Vannak a politikában furcsa dolgok, rímelő helyzetek, alkalminak tűnő párhuzamok, egybeesések, összecsengő (disz)harmóniák, és ezekre mindig érdemes odafigyelni, mert szinte soha nem a véletlen játékaival van dolgunk – vagy legalábbis nincs nagyobb szerepe bennük a vak sorsnak, mint bármelyik más esetben. Ilyen volt tegnap a munkácsi falfirkák története.
(Képünk illusztráció)
Mikor a hír eljutott hozzám, épp egy cseh titkosszolgálati jelentés közepén jártam, de először félretettem azt, hogy a munkácsi esettel foglalkozhassak – hasonlóképpen adatszegény, mint elődei, a palágykomoróci görögkatolikus templomban történt gyújtogatás és Sebestyén József halála – majd folytattam a jelentés olvasását, és mikor végeztem vele rájöttem: van összefüggés a frissen olvasottak és a falfirkákról szóló hír között.
Lássuk előbb a hírt, éspedig a Magyar Nemzet alapján:
„Újabb magyarellenes feliratok jelentek meg Kárpátalján, Orbán Viktort támadják az ukránok
Júliusban már második alkalommal jelentek meg magyarellenes feliratok Kárpátalján, ezúttal Orbán Viktor neve is feltűnik egy gyűlölködő falfestésen. A Magyar Nemzet úgy tudja, hogy sok helyen található ezekhez hasonló felirat, volt, aki arról számolt be, hogy minden második lépcsőházban van ilyen.
Újabb magyarellenes üzeneteket festettek fel Kárpátalján, ezúttal Munkácson. Júliusban ez már a második eset, hogy magyarellenes, fenyegető üzenetek jelennek meg Kárpátalján. Mint korábban beszámoltunk, felgyújtottak egy templomot Kárpátalján.
A szerdán készült fényképeken három különböző felirat volt olvasható:
Sz…pjon Orbán!!!,
A magyarok nem emberek
Öljétek meg/Vágjátok le a magyarokat!”
Nos, a kézírás most már cirill betűkben valamivel járatosabb elkövetőre utal, bár még mindig nem egy kalligráfus az illető: a „Д” betűi jellegzetesek, az „И”-t hol olvashatóan írja, hol úgy, hogy „Ц”-nek is beillene, még az sem biztos, hogy a három firkát ugyanaz a kéz követte el, a hátterek szó szerint semmit nem mondanak, ezek a lépcsőházak szó szerint bárhol lehetnek a Visztulától az Uralig, ahol panelházak állnak, szóval az sem állítható, hogy a képek Munkácson készültek, készülhettek akár a magyarországi Mogyoróbögyörő lakótelepi zónájában is. Az Index még csak három ilyen esetről beszélt, a Magyar Nemzet már „minden második lépcsőházról”, szóval fogott az a penna rendesen, vastagon. Csak hát: adatszegénység jellemzi ezt a történetet is, ahogy az előbb már mondtam. Semmit sem tudunk biztosan, csak azt, hogy valahol, valamikor felkerültek ezek a szövegek valamiféle falra, mert valaki vagy valakik odafestették őket. Ez bíróság előtt nehezen állná meg a helyét... és itt kezdődik a baj, ugyanis a magyar kormánypropaganda orbánumai – itt és most borítékolom – tajtékozva fognak nekirontani minden kicsit is kételkedő elemzésnek, írásnak és azok szerzőinek (tehát nekem) is, ha nem hisznek vakon annak, amit ők írtak. Kérem, azt sem tudjuk, hogy magukat a képeket ki készítette!
A szöveg tartalma meg... mondjuk az a kívánság, hogy Orbán Viktor, hazánk miniszterelnöke részesítsen orális kényeztetésben egy vagy több másik férfit, szerintem Magyarországon is felhangzik, naponta, többször is, bár nem tudunk arról, hogy a kormányfő valaha is engedett volna az ismételt felszólításoknak, de ami késik, nem múlik. Eljön még a nap, mikor letérdel... és fohászt mond tévelygő, bűnös lelkeinkért, mert ő mélyen vallásos ember. A másik két mondat menthetetlen, de ezt az egyet mifelénk is szokták mondani, csak nem ukránul, hanem magyarul.
