Nem fogják elhinni: tényleg jó üzlet, jobb, mint mondjuk a gépgyártás és kevesebb gond is van vele, bár, mint minden üzletágnak, ennek is megvannak a maga kockázatai és sajátosságai. Ezekkel foglalkozott a The Insider kiváló tanulmánya melyet itt kivonatolok, mármint a magam módján. Kicsit különös a terrorizmus gazdaságtanát elemezni – de mivel létezik ilyesmi, végül is miért ne tennénk?

(Képünk illusztráció)

Májusban egy orosz programozó több mint 5 év börtönt kapott Hollandiában a Tornado Cash nevű kriptoeszköz létrehozásáért. A bíróság szerint ezt a terrorszervezetek nem kevesebb mint 1,2 milliárd dollár értékű pénzmosásra használták. A kriptopénz az elmúlt években a terroristák pénzügyi struktúrájának kulcsfontosságú elemévé vált, és maga a terrorizmus is egyre inkább hasonlít egy üzleti projekthez, szponzorokkal, pénzszerzési stratégiákkal, kvázi-adórendszerrel, befektetésekkel és globális pénzügyi hálózattal. A sztereotípiákkal ellentétben a terroristák nem barbár koldusok – a terrorcsoportok nagyon szeretnek egyetemi diplomával rendelkező embereket toborozni.

A fő kiadási tételek: fegyverek, bérek és nyugdíjak

Évente több százmillió, néha több milliárd dollár folyik át a terrorszervezeteken. Ezek az összegek túlzónak tűnnek a viszonylag kicsi szélsőséges csoportok esetében, de a valóságban a terrorizmus nem olcsó. A felszerelések és fegyverek beszerzésének nyilvánvaló költségein kívül, amelyek évente több millió dollárba kerülnek, a terrorista csoportok legnagyobb kiadása a tagok bérköltsége. A terroristák nemcsak zsoldot, hanem különböző juttatásokat, bónuszokat és nyugdíjakat is kapnak. Például a „Palesztin Hatóság mártírjainak alapja”, amely a terrorista csoportokkal, különösen a Hamásszal áll kapcsolatban, havi kifizetéseket biztosít „mindazoknak, akiket a megszállás elleni harcban való részvételük miatt bebörtönöztek” – a bebörtönzésük alatt és a szabadulásuk után is. Valamint azoknak a családoknak, amelyek legalább egy tagját „a megszállás elleni harcban való részvételük során” ölték meg.

Egy Hamász-terrorista börtönben töltött ideje alatt átlagosan havi 375 dollárt kap, ami a gázai hivatalos átlagfizetéshez hasonlítható. De ennél többre is számíthat, akár havi 3000 dollárra is, a börtönbüntetés hosszától és a bűncselekmény súlyosságától függően. Évente több százmillió dollárt költenek a kifizetésekre, néha a Palesztin Hatóság teljes költségvetésének mintegy 10 százalékát is.

A Hezbollahtól a terroristák havonta körülbelül 1000 dollárt kaphatnak, míg Libanonban a havi átlagjövedelem mindössze 120 dollár. Ugyanez a helyzet az Iszlám Állam (IS) által ellenőrzött területeken: az egyszerű harcosok kétszer annyit kapnak, mint a szíriai hadsereg katonái. Azok az orvosok, akik esküt tettek a terroristáknak, és nekik dolgoznak, havonta körülbelül 1000 dollárt kapnak, ami hétszerese az állami orvosok jövedelmének. Az IS teljes havi bérköltségét 5-10 millió dollárra becsülik.

A drága bérezést nemcsak a magas kockázat, hanem a terroristák általános képzettsége is magyarázza, beleértve az öngyilkos merénylőket is. A terroristák 87 százaléka legalább a középosztályhoz tartozott hazájában, 96 százalékuk legalább középfokú végzettséggel rendelkezett, és több mint felük egyetemet végzett – állapították meg a Princeton Egyetem kutatói.

