Az ember lassan hozzászokik ahhoz, hogy az Apokalipszisben él, nálunk még nem annyira aktív, de Oroszországban szó szerint tombol az elmebaj – az a legfájóbb, hogy igazából maguk az orosz emberkék is szenvednek ettől, nekik is rossz, és kesernyés humorral szemlélik az őrületet, aminek a közepébe cseppentek.

(Képünk illusztráció)

Itt van például az a probléma, hogy Csecsenföldön sikerült betiltani az orosz himnuszt, éspedig orosz hazafiságból, vagy hogy is van ez. De idézzük a hírt.

„A csecsen hatóságok úgy döntöttek, hogy a köztársaságban minden zenei, ének- és koreográfiai mű tempóját 80 és 116 ütem/perc közé korlátozzák - jelenti a Groznij-Inform a Csecsen Köztársaság Kulturális Minisztériumára hivatkozva.

Musza Dadajev csecsen kulturális miniszter egy április 5-én tartott kibővített ülésen elmondta, hogy ebben a kérdésben „végleges döntés” született, amelyről Ramzan Kadirov csecsen vezetővel állapodtak meg.

Kadirov utasítására a csecsen kulturális minisztérium ellenőrzi, hogy a csecsen zenei, ének- és koreográfiai művek mennyiben felelnek meg „a csecsen mentalitásnak és zenei ritmusnak”.

A 80 ütem/perc tempó viszonylag lassú ütemű kompozíciót jelent, például az ukrán Okean Elzy együttes Harc nélkül című dala körülbelül ebben a tempóban (82 BPM) szólal meg. A percenkénti 116 ütéses tempó olyan, mint a Daft Punk Pharrell Williamsszel közös „Get Lucky” című száma.

Ugyanakkor a legtöbb zene nem esik a 80-116 ütem/perc szűk határon belülre: trance tempó – 130-160 BPM, techno tempó – 120-150 BPM.

A 80 ütem/perc határ alatt van az Oroszországi Föderáció himnusza (76 BPM). A 116 BPM-es határ fölött Lev Leshchenko „Győzelem napja” című dala található (126 BPM).”

Hát azért ez felvet néhány kínzó kérdést, ugyanis mi lesz, ha Vlagyimir Vlagyimirovics gondol egy nagyot és Groznijbba látogat? Mivel fogják fogadni a repülőtéren? A Stairway to Heavennel vagy a Valenkivel? Bár mondjuk a Valenki is túl gyors, talán a Nyírfácska beleférne, bár az is be tud gyorsulni, még a legjobb a Sztyenyka Razin-féle „Volga-Volga” lenne, de ez a Razin ukrán kozák volt, szóval maradjunk a Nyírfácskánál, ami viszont arról szól, hogy egy szép és fiatal lányt egy idős és kellemetlen férfihoz kényszerítenek feleségül, és ez számára nem igazán örömteli. Pont úgy van a dologgal, mint Oroszország népe Putyinnal. Esetleg még szóba jöhetne valami Viszockijtól, de mondjuk a „Moszkva-Odessza” egész érdekes konnotációkat hordoz, hogy is volt csak?

„Murmanszk felett nincsenek szürke felhők,
És most, ha akarod, repülj Ashabadba.
Kijev nyitott, Harkov is, Kisinyov is,
És Lvov is, de oda nem kell mennem.

Azt mondták nekem: „Ne reménykedj ma,
Ne bízz a mi kék égboltunkban.”
És megint késik a járat Odesszába -
Most éppen jég borítja a repteret.”

Hát, azt hiszem, ettől nem járná el a gopakot Putyin... na, mindegy, majd eljátsszák neki a Krokogyil Gyenyát.

Hanem még ugyanazon a napon sikerült betiltani a „Kaukázusi fogoly” című mesét is mindenestől, tokkal, vonóval, feldolgozással együtt. Mondjuk az sem egyszerű történet, ugyanis az eredetit még Puskin írta, de aztán Tolsztoj dolgozta át fogyasztható minőségűre, a történetet már gyermekkoromban sem szerettem, az a lényege, hogy Zsilin kapitányt elfogják a csecsenek, mikor épp haza indul a mamácskájához, és csak váltságdíj ellenében akarják elengedni, ámde Zsilin szegény ember. Hasznossá teszi magát az aulban, a fogvatartójának a kislánya segít neki, aztán szökni próbál, elkapják, verembe vetik, a végén a kislány megint kisegíti, végül csak eléri a kozákokat – de szegény kislányt ott hagyja az aulban, márpedig jó sorsa annak nem lehet... hiszen rájönnek, hogy ő segített a szökésben.

