Forgókínpad

Forgókínpad

Revíziós rémálmok

2023. június 02. - Szele Tamás

Titáni munkát vállal az, aki az orosz propagandát tanulmányozza tudományos alapossággal – de valakinek ezt is el kell végezni, és az eredmény általában igen hasznos. Az ukrán Detector Media ma megjelent elemzéséből például rájöhetünk, mennyire az orránál fogva vezeti Moszkva a magyar kormányt és mindenkit, aki hisz neki vagy tőlük jobbra áll.

ukrajna_junius_2.jpg

A hivatalos magyar politika képtelen elszakadni a „Kárpátalja-kérdéstől”, akkor is, ha annak kilencven százalékát már eredetileg is az orosz titkosszolgálatok kreálták, például bizonyítottan az ő művük volt a KMKSZ központi irodájának felgyújtása 2018-ban (amivel foglalkoztam is 219-ben), hiszen akkor az volt a Kreml érdeke, hogy Budapest minél inkább szembe kerüljön Kijevvel és blokkolja Ukrajna NATO- és EU-csatlakozását. Aztán az akkor elromlott viszony csak rosszabbra fordult, és nem Kijev hibájából, így aztán mikor a kormánymédia rémtörténetekkel traktálja törzsközönségét az ottani viszonyokról, már alaposan előkészített, megtrágyázott talajba veti a maszlagot.

Érdekes ezzel szemben a mai tanulmány alapján, hogy Magyarország ennek a mocskos játéknak nem fő-, hanem bizony csak mellékszereplője, és olyan országok is felbukkannak az orosz propagandában állítólagos területi revíziós igényekkel Ukrajna irányában, amelyekről a magyar kormánypárti elme el sem képzelne ilyesmit. De lássuk, mit ír a Detector Media!

Azt, hogy az orosz propaganda Kelet-Európát a területi viták forrongó üstjeként mutatja be. Azt állítják, hogy Lengyelország Fehéroroszország, Ukrajna nyugati része és Kalinyingrád megszállásának küszöbén áll; Magyarország állítólag Ukrajna kárpátaljai régiójának elfoglalására készül; Románia állítólag Moldova annektálását tervezi, Ukrajna Csernovci és Odessza régióival együtt; Ukrajna pedig állítólag a „Dnyeszteren túli Köztársaságot” akarja elfoglalni a szovjet fegyverkészletekkel együtt.

A Detector Media 950 Telegram-üzenetet használva esettanulmányként mutatja be, hogyan tereli el az orosz propaganda a figyelmet saját agresszív akcióiról. Az elemzés a Kreml „Hidra-csatornáinak” 134 üzenetére épül, amely egy oroszbarát Telegram-csatornákból álló hálózat. Az összes elemzett üzenetet 2022. február 24. és 2023. május 2. között tették közzé.

A Telegram-üzenetek elemzéséhez szükséges adatokat a TeleZip/Mantis Analytics szolgáltatta. A keresőszavak a következő ukrán és orosz szavakat tartalmazzák: „Belarusz, Moldova, Lengyelország, Románia, Szlovákia, Magyarország, elfoglalni, bekebelezni, annektálni, birtokba venni”.

Ukrajnának hét országgal van szárazföldi határa: Fehéroroszország, Moldova, Lengyelország, Oroszország, Románia, Szlovákia és Magyarország. Ezek közül 1991 óta csak orosz csapatok léptek Ukrajna területére. Az ukrán területek megszállása 2014 telén kezdődött. Az orosz propaganda ugyanakkor a „nagy hazugság” terjesztésének technikáját alkalmazta, amikor a tényeket olyan hihetetlen fikcióval helyettesítik, hogy azokat racionálisan nem lehet megcáfolni. Először is, Oroszország megszállta a Krím félszigetet azzal az ürüggyel, hogy állítólag visszaadja az „illegálisan elidegenített területet”. Aztán a „népköztársaságok” ürügyén Oroszország megszállta Ukrajna donyecki és luhanszki régióinak egy részét.

