Az afgán titok tulajdonképpen az lenne, hogy miért akar minden áron közeledni Moszkva Kabulhoz, mármint azon kívül – mely üggyel foglalkoztam is pár hete – hogy közös ellenségük az ISIS-K? Miféle egyéb okai lehetnek a Kremlnek? Talán gazdasági, ipari vagy katonai érdekek miatt tesz gesztusokat a tálib felé? Erről mereng Kirill Krivojesev, a Komerszant munkatársa a Carnegie Alapítvány honlapján.

(Képünk illusztráció)

Az idei Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórum előtt – amelyen 2022 óta tálib delegáció is részt vesz – xa Kreml PR-győzelmet aratott az afgán vezetők felett. Az orosz kül- és igazságügyi minisztérium hivatalos javaslatot nyújtott be Vlagyimir Putyin elnöknek, hogy a tálibokat vegyék le Oroszországban a terrorista szervezetek listájáról. A tálibok 2003 óta szerepelnek ezen a listán, olyan csoportokkal együtt, mint az al-Kaida, mert akkoriban az észak-kaukázusi szeparatistákat támogatták.

Kazahsztán 2023 decemberében hozott hasonló döntést, bár csak júniusban kezdett nyilvánosan beszélni róla. Közép-Ázsia egy másik kulcsfontosságú országában, Üzbegisztánban a tálibokat soha nem minősítették szélsőségesnek. Sőt, egyes üzbég diplomaták vezető szerepet vállaltak annak szorgalmazásában, hogy a tálibokat regionális hatalomként ismerjék el.

Amikor a tálibok 2021 augusztusában a nyugati fegyveres erők kaotikus kivonulását követően bevonultak Kabulba, sokan azon tűnődtek, vajon képesek lesznek-e az ország irányítására. Bár valamiféle stabilitás megmaradt, ez kevésbé köszönhető a tálibok irányítási képességeinek, mint inkább annak, hogy továbbra is több milliárd dollárnyi humanitárius segély áramlik Afganisztánba. Emellett a tálibok elszigeteltsége és Afganisztán szomszédainak hajlandósága arra, hogy közös határaik ellenőrzését menekültek befogadása nélkül is fenntartsák, hozzájárult ahhoz, hogy az ország tragédiája továbbra is belföldi tragédia maradjon.

A térségben leginkább rettegett fejlemények közül – például, hogy új terroristacsoportok telepednek meg Afganisztánban, hogy a tálibok növekvő népszerűsége más iszlamistákat is fellelkesít, és hogy a kábítószer-kereskedelem fellendül – egyik sem következett be. A táliboknak kevés külföldi támogatója van, és még a legveszélyesebb szélsőségesek számára sem vonzó Afganisztán, ahol otthonra lelhetnének. Míg az ópiumtermelés a tálibok hatalomra kerülésekor fellendült, a szigorú intézkedések bevezetésével összeomlott.

Igaz, hogy az Iszlám Állam Khoraszán (ISIS-K) szélsőséges csoport afganisztáni sejtjei megerősödtek, bár vitatott, hogy ezért a tálibok felelősek-e. A moszkvai Crocus City Hall ellen márciusban elkövetett terrortámadás megmutatta az ISIS-K nemzetközi kiterjedségét.

Bár a Kreml hivatalosan Kijevet teszi felelőssé azért a támadásért, Moszkva gyakori kapcsolata a tálibokkal és a tálibok törlése a terrorista csoportok listájáról arra utal, hogy szorosabb együttműködésre törekszik Kabullal az Iszlám Állam elleni harcban. Ezt azonban nehéz lesz elérni – nem utolsósorban azért, mert a tálibok tagadják, hogy a területükön bármiféle fegyveresek lennének.

