Hát kérem, nincsenek jó híreim. Amitől féltünk, bekövetkezni látszik: az online világ egyre jobban fog hasonlítani Orbán Viktor vagy Erdogan nedves álmaira. Mármint nem a pornó miatt: az se lesz, de nagyjából el is kezdhetünk búcsúzkodni azoktól a szolgáltatásoktól, amelyek miatt szerettünk a virtuális térben lógni – és amelyek a legjobban csípték a diktátorok szemét.

Ráadásul mindez nem valami aljas ármány, hanem a demokrácia és a törvényesség jegyében zajlik, méghozzá uniós szinten. Mondjuk nem ártott volna a 11-es cikkely megszavazása előtt el is gondolkodni azon, miről voksolnak a hölgyek és urak: most már kész a baj, és a diktatúrák úgy nyalogatják a bajszukat, mint a jóllakott kandúrmacska.

De hát mi ez az egész? Írtam én már róla korábban is (http://huppa.hu/szele-tamas-nettelenites/), de ide idézem a magyarázatot, mivel tudom, hogy a linket majd nem tetszenek megnyitni. Szóval, a linkadóról van szó.

„A másik vitatott cikkely a 11. sorszámú, amelyet hiperlinkadónak is csúfolnak – e szerint az újságírói tartalmak snippetjeinek (általában cím, ajánló és egy kép) online platformokon való közlése a kiadótól megvásárolt licenszhez lenne kötve, a megjelenéstől számított 20 évig. Ilyen snippeteknek számítanak a Google hírei és keresőtalálatai, valamint a Facebookon vagy Twitteren megosztott cikkek előnézetei is. (Qubit)

Hát, tetszenek már kapiskálni? Én írok egy cikket, azt odaadom a szerkesztőmnek, aki közli az online lapban. Ezt elolvassák páran, mondjuk, hogy tetszik nekik: de megosztani már nem tudják, mert nem vették meg a licencet a kiadótól és nem is fogják, mert nem bolondok csak azért pénzt adni, hogy megoszthassanak valamit. Az írás nem terjed, a Google Hírekbe sem kerül ki, ott penészedik meg, ahol van – még a figyelmet sem szabad rá felhívni licenc nélkül! Az olvasottság a napi sok ezerről lezuhan pár százra. Ha olyan a lap, hogy a hirdetésekből élne, hát csődbe is megy: nincs az a bolond hirdető, amelyik ugyanannyi pénzt adna pár száz találatért, amennyit pár ezerért.”

Itt tartottunk június 15-én, azóta annyiban változott a helyzet, hogy szeptember 13-án megszavazták mind a 11-es, mind a 13-as cikkelyt, illetve az összes új uniós szerzői jogi irányelvet. Minek következtében a Magyra Időktől és az Origótól meg a 888-tól sokan válnak majd munkanélkülivé, gondolok itt azokra a billentyűzetkulikra, akiknek főfoglalkozása, hogy a közösségi oldalak vagy a Google ellen harcolnak.

Ugyanis úgy néz ki, hogy csata nélkül győztek.

Nem lesz rájuk többet szükség.

A 11-es cikkelyt már elmagyaráztam, adós maradtam a 13-assal: ez

„A cenzúragépezetet takarja, vagyis azt a javaslatot, miszerint az internetes platformoknak felelősséget kell vállalniuk minden, a felhasználóik által feltöltött tartalomért. Ennek bevezetése minden techcéget (videó- és fotómegosztók, közösségi oldalak) előzetes szűrők telepítésére kényszerítene, amelyek pusztán algoritmusok alapján, még a feltöltés előtt meggátolja a jogvédett tartalmak közzétételét. Ez a cikkely a zeneipar és a Youtube csatájából nőtte ki magát, a zenészek szerint ugyanis a Google rengeteget keres az ő szerzeményeiket felhasználó videókon, de alig fizet utánuk jogdíjat.” (Qubit) (https://qubit.hu/2018/09/13/tim-berners-lee-es-vint-cerf-ellenezte-deutsch-tamas-es-szanyi-tibor-megszavazta-az-eu-uj-szerzoi-jogi-iranyelvet)

Mármost mindenki beláthatja, hogy ez jogilag érthetően és világosan néz ki, hiszen például a gyűlöletbeszéd eddig utolérhetetlen, névtelen felelősei helyett büntethetővé teszi magát a platformot, az meg gondoskodjon az algoritmus útján ennek elkerüléséről. Jogilag így kezd formát ölteni a dolog, csakhogy a szerzői jogok beemelése miatt egészen egyszerűen képtelenség lesz minden feltöltést az utolsó szóig, hangig ellenőrizni, és az is értelmezés kérdése, hogy milyen mértékű idézet számít már plágiumnak: hiszen ha szigorúan vesszük, és lemegyünk a mondatok vagy a zenei frázisok szintjéig, ezentúl tilos lenne minden idézet, a véletlen hasonlóságokról nem is szólva.

Vegyük csak azt az esetet, amikor 2009-ben kiderült a Süsü, a sárkány zenéjéről, melyet Bergendy István írt, hogy kísértetiesen hasonlít Willie Mitchell Cherry Tree című számára. Zenészemberek erre megvonják a vállukat, és azt mondják: van ilyen. Volt is, lesz is. Ha azonban bevezetik az összehasonlító algoritmust, akkor az egyiknek mennie kell, és mivel Mitchell száma 1970-es, a Süsü meg 1975-ös, nyilván az egyfejűt kell letiltani a You Tube-ról.