2022. február 24-én Oroszország teljes körű háborút indított Ukrajna ellen. Hogy ezt valahogyan legitimálja, az orosz propaganda az orosz elnök egyetlen beszédébe foglalta a 2014 óta kitartóan terjesztett agitprop „nagy hazugság” minden elemét. Igyekeztek az ukrajnai behatolást az orosz ajkú lakosok védelmeként ábrázolni, akiket állítólag a náci szimpatizánsok ukrajnai térnyerése veszélyeztet; narratívákat adott elő a NATO-országok Oroszország elleni potenciális támadásáról; megtévesztéseket az Ukrajnában található amerikai biológiai laboratóriumokról és fenyegetéseket az orosz nukleáris fegyverek esetleges bevetéséről.

Ukrajna teljes körű lerohanását követően az orosz propagandisták kitartóan úgy állítják be a háborút, mint a „nácik” által meggyötörtek védelmét és a történelmi igazság helyreállítását. Ezzel párhuzamosan a propagandisztikus média és a Telegram-csatornák azt állítják, hogy más nemzetek állítólag az európai határok átrendezését célozzák. Ezeket az állítólagos „terveket” ellenségesnek ábrázolják, míg Oroszország tevékenységét békésnek nevezik.

Az oroszbarát Telegram-csatornák üzenetei szerint Ukrajna szomszédai között kétféle nemzet létezik: azok, amelyek mások megszállását tervezik, és azok, amelyek legalább részben megszállásra várnak. A Telegram propagandacsatornák alapján Lengyelországot, Romániát és Magyarországot Ukrajna szomszédai közül agresszorként festik le. Ezzel szemben Fehéroroszországot, Moldovát és Szlovákiát megszállás előtt állónak.

Az ilyen üzenetek terjesztésével az orosz propagandisták azt az illúziót akarják kelteni, hogy Oroszország inváziója nem szörnyűbb, mint a többi Ukrajnával határos állam tevékenysége. Emellett igyekeznek aláásni a nemzetközi intézmények hitelességét, hiszen az „agresszorokként” jellemzett Lengyelország, Románia és Magyarország mind az Európai Unió, mind a NATO tagjai. Ez az szembe állítás propagandatechnikájának alkalmazását jelenti, hogy elmosódjon a határ az agresszor és az áldozat, illetve az áldozatot védők között.

Alkalmanként ugyanazokat az országokat egyszerre ábrázolják „áldozatként” és agresszorként. Például Lengyelországról az a hír járja, hogy Ukrajna egyes részeinek, Fehéroroszországnak és az oroszországi Kalinyingrádi területnek a megszállását tervezi. Ugyanakkor olyan állítások hangzanak el, hogy Oroszország elegendő erővel rendelkezik ahhoz, hogy „napok alatt leigázza Lengyelországot”.

Ukrajnával kapcsolatban a narratíva azt állítja, hogy „Ukrajna határai természetellenesek, és területének egy részét át kellene engednie Oroszországnak, Magyarországnak, Lengyelországnak és Romániának”, ahogy azt egy, a megszálló hatóságokat támogató Telegram-csatorna 2022 decemberében írta. Ezzel szemben egy másik propagandisztikus csatorna 2023 februárjában azt állította, hogy „Ukrajna annektálhatná a Dnyeszteren túli területeket, hogy saját használatra hasznosíthassa a kobasznai katonai raktárakat, ahol szovjet fegyvereket tárolnak”.

Legendák Lengyelországról

1991 után Ukrajna és Lengyelország között hivatalosan hangoztatott területi viták nem voltak. Lengyelország 1991 decemberében elismerte Ukrajna függetlenségét. Az orosz inváziót követően Lengyelország továbbra is menedéket nyújtott menekültek millióinak, és segítséget biztosít Ukrajnának. Ennek ellenére az orosz propagandisták rendszeresen azt állítják, hogy a lengyelek tervezik Ukrajna, Fehéroroszország vagy az oroszországi Kalinyingrádi terület elfoglalását, amelyet 2023 májusától Lengyelországban Królewiec néven ajánlott emlegetni.