És – egyelőre ennél többet nem tudunk mondani. Talán csak annyit, hogy meglepőek ezek a feliratok pont Kárpátalján, ahol az SZBU valóban minden erejét megfeszítve harcol a nemzetiségi ellentétek megjelenése ellen.
A Cseh Biztonsági Információs Szolgálat 2024-es évi jelentése, amelyet július 10-én tettek közzé, dokumentálta az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) tevékenységét az országban. A jelentés megállapította, hogy az FSZB a Telegramon keresztül toborzott az Európai Unión kívülről érkező migránsokat, hogy bűncselekményekben vegyenek részt azzal a szándékkal, hogy gyengítsék a társadalmi kohéziót, aláássák a kormány iránti bizalmat és csökkentsék Ukrajna támogatottságát. 2024 májusában a lengyel elhárítás több személyt tartóztatott le, akiket az FSZB javára elkövetett kémkedéssel gyanúsítottak. A letartóztatottak között voltak Ukrajnából és Fehéroroszországból érkezett menekültek is, akik 2022-ben, Oroszország Ukrajna elleni teljes körű inváziójának kezdete után érkeztek Lengyelországba. A lengyel hatóságok szerint ezeket a személyeket arra toborozták, hogy rejtett kamerákat helyezzenek el vasúti csomópontokon, és információkat gyűjtsenek a nyugati katonai segélyek Ukrajnába szállítására használt útvonalakról. Ez csak egy a sok példa közül, amely azt mutatja, hogy az orosz hírszerző szolgálatok feladják a hagyományos kémkedési taktikákat, különösen a diplomáciai fedésben végzett műveleteket, és helyette sebezhető és nem hivatalos (illegális) ügynököket toboroznak a NATO-országokban.
Az Ukrajna elleni teljes körű invázió előtt, 2022 februárjában, az orosz hírszerző ügynökségek – elsősorban a KGB első főigazgatóságának utódja, a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SZVR) és az Orosz Fegyveres Erők Főparancsnoksága (GRU) – külföldi kémtevékenységük során nagy mértékben támaszkodtak a diplomáciai képviseletekre. Kiképzett ügynökeik diplomáciai fedésben dolgoztak az orosz nagykövetségeken és konzulátusokon, stratégiai információkat gyűjtöttek és olyan ügynököket toboroztak, akik hozzáférhettek a NATO- és EU-országokról szóló titkos vagy értékes adatokhoz.
A Kreml már a háború előtt is aktívan alkalmazta a szovjet stílusú módszereket a külföldi társadalmak befolyásolására. Lobbisták, politikusok, agytrösztök, nem kormányzati szervezetek (NGO-k) és jótékonysági alapítványok segítségével Moszkva támogatta a saját céljainak kedvező narratívákat, többek között a szankciók feloldását, a kapcsolatok normalizálását vagy „Oroszország helyzetének megértését”. Ezek a szervezetek gyakran egy félig legális szürke zónában működtek, cikkeket publikáltak, tanácsadási szolgáltatásokat nyújtottak, valamint nemzetközi konferenciákat és kerekasztal-megbeszéléseket szerveztek a Kreml érdekeinek védelmében.
Figyelemre méltó példája ennek a „Civilizációk Dialógusa Kutatóintézet”, amelyet 2016-ban alapított Berlinben Vlagyimir Putyin orosz elnök közeli munkatársa, Vlagyimir Jakunyin. Az intézet nemzetközi fórumokat és kerekasztal-megbeszéléseket szervezett, amelyek a multipoláris világ eszméjét népszerűsítették, Oroszország globális ügyekben elfoglalt álláspontját támogatták, és kritizálták az Egyesült Államok és a NATO hegemóniáját. Ezeken az eseményeken gyakran vettek részt nyugati politikusok és volt tisztviselők.
Egyéni befolyásoló ügynökök is működtek bizonyos külföldi szervezeteken belül a Kreml ideológiájának népszerűsítése érdekében. Például Marija Butina, a Kremlhez kötődő diák és „aktivista” informális befolyásolóként működött, kapcsolatokat épített ki amerikai politikai és lobbiszervezetekkel, többek között a Nemzeti Fegyverszövetséggel (NRA). Célja egy befolyási hálózat kiépítése volt, amely gyengítette volna az Egyesült Államok Oroszország-ellenes politikáját.
