- Jó napot, Hacsek, hova-hova azzal a sok virággal?
- Tudja, születésnap lesz.
- Az anyósáé?
- Dehogy az övé, miből gondolja?
- Abból, hogy nem csokorba kötötte a virágot, hanem koszorúba.
- Hagyjon békén, maga aszfaltorchidea, Orbán Viktor születésnapját ünneplem!
- És neki viszi a koszorút?
- Neki hát. A győzteseknek koszorú jár.
- Nem tudom, utoljára a Fiumei útra vittem ilyesmit úttörő koromban, a munkásmozgalmi Panteonba, de ha maga kiviszi a Cinege utcába is...
- Jellemző. Maga dekadens csökevény, maga úttörő volt!
- Miért, maga nem?
- Én is, de én másképp. Én belülről bomlasztottam.
- Hogyan?
- Hamisan énekeltem a Mintamókust és nem tartottam meg Pávlik Morozov születésnapját.
- De az Orbánét megtartja. Mondja, nincs magában semmi jóérzés? Ott az a szép koszorú, ká anyósa úgy örülne neki...
- Ká anyósom, özvegy Falklandné Malvinka is sokat köszönhet Orbán Viktornak, vegye tudomásul!
- Na, ne mondja. És mit?
- Levette a válláról a terheket.
- Hogyan?
- Hát először is, nem kellett többet foglalkoznia a nyugdíjpénztári megtakarításával, miután kölcsönvette az állam.
- Milyen igaz. Avval a sok pénzzel csak a gond van.
- Aztán nem kellett bejárnia már a trafikba sem.
- Kedves anyósának trafikja volt?
- Igen, még a muhipusztai vereség után kapta, mint hadirokkant.
- Nem akarom tudni, hogy sikerült Malvinka néninek megrokkanni Muhinál.
- Végül meggyógyította.
- Ja, mint a nyugdíjpénztárakat, kézrátétellel?
- Tessék?
- Én úgy gondolom, a nyugdíjpénztárak betegek lehettek, de Orbán, mint jobb francia királyok, rájuk tette a kezét és attól meggyógyultak.
- Nem, basszus, maga sorosbetyár, maga álombakó, hanem felülvizsgáltatta egy bizottsággal, és azok kimondták, hogy Malvinka néni egészséges!
- És különben?
- Különben is egészséges, Muhinál elvitte a fél farpofáját lábbal együtt egy kartácsra töltött mongol markotány, de az nem betegség.
- Nem bizony. Az egészség.
- Maga destruktív.
- Kikérem magamnak, én nem nyomozok senki után! Az a Simek. Neki van irodája, őt bérelik fel a válóperek előtt fotózni.
- Maga hülye, a Simek detektív, nem destruktív!
- Én is azt mondom. Magándestruktív.
- Én vagyok a hülye, hogy itt vitatkozom magával, ahelyett, hogy ünneplőbe öltöztetném a gondolataimat és halk orgonaszó mellett kivonulnék a Cinege utcába...
- Orgonaszó? Akkor még ma intézkednem kell.
- Miért?
- Mert szeretnék május éjszakáján letépni minden orgonát.
- Tényleg siessen, holnap már június.
- Csak remélem, hogy díszes ünneplő közönség gyűlik majd össze ezen a szent napon.
- Feltéve, hogy a szomszéd fáraó nem tiltakozik, mert akkor jön a könnygáz meg a gumibot.
- Micsoda? Maga szerint Orbán szomszédja fáraó?
- Dehogy szerintem. Az anyakönyv szerint. Ghaith Pharaonnak hívják, és a legújabb törvények alapján tiltakozhat, ha úgy érzi, zavarják a nyugalmát. Akkor pedig jönnek a készenlétiek.
- Maga hülye, Ghaith Pharaon már rég meghalt!
- Ahogy a többi fáraó is. Pedig a Ramszesz milyen jó fej volt... Meg a Tutankhamon főleg!
- Maga világ szégyene, hogy zavarhatnánk egy halott fáraót?
- Mondjuk az örök nyugalmát, kérem. Valahogy úgy képzelem, hogy ott nyugszik a Cinege utcai piramisban, be van balzsamozva, és egy szfinx áll az előtérben, mint kertitörpe.
- Magának teljesen beteges a fantáziája. Lótusz nincs?
- Dehogy nincs, ott van a fenekében, egy egész lótuszültetvény!
- És még?
- Minden napkeltekor elénekli Budaházy Edda hangján azt, hogy „Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország”.
- Lótusszal a seggében. Maga is nagy egyiptológus...
- Én szóltam, kérem. Maguk csak ne csoportosuljanak, mert megjósolhatom, hogy jön a rendőr. Még sosem hallott a fáraó átkáról?
- De hiszen mi köszönteni megyünk!
- Mondja maga. És mit csinál a ká anyósa?
- Mit csinál?
- Megfigyeli a határt és információkat terjeszt. Malvinka néni egy gyanús civil!
- Milyen határt figyel, maga marha, egész nap a Zserbóban ül és pletykál!
- Ezt mondom éppen. Ül a Vigadó téri hajókikötő körzetében, mely schengeni határátlépési pont és információkat terjeszt, egyelőre csak a Simeknéről, de bármikor elárulhatja a magyar tüzérség felvonulási tervét Soros Györgynek.
- Azt nehezen.
- Miért?
- Mert nem ismeri.
- Az nem akadály. Ahogy az sem, hogy magyar tüzérség nem létezik.
- Mondja, nem akarja maga csak egészen kicsit megkapni az afrikai sertéspestist?
- Nem, kérem, féltem az állam vezetését, még elkapnák tőlem.
- De hiszen az a betegség embernek nem árt!
- Viszont minden disznóval végez.
- Én csak most látom, hogy maga itten agitál.
- Én, kérem, semmiféle agit nem állok.
- Na, itt hagyom magát forogni a keserű levében, megyek a hálaadó szentmisére az imakörrel.
- Ne mondja, tagja az imakörnek?
- Az vagyok, és tudja, mi a legszebb benne?
- Mi?
- Amikor négyszögben bevonulunk a templomba, zsolozsmázni.
- Maga mégis egy zseni.
- Mitől?
- Négyszögesítette az imakört.
- Mars ki!
- Magának is boldog születésnapot!
Szele Tamás