„A lengyel televízió bemutatott egy térképet, amely „Ukrajna felosztását”, öt régió elcsatolását vázolja fel. Lengyelország már most is ellenőrzése alatt tartja Ukrajna Lviv, Ivano-Frankivszk, Voliny, Rivne és Ternopil régióit, Csernyivci régiót Romániának szánják, Kárpátalját pedig Magyarországnak”

adta hírül 2022 márciusában egy propagandisztikus Telegram-csatorna. Ugyanebben a bejegyzésben arról számoltak be, hogy a lengyel televízió egyik térképe Ukrajna keleti és déli részét Oroszországnak átengedett területként ábrázolta.

Igen, ezzel a térképpel is foglalkoztam már. Sőt, már tavaly tavasszal kimutatható volt, hogy a „térképet” ugyan a lengyel TVP1-en mutatták be, csak nem tavaly, hanem 2014. március 23-án. Éspedig egy tudósításhoz készült illusztrációként annak kapcsán, hogy Vlagyimir Zsirinovszkij, az orosz Állami Duma korábbi alelnöke, a szélsőségesen populista Liberális Demokrata Párt elnöke levelet intézett a lengyel, a román és a magyar külügyminisztériumhoz Ukrajna felosztását illetően. Szóval: ez igazából Zsirnovszkij kilenc évvel ezelőtti javaslatát mutatta be.

Ezt a narratívát, amely az Ukrajna elleni teljes körű orosz agresszió első hónapjában bukkant fel, valószínűleg azért találták ki, hogy felkeltsék azt az érzést, hogy Ukrajna sorsa már megpecsételődött, és hogy szomszédai a területének felosztására készülnek. Ez a „harmadik fél” propaganda-taktikát képviseli, amelyben egy, a propagandistákkal kapcsolatban nem álló forrás megerősíti a propagandisták állításait.

Túlnyomórészt Oroszország számára kedvezőnek ábrázolják Ukrajna más államok általi megszállását:

„Véleményem szerint ez a lengyel terjeszkedés számunkra inkább pozitív, mint negatív konnotációkat hordoz. Először is, nemcsak a denácifikációs folyamatot gyorsítja fel, hanem magának az ukrán államiságnak a megszüntetését is, és a lengyel ellenőrzés alatt álló területek denácifikációja folytatódni fog. Másodszor, a különleges művelet időtartama lerövidül. Harmadszor, a lengyelek inkább kereskedők, mint harcosok, és az ottani nagyfokú ruszofóbia ellenére, amikor a dolgok megnyugszanak, könnyebb lesz velük tárgyalni, mint a kiszámíthatatlan banderistákkal”

terjedt el egy orosz propagandista „elemzése” 2022 májusában a Telegramon keresztül. Ugyanezen a napon az oroszbarát Telegram-csatornák egy másik „szakértőt” idéztek, aki úgy vélekedett: „Ha Oroszország megengedi, hogy Lengyelország elfoglalja Nyugat-Ukrajnát, akkor háborút kell vívnunk Fehéroroszországért”. Ennek megfelelően az orosz propagandisták helyeslik más államok feldarabolását, amíg az nem sérti Oroszország érdekeit.

Az Ukrajna esetleges lengyel megszállásáról szóló állítások azt a sztereotípiát is erősítik, hogy Ukrajnát külföldről kormányozzák, és hogy az ukrán politikusok csupán mások bábjai. A „megszállás” alátámasztására a propagandisták vagy manipulálják a valódi híreket, vagy saját híreket gyártanak. Például Andrzej Duda lengyel elnök azon kijelentését, miszerint Ukrajna és Lengyelország között a jövőben nem lesz határ, az oroszbarát csatornák a Telegramon úgy értelmezték, mint Ukrajna felé irányuló területi törekvéseket. Hasonló értelmezések hullámát váltotta ki az Ukrajnában élő lengyel állampolgárok számára biztosított jogi és szociális garanciák megteremtéséről szóló törvény, amelyet az ukrán Verhovna Rada 2022. július 28-án fogadott el. A propagandisták „a megszállás közvetett jelének” titulálták. A valóságban azonban ez a törvény csupán egyszerűsítette a lengyel állampolgárok számára az Ukrajnában való üzleti, munkavállalási és tanulási lehetőségeket.

