Tudom, ma, a nemzeti ünnepen valami fennköltet és lélekrázót kéne írni a magyar szabadságszeretetről, függetlenségről, csak sajnos ezeket a vezércikkeket mind megírták a kollégák a többi sajtótermékekben. Én meg már írtam épp elég ilyent, tehát most inkább azzal foglalkozom, hogy egy másik orosz megszállás sorsa miként alakul – kap-e katonai segítséget Putyin rezsimje Észak-Koreától?

(Képünk illusztráció)

Nagy fába vágom ma a fejszémet, ugyanis olyan hírt próbálok elemezni, amiről csak minimális ismereteink vannak. Ezek ugyan sok helyen megjelentek, de – részletek híján – képtelenség a történteket értelmezni. És le merném fogadni egy közepes összegbe, hogy nem véletlen ez a szűkszavú tájékoztatás, ez a majdnem-hírzárlat: itt valami nagyon félresikerülhetett. Meglehet az is, hogy szándékosan.

(Képünk illusztráció)

Vagy mi. Én, kérem, ma egészen másról szerettem volna írni, konkrétan az orosz politikai nyelvezet változásairól az elmúlt évek folyamán, de hát szegény firkász szándékát boldog Isten bírja, a sajtó egy olyan műfaj, mint a sakk, a fogott figura lép, és elég sokat foglalkoztam már jó előre a moldovai választásokkal meg azok moszkovita befolyásolásával, most is erről kell írni – ugyanis az eredmény több, mint meglepőre sikeredett.

(Képünk illusztráció)

Hét vége van, ilyenkor illik valami könnyedebb, szórakoztatóbb témát feltálalni az olvasónak, hogy ne zavarjuk meg a pihenését – ez a mai történet szó szerint mesés lesz, kár, hogy a fél Közel-Kelet szó szerint hisz benne, és a másik fele is alig-alig kételkedik. Jurij Macarszkij, a kiváló közel-keleti tudósító lerántja a leplet a The Insiderben a dzsinnek mesterkedéseiről!

(Képünk illusztráció)

Óhatatlanul Hell Nagy István (igen, ő írta a Hajnali éneket, nem Jeszenyin, neki csak ajánlotta – csak sajnos sokan rosszul jegyezték ezt meg) sorai jutnak az ember eszébe, ha az orosz alkoholfogyasztás mutatóit böngészgeti a Moscow Timesban. Nos, a helyzet úgy néz ki, hogy a józan évek után Oroszhon újabb tivornyás idők felé tántorog.

(Képünk illusztráció)

Ma a Közel-Kelettel fogunk foglalkozni, ugyanis most már bizonyos, hogy Izrael eliminálta a Hamász vezetőjét, Yahya Sinwart. Meglehet, tévedésből történt a dolog, ugyanis ara a világon senki sem számított, hogy egy ilyen magas polcon álló figura reménytelen tűzharcba bocsátkozik gyalogsági és páncélos erőkkel – de megtörtént. A magam részéről több forrásból is tájékozódtam az ügyről, ezek közül az első az ISW.

(Képünk illusztráció)

Valamivel kevesebbet hallat magáról az utóbbi időben Ramzan Kadirov, Csecsenföld főszakálla, az Oroszországi Föderáció fenegyereke, a TikTok-csapatok félelmetes hadura. Ennek nyilván az az oka, hogy kát fő szövetségese közül Jevgenyij Prigozsin halott (vagy ki tudja, de hivatalosan az), Szurovikin tábornok pedig kegyvesztetté vált és utoljára valahol Afrikában látták, amint felkelést szervezett a nyamnyamok között és ez alkalomból valószínűleg felkerült a Nagy Állami Étlapra is.

(Képünk illusztráció)

Négy nap múlva Moldova történelmi döntést fog hozni: választania kell Moszkva és Brüsszel között. Az előrejelzések szerint az uniós csatlakozással egy időben rendezett elnökválasztás valószínűleg nem dől el az első fordulóban, de az unióhoz való csatlakozás kérdése igen. És ez nagyon nem tetszik Moszkvának, ugyanis a lakosság bizony erősen nyugatos érzelmű.

(Képünk illusztráció. És a hátsó szamáron szándékosan ül fordítva a lovasa)

Kérem, Moszkva és Kabul határozottan közeledik egymáshoz. Persze nem fizikailag, ugyanis az komoly földrengésekkel járna, de diplomáciai szempontból már majdnem egymás nyakába borultak, aminek azonban nem kétséges, hogy meglepő következményei lehetnek. Erről közöl tanulmányt a Moscow Times, amit azért érdemes lesz kissé elemezni is.

(Képünk illusztráció)

Kesernyés egy írás lesz ez, hiszen olyasmi előtt áll Grúzia, amin mi már keresztülmentünk, nem is hallgatom el a hasonlóságot – de mielőtt ismertetném az ottani helyzetet a Szaharov Intézet tanulmánya alapján, tisztáznom kell az ország nevével kapcsolatos szóhasználatomat.

(Képünk illusztráció)