És ezer ilyen eset lesz. Pedig hát épp a zenei kiadók lobbiztak az intézkedés érdekében: és, hát igen, a német sajtókonszernek...

A sajtó is nagy bajban van, hiszen most már nem adhatnék linkeket, hiperhivatkozásokat az írásaimban bizonyítékként, sőt, nem is idézhetném más ember, más lap írását - mi több, a magamét sem: az algoritmus azonnal kivágna, egyszóval, újságot csinálni lehetetlen volna így.

Az azért nagyon szép volna, ha saját magamnak kéne jogdíjat fizessek, például ez után a mai írás után. De kéne...

Azt tetszik mondani, biztos mi vagyunk a hülyék, akiknek nem tetszik ez, az Unió meggondolt politikusai nem adhatták a nevüket egy ekkora szamársághoz? Dehogynem, kérem, dehogynem. Annyira komoly az ügy, hogy a You Tube múlt héten be is jelentette: ha a szerzői jogi irányelv januári, újabb szavazásán nem változik semmi, hát inkább kivonul Európából, mert 1,8 milliárd regisztrált (és még legalább ugyanennyi regisztrálatlan) felhasználót még algoritmussal is képtelenség ellenőrizni.

És tegnap a Google is jelezte, hogy ha nem lesz változás, a Google News szolgáltatást beszüntetik az Unió területén. Mondjuk fontolgatják a teljes kivonulást is.

De mi ez a Google News? Az az a szolgáltatás, amit a mai jobboldal számítástechnikai analfabéta betűkoptatói a legjobban támadnak és kifogásolnak, éspedig nem a saját eszük vagy tapasztalatuk alapján, hanem azért, mert ezt a hadjáratot még a Breitbart indította, évekkel ezelőtt, ők meg követik a nagy példaképet.

Ha belenézünk a magyarul Google Hírek néven futó szolgáltatásba (https://news.google.com/?hl=hu&gl=HU&ceid=HU:hu), láthatjuk, hogy ez egyszerűen egy sajtószemle. Olvasottság alapján ajánl mindenféle cikkeket a felhasználónak, abból az egyszerű tételből kiindulva, hogy ha sokakat érdekelt valami, lehet, hogy őt is érdekli. És hát sajnos az a helyzet, miszerint a politikai jobboldal és az alt-right orgánumai sokkal kevésbé olvasottak, mint más alapállású sajtótermékek. Talán, mert sokkal gyengébben is vannak megírva. Ezt a Breitbart – és a nyomán a teljes alt-right sajtó – csalásnak, befolyásolásnak tekinti. Hát, ha a magyar helyzetet nézzük, nem tudom, miért sírnak, ma is van Origo az első három legolvasottabb anyag között, más kérdés, hogy egy tűzeset híréről van szó, ami valóban sokakat érdekelhet. (Ég a nagyhegyesi gáztározó, és jön a tél).

Ezért lett Magyarországon is közellenség a Google, mármint amiatt, hogy nem hajlandó az algoritmusa helyett egyenesen a kormány kezébe adni a hírek szerkesztését. Ezért támadják nap, mint nap, ahogy támadják a YouTube-ot és a Facebookot is. A Facebook is elhagyhatja különben a kontinenst a fentebb vázolt okok miatt.

Egyszóval, az Unió most a jogszerűség jegyében csodálatosan jogszerűtlen irányelvet szavazott meg, amiből csak baj lehet, rövid távon is, hosszú távon is. De legalább az ellenségeit sikerült megörvendeztesse: az agyontámadott oldalak, szolgáltatások elmennek majd, helyettük nem lesz semmi, ugyanis Európa épp annyira nem képes megoldhatatlan feladatokat és követelményeket teljesíteni, amint az eddigi szolgáltatók sem: ellenben az egyre zsarnokibb kormányok elérik, hogy a médiakommunikáció mostani online formái ellehetetlenülnek.

Azoknak, akik azt hiszik, hogy most sok-sok pénzt fognak kapni az eddig tőlük lopott tartalmak miatt, és ezért nekik megéri, annyit mondhatok: maximum sok-sok pert indíthatnak, és annyit nem ér az egész, hogy utána ne legyen hol publikálni.

Márpedig nem lesz:

„Spanyolországban 2014-ben már megpróbálták elérni, hogy a Google fizessen az online kiadóknak, ha tartalmaik megjelennek a keresési találatokban, de csak azt érték el, hogy a Google becsukta híroldalát, ezáltal csökkent a helyi lapok és egyéb tartalomszolgáltatók online forgalma.” (Qubit)

És aztán meg is szűntek ezek az orgánumok, forgalom és bevétel híján.

Hát kérem, ne legyünk rövidlátók, ne kívánjuk megsemmisíteni a teljes online médiát pár forintért.

Bár mondjuk mindegy is, ki mit akar: Nem mi döntünk.

Hanem a januári szavazás Brüsszelben.

És abba nekünk sok beleszólásunk nem lesz, legfeljebb bőghetünk, ha visznek minket a vágóhídra.

De legalább nyugodtan bőghetünk: minden maximálisan törvényes!

Ja, hogy rossz a törvény, az irányelv?

Rossz.

Hogy minden tagállam maga dönti el, milyen mértékben alkalmazza az irányelvet?

Van rá egy fogadásom, hogy Magyarország maximálisan fogja alkalmazni.

No, meglátjuk.

De nem vagyok optimista.

Már elkezdtünk ennen dugánkba dőlni.

Szele Tamás