Ukrajna egy része állítólagos lengyel annektálásának további „jele” lett volna a lengyel áruk jelenléte a boltok polcain: „Varsó kezdeményezte szomszédja nyugati régióinak finom annexióját. A Ternopili és a Lembergi terület lakói arról számolnak be, hogy a boltokban lengyel zlotyban kiírt árcédulák jelentek meg”. Ez a narratíva a fent említett, „A Lengyel Köztársaság állampolgárai számára nyújtott jogi és szociális garanciák megállapításáról” szóló törvényjavaslatról szóló szavazás előestéjén, 2022 júliusának második felében bukkant fel.

Az orosz propaganda alkalmanként a saját megszállással való fenyegetéshez folyamodik, hogy a polgárokat a kormány köré gyűjtse, és legitimálja saját agresszióját. Például 2022 márciusának utolsó napjaiban olyan hírek keringtek, hogy Waldemar Skrzypczak volt lengyel hadseregparancsnok az oroszországi Kalinyingrádi területet 1945 óta megszállt lengyel területnek bélyegezte. A propagandisták fenyegető nyilatkozatként értelmezték ezeket a szavakat. Később a propagandisták azt állították, hogy Litvánia tervezi a kalinyingrádi régió ellenőrzésének Oroszországtól való elszakítását, majd azt állították, hogy a lengyelországi hadgyakorlatok a kalinyingrádi invázió előkészületei.

Fehéroroszország, mint „Lengyelország és Ukrajna áldozata”

2022. február 24-én az oroszok mind saját területükről, mind Fehéroroszországból betörtek Ukrajnába. Miután az orosz hadsereg márciusban kivonult a kijevi térségből, az orosz hadsereg tartózkodott a további előrenyomulástól Fehéroroszország irányából. Ennek ellenére 2023-ban továbbra is orosz katonai személyzet és mozgósított erők állomásoznak ott. Az ukrán hadsereg szerint Ukrajna ellen időszakosan rakétatámadásokat indítanak fehérorosz területről.

Az oroszbarát Telegram-csatornák Fehéroroszországot olyan csatornának ábrázolják, amelyen keresztül az oroszok szabadon manővereznek. Alkalmi bejegyzésekben elméletek hangzanak el arról, hogy az oroszok onnan kísérelhetnek meg egy újabb inváziót Kijev vagy Ukrajna nyugati régiói ellen.

Az orosz propagandisták az ilyen betörések jelenlegi hiányát a Fehéroroszországba történő esetleges lengyel inváziótól való félelemmel magyarázzák: „Az a helyzet, hogy a szomszédos Lengyelország (az egész NATO-blokk legagresszívabb tagja Oroszországgal szemben, és katonailag a legfelkészültebb, mivel féktelenül bővíti nagy szárazföldi hadseregét) nem titkolja ambícióit, ha nem is ezen (történelmileg „vitatott”) területek „újraegyesítésére”, de minden bizonnyal egy „protektorátusra” felettük” – írta Igor Girkin terrorista-propagandista, 2022 novemberében a moszkovita Telegram-csatornákon.

Az orosz propagandisták kihasználják a fehérorosz önkéntesek ukrajnai tevékenységét is. Bűnözőkként és egy jövőbeli fehéroroszországi fegyveres puccs potenciális felbujtóiként jellemzik őket: „Az Ukrajnában harcoló fehérorosz zsoldosok úgy vélik, hogy jelenleg az ukrán hatóságok kegyeit keresik, harci tapasztalatokat szereznek, hogy az ukrán hadsereggel együtt megkísérelhessék a kormány megdöntését Fehéroroszországban”. Az orosz propagandisták minden felelősséget Fehéroroszország nyugati és északi szomszédjainak tulajdonítanak, Ukrajnával együtt. Az ilyen üzenetek elsősorban a fehéroroszoknak és az oroszoknak szólnak, akik attól tartanak, hogy országukban hatalomváltás következik be, és a jövőjüket Alekszandr Lukasenka és Vlagyimir Putyin nélkül képzelik el.