Oroszország Ukrajna elleni teljes körű inváziója után a hagyományos kémkedési módszerek hatékonysága drámaian csökkent. A nyugati országok fokozták kémelhárítási intézkedéseiket, és a Kreml agressziójára válaszul több száz, az orosz titkosszolgálatoknak dolgozó gyanús diplomatát utasítottak ki. A diplomáciai fedésben végzett tevékenység hatékonysága csökkent, rendkívül kockázatos lett, a hagyományos hírszerzési módszerek pedig gyakorlatilag lehetetlenné váltak. A szigorú szankciók, a nyugati kormányok növekvő tájékozottsága az orosz módszerekről, a NATO-országokban megerősített kémelhárítási műveletek és az orosz diplomaták tömeges kiutasítása jelentősen meggyengítette Moszkva szokásos kémkedési módszereit.
Az orosz titkosszolgálatok kénytelenek voltak kémkedési taktikájukat ezekhez a körülményekhez igazítani. A titkosszolgálatok „utcai ügynököket” kezdtek alkalmazni, olyan személyeket, akik nem rendelkeztek hivatalos képzettséggel, diplomáciai mentességgel, és gyakran még azzal sem voltak tisztában, hogy külföldi titkosszolgálati műveletekben vesznek részt. Az orosz titkosszolgálatok figyelmüket a NATO-tagállamokban élő harmadik országbeli külföldiekre, köztük menekültekre, migránsokra, vendég- és cserediákokra, valamint ideiglenes munkavállalási engedéllyel dolgozó külföldi lakosokra összpontosították.
Ezek a csoportok gyakran korlátozott jogi, társadalmi és politikai védelmet élveznek a tartózkodási országukban, ami kényelmes célponttá teszi őket a titkos műveletek számára. Társadalmi elszigeteltségük, néha szabálytalan jogállásuk, korlátozott hozzáférésük a munkaerőpiachoz és általános elidegenedettségük miatt könnyebben manipulálhatóak, ami káoszt okozhat és ronthatja az állami intézményekbe vetett bizalmat.
Az orosz hírszerzési műveletek a virtuális kampányokra is kiterjedtek. 2024 júniusában az Ukrajna Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanácsának Dezinformációellenes Központja jelentést tett közzé egy koordinált közösségi médiakampányról, amelynek célja az ukrán menekültek által jelentett „veszély” és a NATO „Európára, különösen Lengyelországra jelentett fenyegetésével” kapcsolatos dezinformáció terjesztése volt.
A Kreml ezt a kampányt azzal a céllal tervezte, hogy megingassa a NATO-n és az Európai Unión belüli bizalmat Ukrajnában és az ukránok iránt, és végső soron gyengítse az Ukrajnának nyújtandó további katonai segítség támogatását.
Lengyelország az orosz befolyásszerző műveletek elsődleges célpontja, mivel kulcsszerepet játszik Ukrajna támogatásában, mint a nyugati fegyverek és humanitárius segélyek szállításának logisztikai központja. Emellett Lengyelország aktívan fejleszti fegyveres erőit és modernizálja a NATO infrastruktúráját a területén, ami miatt értékes célponttá válik az ellenséges hírszerzési tevékenységek számára.
A lengyel Belső Biztonsági Ügynökség (ABW) már több tucat olyan személyt tartóztatott le, akiket az FSZB és a GRU orosz szolgálatokkal való együttműködéssel gyanúsítanak. A letartóztatottak között vannak belarusz, orosz és ukrán állampolgárok, köztük olyanok is, akik Oroszország Ukrajna elleni háborújának kezdete után menekültstátuszt vagy ideiglenes védelmet kaptak Lengyelországban. 2023 márciusában például a lengyel ABW kilenc személyt tartóztatott le, akiket azzal gyanúsítottak, hogy rejtett kamerákat telepítettek vasúti csomópontokra és az Ukrajnába irányuló katonai segélyszállításhoz használt utakra. A hálózatot Oroszországból koordinálták, és az adatok titkosított csatornákon keresztül kerültek továbbításra. Az egyéb, általuk okozott incidensek között szerepel a logisztikai központok elleni gyújtogatásos támadásokban való részvétel, infrastrukturális szabotázs kísérletei, valamint úgynevezett „alvó sejtek” – destabilizáló akciók végrehajtására felkészült kis csoportok – koordinálása.