A biztonsági kérdések mellett Moszkva reményeket táplál a tálibokkal való gazdasági kapcsolatok fejlesztésére is. Orosz tisztviselők ismét arról beszélnek, hogy Afganisztánt tranzitközpontként használják - orosz földgázt exportálnak Indiába, és más árukat pakisztáni kikötőkbe. Ehhez azonban egy gázvezetéket kell építeni a hegyeken keresztül, és meg kell hosszabbítani a vasutat, amely jelenleg az üzbég határnál lévő Mazar-i-Sharifnál ér véget. (Pontosabban: Afganisztán vasúthálózatának hossza 25 km, 1520 mm nyomtávolságú. Jelenleg egy üzemelő vasútvonal van az országban, a Hairatan–Mazari Sharif-vasútvonal, ami 2011-ben nyílt meg).

Míg az Oroszországtól Azerbajdzsánon és Iránon keresztül az Indiai-óceánig tartó észak-déli folyosónak van esélye a megvalósulásra, addig az Afganisztánból Pakisztánba vezető vasút egy vágyálom, amelyet mindenki (Üzbegisztán, Oroszország, Kazahsztán és Afganisztán) szeretne megvalósítani – és senki sem tesz érte semmit.

Sok minden ismeretlen, homályban marad, ami Afganisztán és szomszédai gazdasági kapcsolatait érinti. A Világbank szerint Afganisztán importja 2023-ban 7,8 milliárd dollárt, exportja pedig 1,9 milliárd dollárt tesz ki: elenyésző összegek egy több mint 40 millió lakosú ország esetében.

Az afganisztáni Orosz Üzleti Központ becslése szerint Oroszország Afganisztánnal folytatott kereskedelme körülbelül 1 milliárd dollár (több mint ötször annyi, mint 2021-ben). Alekszej Overcsuk orosz miniszterelnök-helyettes ennél jóval szerényebb, 560 millió dolláros számot adott meg. Lehetetlen megítélni ezeknek a számoknak a megbízhatóságát: nemcsak az orosz vámadatok titkosak, de az is tény, hogy az Afganisztánnal folytatott kereskedelem nagy része több határátkelőt is érint, és készpénzben történik.

Az Üzbegisztánból, a világ Afganisztánra nyíló legfőbb ablakából származó adatok mégis némi tisztánlátást nyújtanak. Üzbegisztán kereskedelme a szomszédjával 2023-ban mindössze 784 millió dollárt tett ki, és nagyon valószínűtlen, hogy az Oroszországgal folytatott kereskedelem ennél magasabb összegű lenne.

A Kazahsztán és Afganisztán közötti gazdasági kapcsolatok mértéke szintén nem egyértelmű. Míg Asztana azt állítja, hogy az Afganisztánnal folytatott kereskedelme már 1 milliárd dollár értékben zajlik, a tálibok szerint az ország 2022 márciusától kezdődően mindössze 340 millió dollár értékű árut kapott Kazahsztántól. Mégis, a jövő Kazahsztán és Afganisztán számára biztatóbbnak tűnik, mint Oroszország és Afganisztán számára. Az afgánoknak mindenekelőtt lisztre, gabonára és olajtermékekre van szükségük – és Kazahsztán gyorsabban és olcsóbban tudja ezeket biztosítani, mint Oroszország.

A hatóságok sok üres szónoklatot hangoztattak arról, hogy Afganisztán a természeti erőforrások kincsesbányája. Májusban egy tálib küldöttség látogatott el az oroszországi Kazányba, hogy az olaj- és gázipari beruházásokról tárgyaljon, de semmi konkrétumról nem született megállapodás. Hasonlóképpen, a KER-Holding orosz mérnöki vállalat már évek óta ígéri (csak nem sikerül valóra váltania), hogy elkezd egy erőművet építeni Afganisztánban.

Furcsa lenne, ha Oroszország többet fektetne be Afganisztánba, mint Kína, tekintve, hogy az utóbbi nemcsak több erőforrással rendelkezik, hanem szárazföldi határa is közös Afganisztánnal. Az elmúlt években azonban még Peking is visszafogottan állt ahhoz, hogy pénzt fektessen be Afganisztánba. Az egyetlen ismert nagyobb kínai befektetés az a 49 millió dollár, amelyet a Xinjiang Central Asia Petroleum and Gas Co. a Herat melletti olajmezők fejlesztésére költött. Ez kétségtelenül jelentős projekt Afganisztán számára, de Kína számára aprópénz.