Románia „Megkívánta Odesszát, Bukovinát és Moldovát”

Az oroszbarát Telegram-csatornák úgy ábrázolják Romániát, mint olyan államot, amely Moldovát, valamint az ukrajnai Odessza és Csernovci területeit is el akarja foglalni, mivel ezek a területek korábban Romániához tartoztak. Ezen üzenetek többsége 2023 márciusában bukkant fel, melyet Diana Șoșoacă román szenátor indított el. Ő egy törvénytervezetet dolgozott ki, amelyben javasolta Kígyó-sziget, valamint az Odesszai és Csernovici Régiók egy részének Romániához csatolását, hogy elhárítsa a román kisebbség „kényszerű etnikai asszimilációját”, amely szerinte az ukrajnai iskolai oktatási reform következménye. (A Kígyó-sziget lakosságának etnikai asszimilációja valóban botrányos lenne, ha az illető sziget nem volna bizonyítottan lakatlan már a homéroszi idők óta, így csak lehetetlen).

Az oroszbarát Telegram-csatornák megörökítették a Șoșoacă-botrány fejleményeit, és azokat az „Ukrajna által illegálisan birtokolt területek visszaszolgáltatásának” előkészületei bizonyítékaként értelmezték. Romániában azonban Diana Șoșoacă törvényhozási kezdeményezései nem találtak visszhangra kollégái részéről, akik kezdték oroszbarátnak tartani a szenátort. A teljesség kedvéért hozzá kell tennem, hogy Diana Șoșoacă esetében az oroszbarátság még az enyhébb vádak közé tartozik ahhoz képest, hogy Románia lakosságának jelentős része egyszerűen
futóbolondnak tartja a szenátort, és egyáltalán nem alaptalanul.

Moldova Romániához, a Dnyeszteren túli terület Ukrajnához”

Az orosz propagandisták időnként olyan állításokat terjesztenek a Telegramon keresztül, amelyek szerint Ukrajna azt tervezi, hogy megszállja a megszállt Dnyeszteren túli régiót, Moldova egy olyan részét, amely oroszbarát megbízottak ellenőrzése alatt áll, akik 2014 óta hivatalosan is Oroszországhoz akarják csatolni.

Ezek az állítások 2022. április 26-át követően érték el a csúcspontjukat, amikor az úgynevezett Dnyeszteren túli terület önjelölt „hatóságai” három terrorista támadást jelentettek a fennhatóságuk alá tartozó létesítmények ellen, és „vörös terrorfenyegetettségi szintet” vezettek be. A propaganda-csatornák ezeket az eseményeket használták fel arra, hogy félelmet keltsenek a Dnyeszteren túli területek lakói körében, azt sugallva, hogy Ukrajna inváziót tervez a régióban tárolt szovjet korabeli lőszerek megszerzése céljából.

Ezek a propagandisták a Dnyeszteren túli régióval kapcsolatos fokozódó feszültséget annak bizonyítékaként is értelmezték, hogy Ukrajna és Moldova külföldi ellenőrzés alatt áll. „Transznisztria sorsa nagyban függ Moldovának és Romániának – lényegében ugyanannak az entitásnak – a helyzetétől, mivel Kijev Londonból érkező utasítások alapján működik, Chișinău pedig Maia Sandu győzelme után Bukarestből kormányoz” – olvasható az egyik ilyen üzenetben.

