Ma megint olyan külpolitikai üggyel kell foglalkoznunk, ami valójában igen erősen érinti a magyar belpolitikát, sőt, a diplomáciát is. Nagyon érdekes csapdába került ugyanis Orbán Viktor „szuverenista patriotizmusa” és kíváncsi leszek arra, hogy mászik ki belőle, mert ehhez egy Houdini is kevés lenne. Arról van szó ugyanis, hogy Budapestre készül a Calea Neamului.

(Képünk illusztráció)

Azt tetszenek kérdezni, mi az a Calea Neamului?

Az egy szélsőjobboldali, sőt, nyugodtan mondható, hogy vasgárdista romániai mozgalom, erős magyargyűlölő, cigányellenes, antiszemita és homofób tendenciákkal. Valószínűleg csak azt kisebbséget nem utálják, amit nem ismernek, de egyezzünk meg: akad nálunk is ilyen mozgalom, mi több, párt úgyszintén (épp ez adja a dilemma lényegét). A magyar olvasók előtt az Úz-völgyi katonatemető meggyalázása során válhatott ismertté a nevük, ők voltak ugyanis azok, akik az AUR-ral karöltve táncot jártak a sírokon George Simion és Mihai Tîrnoveanu vezetésével. A Calea Neamului nem azonos ugyan az AUR-ral, de fontos szövetségese annak, és Simion megérezné, ha megszakadna közöttük a barátság, így nagyon is vigyáz a jó viszony fenntartására velük, gondot visel annak megőrzésére és ápolására – nem is esik nehezére, hiszen szinte szó szerint azonos (és ordas) eszméket vallanak. Nos, ennek is megvan a megfelelője minálunk, mi sem vagyunk különbek a Deákné vásznánál. Elég csak a Fidesz és a Mi Hazánk kapcsolatára gondolni: elviekben a Mi Hazánk nem kormánypárti, csak még nem volt olyan fideszes kezdeményezés, amit ne támogatott volna.

De mit akar Budapesten a rossz hírű Calea Neamului?

Meg akarja ünnepelni Budapest 1919-es román megszállását, ha lehet, minél feltűnőbben.

Igen, jól olvasták. Túl azon, hogy ez olyan gesztus, mintha az AfD akarna ünnepi megemlékezést tartani június 14-én Párizsban, a Diadalív árnyékában abból az alkalomból, hogy a francia főváros 1940-ben ezen a napon esett el, ekkor szállták meg a német csapatok. A provokáció szándéka nyilvánvaló és kétségbevonhatatlan.

Az akkori eseményeket itt és most nem boncolgatnám, ugyanis sok értelme nem volna: augusztus 3-4-ét nem írtuk be arany betűkkel a magyar történelem annaleseibe, nincs mit ünnepelni rajta, és ma már az egésznek csak szimbolikus politikai jelentősége lehet. Szégyellni sem kell: így alakult, vesztettünk, ez van. Ne feledjük, de ne is fenekedjünk.

Voltaképpen miről is van szó?

Ennek elmagyarázásához idéznem kell Mihai Tîrnoveanu július 9-i Facebook-posztját, melyben meghirdette az eseményt. 

„Budapestre megyünk!

Augusztus 3-án, vasárnap a Parlament előtt ünnepeljük a román hadsereg 1919. augusztus 3-4-i budapesti bevonulását és Magyarország felszabadulását a bolsevik Kun Béla-rezsim alól.

Történelmi kontextus: A román hadsereg 1919-es hadjáratának feladata az volt, hogy egy komplex stratégia keretében, példaértékű taktikai hadműveletekkel megvédje az 1918-as Nagy Egyesülés történelmi aktusát.

