Ez idő szerint kevés pontos információval rendelkezik a világsajtó a hét végén lezajlott tinzawateni eseményekről. Annyi biztos, hogy a Wagner-csoport legyőzhetetlenségéről szóló legendának vége (mondjuk vége van annak már egy éve, de még sokan hittek ebben az egyszerűbb lelkek közül), és nem valamiféle elit alakulatok győzték le őket, ejtették foglyul a még a parancsnokukat is, hanem a modern háborúkban alacsony harcértékűnek tekintett sivatagi tuareg lázadók. Az esetet a Vazsnoje Isztorii járta körül.
(Képünk illusztráció)
Szombatról vasárnapra virradó éjszaka az „Azawad népei védelmének stratégiai szövetsége” (más néven: „A Béke, Biztonság és Fejlődés Állandó Stratégiai Kerete (CSP-PSD) lázadó mozgalom”) arab-tuareg koalíció bejelentette a mali kormányerők és a Wagner-csoport vereségét Tinzawaten város közelében. Erről a Directorate 4 telegram-csatorna értesült, amely az iszlamista csoportok tevékenységéről tudósít világszerte.
Kik azok a tuaregek és miért harcol ellenük a Wagner?
A tuaregek egy Afrika számos országában szétszóródott berber törzs, amely több mint egy évszázada próbál saját államot létrehozni. A 2010-es évek elejétől kezdve a tuaregek függetlenségi háborút folytatnak Maliban. A Directorate 4 hangsúlyozza, hogy a tuaregek Tinzawatenben közös központot tartanak fenn a Jamaat Nusrat al-Islam Wal-Muslimin (az al-Kaida egyik ága) szervezetével, és hogy a konvoj elleni rajtaütés az iszlamisták és a lázadók közös akciója volt.
A Wagner-csoport fegyveresei 2020-2021-ben érkeztek Maliba, miután egy katonai junta átvette a hatalmat az országban. Segítenek a juntának hatalmon maradni, és visszaverni a lázadók és terroristák támadásait. Cserébe az amerikai hírszerzés szerint Jevgenyij Prigozsin zsoldosai havonta mintegy 11 millió dollár készpénzt kapnak a mali hatóságoktól. A jövedelem forrása a nemzetközi bányavállalatoktól származik, ezek Mali fő adófizetői (köztük a kanadai Barrick Gold).
Hogyan folytak a harcok?
A mali csapatok az elmúlt napokban megtisztították az algériai határt a tuareg milíciáktól. Július 23-26-án a mali fegyveres erők összecsaptak a tuareg erőkkel az Algériával határos Tinzawaten közelében. A mali kormányerőknek az országban tartózkodó Wagner-csapatok erősítésére volt szüksége. Megpróbálták elfoglalni Tinzawaten-t, de egy homokvihar miatt veszteségekkel vonultak vissza. A légierő és a helikopterek sem tudták őket támogatni az időjárás (vagyis a homokvihar) miatt – állapította meg a Wagnerhez közel álló Anasztaszja Kasevarova propagandista.
Azonban várták a wagneristákat, amikor azok kivonultak a városból, lestek rájuk. A lázadók által terjesztett felvételeken több tucat halott mali és több fehér harcos látható, köztük többen ortodox keresztet viselnek. A sebesülteket a lázadók ellátták. Összesen több mint 20 zsoldost öltek meg – írja az egyik orosz Z-blogger. Állítólag a 13. rohamosztag parancsnoka, a „Prud” hívójelű Szergej Sevcsenko is elesett a harcban. A dzsihadisták szerint mintegy 50 orosz halt meg (azóta mondtak már 80-at is). Egy Mi–24-es helikoptert lelőttek, öt (vagy tizenöt) wagnerista fogságba esett. Orosz források a helikopter elvesztését a légköri viszonyoknak tulajdonítják.
Kik haltak meg és kik estek fogságba?
A halottak között van a „Wagner” fő információs fórumának, a Szürke Zóna (GreyZone) telegram-csatornának adminisztrátora, Nyikita Fegyjanyin (hívójelei: „Fehér” és „Ötszázas”). Az 558 000 előfizetővel rendelkező csatorna videókat tett közzé dezertőrök kivégzéseiről (például az ukrán erők által elfogott Jevgenyij Nuzsinról), Prigozsin felhívásait osztotta meg és részletes bejegyzéseket tett közzé a Wagner-csoport ukrajnai, közel-keleti és afrikai tevékenységéről. Fegyjanyin legutóbbi, július 23-i posztja egy zsoldososztag fotója egy páncélozott Typhoon jármű előtt Maliban.
Fedyanin 31 éves, a lipecki régióban született, és évekig szolgált a magánhadseregekben. Fegyjanyin neve eddig nem volt ismert, kilétét a neonáci „Ruszics” diverzánscsoport militánsai fedték fel, akik korábban a „Wagner” részei voltak.
