Újból Tusványos, újból Orbán-beszéd, én meg újból itt járom a rock and rollt az aknamezőn. Ugyanis erről az Orbán-megszólalásról írni minden évben különösen rizikós. Nem jelenik meg időben a leirata, sőt, gyakran csak az összefoglalója kerül elő az MTI tolmácsolásában, emberünk beszél, amit akar, de az utókor már csak az összefoglalót fogja ismerni, és ha a sajtómunkás olyant jegyez meg az elhangzottakból, ami a rezüméből kimaradt, harminc farkasfalka fogja darabokra szaggatni és közben kórusban hazugsággal vádolni.

(Képünk illusztráció)

Régebben a leirat egy órán belül megérkezett Orbán hivatalos oldalára, mégpedig szó szerint, most már ez elképzelhetetlen (különben talán azért, mert így utólag lehet „húzni” a kényelmetlenebb gondolatokat), most meg foltozza össze az ember a beszédet abból, amit a helyszíni tudósító kollégák küldözgettek a lapjaiknak „percről percre” formátumban: nem kell mondanom, hogy az Origóban mintha teljesen más beszélt volna és másról, mint mondjuk a Telexben. Ezért rock and roll ez az aknamezőn, nem egyéb. Na, mindegy, lássuk, miket mondott ez a drága ember.

A beszédről összességében az a benyomásom, hogy Orbán Viktor olyan, mint a viccbéli Kohn bácsi veje. Hogy is szól a történet?

Kohn ül a kávéházban és sír, bele, a duplájába. Odamegy hozzá Grün:

• Mi a baj?

• Hagyd csak, a vejem...

• Mi baj van vele?

• Nem tud se inni, se kártyázni.

• De hiszen az jó!

• Dehogy jó! Nem tud inni, de iszik, nem tud kártyázni, de kártyázik...

Orbán is csak két dologhoz nem ért, úgymint a kül- és belpolitikához, ezért aztán lelkesen irányítja őket. De térjünk a konkrétumokra. Ehhez forrásként a Telex, a 24.hu és a Magyar Nemzet tudósításait használom, meg a saját emlékezetemet, mert azért én is meghallgattam az orációt (előtte két erős kávé, közben szintén kettő, hogy el ne aludjak). Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt közlöm, a bekezdések végén.

Azzal kezdte, miszerint a mostani a kormányzati cikluszáró előadás, a tervei szerint a jövő évi pedig a ciklusnyitó lesz. Szerinte az első nagy politikai aktualitás a jövő évi parlamenti választás. – Saját belső felméréseink szerint 106 egyéni választókerületből nyolcvanat mi nyernénk, ez fölényes többség, de ezzel nem vagyok elégedett. Kérem, hogy önök se legyenek – fogalmazott.*

*Ez a nyitás valóságos garancia arra, hogy a választások nem lesznek tiszták. A nyolcvan biztos választókerület említése, százhatból, de ami ennél is fontosabb: Tusványoson történő említése – azt jelenti, hogy ennyinek meg kell lennie, ha az ég a földdel egybeszakad is, ez mostantól alapkövetelmény, szentírás a fideszesek számára, így hát akármennyit is vesztett a népszerűségéből az elmúlt másfél-két év folyamán a kormánypárt, ezt teljesíteniük kell. Esetleg többet is, de ezt mindenképpen. Ilyen arányú, négyötödös győzelmet csalás nélkül a jelenlegi helyzetben nem lehet produkálni.

Orbán Viktor úgy vélte, a második aktualitás a szomszédsági politika. Elmondta, hogy tegnap találkozott Románia miniszterelnökével, de a román politikai rendszer stabilitását az államelnök adja. A miniszterelnök szerint a román miniszterelnökben egy nehézsúlyú politikust ismerhetett meg, aki nagyváradi, azaz ugyanabban a kódrendszerben gondolkodik, mint Magyarország. Emellett hazafi is, aki a román érdekekért küzd, ugyanakkor vágyik egy közös magyar–román együttműködésre is. Ennek van esélye, ha Románia úrrá tud lenni a nehéz gazdasági helyzetén.*

*A magyar gazdasági helyzetről pedig bölcsen hallgatott. Különben abban a kétes „szerencsében” van részem, hogy életem folyamán volt alkalmam találkozni és beszélni Ilie Bolojan mostani román miniszterelnökkel is, Orbán Viktorral is. Mondhatjuk, hogy ha felületesen bár, de ismerem őket: épp ezért nem lep meg közöttük a látszólagos egyetértés, de nem lepne meg vagy nem fog meglepni annak ellenkezője sem. Azt ellenben okosan tette Dan Nicușor elnök, hogy nem találkozott Orbánnal, így a kapcsolat miniszterelnöki szintű maradt. Mindenesetre ne becsüljük túl a bukaresti munkavacsora jelentőségét.

