Kérem, Galilei forog a sírjában, Einstein nemkülönben. Kezd kiderülni, miszerint a világ közepe – mely a tudomány mai állása szerint nem létezik – nem a Föld, nem a Nap, nem is a galaxisunk középpontjában található gigantikus fekete lyuk, hanem Magyarország, azon belül is Orbán Viktor, akit egyéb címei mellett most már illenék felruházni a „gyémánttengely” megszólítással is.
(Képünk illusztráció)
A guruló rubelek és dollárok már közhelynek számítanak a sajtónyelvben, a repülők még nem annyira, márpedig ma ilyenekről lesz szó. És arról, hogy miképpen kell Oroszhonban (sőt, az Egyesült Államokban is) vagyonokra szert tenni. Egy dolog biztos: a Vazsnije Isztorii írása szerint nem árt, ha az ember rokonságában akad pár FSZB-tábornok. De lássuk, miről van szó.
(Képünk illusztráció)
Már régen nem volt szó ezeken a hasábokon az Ukrajna és Oroszország között zajló harcokról – most leginkább az észak-koreai alakulatok miatt érdemes odafigyelni a Kurszki Területre, azokról ugyanis kizárólag a Pesti Srácok állítja, miszerint „olyanok, akár Columbo felesége, mindenki tud róluk, de senki sem látta őket” – most már nem csak látták ezeket az alakulatokat, de alaposan el is verték őket, sőt, sikerült két hadifoglyot is ejteniük az ukrán csapatoknak.
(Képünk illusztráció)
Sokszor írtam, mondtam már, hogy az újságírónak a hitelessége a tőkéje, mert ha hazudik és rajtakapják, senki sem fog neki hinni. Ha pedig hitelét veszti, azzal szakmáját is veszti, szóval nem érdemes hazudozni, pénzért sem, előnyökért sem. Rendszerek jönnek és mennek, ez a mostani sem lesz örök, és a KESMA vagy a Megafon munkatársai egy eljövendő, nem illiberális magyar társadalomban nehezen fognak majd elhelyezkedni.
(Képük illusztráció)
Sokan hiszik, hogy a huszonegyedik század háborúit szellemi törésvonalak mentén vívják, egyik ideológia ütközik a másikkal, az autokráciák egymással is lelki rokonságot éreznek – nos, ez az alábbiak szerint egészen addig van így, míg anyagi vagy katonai, netán politikai hasznuk származik ebből, ha ez a motiváció megszűnik, vége a nagy barátságnak is közöttük.
(Képünk illusztráció)
Ha már úgyis mindenki Grönlandról beszél, megpróbálom én is megmagyarázni, körülbelül miről lehet szó, mi állhat Trump megválasztott elnök hagymázas igényei mögött – meg azt is, miért nagyon rossz ötlet teljes országokat annektálni csak azért, mert pillanatnyilag ez jó ötletnek tűnik. Erről Vlagyimir Putyin is tudna mesélni, de ma én fogok, nem ő.
(Képünk illusztráció)
Hölgyeim és uraim, megrendítő hírt kell közölnöm, csak előtte abbahagyom a görcsös zokogást: Georg Spöttle visszavonul a közéletből és a politikából. Már a második százas csomag papírzsebkendőt fogyasztom tegnap óta emiatt, bakacsinfekete gyászba borult az én lelkem... na jó, erről szó sincs, de tény, hogy egyre különösebb jelenségek zajlanak a valóságon túli világban.
(Képünk illusztráció)
Tegnapi ígéretemhez híven folytatom az Anthony Blinkennel, az Egyesült Államok leköszönő külügyminiszterével készített búcsúinterjú közlését, de sajnos kénytelen vagyok tenni néhány személyes megjegyzést ugyanis szakmai és etikai kérdések merültek fel fordítás és stilizálás közben, melyekről szükséges szót ejtenem.
(Képünk illusztráció)
Anthony Blinken amerikai külügyminiszter hivatalából való távozása előtt interjút adott a The New York Timesnak. Ezt adjuk közre az alábbiakban – viszont a teljes verzió 18-20 gépelt oldal lenne, amit senki sem olvasna el, tehát úgy kellett döntenünk, hogy két részletben közöljük az írást, de csonkítatlanul. Biztos vagyok benne, hogy így is lesz, aki „hosszúnak” találja majd. Mindegy, lássuk, mit mondott Blinken így, búcsúzóul.
(Képünk - mint az ujjak száma is mutatja - illusztráció)
Nem lehetünk biztosak abban, mi vár 2025 folyamán Vlagyimir Putyinra – és általában véve, az Oroszországi Föderációra – a világpolitika színpadán. Erősen kétesélyes a játszma, többféle elképzelhető kimenetellel, melyek között a teljes kitaszítottság éppúgy szerepel, mint a lassú visszatérés a világközösségbe. De lássuk, hogyan elemzi ezt a The Insider.
(Képünk illusztráció)