A terrorizmus a politikai részvétel rendkívül radikális és erőszakos formájának tekinthető – magyarázza Alan Krueger közgazdász. A képzettebb, kiváltságos háttérrel rendelkező emberek pedig nagyobb valószínűséggel vesznek részt a politikában, mert ez legalább minimális érdeklődést, tapasztalatot és a társadalmi kérdésekkel kapcsolatos elkötelezettséget igényel. Mindez valószínűbb, ha az embereknek van elegendő végzettségük és jövedelmük ahhoz, hogy a megélhetésen túlmutató dolgokkal is törődjenek.

Ráadásul a csoportok szívesebben toboroznak képzettebb, érettebb és tapasztaltabb terroristákat, mert ők hatékonyabb gyilkosok, és jobban beilleszkednek egy idegen környezetbe, amelyben terrorcselekményeket követhetnek el, mint a szegények és írástudatlanok.

Önkéntes (és kevésbé önkéntes) szponzorok

A terroristák fő szponzorai a kormányok – jegyzik meg a kutatók –, amelyek titokban dollárszázmilliókat fordítanak a terrorszervezetek támogatására, hogy aztán saját politikai céljaikra használják fel őket. A proxy erők támogatása lehetővé teszi a különböző országok számára, hogy kívülállóként lépjenek fel, de úgy tegyenek, mintha nem lenne semmi közük ahhoz, amikor ezek a csoportok erőszakos cselekményeket követnek el.

Néhány állam nyíltan bevallotta, hogy támogatta a terroristákat, és ezt a múlt hibájának nevezte. A pakisztáni kormány elismerte, hogy terrorista csoportokat „hozott létre és támogatott”, mint eszközt bizonyos taktikai célok eléréséhez, mint például egy proxy-háború Indiával a stratégiailag fontos kasmíri területért. Irán különösen aktív volt ebből a szempontból. Irán zsoldosok segítségével beavatkozott a szíriai és iraki polgárháborúkba, hogy ellensúlyozza az amerikai érdekeket. A Hamásszal, az Iszlám Dzsihád palesztin mozgalommal és a libanoni Hezbollah csoporttal együtt Irán az Izraellel szembeni „ellenállás tengelyét” alkotja.

Teherán évente mintegy 350 millió dollárral támogatja a Hamászt. Katarból folyamatosan több százmillió dollár érkezik. A Hezbollah közel 700 millió dollár állami támogatást kap Irántól. Februárban kiszivárgott bizalmas adatoknak köszönhetően vált ismertté, hogy Irán 2024-re több mint 1,5 milliárd dollárt különített el a több országban terroristának minősített Qudsz Erő támogatására, ami olyan kis országok katonai költségvetésével összemérhető, mint Angola vagy Litvánia. Más közel-keleti államokat, például Katart és Törökországot is megvádolták azzal, hogy saját érdekükben terrorista csoportokat támogatnak.

Ez nem csak közel-keleti jelenség. Kínát például azzal vádolja a média, hogy Indiában és Mianmarban lázadó csoportokat támogat, amelyek terrorista módszerekkel vívják harcukat. A vádak szerint Kína fegyvereket szállít a terroristának tekintett „Arakani Hadseregnek” – azzal a céllal, hogy gyengítse India befolyását Burmában. (Itt lenne egy-két megjegyzésem: az Arakani Hadsereg rohingyákból áll, tehát minimum kérdéses, ki minek tekinti őket és minek a burmai kormánycsapatokat, másfelől sajátos, hogy Kína külföldön támogatja a muzulmán felkelőket, saját határain belül viszont harcol ellenük, mondjuk Hszincsiangban).

Burma stratégiai okokból érdekli Indiát és Kínát. Peking gázvezetékekbe és utakba fektet, amelyek összekötik déli Jünnan tartományát a Bengáli-öböllel, lehetővé téve az áruszállítást a Malakka-szoros megkerülésével.