A nemzeti vágyunkért folytatott küzdelem egybeesett a bolsevizmus elleni harccal, mert a Nagy-Románia elleni politikai verseny és katonai offenzíva három irányból, északkeletről (Ukrajna), keletről (Oroszország) és nyugatról (Magyarország) folytatott szovjet hadművelet volt, azzal a céllal, hogy Bukovinát, Besszarábiát és Erdélyt elszakítsák Romániától, figyelmen kívül hagyva a csernovici, kisinyovi és gyulafehérvári nemzetgyűlések döntéseit. Az 1919-es háború utáni harcot gyakorlatilag az első világháborúban aratott győzelem megpecsételése érdekében kellett megvívnunk. 1919 tavaszától kezdve a román hadsereg ellensúlyozta és megsemmisítette a Kun Béla által újjászervezett erdélyi magyar alakulatokat, amelyek mind a polgári lakosságot, mind a demarkációs vonalakon lévő román katonai előőrsöket megtámadták, azzal a céllal, hogy minél mélyebbre, román területre kényszerítsék őket.

A román hadsereg a Tiszán átívelő védekező hadműveletek után ellentámadásba ment át, végső célja pedig a Budapestre való bevonulás volt, így a román hadsereg a bolsevik fegyveres csapatok semlegesítésével és a Kun Béla-rezsim hatalomból való eltávolításával biztosította nyugati határát. Magyarországot a berendezkedő kommunista hatalom hídfőállásnak szánta Szovjet-Oroszország számára, a kommunista ideológia terjesztésének tényezőjének, amely reális veszélyt jelentett mind a bolsevikok által terrorizált és éheztetett magyar népre, mind az Osztrák–magyar Monarchia összeomlása következtében létrejött többi nemzetállamra nézve. A román hadsereg számára az Európa közepén fekvő szovjet hídfőállás megsemmisítése a kommunizmus közép- és kelet-európai terjeszkedésének megállítását jelentette.

Jelenlegi kontextus:

A nemzetállamok lényegét támadó neomarxizmus jelenlegi, egyre agresszívabb terjeszkedésének fényében úgy véljük, hogy az 1919-es marxizmus elleni harcra történő budapesti megemlékezése olyan esemény, amely a két nép, a románok és a magyarok közeledését szolgálja, nem pedig szétválasztását vagyellenségeskedését, szem előtt tartva azt is, hogy Budapest lakossága akkoriban hálával fogadta a román hadsereget, mert a Kun Béla vezette bolsevik rezsimnek alig néhány hónapos uralma alatt sikerült a magyar nép túlnyomó részét ellenséges módon, kifejezetten kommunista célú intézkedésekkel ellehetetlenítenie.

A román katonaság példamutató magatartása a polgári lakossággal szemben, beleértve azt is, hogy saját élelmiszeradagjaik egy részét a rászorulóknak és a gyermekeknek adták, leckét adott az emberségből és a civilizációból. A román csapatok néhány hónappal később, a kommunista veszély végleges megszűnése után, szabad akaratukból kivonultak Magyarországról. Ez egy olyan történelmi esemény, amely közelebb hozhat minket egymáshoz.

Tekintettel a budapesti kormány állandó nyilatkozataira a jelenlegi marxista és neomarxista politika ellen, érdeklődéssel várjuk a magyar állami tisztségviselők reakcióját a Calea Neamului Egyesület által Budapesten tervezett rendezvényre, amely szervezet a román nemzeti identitás megerősítéséért küzd, ugyanakkor felszólal és fellép a neomarxista politika ellen a genderideológia, bevándorlás, politikai korrektség, stb. terén. A 2025. augusztus 3-án a budapesti Parlament előtt tartandó rendezvény megszervezése érdekében minden törvényes lépést meg fogunk tenni a magyar hatóságok felé.

Mihai Tîrnoveanu, a Calea Neamului Egyesület elnöke.”

Na, ebből hogy bújsz ki, Vitya?

És felvetődik egy másik kérdés is: hogyan fogja kezelni a kialakult helyzetet a Románia ügyeiben – ezerszer bebizonyosodott – tökéletesen alulinformált magyar ellenzék? Hozzá kell tennem: a kormánypárt is ugyanannyira alulinformált, legfeljebb más szögből nem érti a dolgokat.