Ezután a Kneecap-ügyre tért ki a kormányfő, újra megismételve, hogy a szervezőknek lehetett volna annyi eszük, hogy nem hívnak el antiszemita terrort támogató előadót, majd sorban megidézte Azahriaht és Majkát. „Egyik véglénynek nevezi azokat, akik nem teszenek neki, a másik fejbe lövi a színpadon a miniszterelnököt. Valami láthatóan itt a választás előtt félrecsúszott a magyar showbizniszben. Én értem, hogy mindenki pénzből él, de a pénz ennyire azért nem lehet fontos” – mondta.*

*Ebből az összemosásból arra következtetek, hogy a választási kampány egyik negatív hőse a fiatalság lesz (a másik meg az LMBTQ+ közösség). Persze csak az a fiatalság, amelyik nem felel meg tökéletesen a tőle elvártaknak, és legyünk őszinték, melyik fiatal ilyen? Mindegyik. Mi sem feleltünk meg a magunk idejében.

Ezek után Orbán Viktor bejelentette, hogy elindítja a Digitális Polgári Köröket (DPK). Idézzük szó szerint:

„Az első számú Digitális Polgári Kört már meg is alapítottuk, amikor leteszem a mikrofont a mai előadásom végén, akkor annak honlapja már megindul, minden információ ott érhető el. A DPK megalakításának van választási jelentősége, de jóval túlmutat azon. Önök is észrevehették, hogy az elmúlt másfél évtizedben valami megváltozott a világban. Ami ebben sajátosan magyar, az a trollkodás, a durvaság. Aki nem liberális, azt megalázzák, erre épülő digitális körök uralják a teret. Tudomásul kell venni, hogy egy közösség digitális lábbal működik, a hazaszeret kultúráját kell létrehozni. A tiszás erővel szemben már létrehoztuk a Harcosok Klubját, de kell egy tér azoknak is, akik nem akarnak a politikai síkon részt venni ebben. A nemzeti szuverenitás szempontjából is van jelentősége, a háborúpártiak már ott garázdálkodnak a digitális térben, erre kell nemzeti digitális algoritmus.”*

*Épp jókor, minielnököm, épp jókor. Ahogy látom, nagy és átfogó online kampányra készül a Fidesz, de nem ártott volna kicsit odafigyelni a napi hírekre is tervezgetés közben. A Meta épp tegnap közölte, hogy októbertől többé nem fog politikai, választási vagy társadalmi témájú hirdetéseket futtatni az Európai Unió területén, márpedig Magyarországon a Facebook a legelterjedtebb közösségi oldal. Hogyan fogják eljuttatni akár a Harcosok Klubja, akár DPK üzeneteit a célközönségnek? Fizetett hirdetésben semmiképp, maguk a posztok ugyan megjelenhetnek, azt nem tiltja a Meta, csak pénzért kiemelni tilos őket, így aztán ez komoly erőpróbája lesz a kormánymédia influencereinek és manipulátorainak: meg kell mutassák, mire képesek, ha nem állnak mögöttük nap, mint nap milliók, mármint forintban.

És most jön a beszéd külpolitikai része. Öveket bekötni, rázós szakasz következik.

A miniszterelnök úgy vélte: Donald Trump győzelmével sikerült egyelőre elkerülni a világháborút, az amerikaiak megszüntették a hazánk elleni politikai diszkriminációt, a Paks elleni szankciókat, és megindultak az amerikai beruházások Magyarországra. Arra nincs biztos válasz, hogy lesz-e világháború, Trump hivatalba lépésével ennek ugyan csökkent az esélye, de nem múlt el. Úgy vélte, a vihar előszelét nem mindig követi vihar, de vannak baljós árnyak. Az előző világháború előtti helyzet alapján arra emlékeztetett, hogy előjel, ha erősödik a rivalizálás a nagyhatalmak között.

„Most három nap van az égen: orosz, kínai és amerikai. Minden világháború előtt a fegyveres konfliktusok száma emelkedni szokott, ezúttal 184 fegyveres konfliktus van a világban, továbbá megduplázódott az államok közötti konfliktusok száma. Világháborúk előtt felerősödik a fegyverkezési verseny. A mai fegyverkezés hitelekből valósul meg, ennek a visszafizetéséhez pedig háború kell. További előjel a világgazdaság blokkosodása is, valamint szintén háborús előjel a népvándorlás felerősödése. Ma a globális migráció háromszázmillió embert érint. A világháború esélye folyamatosan nő – mutatott rá.”