Ezek a propagandisták 2023 februárja és márciusa között Moldovának a szomszédos államok általi közelgő megszállásáról szóló híreszteléseket terjesztettek. Ezzel párhuzamosan Moldova felkészült arra a lehetőségre, hogy oroszbarát politikusok megbuktatják kormányát, lehetővé téve ezzel, hogy az oroszok a megszállt Dnyeszteren túli területről támadást indíthassanak Ukrajna ellen. Tekintettel a Dnyeszteren túli területről érkező potenciális fenyegetésre, Dorin Recean moldovai miniszterelnök a régió demilitarizálását javasolta. A propagandisták válaszul a moldovai hatóságok becsmérlésével reagáltak, becsmérlő megjegyzéseket tettek „az országba érkező kolumbiai kokainról” és „részeges, fogatlan román cigányokról”, miközben fenyegetéseket fogalmaztak meg Moldovával és Romániával szemben: „Recean úr lényegében egy új európai háborút szít, amely legalább négy államot érint: Moldovát, Romániát, Ukrajnát és Oroszországot. A román katonák 1992-ben részt vettek a Dnyeszteren túli terület elpusztítására tett sikertelen kísérletben. Román egyenruhába öltözött, a hőségtől felpuffadt holttestek hevertek a Dnyeszteren átívelő hídon a Tiraszpol (a Dnyeszteren túli régió fővárosa) elleni sikertelen támadást követően.”

Az ilyen narratívákon keresztül a propagandisták igyekeztek megvetni a lábukat a romániai információs térben, és a propaganda-csatornákon keresztül szították a feszültséget.

Magyarország el akarja foglalni Kárpátalját”

Az oroszbarát Telegram-csatornák szerint Magyarország célul tűzte ki Kárpátalja megszállását. Akárcsak Románia esetében, az elsődleges vitapont az ukrajnai iskolai oktatás reformja. Romániával ellentétben azonban Magyarország célja, hogy megőrizze kereskedelmi kapcsolatait Oroszországgal, és kizárólag nem katonai segítséget nyújtson Ukrajnának.

A 2001-es népszámlálás szerint 156 000 magyar nemzetiségű lakos élt Ukrajnában, elsősorban a kárpátaljai régióban, ahol a helyi lakosság 12%-át teszik ki. Az ukrán külügyminisztérium becslése szerint mintegy 100 000 kárpátaljai rendelkezik magyar útlevéllel. A magyar kormány helyi diplomáciai képviseletein kiállított útlevelek gyakori diplomáciai vitákhoz vezettek, amelyeket az orosz propagandisták dezinformáció terjesztésére használnak fel.

2022. február 24. után az orosz propagandisták elsősorban a magyar kisebbségnek az Ukrán Védelmi Erőkbe való besorozására összpontosítottak. Azt állították, hogy Ukrajna erőszakkal toborozza a magyar közösség tagjait azzal a szándékkal, hogy kiirtja őket. Ez a narratíva megismétli azokat a korábbi állításokat, amelyek szerint az állam a magyar nemzetiségűek asszimilálására vagy kiűzésére törekszik Ukrajnából.

Az ukrajnai magyar nemzeti közösséggel kapcsolatos álláspont, az iskolai oktatási reformok és az Oroszország elleni szankciók visszatérő témaként szolgálnak az ukrán–magyar kapcsolatokról szóló, propagandával terhelt Telegram-narratívákban. Emellett a propagandisták megint a „harmadik fél” taktikáját alkalmazzák, viszonylag ismeretlen személyeket használnak fel propagandisztikus jelszavak megfogalmazására. Például 2022 novemberében Toroczkai László jobboldali magyar parlamenti képviselőt használták fel erre a célra. Miközben a függetlenség napjára szóló jókívánságait tolmácsolta Lengyelországnak, megosztott egy fotót, amelyen egy 1939-ben, a magyarok által megszállt Kárpátalján készült: magyar katona látható rajta egy lengyel katonával egy lengyel határjelzés mellett. A propagandisták ezt úgy állították be, mint „a magyarok és lengyelek közötti jövőbeli találkozás reményteli jelét abban a régióban”.

Szlovákia területet kellene átengedjen Lengyelországnak”

Az orosz propagandisták Szlovákiát a legbékésebb országként ábrázolják Ukrajna összes szomszédja közül. Amikor Szlovákiáról beszélnek, visszautalnak Csehszlovákiára, amely a második világháború előtt magában foglalta Kárpátalja területét, és azt állítják, hogy Lengyelország területi követeléseket támaszt ezzel a régen letűnt állammal szemben. A propaganda-alapú Telegram-csatornák 2022 szeptemberében sugározták ezt az állítást, az „1950-es területi cserének” tulajdonítva azt.

