Mindenekelőtt jelezni szeretném, hogy attól, amiket én itt – magyarul – írok, nem fog megváltozni az amerikai választások eredménye, lévén hogy nagyon kevés amerikai olvasóm van, és jómagam, amint olvasóim döntő többsége is, nem lévén amerikai állampolgárok, ebben a pár nap múlva esedékes szavazásban nem vehetünk részt.
(Képünk illusztráció)
Titánok harca zajlik az Egyesült Államokban, bár nem harcnak hívják, hanem választási kampánynak. Maga választás csak három nap múlva lesz, de hogy utána mi történik majd – győzzön ám bármelyik jelölt – azt jelenleg csak a Jóisten tudja, mindenesetre semmi jó nem várható. Ilyen választási kampányt nem látott még az Egyesült Államok.
(Képünk illusztráció)
A „ruszofil” kifejezés már nem egyszerűen olyan embert jelent, aki szereti az orosz nyelvet, kultúrát, irodalmat, költészetet, zenét, ne adja az Isten, konyhát, ugyanis akkor elég sok ruszofil élne a világon, jóval több, mint amennyi a Kremlnek kényelmes volna.
(Képünk illusztráció)
Ha valaki még kételkedne az Ukrajna teljes körű inváziójával járó harcok során elkövetett rémtettekben, az olvassa el a The Insider friss tanulmányát – és el fog borzadni. Szinte válogatás nélkül folyik az öldöklés, mindenre lőnek, aki és ami mozog, sőt – az orosz hadsereg tagjai egymást is gyilkolják. De lássuk, mire jutott a tényfeltáró lap.
(Képünk illusztráció)
Ezt a címet egészen egyszerűen nem lehetett kihagyni, jóllehet nem tőlem származik, hanem Andrej Percevtől, a legkiválóbb orosz újságírók egyikétől, akinek heti hírösszefoglalói nélkül a világ jóval kevesebbet tudna arról, mi is folyik az Orosz Birodalomban. Hát igen, a kazanyi BRICS-csúcs valóban fiaskó volt: tulajdonképpen semmiben sem sikerült megegyezniük a rajta résztvevő politikusoknak: végül is ez tényleg a Magányos Szívek Klubja lett. De lássuk, mit tart fontosnak Percev!
(Képünk illusztráció)
Nos, foglaljuk össze, az ISW nyomán, mi is a helyzet. Előre bocsátanám, hogy míg moldovai román nyelven kiválóan beszélek, ezzel szemben grúz nyelven kicsit sem, tehát ha valamit félreértettem, akkor vahtanguri, vagy hogyan is mondják ezt. Azt nem teljesen értem, hogy ugyebár örnényül értek. Sőt, kellemes módon el tudok beszélgetni ezen a nyelven, miért különbözik ettől a grúz?
(Képünk illustzráció)
Hogy a végén kezdjem: Grúzia, tehát Georgia, másként és valódi nevén mondva Szakartvelo euroatlanti szempontból elesett, az oroszpárti kormányzó erők győztek. Hogy Moldovában ez miért sikerült kicsit másként – de paraszthajszál híján – az nyitott kérdés, tán amiatt, hogy a moldovai román emberek minden problémáikkal együtt mégis európaiak.
(Képünk illusztráció)
Mint már annyiszor, ma sem erről akartam írni, de az események nagyobb urak a firkász szándékainál: mivel Izrael légiereje a hajnali órákban megsemmisítő csapást mért Irán és a Hezbollah katonai létesítményeire, ezzel a helyzettel kell szembenéznünk, éspedig alapos elemzés és egymással ellenérdekű források ismertetése útján. Előre bocsátanám, hogy a történtek kapcsán teljes az információs káosz...
(Képünk illusztráció)
Tele van a magyar sajtó a kazanyi BRICS-csúcstalálkozó híreivel, ami alapvetően nem is volna baj, hiszen az esemény fontos és van is hírértéke, csakhogy egyetlen dologról feledkezik meg mindenki: az úri közönségnek elmulasztották megmagyarázni, hogy tulajdonképpen mi is az a BRICS.
(Képünk illusztráció)
Magyarország jelenleg nem hírszerzési nagyhatalom és talán soha nem is volt igazából az. Nekünk nincsenek legendás kémeink, elhárítóink, illetve akik mégis akadnak – mint mondjuk Trebitsch-Lincoln vagy Radó (Dóra) Sándor, azok nem magyar színekben tevékenykedtek. Így aztán a magyar mentalitás kissé döbbenten tekint arra, hogy Moszkva egyik kerületében egyre-másra nevezik el az utcákat és intézményeket az ismertebb orosz (és szovjet) hírszerzőkről.
(Képünk illusztráció)