A terroristák saját maguk is tudnak pénzt szerezni. Ha egy csoport egy egész országot irányít, mint például a tálibok, akkor egyszerűen adót szed az általa ellenőrzött területekről. A tálibok ezt már azelőtt megtették, hogy 2021 augusztusában átvették volna a hatalmat – létrehozták az adószedés rendszerét Afganisztánban és más, általuk ellenőrzött területeken. Ezek közé tartozik az ushr (valójában a letelepedési adó, amelyet az engedélyezett terményekre és például az ópiumra is alkalmaznak), az áruszállításra kivetett adók (a vámadóhoz hasonló), a különböző üzleti adók ( ez valójában a zsarolás egy formája) és a humanitárius segélyekre kivetett adók.

Az Iszlám Állam különböző becslések szerint évente 800 millió dollárt szed be. Az IS Afrikában például, ahol már régen a közel-keletihez hasonló méretűre nőtt, Szomália fővárosában egy nagy piac bezárását kényszerítette ki – a harcosok ugyanis mértéktelen adókat vetettek ki a helyi vállalkozókra. Egy másik szomáliai városban, Bosasóban a terroristák felgyújtották egy helyi cég épületét, amely nem volt hajlandó 500 ezer dollárt fizetni a csoportnak.

Befektetés a terrorba

A terroristák számára a világ minden tájáról érkező, ideológiai alapú támogatóktól származó adományok egy másik pénzügyi forrást jelentenek. Az utóbbi időben ez kriptopénzben történik, ami jobban biztosítja az anonimitást. A Hamász az elmúlt három évben 41 millió dollárt kapott kriptovalutában, míg a palesztin Iszlám Dzsihád csoport 93 millió dollárt. Az IS kriptovaluta-kampányait gyakran humanitárius segélygyűjtésnek álcázzák az ismert terroristák börtöntáborai számára. A foglyok nyomorúságos helyzetét hangsúlyozzák a rossz körülmények hangoztatásával, hogy látszólagos legitimitást szerezzenek és adománygyűjtésre ösztönözzenek. Az ilyen esetek, amelyek a legitim humanitárius megfontolásokat szélsőséges ideológiával és az elszámoltathatóság hiányával ötvözik – nem világos, hogy a pénz végül pontosan hová kerül –, komoly elemzési és etikai kihívásokat jelentenek.

Néhány ilyen „humanitárius” kampány kurátorai azonban magánbeszélgetések során egyáltalán nem titkolják, hogy a pénzeket esetleg egyáltalán nem humanitárius segítségnyújtásra, hanem „a mások szabadságáért harcoló testvérek” ellátására fordítják.

A kriptopénz messze nem az egyetlen eszköz a terroristák kezében. A csoportok teljes értékű befektetési portfóliókat kezelnek, amelyek mérete néhány százmilliótól akár egymilliárd dollárig terjed. Több, egymással kapcsolatban álló, arab országokban működő vállalatokba fektetett részesedések kezeléséért felelős személy bonyolult hálózatán keresztül évente több tízmillió dollárt keresnek.

A Hamász a kulcsembereit használja fel ilyen cégek létrehozására a Közel-Keleten, ahol a hatóságok hallgatólagosan jóváhagyják az efféle tevékenységeket. A Newsweek szerint a hálózatuk az Egyesült Arab Emírségekben, Törökországban, Algériában, Szaúd-Arábiában és Szudánban is magába foglal bizonyos vállalkozásokat, és a csoport Nyugat-Európában is terjeszkedik. Egy jemeni üzletember, aki kapcsolatban áll a Hamásszal, részesedéssel rendelkezik egy ingatlancégben az Egyesült Arab Emírségekben, amely egy 150 millió dollár értékű irodaház tulajdonosa. 20%-os részesedéssel rendelkezik egy szaúd-arábiai Hamász-fedőcégben, és egy szudáni cég igazgatótanácsában is helyet foglal. Jelentős pozíciókat tölt be négy másik nagy közel-keleti építőipari vállalatban is.