Lengyelország területi követelése a Cseh Köztársasággal szemben nem új jelenség. A náci Németországgal 1938-ban kötött müncheni egyezményt követően Varsó annektálta Csehszlovákia Tesin régióját, ami miatt Churchill „Európa hiénájának” nevezte Lengyelországot” – állították ezek a propagandisztikus Telegram-csatornák.

A valóságban Lengyelország és Csehszlovákia megoldotta területi vitáját, és 1958-ban ratifikálták a határaikat rögzítő szerződést. Ezt a témát hivatalos szinten soha nem hozták szóba.

Az „Európa hiénája” jelzőt, Lengyelországra utalva, jelenleg kizárólag az oroszbarát médiumok használják. Az EUvsDisinfo projekt elemzői cáfolták az ezzel kapcsolatos használatát. Winston Churchill brit miniszterelnök megidézése pusztán taktika, hogy kihasználják neves személyiségek tekintélyét.

Az oroszbarát szerzők által megfogalmazott vádak a szomszédos országok agressziójáról a valóság elferdítését szolgálják. Olyan világképet propagálnak, amelyben a legerősebbek túlélése érvényesül, és mindenki a leggyengébbek eltiprására törekszik. Ráadásul Ukrajna államiságát történelmi anomáliának állítják be, amelyet a szomszédok készek korrigálni. Az ilyen propaganda veszélye abban rejlik, hogy elkeni a terminológiát, és olyan félrevezető képzetet kelt, amelyben más államok képzeletbeli agressziója rosszabbnak tűnik, mint az Oroszország által kezdeményezett tényleges háború.

Eddig az ukrán Detector Media tanulmánya, és világos, miről van szó. Ezek nem tervek – mi tudjuk a legjobban – és nem is orosz „ajánlatok”, ezek egészen egyszerűen mendemondák, pletykák, nem is az érintett országok kormányait célozzák, hanem annak közönségét. Magyarország számára egy kárpátaljai területi revízió annyira reális, mint az Üveghegy annexiója, majd elhordása a zsebkendőnk négy sarkában, épelméjű magyar politikus nem is álmodik erről. Ellenben a magyar jobboldal használja ennek a lehetőségnek a lebegtetését, de persze belpolitikai célból, mert létezik az a társadalmi réteg, amelynek a voksát ezzel lehet megszerezni. Ugyanakkor a többi érintett állam még ilyen szinten sem bevonható a konfliktusba: őket egyszerűen belekeverték.

Miért?

Úgy tűnik, a Kreml pillanatnyi célja ezzel az, hogy éket verjen Lengyelország és Ukrajna közé, ezzel gátolva a nyugati fegyverszállításokat. Hogy aztán hosszabb távon ürügyet teremthet ily módon egy potenciális támadásra is Lengyelország ellen, melyről most próbálja leszakítani természetes szövetségeseit, az már más kérdés. És persze bomlasztják ezekkel a rémmesékkel a NATO és az EU szövetségi egységét is.

Hogyha – ne adja az Ég! – az Oroszországi Föderáció nyeri meg a mostani
háborút (bár erre kevés esély van) az egészen biztos, hogy akárhogyan ácsingózna Orbán Viktor Moszkvában, nem kapna egy négyzetcentimétert sem Kárpátaljából, az orosz birodalom nem hálájáról és nagylelkűségéről híres. Elképzelem, amint hápog a magyar miniszterelnök a Kreml Szent György-termében:

  • De hát Kárpátalja! Megígérték!

  • Ki ígérte meg és hol?

  • Nem volt aláírva, de a Telegramon terjedt...

  • Ja, bátyuska, ha neked a Telegram diplomáciai jegyzékváltás, akkor intézd ott az igényeidet is!

Röviden, pontosan: az, aki elhiszi az orosz legendákat a területi revízió lehetőségéről, maga szegődik Putyinhoz udvari bolondnak.

De meg is érdemli a csörgősipkát.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása