A „Zavaros idők” (oroszul Смутное время, kiejtve Szmutnoje vremja) az orosz történelem egyik legkalandosabb, és meglehetősen borzalmas periódusát jelentik, azt az alig tizenöt évet, ami Rettegett Iván utódja, I. Fjodor halála (1598) és a Romanov-dinasztia trónralépése (1613) között telt el. Köteteket lehetne róla írni, írtak is nálam e témában avatottabbak, az a lényeg, hogy a polgárháborúkkal és külföldi megszállással bőségesen tarkított válságot a trónutódlás zavara okozta – kis túlzással minden második nyírfácska árnyékában ült egy ál-cárevics. Aztán Minyin és Pozsárszkij végül az asztalra csaptak és elcsitultak a harcok, mivel megkoronázták Mihail Romanovot. Tehát sem valódi, sem hamis rurikida cárevics nem került a moszkvai állam élére, nevezzük azt akárhogyan is.

(Képünk illusztráció)

Hogy szokás szerint a végén kezdjem: Donald Trump Davosban túlteljesítette a tervet. Ami eleve nem az volt, hogy elérjen valamiféle megegyezést Grönlanddal kapcsolatban, az vagy lesz, vagy nem, és ha lesz is, bármikor kedve szerint felrúghatja. Nem, a valódi terv természetesen a „Béketanács” létrehozása volt, hiszen keresve sem találhatott volna jobb alkalmat erre a csúcstalálkozónál, ahol majdnem mindegyik jelöltje személyesen megjelent. Élükön természetesen Orbán Viktorral.

(Képünk illusztráció)

Elöljáróban annyit szeretnék javasolni minden felebarátomnak és félig sem barátomnak, hogy mielőtt elkezd rajongani bármely politikusért, olvassa el annak bármely beszédét. Nem, ne hallgassa meg, az másféle figyelmet igényel: olvassa. És ha olvasás után is rajongani fog, ám felőlem tegye, de ne feledjük, az írott szövegben sokkal jobban meglátszanak az ostobaságok, ellentmondások és hazugságok. Persze sokak épp ezt kedvelik – gratulálok az ízlésükhöz.

(Képünk ilusztráció)

Davoson a világ szeme, pontosabban a Világgazdasági Fórumon, ahol sokkal több minden dőlhet el, mint általában ezen a találkozón szokott – magam is hajlok arra, hogy a huszonegyedik század egyik fordulópontján állunk és mindannyiunk jövőjét meghatározó események tanúi lehetünk a mai és talán a holnapi nap folyamán. Annál viszont, hogy csendben drukkolunk és imádkozunk a dolgok jobbra fordulásáért, többet nem nagyon tehetünk.

(Képünk illusztráció)

Szegény Cseburaskát bántják. Méghozzá nagy hatalmú, nagy nevű urak bántják – de előbb lássuk, ki is az a Cseburaska? Ő egy kicsi, szőrös, plüssmajom, bár az oroszok szerint maci, egy szovjet animációs filmsorozat főhőse, tulajdonképpen egy olyan Labubu, akinek nem függőlegesek, hanem vízszintesek a fülei, és akkorák, mint egy-egy kamcsatkai radarállomás ernyője.

(Képünk illusztráció)

Eléggé bonyolult lesz ez a mai írás, sok magyarázatra szorul majd, de az a lényege, hogy az FSZB megint olyan újítással rukkolt elő a hírszerzés terén, mely nagyon meglepő és kissé mulatságos, valamint nem sok mindenre jó. Mát évek óta számolnunk kell ugyanis Európában a képzetlen, „fröccsöntött”, más szóval „eldobható” diverzánsokkal, akiket online toboroznak, alacsony összegért, többnyire a pitiáner bűnözők közül kerülnek ki, eseti megbízásokat látnak el és mindig lebuknak.

(Képünk illusztráció)

Most, amikor – nem kis részben Donald Trump áldatlan működésének köszönhetően – az ember nem is tudja, hogy melyik globális válsággócra figyeljen, mi fontosabb: Ukrajna, Irán, Grönland Tajvan vagy legújabban Minnesota állam, elsikkadni látszik az a tény, hogy az amerikai elnök egy pár héttel ezelőtti döntésével nagyon veszélyes nemzetközi jogi, vagy inkább a nemzetközi jogot felrúgó precedenst teremtett.

(Képünk illusztráció)

Kérem, én megfejtettem a trumpi logika egyik alaptételét, azt, amit elfogadva érthetővé válik az amerikai elnök néhány, nyilvánvalóan őrült lépése – nem az összes, de a bevándorlókkal kapcsolatosak igen. Tulajdonképpen inkább beszélhetnénk téveszméről, mint tételről, ugyanis arról van szó, hogy Donald Trump szerint az ő nagyapja, Friedrich Trump (korábban Trumpf) fedezte fel Amerikát, bevándorlás útján.

(Képünk illusztráció)

Mint tudjuk – idézzük pontosan a klasszikust – „Gorcsev Iván, a Rangoon teherhajó matróza még huszonegy éves sem volt, midőn elnyerte a fizikai Nobel-díjat. Ilyen nagy jelentőségű tudományos jutalmat e poétikusan ifjú korban megszerezni példátlan nagyszerű teljesítmény, még akkor is, ha egyesek előtt talán szépséghibának tűnik majd, hogy Gorcsev Iván a fizikai Nobel-díjat a makao nevű kártyajátékon nyerte el, Noah Bertinus professzortól, akinek ezt a kitüntetést Stockholmban, néhány nappal előbb, a svéd király nyújtotta át, de végre is a kákán csomót keresők nem számítanak; a lényeg a fő: hogy Gorcsev Iván igenis huszonegy éves korában elnyerte a Nobel-díjat.”

(Képünk illusztráció)

Azért azt kevesen gondolták volna, hogy a Hezbollah legkomolyabb előretolt helyőrsége éppen Venezuelában van, és lehet, hogy ott is marad. Különös kapcsolatok fűzik össze Teheránt, Caracast, a terrorszervezeteket és a drog-kartelleket – erre világít rá a The Insider legfrissebb elemzése – az ember tényleg meglepődik az összefüggéseken, pedig nincs bennük semmi váratlan: „összenőtt, ami összetartozott”, mondaná egy magyar politikus, ha egyáltalán érdekelné, mi történik a világban, de nem érdekli.

Képünk illusztráció)