Nem tudom, mi baja volt ennek a Puskinnak, hogy állandóan arról ír, miszerint cserben hagyják a lányokat, az a szegény Tatjána is hogy járt – de hát Puskin egy ilyen alkat volt, sokat változtatni rajta nem tudunk. Hanem a mesét – mondjuk azért gyereknek nem mondanám – nem is ezért tiltották be.

Azért sikerült betiltani, mert készült ebből egy filmfeldolgozás is (készült egy csomó különben), amiben megfordították a szerepeket, és Zsilin egy fiatal csecsen srác, akit viszont az oroszok ejtenek foglyul, és az orosz parancsnok némi homoerotikus vonzalmat érez iránta, tehát a végén megöli. Ez azért nagyon orosz gondolat, ugyanis a világ minden más országában ennek a történetnek ezer és egy más vége lehetne. Oroszul csak ez, nagyjából a klasszikus orosz irodalom is arról szól, hogy Szása és Mása szereti egymást, össze akarnak házasodni és együtt elutazni Moszkvába, aminek semmi akadálya, ezért aztán magányosan és boldogtalanul halnak meg külön-külön, Magadánban, illetve Tverben. Hogy ennek semmi értelme, az kétségtelen, de valamiért mégis így működik az orosz lélek, valamint tangóharmonikázni is szokott.

A baj az, hogy Oroszországban a betiltás totális, tehát azzal, hogy a filmet betiltották, betiltották a Puskin-féle verziót és a Tolsztoj-félét is, amelyekben semmiféle homoerotikus jelleg nem volt, sőt: hát, eljutottunk odáig, hogy Oroszhon betiltja Puskint. Hogyan is írta Tatjána a Lubjanka térnek?

„Én írok levelet magának -
Kell több? Nem mond ez eleget?
Méltán tarthatja hát jogának,
Hogy most megvessen engemet,
De ha sorsom panaszszavának
Szívében egy csepp hely marad,
Nem fordul el, visszhangot ad.”

(Áprily Lajos fordítása)

Jaj, elnézést, ezt Tatjána nem a Lubjankának írta, hanem annak a semmirekellő Jevgenyij Anyeginnek. Végül is majdnem mindegy, ugyanúgy semmire sem ment vele. Szóval Puskin tilos lesz, Tolsztoj már eddig is gyanús volt, mert hogy lehet olyan című regényt írni, hogy „Háború és béke”, amikor a helyes cím az lenne, hogy „Specoperacjia és béke”, Gribojedovot már elő se vegyük, ő ugyanis szablyával a kezében esett el Teheránban, mikor is ki akarta szabadítani a sah háremébe zárt grúz hölgyeket – harminchat követségi alkalmazottat mészároltak le aznap, Gribojedov volt az utolsó. Csak ez most olyan furán veszi ki magát, mert hát mégsem illik emlegetni Khamenei ajatollah előtt. Inkább felejtsük el az orosz kultúrát, ahogy állítólag egy cári miniszterelnök mondta – nem biztos, hogy tényleg mondta ezt Sztolipin, lehet legenda is:

„Oroszország ezer évig elvolt vasút és nyugati kultúra nélkül, pár százat még kibír.”

Akunyin, Gluhovszkij, Bikov, Szorokin? Betiltva mindannyian. Oroszországban rend van.

Rend ám, a kutyaúristenit, csak át ne szivárogjon mihozzánk is.

Pedig hát szivárog, a magyar kulturális törvény még a közkönyvtárak tartalmát is cenzúráztathatja.

Nagyon fogom sajnálni az orosz irodalmat, ha végül mindenestől betiltják.

Annál jobban csak a magyart fogom sajnálni.

Szele Tamás