A Kreml-barát média most alig győzi lengetni az olajágat, hiszen szerintük Putyin elnök békét kínál Ukrajnának, és aki ezzel nem ért egyet, az háborús uszító. Mint azt majd be fogom bizonyítani, Putyin „békéje” nem csak megvalósíthatatlan, de hazugságokra is alapul, melyeket szintén részletezni fogok. De előbb helyezzük kontextusba ezt az „ajánlatot”.

(Képünk illusztráció)

Mint tudjuk, ma kezdődik el hivatalosan az ukrajnai helyzettel kapcsolatos Békecsúcs, amelyen száz delegáció – 92 ország és 8 nemzetközi szervezet – vesz részt. Mint Zelenszkij elnök közzétette az X közösségi oldalon:

„A békecsúcs lehetőséget nyújt a globális többségnek, hogy konkrét lépéseket tegyen olyan területeken, amelyek a világon mindenki számára fontosak: nukleáris biztonság, élelmezésbiztonság, valamint a hadifoglyok és minden deportált személy, köztük a deportált ukrán gyerekek hazatérése.”

Zelenszkij tehát részt vesz a találkozón, ellenben Oroszország, Kína és néhány más állam nem. Ezt természetesen nehezményezi a magyarországi kormánymédia, mondván, hogy „nem lehet úgy béketárgyalásokat tartani, hogy csak az egyik felet hívják meg”. Akkor most egy kis eligazítás külpolitikai ügyekben, kifejezetten a honi sakálmédiának. Tessenek megkapaszkodni: ez nem béketárgyalás. Ez csúcstalálkozó. Itt az dől el, hogy egyes kérdésekben majd mit kérjen, netán követeljen Ukrajna egy majdani (Majdan-i?) béketárgyalás-sorozaton az Oroszországi Föderációtól. Tehát most még csak arról tárgyal mindenki, hogy miről akarnak egyszer, a jövőben tárgyalni. Ehhez semmi szükség Putyinra (őt le is tartóztatnák, ha odamenne) vagy Lavrovra, de még az orosz külügyminisztérium alsegédportás-helyettesére sem.

Viszont Putyin – természetesen szándékosan – ezt nem vette tudomásul, és egy, az orosz külügyminisztériumban tegnap rendezett találkozón monstre beszédben vázolta a saját „békefeltételeit”. Monstre a beszéd, mert csak az orosz nyelvű leirata 37 oldalra rúg, ráment a reggelem és délelőttöm, míg végigolvastam, lefordítottam, azért nem közlöm az egészet, mert ember nem olvasná végig. Idézni viszont tudok belőle. Akkor lássuk, hogyan jelölte meg a cár atyuska az Ukrajnával kötött béke feltételeit?

„2022. február 24-én Oroszország kénytelen volt bejelenteni egy különleges katonai művelet kezdetét. Oroszország polgáraihoz, a donyecki és luhanszki köztársaságok lakosaihoz és az ukrán társadalomhoz fordulva akkor felvázoltam a hadművelet céljait – a donbászi emberek védelme, a béke helyreállítása, Ukrajna demilitarizálása és denácifikálása, és ezáltal az államunkról érkező fenyegetések elhárítása, valamint az európai biztonsági egyensúly helyreállítása. (...)

2022. március 29-én kivontuk csapatainkat Kijevből, mert biztosítottak bennünket arról, hogy meg kell teremteni a politikai tárgyalási folyamat befejezéséhez, a folyamat befejezéséhez szükséges feltételeket. (…)

Tehát ezek a feltételek nagyon egyszerűek. Az ukrán csapatokat teljesen ki kell vonni a Donyecki és a Luhanszki Népköztársaságokból, a Herszoni és a Zaporozsjei Területről. És szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ezeknek a régióknak a teljes területéről van szó, azokon a közigazgatási határaikon belül, amelyek az Ukrajnába való belépésük idején léteztek.

Amint Kijev kijelenti, hogy készen áll egy ilyen döntésre, és megkezdi a csapatok tényleges kivonását ezekből a régiókból, valamint hivatalosan értesíti őket arról, hogy felhagynak a NATO-hoz való csatlakozási terveikkel, a tűzszünetre és a tárgyalások megkezdésére vonatkozó parancs azonnal, szó szerint abban a percben követni fogja a mi oldalunkról. Ismétlem: ezt azonnal meg fogjuk tenni. Természetesen ezzel egyidejűleg garantálni fogjuk az ukrán egységek és alakulataink akadálytalan és biztonságos kivonulását.

Természetesen szeretnénk elvárni, hogy a csapatkivonásról, az el nem kötelezett státuszról és az Oroszországgal való párbeszéd megkezdéséről szóló döntést, amelytől Ukrajna jövőbeli léte függ, Kijevben önállóan hozzák meg, a jelenlegi realitások alapján és az ukrán nép valódi nemzeti érdekeitől vezérelve, nem pedig nyugati utasításra, bár ezzel kapcsolatban természetesen nagy kétségek merülnek fel. (…)

Hadd hangsúlyozzam a lényeget: javaslatunk lényege nem egy átmeneti tűzszünet vagy tűzszünet, ahogyan azt a Nyugat akarja, hogy helyreállítsák a veszteségeket, újrafegyverkezzen a kijevi rezsim és felkészüljön egy új offenzívára. Ismétlem: mi nem a konfliktus befagyasztásáról, hanem végleges lezárásáról beszélünk.

