az USA elnöke akár részlegesen, akár teljesen feloldja az Oroszországi Föderációt sújtó szankciókat, de a mai világban fel kell készülnünk egy ilyen lehetőségre is. Erről írt alapos elemzést a The Insider mai száma.

(Képünk illusztráció)