Ideológiai, politikai és elvi háttér

Tîrnoveanu ravasz ember, kijárta a moszkvai diplomácia iskoláját, akár Oroszhonban, akár máshol (egyébként jelenleg Brassóban fogorvos, azon kívül, hogy pártvezér). Lehetetlent kér, éspedig azért, hogy ha nem teljesítik „szerény óhaját”, megsértődhessen és válaszlépéseket tehessen. Identitarianizmusra hivatkozik, genderpolitikára, antimarxizmusra, bevándorlásra, szóval csupa olyan dologra, ami a jelenlegi magyar kormánynak is a szíve csücske, amiben egy követ fúj vele és Simionnal. Sőt: Orbán Viktor Simion mögé állt az Európai Bizottság és közvetve Ursula von der Leyen elnök elleni bizalmatlansági indítvány ügyében pár napja, bár ez az indítvány elbukott, mint még annyi más, ami Orbán rokonszenvét élvezte.

Ezen kívül nem volt ám véletlen az a tihanyi beszéd sem, melyben Orbán Simiont támogatta. Most ne foglalkozzunk azóta elhangzott, halovány mentegetőzésével, az bizony árulás volt a romániai magyarok és bűn a romániai románok ellen. Lényegében véve amiatt hangzottak el a vétkes szavak, hogy Moszkvának akkor sokkal fontosabb lett volna Románia „megszerzése” egy „szuverenista-patrióta”, de leginkább moszkovita államfő megválasztatása útján, mint bármiféle magyar nemzeti vagy nemzetiségi érdek, Orbánnak ezt muszáj volt elmondania, ha jót akart. Moszkva szándékai azóta annyiban változtak, hogy mivel a jelöltjeiket nem választották meg, most már destabilizálni akarják Romániát, akár minden magyar érdeken keresztül gázolva (nekünk különben is egy stabil és működő Románia lenne az érdekünk), sőt, akár odadobva tulajdon bábjukat, Orbánt is a szent ügy érdekében, ha kell, vagy ha nem engedelmeskedik.

Orbán tehát most kényes helyzetbe került, két tűz közé, vagy ahogy a román mondja, „între ciocan și nicovală”, magyarul: „pöröly és üllő között” várja, mi lesz. Nem fordulhat szembe a saját „patriotizmusával”, „szuverenizmusával”, de nem fordulhat szembe a nála pillanatnyilag Moszkva számára fontosabb román szélsőjobbal sem. Tîrnoveanu feladta neki a leckét, a kérdést, amire nincs jó válasz.

Akkor tehát mi lesz?

Nem tudjuk, mi lesz, ebben a helyzetben az egyetlen jó megoldás az volna, ha a Calea Neamului át sem lépné a magyar határt, de ekkora szerencsénk nem hiszem, hogy lehet.

A rendezvényt vagy engedélyezik, vagy nem.

Ha nem engedélyezik, az nem jelenti azt, miszerint Tîrnoveanu fiai otthon maradnak, az csak annyit jelent, hogy engedély nélkül próbálják majd megtartani a „megemlékezést”. Amire logikus válasz volna a Készenléti Rendőrség bevetése.

Ez esetben akkora sértődés várható, hogy a Retyezát-hegység is elfér majd a mellényzsebében. Minden meggörbült Calea Neamului-os hajszál miatt demonstrálni fognak – nem itt, hanem Romániában, és leginkább magyarlakta területeken, ha lehet, minél több atrocitás kíséretében. Végre van miért haragudni, van miért bosszút állni! Erre volna a legkevésbé szükség.

Ha engedélyezik, amit valószínűtlennek találok, akkor valami ehhez hasonló várható, csak talán valamivel enyhébb formában: akkor ugyanis azt fogják mondani, hogy „Budapesten is megemlékezhettünk, itthon is meg fogunk, mindenhol, minden évben, sőt, akár minden nap is!” Ezeken a megemlékezéseken pedig szintén atrocitások várhatóak. Egyébként 2019 folyamán Bukarestben volt is ilyen rendezvény, csak nem volt túlzottan látogatott.

