- Jónapot, Hacsek, hogy néz ki? Mióta pipázik?
- Dehogy pipázok, nem látja, hogy nem ég?
- Pláne, akkor minek fityeg a szájában? És miért van magánál az a nagyító?
- Megkért a miniszterelnök, és én most oknyomozok.
- Mit csinál?
- Oknyomozok. A sajtó munkatársa akarok lenni.
- És azt így kell?
- Így, olvastam a Sherlock Holmesban. Ok még nincs, de nyomozás már van.
- És hogy kerül ide a miniszterelnök?
- Kérem, reggel hallgatom a Kossuth Rádiót, megszólal benne a miniszterelnök, és okosakat mond.
- Képzelem...
- Aki miniszterelnök, az csak okosakat mondhat. Most is azt mondta, többek között, ebben az interjúban, hogy „Van itt valami vita, valami listázásról. A sajtó munkásait kifejezetten biztatom arra, hogy segítség az embereket a tények megismerésében. Fedjenek fel minél több hálózatot, hozzák felszínre mindazt, ami a mélyben van. És egyébként, ha valaki nem szégyell pénzt elfogadni külföldiektől, akkor ne is szégyellje azt bevallani sem.”
- Erre fel maga?
- Erre fel én elkezdtem hálózatokat keresni, hogy jól felfedjem őket, hátha felvesznek a Pesti Srácokhoz vagy a 888-hoz sajtómunkatársnak.
- A 888-hoz? Oda maga nem elég faszagyerek, ott csupa szép és okos ember dolgozik... na, és jutott valamire? Mert ha már a kormánysajtót engedi rá ez az ember az országra, annyi hálózat kell itt legyen, mint a nyű.
- Van is, kérem, rengeteg. Itt, a kávéházban kezdtem az oknyomozást. Pár perc alatt felfedeztem az elektromos hálózatot, az internetet, a víz- és csatornahálózatot, a gázhálózatot, járnak a buszok a ház előtt, tehát van itt közlekedési hálózat meg úthálózat is, az előbb bejött a postás és kihozta a számlákat, szóval postai hálózat is van... mindent átszőnek ezek az átkozott hálózatok és én mindegyiket fel is fogom tárni!
- Csak tárja, Hacsek, csak tárja, szerintem a miniszterelnök útmutatásainak szellemében kezdje rögtön a csatornahálózattal.
- Miért pont azzal?
- Hát nem azt mondta, hogy „hozzák felszínre mindazt, ami a mélyben van”? Hozza, de puszta kézzel ám.
- Látom, maga nem hisz a hálózatok veszélyeiben.
- Nem én. Mindig mondta nekem Ármin bácsi...
- Stop. Jól emlékszem, hogy a maga Ármin nagybácsija Manhattanben él?
- Igen, pontosan.
- Mikor volt utoljára Magyarországon?
- Maga hülye? Tavaly, itt kávéztunk hárman, magával. Ő fizetett.
- Akkor a kávést is le kell leplezni, mert pénzt fogadott el egy külfölditől.
- Na és? Mi meg kávét fogadtunk el tőle.
- Magunkat is le fogom leplezni. Mindenkit le fogok leplezni!
- Mondja, magának gyakran vannak ilyen rohamai?
- Milyenek?
- Ilyen leleplezősök... mikor kifordul a szeme, habzik a szája és mindenkit leleplez.
- Nahát... észre sem vettem.
- Látja, ilyen adottságokkal maga nem csak oknyomozó, de még politikus is lehetne.
- Az lenne csak az igazi. De egyelőre elég, ha leleplezek minden hálózatot.
- Nagyító helyett használjon inkább fázisceruzát. Nagyon tud rázni...
- Menjen maga a fenébe, maga listaszökevény, mindjárt beprotezsálom a Figyelőbe, aztán nézheti magát!
- Most miért haragszik rám? Van, amiben még egyet is értek a miniszterelnökkel.
- Na, egyet mondjon, maga sorosbérenc.
- Nézze, itt mondja, éppen ugyanebben az interjúban. „Inkább az agyközpontját szeretném átalakítani a kormányzásnak, amit Miniszterelnökségnek neveznek. Itt más típusú vezetést szeretnék.” Hát látja, ezt aláírom. Én is egészen, teljesen és tökéletesen más típusú vezetést szeretnék látni a Miniszterelnökségen. Legelőször az agyközpontját alakítanám át.
- Ne mondja, és hogyan?
- Szóba jöhet az elektrosokk, a lobotómia vagy a kisbalta, de kezdetnek lehet, hogy elég volna a hideg vizes lepedő, a kényszerzubbony és az erős nyugtató.
- Maga velejéig romlott flaszterbetyár, maga mordályégető genderfilozófus, maga sötétben merengő, romkocsmalakó bölcsész, hogy beszél erről az áldott jó emberről?
- Milyen emberről? Én a Miniszterelnökség agyközpontjáról beszélek, ahogy ő is. És igenis becsülöm, hogy férfiasan belátja: át kell alakítani azt az idegi gócot, kezelésre szorul.
- Na, látja, ez a kulcsszó. A férfiasság. Ez az, amit annyira szeretek benne.
- Szereti?
- Na jó, inkább tisztelem. Mint a géfodor.
- Ha maga mondja... de tényleg, hallotta, mit mondott a nőkről?
- Nem figyeltem végig a beszédet, mit?
- „Átfogó megállapodást akarok kötni a magyar nőkkel. Mondják el, mi pedig értsük meg, mit akarnak. A gyerekvállalás a legszemélyesebb, de a közösségnek is fontos ügy. A legszemélyesebb közügy. Meg kell hallgatni, meg kell érteni őket, és nem 4, hanem 30 évre megállapodást kötni a magyar jövőről, hogy a kormány részéről mit tudunk nekik nyújtani.”
- Látja! Látja! Figyel rájuk! Foglalkozik velük!
- Én is attól tartok, hogy foglalkozni akar... és irigylem az önbizalmát.
- Miért?
- Hát hány éves?
- Nemsokára lesz ötvenöt.
- A legszebb férfikor. Csak honnét veszi, hogy még harminc évig képes lesz foglalkozni? Ráadásul az összes magyar nővel? Nekem néha még a Simekné is sok.
- A Simeknek is.
- És Anikó asszony tud a miniszterelnök szándékairól? Hogy meg akarja érteni mindegyik magyar nőt?
- Maga szerencsétlen, ez nem azt jelenti!
- Én is így védekeznék, ezt mondanám. Hogy az egész csak félreértés.
- Ilyen romlott, perverz alakot, mint maga eddig csak a tükörben láttam. Most hova megy?
- Hagyom magát szorgosan hálózgatni, hátha felveszik keresztespóknak a kormánymédiába, addig én átszaladok a Simeknéhez, Simek most a hivatalban van. Megpróbálom megérteni, mielőtt a miniszterelnök beelőz.
- Mars ki!
- Hasonló jókat, Hacsek.
Szele Tamás