A beruházások továbbra is kihívást jelentenek Afganisztánban, mivel annak ellenére, hogy a tálibok három éve vannak hatalmon, kevés működő állami intézményt hoztak létre, és még az sem világos, hogy ki irányítja az országot: a tálibok legfőbb vezetője, Haibatullah Akhundzada állítólag halott. A liberálisabb szemléletre tett ígéretek ellenére a tálibok szigorú korlátozásokat tartanak fenn a nőkkel és a lányok oktatáshoz való hozzáférésével kapcsolatban.

Ennek ellenére Oroszországnak, Kazahsztánnak és a többi közép-ázsiai államnak nincs más választása, mint a tálibokkal szembeni korlátozások feloldása – és ezzel nincsenek egyedül. A tálibok belügyminiszterét, Sirajuddin Haqqanit az FBI körözi, és akár 10 millió dollárt is felajánl a hollétéről szóló információkért. A hónap elején az ENSZ Biztonsági Tanácsa mégis feloldotta a rá és három másik tálib vezetőre vonatkozó utazási korlátozásokat, hogy akadálytalanul utazhassanak Mekkába.

A 2021-es nemzetközi érdeklődés után Afganisztán eltűnt a címlapokról. Most kényelmetlen megtartani a szélsőséges megjelölést az ország de facto uralkodóinak. Még így sem garantált, hogy a tálibok legalizálása Afganisztán szomszédai részéről a közös gazdasági vállalkozások dömpingjéhez vagy a kétoldalú kapcsolatok fellendüléséhez vezet.

Tehát akkor: mire is jó Afganisztán a Kremlnek? Igazság szerint az eddig megismertek alapján – semmire. Épp ezért fel kell tételeznünk, hogy van valami, amit Krivosejev kolléga úr vagy nem tud, vagy nem vett tekintetbe. Talán a Mesz Ajnak-i rézbányák? Igen, háború idején a réz stratégiai fontosságú nyersanyag, főként a lőszergyártás miatt. Csakhogy rézlelőhelyen csak néhány apróság hiányzik: nincs áram, víz, vasút, közút, lakóhely és közbiztonság. Egyedül rézérc van, de abból rengeteg, tizenegy és fél millió tonna. Kína egyszer már fel kellett adja a kitermelés tervét, bukott rajta a Jiangxi Copper körülbelül három milliárd dollárt, a kitermelési jog még mindig őket illeti, de akkor lesz abból rézbánya jelen körülmények között, amikor a Keleti pályaudvarból lámakolostor. És hát a kitermelés joga, mint mondtam, még mindig a Jiangxi Copperé, lehet, hogy a Kreml külpolitikáját Kína befolyásolja? Vlahoogy úg, hogy Oroszország leveszi a terrorizmus bélyegét a tálib rendszerről, és aztán együtt bánnak el az ISIS-K-val, de cserébe Kabul garantálja a kínai munkások, mérnökök, egyszóval személyzet biztonságát, míg azok megteremtik az infrastrukturális feltételeket a réz kitermeléséhez, és végül Kína megkezdi a bányászatot, az ércet pedig Oroszországnak adja el, ahol abból lőszert gyártanak? Éppenséggel nem lehetetlen, de annyi sebezhető pontja van ennek az elképzelésnek – kezdve a kabuli kormányzat gyengeségével, hiszen az utasításaikat már a főváros külső kerületeiben sem tartják be – hogy kisebb csoda lenne, ha megvalósulna.

Mindenesetre egyet elmondhatunk: az orosz diplomácia valamiért most is a terroristák pártjára áll. Volt már ilyen, tán lesz is még.

Azt lenne jó tudni, hogy mi hasznuk van belőle.

Szele Tamás