Bús düledékeiden

2018. november 21. - Szele Tamás

Kérem, ha minden összejön, senki sem fog megállani Huszt romvárának bús düledékein, főleg azért, mert senki nem fogja tudni, mi lehet az a rom. De a helyzet mégis méltó Kölcsey verséhez: felém is lebegő rémalak inte a csarnok elontott oszlopi közt, ugyanis beleolvastam Schmidt Mária blogjába, és most már semmi kétségem: vége a magyar történelemoktatásnak.

Helyét felszántják, sóval bevetik, és még csak azt sem mondhatjuk, hogy „mint Karthágóét”, ugyanis fogalmunk sem lehet majd arról, mi volt Karthágó vagy kik voltak a punok. Értem én, hogy nagy indulat feszíti a terrorházmesternő kebelét, tenni akarás, hatni kíván, alkotni, gyarapítani vagy legalábbis gyarapodni (bár nem tudom, már hova: az egyik leggazdagabb ember az országban), de tény, hogy át akarja rendezni a blogja tanúsága szerint a teljes történelemtanítást. (http://latoszogblog.hu/blog/a_tortenelemoktatasrol?fbclid=IwAR1jPWB4KP23LPQTJ324HomrXMLH7gT6Wx2NoA9qH4cZLG0knN07XPc3QOY)

Mondjuk, ha inkább a Lánchidat akarná megépíteni vagy szabályozná az Al-Dunát, magam is tapsolnék neki, de azt már megoldotta előtte valami gróf, aki amúgy is csak azért fog bekerülni a történelemkönyvbe, ha egyáltalán bekerül, mert filmet forgattak róla az első Orbán-kormány idején, más említésre méltót nem kell tudni vele kapcsolatban: mindegy is, az a szomorú helyzet, hogy Schmidt Máriára már csak az oktatási reform maradt. Erről ír körülbelül egy-másfél flekkben, de ez olyan kemény, mint a vídiakád sarka, ha a tizede megvalósul, már akkor is végünk van – és nem a tizede fog megvalósulni.

Akkor lássuk, Mária asszony szerint miért fontos a történelem oktatása?

Én, mint botor tollforgató, úgy vélem, egyszerűen azért, hogy tudjuk, mi történt régebben, eleinkkel és mások eleivel egyaránt, okuljunk belőle és ne hagyjuk ismétlődni az eseményeket. Hát kérem, ezek szerint nekem nincs igazam. Mert mit mond a nagyasszony?

„A történelem oktatásának elsődleges célja szerintem öntudatos és büszke magyar polgárok nevelése. Múltunk megismertetése és értő elemzése révén minden tanuló erőt meríthet nemzetünk nagyjai, hősei és példaképei tetteiből, melyeknek eredményeként több mint ezer éve megmaradtunk és megőriztük nemzetünket itt a Kárpát-medencében. A diákokat jogos önbizalommal kell felvérteznünk, és azzal a tudattal, hogy nem kell senkivel szemben kisebbségi érzést táplálniuk, mindenkivel szemmagasságból beszélhetnek.”

Mylady. A magyar polgár már most is büszke és öntudatos, a kelleténél is inkább, de mondjuk nincs is nép, amelynek tagjai ab ovo, származásukból kifolyólag többek lennének más népek tagjainál, ez hülyeség. Lehet, hogy Johnnynak, mivel amerikai, olyan alkotmánya van, ami messze a legjobb a világon, és ez a történelméből fakad, ugyanis az Alapító Atyák messze koruk legbölcsebb emberei voltak – de hát mi gátol minket abban, hogy nekünk is legyen ilyenünk? Butábbak, gyávábbak nem vagyunk mint a jenkik – akkor mi is? Ja: maga meg a magához hasonlók. És hát ilyenek régen is voltak, most is vannak, lesznek is tán. Ha van okunk kisebbségi érzésre más népekkel szemben, az in saecula saeculorum a magyar uralkodó réteg és a politikai vezetőink. De menjünk tovább. Mit kíván a Terror Házának mestere?