A török Trend GYO építőipari vállalat, amelynek vezérigazgatója, Amer Kamal Sharif al-Shawa a Hamász egyik finanszírozója, szintén kapcsolatban áll a terroristákkal. Ugyanakkor részvényeivel a tőzsdén is kereskednek – a cég teljes tőkéje több mint egymilliárd dollár, amelynek

75%-a az amerikai pénzügyminisztérium szerint a Hamászé.

Más csoportok, például a Hezbollah képviselői azt mondták, hogy a befektetési portfóliókból származó jövedelem szinte a fő finanszírozási forrásuk.

Kábítószer, olaj és pénzmosás

A terroristák egyszerű bűnözői tevékenységből is szereznek pénzt. És mindegyik csoport előszeretettel specializálódik egyetlen műfajra. A Hezbollah különösen sikeres a kábítószer-kereskedelemben. Az 1980-as években a csoport egyik imámja fatvát bocsátott ki, amelyben jóváhagyta a kábítószer-értékesítést – de csak nem muszlimoknak, és Nyugaton. Az elmúlt évtizedekben a csoport jól működő kábítószer-kereskedelmi gépezetet épített ki Latin-Amerikában, amely évente több milliárd dollárnyi illegális nyereséget termel, és azt Európán és Afrikán keresztül tisztára mossa.

A pénz tisztára mosásának egyik módja a luxuscikkek vásárlása: drága autókat, órákat, műtárgyakat vásárolnak, amelyeket Európából Libanonba vagy Afrikába szállítanak, ahol készpénzért adják el őket. A Hezbollah által Európán keresztül tisztára mosott pénz éves összege a becslések szerint 25 millió euró. A csoport 2016-ban egyetlen németországi üzletből mintegy 14 millió euró értékben vásárolt Rolex és Patek Philippe órákat. Az órák egy részét hajón szállították Libanonba, más részét pedig a bejrúti repülőtérre küldték futárokkal, akiket a vám- és repülőtéri biztonsági tisztviselők átengedtek. Libanonban az órákat ismét eladták, és a pénzt a Kolumbiából érkező újabb kokainszállítmányok finanszírozására használták fel.

A csoport kábítószer-értékesítésből származó éves bevételét 300 millió dollárra vagy annál is többre becsülik, de az illegális bevételek tényleges összege ennek többszöröse.

A nyugati szankciók és az olajpiac szeszélyei csökkentik Teherán képességét, hogy hozzájáruljon a csoport finanszírozásához, ami valószínűleg növeli a Hezbollah igényét arra, hogy saját forrásokat szerezzen. A csoport ezt úgy éri el, hogy kihasználja fő eszközét: a libanoni nagycsaládok informális klánhálózatát, amelynek tagjai szétszóródtak a világban, és jól beilleszkedtek a különböző országok gazdasági és bűnügyi életébe, különösen Latin-Amerikában.

A pénzszerzés módszerei fejlődnek. Néhány évvel ezelőttig az IS hatalmas profitot termelt az ellenőrzött területekről származó olaj eladásából. Az Egyesült Arab Emírségek energetikai elemzői 2014-ben úgy becsülték, hogy az IS termelésből származó összbevétele elérte a napi 3 millió dollárt. 2015 végén a kutakra mért fokozott légicsapások kezdték befolyásolni az olajipari tevékenységet, és 2016 márciusában a bevétel már napi 0,7 millió dollár körül mozgott. Hamarosan a szíriai és iraki területi veszteségek miatt az olaj már nem jelentett bevételi forrást a terroristák számára.

Az IS struktúrája jelentősen megváltozott – a korábban Szíriában és Irakban koncentrálódó csoport több független egységre szakadt szerte a világon. Az egyes alegységek mind a szokásos módszerekkel – például zsarolással, emberrablással, rablással és kábítószer-kereskedelemmel –, mind pedig a tartózkodási helyükre jellemző módszerekkel keresik a pénzt.