Az ilyen műveletek általában nem stratégiailag fontos információk gyűjtését célozzák. Ezzel szemben pánikot akarnak kelteni, megingatni az ukrán menekültek iránti bizalmat és fokozni a társadalmi feszültségeket Európában. Az orosz hírszerzés célja, hogy gyengítse az orosz befolyással szembeni politikai ellenállást és csökkentsék a közvélemény támogatását az Ukrajnának nyújtott segítség folytatása iránt.
A bevándorlók és menekültek elsősorban társadalmi, jogi és gazdasági kiszolgáltatottságuk miatt válnak ideális célponttá az orosz hírszerző szolgálatok számára. Az orosz ügynökségek különösen azokat az ukrán menekülteket használják ki, akik Lengyelországba, Lettországba, Litvániába, Németországba és más EU-országokba érkeznek. Voltak olyan esetek, amikor az FSZB ügynökei inkognitóban – például lett vagy litván határőrnek álcázva – hosszas „beszélgetéseket” folytattak ukránokkal a határátkelőhelyeken, tranzittáborokban, szálláshelyeken, sőt még a bevándorlási interjúk során is. Ezek a kihallgatások magukban foglalják az életrajz, az ukrán lakóhely, az ukrán biztonsági szolgálattal (SZBU) vagy az ukrán fegyveres erőkkel való esetleges kapcsolatok, a fronton zajló logisztikai tevékenységekről szóló információk, a nyugati fegyverszállítások értékelése, valamint az Európában fennálló társadalmi kapcsolatok feltárását is.
Különös figyelmet fordítanak a veszélyeztetett helyzetben lévő tinédzserekre és fiatal férfiakra, amit lengyel, cseh és német vizsgálatok is megerősítettek. Jelentések szerint a GRU Telegramon keresztül toborzott fiatal ukrán menekülteket a nyugati segélyútvonalak szabotálására, és Telegramon keresztül toboroztak migránsokat kémkedésre, gyújtogatásra és egyéb műveletekre.
Az orosz anyanyelvű menekültek a NATO-országokban időnként politikai gyanú célpontjává válnak, és egyes esetekben diszkriminációval is szembesülnek. Az OutRush projekt keretében több mint 8000 NATO-országban élő orosz migráns megkérdezésével készült tanulmány szerint azonban 2022 óta észrevehetően csökkent az oroszokkal szembeni diszkrimináció. Bár az orosz bevándorlók 2024-ben kissé kevésbé bíznak befogadó országuk kormányában, mint 2022-ben, ami elsősorban a bürokratikus nehézségeknek tudható be, kevesebben állítják, hogy diszkriminációt tapasztalnak orosz állampolgárságuk miatt – 2024-ben csak 14 százalékuk számolt be ilyesmiről, szemben a 2022-es 24 százalékkal. Mindazonáltal a diszkrimináció bármilyen alacsony szintje is sebezhetőbbé teszi az orosz migránsokat a Kreml titkosszolgálatainak megkeresései szempontjából. Ezek a körülmények olyan helyzetet teremtenek, vagy legalábbis olyan benyomást keltenek, amelyben a toborzók kihasználhatják a társadalmi elszigeteltséget és a jogi bizonytalanságot. Mivel az FSZB és a GRU az „eldobható ügynökök” stratégiája alapján működik, amely a sebezhető embereket célozza meg, a toborzottak száma növekedhet, ha csökkennek a bevándorlók és menekültek jogi lehetőségei. A kémkedésért és szabotázsért cserébe ígért pénz vagy védelem sokkal kevésbé vonzó azok számára, akiknek jobb lehetőségek közül választhatnak, különösen mivel egyre világosabbá válik, hogy a Kreml a betoborzottakat feláldozhatónak tekinti.
Erre jó példa az orosz állampolgárságú Igor Rogov 2024 márciusában, Lengyelországban történt letartóztatása. Az ABW szerint Rogov egy ügynökhálózat tagjaként csomagokat küldött az Európai Unió egyes raktáraiba, amelyek improvizált robbanószerkezeteket tartalmaztak. Az ABW később letartóztatta a szintén humanitárius státusszal Lengyelországban tartózkodó feleségét is, mert gyanúba keveredett ugyanabban a hírszerző hálózatban való részvétel miatt. Az orosz fél a vádak súlyossága ellenére sem tett hivatalos nyilatkozatot védelmükben, ami egyértelmű tendenciát jelez: a Kreml számára ezek az ügynökök feláldozhatóak. Ezt megerősítik egyes korábbi esetek is, amikor Csehországban, Németországban és Finnországban kémkedéssel vádolt személyek nem kaptak sem konzuli támogatást, sem jogi segítséget az Oroszországi Föderációtól.
