Hogy a végén kezdjem: Grúzia, tehát Georgia, másként és valódi nevén mondva Szakartvelo euroatlanti szempontból elesett, az oroszpárti kormányzó erők győztek. Hogy Moldovában ez miért sikerült kicsit másként – de paraszthajszál híján – az nyitott kérdés, tán amiatt, hogy a moldovai román emberek minden problémáikkal együtt mégis európaiak.

(Képünk illusztráció)

Mint már annyiszor, ma sem erről akartam írni, de az események nagyobb urak a firkász szándékainál: mivel Izrael légiereje a hajnali órákban megsemmisítő csapást mért Irán és a Hezbollah katonai létesítményeire, ezzel a helyzettel kell szembenéznünk, éspedig alapos elemzés és egymással ellenérdekű források ismertetése útján. Előre bocsátanám, hogy a történtek kapcsán teljes az információs káosz...

(Képünk illusztráció)

Tele van a magyar sajtó a kazanyi BRICS-csúcstalálkozó híreivel, ami alapvetően nem is volna baj, hiszen az esemény fontos és van is hírértéke, csakhogy egyetlen dologról feledkezik meg mindenki: az úri közönségnek elmulasztották megmagyarázni, hogy tulajdonképpen mi is az a BRICS.

(Képünk illusztráció)

Magyarország jelenleg nem hírszerzési nagyhatalom és talán soha nem is volt igazából az. Nekünk nincsenek legendás kémeink, elhárítóink, illetve akik mégis akadnak – mint mondjuk Trebitsch-Lincoln vagy Radó (Dóra) Sándor, azok nem magyar színekben tevékenykedtek. Így aztán a magyar mentalitás kissé döbbenten tekint arra, hogy Moszkva egyik kerületében egyre-másra nevezik el az utcákat és intézményeket az ismertebb orosz (és szovjet) hírszerzőkről.

(Képünk illusztráció)

Tudom, ma, a nemzeti ünnepen valami fennköltet és lélekrázót kéne írni a magyar szabadságszeretetről, függetlenségről, csak sajnos ezeket a vezércikkeket mind megírták a kollégák a többi sajtótermékekben. Én meg már írtam épp elég ilyent, tehát most inkább azzal foglalkozom, hogy egy másik orosz megszállás sorsa miként alakul – kap-e katonai segítséget Putyin rezsimje Észak-Koreától?

(Képünk illusztráció)

Nagy fába vágom ma a fejszémet, ugyanis olyan hírt próbálok elemezni, amiről csak minimális ismereteink vannak. Ezek ugyan sok helyen megjelentek, de – részletek híján – képtelenség a történteket értelmezni. És le merném fogadni egy közepes összegbe, hogy nem véletlen ez a szűkszavú tájékoztatás, ez a majdnem-hírzárlat: itt valami nagyon félresikerülhetett. Meglehet az is, hogy szándékosan.

(Képünk illusztráció)

Vagy mi. Én, kérem, ma egészen másról szerettem volna írni, konkrétan az orosz politikai nyelvezet változásairól az elmúlt évek folyamán, de hát szegény firkász szándékát boldog Isten bírja, a sajtó egy olyan műfaj, mint a sakk, a fogott figura lép, és elég sokat foglalkoztam már jó előre a moldovai választásokkal meg azok moszkovita befolyásolásával, most is erről kell írni – ugyanis az eredmény több, mint meglepőre sikeredett.

(Képünk illusztráció)

Hét vége van, ilyenkor illik valami könnyedebb, szórakoztatóbb témát feltálalni az olvasónak, hogy ne zavarjuk meg a pihenését – ez a mai történet szó szerint mesés lesz, kár, hogy a fél Közel-Kelet szó szerint hisz benne, és a másik fele is alig-alig kételkedik. Jurij Macarszkij, a kiváló közel-keleti tudósító lerántja a leplet a The Insiderben a dzsinnek mesterkedéseiről!

(Képünk illusztráció)

Óhatatlanul Hell Nagy István (igen, ő írta a Hajnali éneket, nem Jeszenyin, neki csak ajánlotta – csak sajnos sokan rosszul jegyezték ezt meg) sorai jutnak az ember eszébe, ha az orosz alkoholfogyasztás mutatóit böngészgeti a Moscow Timesban. Nos, a helyzet úgy néz ki, hogy a józan évek után Oroszhon újabb tivornyás idők felé tántorog.

(Képünk illusztráció)

Ma a Közel-Kelettel fogunk foglalkozni, ugyanis most már bizonyos, hogy Izrael eliminálta a Hamász vezetőjét, Yahya Sinwart. Meglehet, tévedésből történt a dolog, ugyanis ara a világon senki sem számított, hogy egy ilyen magas polcon álló figura reménytelen tűzharcba bocsátkozik gyalogsági és páncélos erőkkel – de megtörtént. A magam részéről több forrásból is tájékozódtam az ügyről, ezek közül az első az ISW.

(Képünk illusztráció)