A foglyok között van a Wagner-csoport parancsnoka és egykori ejtőernyős tiszt, Anton (Lótusz) Jelizarov. Őt tartották Prigozsin és Dmitrij Utkin utódjának a zsoldoscsapat élén. A Z-bloggerek szerint a foglyokért már váltságdíjat is fizettek a lázadóknak a védelmi minisztérium Afrikai Hadtestének közvetítésével.
A „Wagner” alkonya
A Wagner-csoport propagandistáihoz (különösen Kasevarovához) közel állók szerint az alakulat válságba került Oroszországban Jevgenyij Prigozsin meggyilkolása után. A zsoldosok többsége Alekszandr (Ratibor) Kuznyecovot akarta látni a PMC új parancsnokának élén, akit testületileg kellett volna megválasztani. De Jevgenyij Prigozsin fia, Pavel Lótuszt választotta új parancsnoknak. Ezt követően a tapasztalt harcosok derékhada más egységekhez került, Ratibor pedig átpártolt Kadirov különleges erőihez, az „Akhmat”-hoz. Egyébként Jelizarov a teljes Wagner--csoportot is integrálni próbálta volna a Roszgargyijába, de a kísérlet kudarcot vallott.
A régi zsoldosokat képzetlen újoncok és korábbi foglyok váltották fel. Az orosz védelmi minisztérium létrehozta saját afrikai hadtestét a zsoldosok helyettesítésére, de az ott szolgáló harcosokat Ukrajnába kellett áthelyezni. Ennek eredményeként az Afrika Hadtest légi támogatás nélkül, viharos úton dobta be a Wagner fegyvereseit Maliba a túlerőben lévő lázadók ellen – panaszolta Kasevarova.
Az „ukrán szál” és a dezinformáció
Fel kell hívnom a figyelmet egy érdekes, de valószínűleg igen veszélyes mozzanatra. Kering a világhálón egy üzenetféleség, melyet semmiféle hiteles forrás nem erősített meg, állítólag a fentiekben megnevezett szép és hosszú nevű lázadó csoport tette volna közzé, és így szól:
„Kedves ukrán testvéreink, szeretnénk kifejezni szolidaritásunkat az orosz bűnözők elleni harcotokkal. Elfogtunk egy jelentős számú Wagner zsoldos-katonát, és szeretnénk nektek átadni ezeket a börtöntöltelékeket támogatásunk és szolidaritásunk jeleként. A gesztusunk célja, hogy segítsen titeket az igazság és a szabadságért folytatott küzdelmetek során. Reméljük, mindez segít erősíteni kapcsolatunkat és közös győzelmünket.”
Nos, mielőtt elhinnénk, hogy hiteles ez a levélke, gondolkodjunk el egy kicsit. Az orosz szolgálatok minden terrorcselekmény mögött „ukrán szálat” kívánnak láttatni, legyen szó a Crocus City Hall elleni támadásról, a dagesztáni pogromokról vagy a merényletkísérletről Donald Trump ellen. Míg az első két akcióról világosan tudjuk, hogy az ISIS-K állt mögöttük és Ukrajnának semmi köze nem is volt, nem is lehetett hozzájuk, Trump esetében is biztos, hogy szó sincs erről. Különben is, mire lenne jó Kijevnek az ilyesmi? Semmire. Viszont ez a nyilvános üzenet, ez a nyílt levél arra mindenképpen alkalmas, hogy diszkreditálja Ukrajnát, és abba a gyanúba keverje, hogy valóban közreműködik a radikális iszlám terroristákkal.
Ugyanakkor, a tuaregek és az al-Kaida oldaláról nézve az ügyet, megint csak lehetetlenségről van szó: hát ki Ukrajna legfőbb szövetségese? Az Egyesült Államok. Kijevvel barátkozni, szövetkezni az ő szempontjukból annyi, mintha Washingtonnal tennék ugyanezt, kizárt dolog. Arról már nem is szólva, hogy egy Wagner-főparancsnokért Moszkva még fizethet komoly, sőt, nagyon komoly váltságdíjat is (mint említettem, egyes állítások szerint ez már meg is történt), míg Kijev maximum megköszönheti szépen.
Elmondható tehát, hogy ez az állítólagos „üzenet” a legnagyobb valószínűséggel orosz provokáció és terjesztése a Kreml malmára hajtja a vizet. Nyilván ez nem jut eszébe mindenkinek, aki megosztja: ezért figyelmeztetek én itt erre a lehetőségre. Ami azonban majdnem bizonyosság.
Összefoglalva: a Wagner-csport, amelynek egy évvel ezelőtti zendülése világpolitikai jelentőségű is lehetett volna, most, ezzel a vereséggel vesztette el minden fontosságát. Már nem tényező, most már nem amerikaiak verték meg őket (mint Deir-ez Zorban) és nem ukránok (mint Herszonnál és ezer más helyen) – most már irreguláris, fegyelmezetlen, nyugodtan mondhatjuk: félkatonai alakulatok és terroristák semmisítették meg a konvojukat.
Így múlik el a világ dicsősége, kérem.
Szele Tamás