Moszkva alig vagy egyáltalán nem mutat érdeklődést nem hagyományos ügynökeinek sorsa iránt. Ezek az emberek egyedül kell szembenézzenek bűncselekményeik következményeivel, az orosz hatóságoktól semmilyen támogatást nem kapnak. Ők nem egyebek, mint a Kreml piszkos munkájának ideiglenes, feláldozható szerszámai. Az orosz hírszerző ügynökségek taktikája következetlen és változatos, ami azt mutatja, hogy bármilyen módszert hajlandóak alkalmazni a NATO Ukrajna iránti támogatásának destabilizálására, még akkor is, ha a végeredmény nem lesz túl jelentős. Ebben a konfrontációban a győzelem nem a fegyverektől, hanem a hibrid fenyegetések felismerésétől és azok bölcs és határozott kezelésének képességétől függ.
Eddig a jelentés, és most vizsgáljuk meg a fentiek fényében a munkácsi esetet.
Ismerjük a firkálmány elkövetőjét vagy elkövetőit? Nem, nem ismerjük, de abban azért biztosak lehetünk, hogy nem magas rangú, több diplomás hírszerző tiszt hagyta a falon ezeket a sorokat.
Vannak Kárpátalján bizonytalan helyzetben lévő menekültek? Vannak bizony, Ukrajna más részeiből érkeztek, sokan még a háború legelején. Épp tőlük próbálja védeni az SZBU a magyar kisebbséget, hiszen ők nem úgy szocializálódtak, hogy éltek a környezetükben nem-ukránok is. Valóban lehetnek intoleránsabbak, főleg, ha nap, mint nap olvassák a hírekben Orbán Viktor megnyilatkozásait. Ott sem mindenki egyetemi tanár vagy filológusdoktor: az egyszerűbb lelkek könnyen általánosíthatnak, és tekinthetnek minden magyart ellenségnek, szerencsére ezek nincsenek sokan tudomásom szerint.
Ha ezt a parazsat, ami már izzik, egy ügyes FSZB-tiszt felszítja, abból lehet még nagyon nagy baj is. De mivel nem tudunk semmi konkrétumot az esetről, fel kell tennünk az alapkérdést: cui prodest, mire jó ez, kinek az érdeke?
Nos, ezek az esetek kifejezetten alkalmasak arra, hogy – mint a jelentés is írta az orosz diverzáns akciók egyik céljaként – egy európai uniós és NATO-tagállamon belül, mely esetünkben Magyarország, megingassa bizalmat Ukrajnában és az ukránok iránt, és végső soron gyengítse az Ukrajnának nyújtandó további katonai segítség támogatását.
Szóval, ez csak az Oroszországi Föderációnak jó, mindenki más számára káros és ártalmas.
Utoljára ismétlem meg, egyelőre semmi konkrétumot nem tudunk azon kívül, hogy az Oroszországi Föderáció érdeke a magyar–ukrán viszony látványos megromlása és Orbán Viktor érdeke a jelenleg Magyarországon zajló Ukrajna-ellenes politikai kampány, mert erre akarja építeni a választási hadjáratát.
Azonban ami úgy úszik, mint a kacsa, úgy hápog, mint a kacsa, úgy repül, mint a kacsa és még sárga is, arról elképzelhető, hogy netán kacsamadár.
Nem biztos, eskü alatt nem állíthatnám, mert lehet kacsaimitáció, kacsaszimulátor, kacsautánzat is, de azért ez a kevésbé valószínű.
Mindenesetre indul az újabb forduló, az újabb uszítás: és valahol egy kis kozák minden átkozódásunk és torzsalkodásunk után megiszik egy fél vodkát örömében, állandóan cserélni kell ezeket a kis kozákokat, mert sorra dőlnek ki.
Száz szónak is egy a vége: nem tudunk még semmit, ezért ne is kiabáljunk. Nem tudunk, csak sejtünk: éspedig rosszat sejtünk. De ebben legalább biztosak lehetünk.
Szele Tamás