„1. Szakítani kell azzal az időrendiségre alapozott történelemtanítással, ami az őskortól indulva vezet el minket a huszadik századig.”

Valójában már szakítottunk is, ugyanis a mindennapi gyakorlat azt mutatja, hogy fejlődésünk iránya a huszonegyedik századtól tart az őskor felé, legalábbis az utóbbi nyolc évben. De komolyan mondom, édes néném, magának vannak ötletei. Tanítsuk mondjuk a történelmet először a közepétől napjainkig, aztán az elejétől a közepéig, én is amondó vagyok, a végén meg fordítsuk meg. Nehogy véletlenül legyen benne valami logika: előbb fedezzék fel az emberek Amerikát, utána a hajózást.

„2. Szakítani kell azzal a szemlélettel, ami a nyugat-európai, francia, brit történelemre súlyoz, azt érzékeltetve, hogy az általuk bejárt úthoz képest mi késésben, sőt eltérésben vagyunk.”

Tényleg idegesítő lehet, hölgyem, hogy ezek a nációk mindenféle fontos dologgal foglalkoztak az évszázadok hosszú során át, miközben a mi eleink csak pipáltak és kivetették az úrbért, bár bizony ez sem teljesen igaz: de hát mit csináljunk, nem lehet utólag átrakni a Bastille ostromát a Vérmezőre vagy a trafalgari csatát a Hortobágyra. Szóval, ha nem lehet, inkább ne is tanítsuk. Azt kicsit nehéz lesz megmagyarázni Pistikének, honnan jött mihozzánk a reneszánsz, a reformáció, a polgárosodás vagy a gőzmozdony, de nem is kell: adta a Magyarok Istene. És kész.

„3. Szakítani kell a marxista lineáris történelemszemlélettel. Használaton kívül kell helyeznünk a marxizmus nyelvét, fogalmait és következtetéseit. Az értékelés alapját képező utópikus szemléletet el kell vetnünk. Nincs, nem volt és nem lesz tökéletes rendszer, társadalom, intézmény, ezért azt számon kérni nem helyes és nem is érdemes.”

Kérte számon a fene. Tökéletes rendszer valóban nincs és nem is lesz, erre a legjobb példa a mostani, ami olyan tökéletlen, hogy háromszáz évre előre elkövette már az összes hibát, amit el lehet követni, de mi a herepfedény lehet az a „marxista lineáris történelemszemlélet”? Az netán, hogy a dolgok egymásból következnek? Elismerem, hogy amennyiben ezt a tézist elfogadjuk, annak nagyon kellemetlen következményei lehetnek önre és kedves barátaira nézvést, tehát létérdekük, hogy ne így gondolkodjunk, de ennek vajmi kevés köze van a marxizmushoz. Különben pedig a marxista történelemszemlélet épp nem lineáris: nem hallott még soha a hegeli spirálról? Úgy tudtam, nem csak hallott, de még vizsgázott is belőle a méltóságos asszony. Azt a szegény Hegelt is mindig forgatják, mint Piszkos Fredet a bőröndben...

„4. Tudomásul kell venni, hogy a mai gyermek keze ügyében ott van az internet és az okostelefon nyújtottá tudástár, ezért számukra elsősorban összefüggéseket, értelmezéseket és narratívákat kell adnunk.”

Igen és nem. Azt én is mondanám, hogy nem kéne fejből tudnia mindenkinek a mohácsi vész időpontját percre pontosan, időjárási körülményekkel együtt, azt tényleg meg lehet nézni itt vagy ott. De az évszámot legalább tudni kell. Éspedig azért, hogy képesek legyünk elhelyezni az eseményeket a történelem folyamatában. Bár, ha elkezdünk variálni az időpontokkal, még megeshet, hogy Szapolyai időben odaér Mohácsra és így utólag győzünk (ezen dolgozik most a dr. Pap Norbert, ha jól tévedek).