Nem mellesleg, akár engedélyezik az eseményt, akár nem, a megjelenő körülbelül száz-pár száz főnyi (ennél többre reálisan nem lehet számítani) résztvevőt már a határon ezüst tálcára kell helyezni, üvegburával letakarni, és a széltől is óvni, ugyanis ezek azért jönnek ide, hogy bajuk essék, azt akarják minden áron kiprovokálni.

Egy megoldás kínálkozna, éspedig az, hogy Tîrnoveanut még időben tiltsák ki Magyarországról, tehát be se léphessen, ha lehet, a teljes vezérkarával együtt. Így is megsértődnének, így is demonstrálnának utólag, de jóval kevesebb hivatkozási alappal.

Ez viszont azért problémás, mert mit mond majd Orbán vagy Szijjártó Moszkvában, a szőnyeg szélén állva? Hogy nem működött együtt a parancs ellenére sem azokkal a kedves, testvéri vasgárdistákkal?

Megoldás tehát nem nagyon mutatkozik. Erre mondják a nyócker kocsmáiban, hogy akibe bele akarnak kötni, abba bele is fognak. Most mi vagyunk ez a célpont, hála Tîrnoveanu ravaszságának. Akár van rajtunk sapka, akár nincs, akármilyen cigaretta is van nálunk, ez egy csapdahelyzet, amit a magyar kormány elvtelen politikájának köszönhetünk.

Várható reakciók

A meghirdetett eseményre eddig összesen két nyilvános reakció érkezett: a Telex közreadta hír formájában azt, hogy Novák Előd a Mi Hazánk részéről tiltakozik a rendezvény ellen, mégpedig a belügyminiszternél, a Magyar Jelen pedig közölte Novák tiltakozását. Az világos, hogy emberünk nem magasztos eszmék által hajtva protestál, hanem nyilvánosságot keres, meglovagolja az általa át nem látott eseményeket, mert nem érti, hogy erről a lóról ő is, más is csak eshet-bukhat, de meg nem fog maradni rajta. A Mi Hazánk szerepvállalása azonban még így is káros, mert többről van szó, mint egy – ideológiai szempontból a Calea Neamului politikai családjába tartozó – törpepárt választási kampányáról.

Ha és amennyiben a történet egyáltalán átüti a magyar ellenzék ingerküszöbét, én a magam részéről másféle, de szintén átgondolatlan, érzelmi alapú reakciókra számítok, kezdve „a gyülekezési szabadság védelmétől” egészen a politikai partnerség vagy „párbeszéd” kereséséig a Calea Neamului mozgalmával, amitől viszont megritkulnának a társaság sorai, mert minden második vasgárdista halálra röhögné magát.

Tessék megérteni: ezek nem Orbán ellen jönnek tüntetni, hanem a tulajdon szélsőjobboldali téveszméik és Moszkva érdekei mellett!

Szóval, már csak azért sem várok komoly ellenzéki reakciókat, mert a helyzet a magyar belpolitikai tengelyen értelmezhetetlen.

Összegzés

Mindenkit nagyon kérek, hogy értse és jegyezze meg: bármi is történik ennek a provokációnak a következtében, a Calea Neamului nem, azaz nem a román nép egészét képviseli, csak egy töredéküket. Körülbelül olyan arányban, ahogy a Mi Hazánk képviseli a magyar népet, vagyis alig-alig. A Pride-on láthattuk, mennyien vannak és mit érnek. Kevesen és keveset. A két ország közötti viszonynak most a leginkább az általánosítás árthat, éspedig mindkét oldalról.

Kerüljük el.

Ami viszont Orbánt és Szijjártót illeti, őket kicsit sem irigylem. És fogalmam sincs, mihez kezdenek majd, de bármit is tesznek, abból csak kár fakadhat.

Nem kellett volna a vasgárdistákkal egy tálból cseresznyézni. Nem kellett volna – de muszáj volt.

Lám, most lövöldöznek meg a magjával.

Szele Tamás