És még egyszer mondom: amint Kijev beleegyezik a ma javasoltakhoz hasonló feltételekbe, beleegyezik csapatainak teljes kivonásába a Donyecki és Luhanszki Népköztársaságokból, a Zaporizzsjai és a Herszoni régióból, és valóban megkezdi ezt a folyamatot, készek vagyunk haladéktalanul tárgyalásokat kezdeni. (…)

Természetesen az ukrajnai orosz ajkú polgárok jogait, szabadságát és érdekeit teljes mértékben biztosítani kell, és el kell ismerni az új területi realitásokat, valamint a Krím, Szevasztopol, a Donyecki és Luhanszki Népköztársaságok, a Herszon és Zaporizzsja régiók státuszát, mint az Orosz Föderáció alkotóelemeit. A jövőben mindezeket az alapvető és alapvető rendelkezéseket alapvető nemzetközi megállapodások formájában kell rögzíteni. Ez természetesen magában foglalja az Oroszországgal szembeni összes nyugati szankció eltörlését is.”

Képzeljenek el ebből a maszlagból 37 oldalt. No, de értékeljük ki mi is ez az ajánlat.

Első sorban is, ez nem béketerv, hanem Putyin a béketárgyalások megkezdésének általa követelt feltételeit sorolja fel. („ amint Kijev beleegyezik a ma javasoltakhoz hasonló feltételekbe (…) készek vagyunk haladéktalanul tárgyalásokat kezdeni.”). Ez naptári pontossággal holnapután, kiskedden várható, esetleg halasztást szenved borjúnyúzó péntekig. Netán sohanapjáig, de annál tovább nem kell várni rá. Hiszen ez a teljes ukrán kapitulációt jelentené – csupán annak érdekében, hogy megkezdődjenek a még csak nem is kétséges kimenetelű „béketárgyalások”, amelyeken Ukrajnának szövetségesek, lőszer és ütőképes haderő híján minden kérdésben engednie kéne – a denácifikáció például azt jelentené, hogy a mostani vezetőséget leváltják, bezárják, esetleg kivégzik és egy Moszkva által irányított bábkormány veszi át az irányítást, már persze addig, ameddig egy népszavazási színjátékkal nem annektálják az ország teljes területét. Ezeknek a feltételeknek az elfogadása ukrán részről fel sem merülhet, de nem is merül, Zelenszkij már nyilatkozott az ügyben, éspedig elutasítóan.

Van abban valami perverz szemtelenség, ahogy külön jelzi Putyin: nem éri be a már megszállt régiókkal, a Zaprozzsjai és Herszoni Területek egészét követeli, bennük a két nagyvárossal, melyek közül Zaporizzsját soha nem sikerült elfoglalnia az orosz hadseregnek, Herszonból pedig véres fejjel kellett átmenekülniük a Dnyeper bal partjára, most is ott nyalogatják a sebeiket.

Mit látunk?

Az orosz diplomácia egyik ősi trükkjét látjuk, mely szerint:

Ezt Putyin már eljátszotta korábban is, hogy konkrét példát mondjak, 2021. december 24-én, mikor is bejelentette, mit követel a Nyugattól. Még az időzítés is tökéletes volt: Nyugaton ilyenkor van karácsony, Oroszországban csak jóval később. Lássuk csak, miket várt el akkor?

Világos volt, hogy az Egyesült Államok és a NATO nem fogja lefegyverezni Alaszkát csak azért, mert Putyin ezt szeretné. Még Japánt vagy a Baltikumot sem, Kelet-Európáról nem is szólva. Ennek a nyilatkozatnak azonban el kellett hangzania, hogy kellőképpen elmérgesedjen a korábban elviselhetőnek mondható viszony Oroszország és a Nyugat között, így aztán meg lehessen támadni Ukrajnát mindenféle sosemvolt ürügyekre hivatkozva, egy állítólag készülődő támadástól kezdve a „biolaborok” legendájáig.

Ugyanilyen teljesíthetetlen követelések alapján robbantotta ki I. Miklós cár 1853-ban a krími háborút, melyet, mint ismeretes, el is veszített, komoly áldozatok árán. Putyin sem fog győzni, és az ő veresége is nagy veszteségekkel jár – már most is, mire megverik, még nagyobb károkat szenved majd el az Oroszországi Föderáció.

Nem lehet mást mondani az orosz diplomácia módszereire, mint azt, hogy a moszkvai pincekocsmák kötekedéseinek továbbfejlesztéséből születtek, és céljuk mindig a konfliktus kiváltása, vagy ha sikerül fölénybe kerülniük, a rablás. Csak a pincekocsmában esetleg nem vesznek el mindent az áldozattól, ha Moszkva rabolja ki az embert, még egy hely sem marad, ahová lehajthatja a fejét, ellenben végezhet az új uraknak rabszolgamunkát. Már, persze, ha életben marad.

Putyin most azért fogalmazta meg ezeket a feltételeket, hogy a svájci csúcstalálkozón ne lehessen azt mondani, miszerint ő nem hajlandó tárgyalni. Ó, dehogynem hajlandó, de csak akkor, ha minden úgy lesz, ahogy mondta.

Abban az esetben viszont, ha teljesülnek ezek a hagymázas igények, semmi értelme nem lesz már a tárgyalásoknak, hiszen maga Ukrajna sem fog létezni. Ő is tudja, hogy őrültségeket követel, hazudozik és ferdít, de úgy gondolja: ez a diplomácia (nem, ez nem az), a háborút pedig minden áron folytatnia kell. Ugyanis különben összedől az orosz állam, amit már most is csak a hadigazdaság tart életben, folyik a vállalkozások államosítása, bevezették az új adórendszert és az infláció is növekszik.

Putyin viszont egy gazdasági összeomlást kevésbé bánna, mint a hatalma és a világuralmi álmai elvesztését.

Nem, ez nem békeajánlat volt.

Ez ürügy a háború folytatására, ha lehet, a végsőkig.

És estleg tovább.

Így lehet és így is kell értelmezni, írjon bármit az orosz vagy magyar kormánymédia.

Szele Tamás