Orbán Viktor leszögezte: a magyaroknak csigavér, higgadtság, és stratégiai nyugalom kell, Ukrajnát akkor sem szabad felvenni az EU-ba, ha a világ a feje tetejére áll. A békéért erőfeszítéseket kell tenni – állította.*

*Jaj, Istenem... először is, a történelmi analógiát hagyjuk, az ostobaság, az első világháború előtt közvetlenül messze nem volt ennyi és ilyen súlyú konfliktus világszerte. Ha három nap van az égen, eldobhatjuk a napórákat, hogy a hitelek visszafizetéséhez miért kéne háború működő gazdaság helyett, az rejtély, a világgazdaság blokkosodásáról szerencsére a későbbiekben kifejtette, hogy az Oroszország és más államok elleni szankciókat érti ez alatt, és hát migráció nélkül nincsen tusványosi Orbán-beszéd. Ha találnak ilyent valahol, azonnal jelentsék, mert hamisítvány.

„A világ hat erőközpontjából öttel jóban vagyunk. Ezek az Egyesült Államok, Oroszország, Kína, India és a türk világ. Akivel nem vagyunk rendben, az Brüsszel.”*

*Eléggé önkényes ezeknek az „erőközpontoknak” a kijelölése, kapásból hozzá tudnék tenni még akárhányat, de az, hogy a hatból öttel jónak mondható a viszonyunk (vagy inkább közömbösnek), négy esetben csakis annak köszönhető, hogy nincsenek velük létfontosságú kereskedelmi és politikai kapcsolataink. A maradék kettő pedig – a kiemelkedően jó viszony Moszkvával és a kiemelkedően rossz Brüsszellel – valóban Orbán Viktor „érdeme”. Ha ez érdem.

Itt ukránozás és Ukrajnázás következik, aminek boncolgatását megtakaríthatjuk, nem különbözik a minden nap unásig olvasott sablonoktól, Brüsszel költségvetése háborúpárti – milyen legyen az Unió hátában egy európai háborúra készülődő, azt minden nap tárgyaló Oroszországgal, fegyver helyett szerezzünk be nagyobb mennyiségű csattogós lepkét? – de Magyarország nagy lesz és gazdag, bár területileg nem növekszik, de ezek szerint függőleges gyarapodása és terebélyesedése várható. Himalájákat látunk majd az Alföldön? Mindegy, a logikát ne ezen az emberen kérjük számon. Most következik a migrációs blokk folytatása.

„Tíz év múlva az akkori hazának és kormányfőnek a legfontosabb feladata lesz a nyugati határok megvédése a migrációtól. A nyugati országokkal szemben a magyar alkotmány elismeri a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. Most kezdik kapizsgálni, de már késő. Nem volt nekik meg a vészcsengő, ezért a régi, jól ismert hazájuk nem létezik többé.

Volt egy olyan európai pillanat, amikor az európaiaknak élő hite volt, ezt a szekularizáció leszorította. Az élő hit zsugorodik, de a keresztény hitből a kultúra továbbra is megvan az európaiak számára. Ez egy átbillenési pont, amikor elfogadják az azonos neműek házasságát, ráadásul a Nyugatot ekkor érte utol még a migráció is. Hogy vissza tudunk-e kapaszkodni az élő hit megtartó erejének a világába, az rajtunk és a gyermekeinken múlik. Feladatunk megőrizni, amink van, megszerezni, ami még nincs. Nemet mondani arra, amire nincs is szükségünk. Most majd eldől, hogy milyen szülők voltunk.”*

*Egy szóban elég, ha megmondom? Mostohák, és egyre mostohábbak lesztek. Hogyan lehet összehozni a migrációt és a melegházasságot a Nyugat képzelt alkonyával, olyan helyzetben, amikor a valódi gondot az orosz és egyéb nagyhatalmi törekvések és a teljesen konkrét fegyveres fenyegetés jelentik? Hogyan okozhatná ezt az, hogy ki kivel bújik ágyba? Hogy ki hova menekül el a harcok és a politikusok elől (manapság már sajnos egyre kevésbé lehet bárhova is elfutni)? Ugyan már: ócska és olcsó demagógia ez, ami csak arra jó, hogy a 2025-26-os kampány fő irányvonalát meghatározza.

Hölgyeim és uraim, ez és ennyi volt Orbán Viktor tusványosi haknija idén. A neves előadóművész most örökzöldeket mutatott be és felelevenítette régebbi alakításait. Annyit közölt ugyan, hogy „nem engedi meg” az ellenzék győzelmét jövőre, de azt eddig is sejtettük, hogy nem akar majd magától félreállni. A régi poénok üresen puffantak, újak nem voltak: aljas választási kampányra és komoly csalásokra számíthatunk.

Én meg csak annyit jegyeznék meg, hogy szeretném, ha Magyarország következő miniszterelnöke Orániai Vilmos lenne (annak dacára, hogy már rég elhunyt), ugyanis neki az volt a mellékneve, hogy „A Hallgatag”.

Ha ő vezetné az országot, nem kéne ilyen hosszú és legyünk őszinték: üres, ostoba, népbutító frázisokat elemeznem.

Szele Tamás