„5. Általános iskolában kizárólag magyar történelmet tanítanék, egyetemes történelmet pedig csak annyiban, akkor és azt, ami a magyar történelem szempontjából releváns. A magyarság érdekeinek érvényesítését, érdekképviseletét használva mérceként.”

Ez az, kérem, így és nem másként. Mert hogy magyarázom meg Pistikének, hogy mondjuk Bethlen Gábor 1626. március 1-jén feleségül vette György Vilmos brandenburgi választófejedelem húgát, Brandenburgi Katalint, és 1626-ban belépett a protestáns hatalmak westminsteri szövetségébe? Pistike első kérdése az lesz, hogy mi az a protestáns? Tudod, Pistike, az egy felekezet, tudod, Luther, Kálvin, Zwingli... ja, nem tudod, ugyanis azt majd csak középiskolában tanítják. Vagy mit mondok neki Mátyás király reneszánsz udvaráról? Janus Pannoniusról, Galeottoról? Hogy a reneszánszot is majd később mondom el? Mit mondok Baross Gáborról, a vasminiszterről? Hogy ő találta fel a gőzmozdonyt, mert Stephensonról még nem tanult Pistike? Nagyon szép lesz, érdekelne, miféle magyar történelmet lehet tanítani a világ többi részétől függetlenül, de szerintem semmifélét. Vegyük csak az augsburgi vereséget: a vesztes magyarok elemista tananyag, a győztes németek csak a középiskolában kerülnek elő. Ha csak úgy nem módosítjuk az esetet, hogy Lech mezején a markolábokkal huzakodtak eleink, ugyanis a markoláb feltétlenül magyar. Amint a fűzfán fütyülő rézangyal is.

„6. Középiskolában tanítanék egyetemes történelmet, az eddigieknél lényegesen nagyobb súlyt helyezve régiónk, illetve az Európán kívüli világ történelmére is.”

Értem. Annak én is nagy híve volnék, hogy alaposabban tanítsák az Európán kívüli világ történelmét, bár nem vagyok nagyon biztos abban, hogy Schmidt Mária itt a Hadakozó Fejedelemségek Korára vagy a Tavasz és Ősz korszakra gondol, szóval szegény Cao Cao marsall marad továbbra is a kínai történelemkönyvekben, Szun Ce szintén. Sőt, azt hiszem, Washington tábornok sem képezi majd gerincét a tananyagnak.

„7. Általános és középiskolában egyaránt a történelem részeként tárgyalnám a gondolkodás, vagyis az eszme, tehát a vallás és kultúra, valamint az anyagi és technikai fejlődés történetét.”

Ez tényleg fontos lenne, csak tessék már nekem megmondani, a fentiek fényében mit és mikor oktatna? Mert úgy nézem, előbb lenne karavella, aztán iránytű, előbb gőzgép, aztán kerék, és persze mindent magyarok kéne feltaláljanak, különben sehogy sem férne bele a tantervbe.

Hanem a tudós házmesternő dolgozatának utolsó mondatával maradéktalanul egyet bírok érteni. Azt mondja ugyanis, mégpedig dialektikusan:

„Először tehát a célokat és az alapelveket kellene tisztán látnunk. Minden további lépés ebből, ez után következik.”

Bizony ám. Csak éppen a vázolt alapelveket követve nem történelmet kapunk, hanem valamiféle rémálmot, minden logika és időrendiség nélkül. Az efféle történelemoktatás végképp a népmesék szintjére száműzné a história tudományát, tele volna különösebben meg nem indokolt csatákkal és hadjáratokkal, melyeket dicsőségesen elveszítünk, vagy ha kell, utólag megnyerünk, a fene sem értené, mi miért történt, az események okai harmadlagosak (sem) lennének – tulajdonképpen eltűnne minden okság, minden összefüggés, a dolgok történnek és kész.

És ha átdolgoznák köcsögdudára valamint nádi hegedűre, táncos formában elő is lehetne adni az egészet, regölés útján.

Igen: Schmidt Mária feltalálta a regölést, mint történelemtudományi módszert. Semmi szükség a valódi történelem ismeretére.