Az IS központi parancsnoksága felismerte, hogy a siker és a profitnövekedés kulcsa a méretezés és a diverzifikáció. Az IS elkezdte úgy kezelni a fiókszervezeteit, mint induló vállalkozásokat: kezdőtőkét és tanácsokat adott nekik a központból, miközben világossá tette, hogy amint pénzügyileg függetlenné válnak, „osztalékot” kell fizetniük a központnak.

A „Khoraszáni Vilajet”, az IS egyik leányvállalata, amely vállalta a felelősséget a Crocus City Hall elleni támadásért, fennállásának első évében mintegy 100 millió dollárnyi kezdőtőkét kapott a központból, és az IS szomáliai egysége havonta több tízezer dollárt küld vissza kriptovalután keresztül a közel-keleti egységeknek. A „Khoraszáni Vilajet” elterelte az IS figyelmét az olajról, és a legtöbb energiát a jövedelmező talkum- és kromitbányákkal rendelkező területek elfoglalására összpontosította, 2016 közepétől pedig közvetlenül kezdte irányítani a bányászati tevékenységeket ahelyett, hogy egyszerűen megadóztatta volna a bányászokat, ahogyan azt korábban a tálibok tették.

A kriptovaluta-tőzsdék elleni hajsza

Ahhoz, hogy mindezen pénzmozgásokat el lehessen vágni, globális együttműködésre van szükség az államok és a magánszektor között. Ez problémás a korrupt országokban, ahol a szabályozásért felelős tisztviselők maguk is a terrorista pénzmosás haszonélvezőivé válhatnak. Minden létező tiltás és szankció ellenére rengeteg kiskapu van, amelyek lehetővé teszik a terroristák számára a pénzügyi és fegyverpiacokhoz való hozzáférést. Az ENSZ a magánszektor blokklánc-analitikai szakértőivel együttműködve olyan technológiák kifejlesztésén dolgozik, amelyek segítenek a hatóságoknak a terrorista kriptopénz-tranzakciók azonosításában és megszakításában. A sztereotípiákkal ellentétben a kriptopénz tranzakciók nem anonimak - minden tranzakciót rögzítenek a blokkláncon, így bárki nyomon követheti bármelyik pénztárca minden centjének mozgását. A lényeg az, hogy tudjuk, ki a tárca tulajdonosa – itt válnak fontossá a privát kripto-cégek, amelyek szabályozása fokozatosan szigorodik.

Tavaly az ilyen erőfeszítések segítségével több millió dollár értékű kriptót foglaltak le terroristáktól. Az egyik ilyen esetben Izrael azt mondta, hogy több mint 1,7 millió dollár értékű kriptopénzt foglalt le, amely a Hezbollahhoz és az iráni Quds Erőkhöz kapcsolódott. Egy másik kriptopénz-cég, a Tether szintén azt állította, hogy közel egymillió dollár értékű terrorista pénztárcát zárolt. Egyelőre ezek elhanyagolható összegek a terrorpiac méretéhez képest, de a különböző államok fokozatosan megtanulják alaposabban ellenőrizni a kripto-tranzakciókat.

Ne feledjük azonban, hogy akármilyen kifinomult csatornákon is szerzik ezeket a pénzeket, mindig fegyver lesz belőlük, lőszer, robbanóanyag, zsold és végső soron civilek halála. Ócska, hamis közhely, hogy „a bankárok veszélyesebbek a rablóknál”, a fentiekből is láthatjuk, hogy a terroristák viszont legalább annyira üzletemberek, mint a bankárok. Szó nincs itt népek felszabadításáról, társadalmi igazságról, szabadságról, egyenlőségről, testvériségről. Pénzről van szó, csak az ő árujuk a terror, a rombolás és a pusztítás, ennyi a különbség.

Bankárok vagy terroristák? Én a magam részéről a bankárokat választanám. Kevesebbet lőnek.

Szele Tamás