Azért kellett vagy három nap, hogy leessen nálam a húszforintos. De leesett. Kérem: az egy dolog, hogy nagy bajban vagyunk mindannyian, de ráadásul már nagyon hosszú ideje! Valakinek most már tennie kell valamit, akár Budapestnek, akár Brüsszelnek, akár nekünk magunknak: világméretű biztonsági kockázatot fedeztem fel, és ez tűrhetetlen.

Nem, nem hackeltem, sőt, inkább álmodoztam a déli verőn, közben valamiért Alice Cooper „Santa Claws Is Coming To Town” című száma ment a háttérben, mint idilli aláfestés, ajánlom is mindenkinek, hogy meghittebbé tegye vele az ünnepek családias hangulatát. Nincs annak párja, mikor megszólal a torzított gitár az áhítatos csendben, narancsillatban, gyertyafényben.

 Gyertyafény? Hiszen dél van, különben nem déli, hanem esti verőn álmodoznék. Sőt, sokat ehettem, mert rémálmodozok: Kína jutott eszembe, az ő totális megfigyelőrendszerükkel, ami bizonnyal arról is tudomást szerezne, hogy én szorgoskodás vagy a pártlapok tanulmányozása helyett itt lopom a napot és istentelenkedem, vagy legalábbis lógok. Szegény kínaiak, micsoda pokol lehet az életük, mindig tudják róluk, ha rosszak voltak.

 Szegény kínaiak? Szegény mi!

 Hiszen rólunk is tudja ugyanezt – a Mikulás.

 Tényleg. Itt van ez a Mikulás, aki mindenkiről tudja, mit művelt, jó volt-e vagy rossz. Régebbi korokban úgy gondoltuk, természetfeletti hatalmánál fogva tudja, vagy megmondja neki a Jóistenke, akinek a szeme mindent lát, azt is, ha ellopjuk a léniát.

 Azóta sokat fejlődtünk, és most már elmondhatjuk, a Mikulás a tetteinkről csak egy úton szerezhet tudomást: ha teljes körű társadalmi megfigyelést alkalmaz hatalmas apparátus, műholdak, Big Data-rendszerek és mesterséges intelligencia segítségével.

Van ennek a Myrai Szent Miklósnak engedélye titkosszolgálati eszközök használatára?

Ha van, kitől?

Ha nincs: miért teheti, amit tesz?

Végül is ki ez a Mikulás egyáltalán?

És kinek dolgozik?

 A kérdések égetőek. Mit tudunk erről a gyanús figuráról, azon kívül, hogy több szenzitív információja van rólunk, mint Langleynek, Olginónak és az egész kínai titkosszolgálatnak együtt?

 A bázisa Finnországban van, tehát uniós állampolgár. Talán Brüsszelnek dolgozik (állítsuk meg!). Finnországban, ahol a Magyar Idők Szakács Árpádja szerint 

„A finn gyerekek állítólag nagyon boldogok, ebbéli örömük kifejezésére templomokat, katedrálisokat gyújtanak fel, néha véres utcai zavargásokat provokálnak és egyes iskolákban a szülői fegyverrel tömeggyilkosságokat rendeznek osztálytársaik körében.”

 Hát igen. A dekadencia, a krampuszok, a beszélő rénszarvasok. Ide vezet mindez. Ráadásul a Mikulás vörös egyenruhában jár, ami jelentheti, hogy Moszkva ügynöke (bár ez nem valószínű), jelentheti, hogy György király katonája (ez sem hihető) és jelentheti, hogy kanadai lovascsendőr, ami végképp marhaság. Orosz ügynök már csak azért sem lehet, mert van külön moszkvai rezidense, Gyedmaróz elvtárs, aki állandóan a Sznyegurocska nevű hölgy társaságában mászkál, krampuszok helyett, de kinek a papné, kinek a pap, kinek a paplan, kinek a krampuszok és Rudolf.

 De mondjuk, hogy finnországi lakos. Ámde a mostani Törökországhoz tartozó Myrához közeli Patarában született. Felekezetére nézvést keresztény, de annyira, hogy midőn részt vett az első niceai zsinaton, felpofozta ellenlábasát, Ariust, akiről később az ariánus irányzatot elnevezték. De akkor is: lett légyen akármennyire is Myra püspöke, akkor is illegális bevándorló, akinek még senki sem látta az iratait. Meglehet, hogy gülenista is. Lássuk csak, mit ír Jacobus de Voragine Legenda aureája Szent Miklós püspökről!

 „Volt egy szomszédja, nemes ember, aki szükségre jutván, három szűz leányát utcalánynak adni kényszerült, hogy szégyentelen üzletük jövedelméből élelemhez jussanak. A szentnek tudomására jutott a dolog, és elborzadt a gyalázatos bűn miatt. Egy csomó aranyat rejtett egy kendőbe, és az éj leple alatt, az ablakon keresztül, titokban bedobta a házba, majd ugyanolyan titokban távozott. Reggel fölserkenvén az ember megtalálta az aranyat, és Istennek hálát adva, kiházasította elsőszülött leányát.”

 Hm. A szentnek tudomására jutott a dolog? És hogyan? Mint ügyfél, nem tudhatta meg, tehát csakis informátorok útján. Szóval, már akkor is hírszerzéssel foglalkozott. Nem véletlen, hogy többek között a prostituáltak és a pálinkafőzők védőszentje is. Ha ezt Szakács Árpád megtudja, másról sem fog szólni a Magyar Idők, mint arról, hogy ki látogatja meg az ártatlan magyar kisdedeket minden év decemberében...

 És ha már itt tartunk, a Marketing Morzsák felveti a GDPR kérdését is. Sehol egy adatvédelmi tájékoztató. Szenzitív adatokat tárol mindenkiről, ráadásul nem tudjuk, ki férhet ezekhez az adatokhoz. A krampuszok például a tevékenysége révén mindenképpen. Nincs kijelölt adatvédelmi tisztviselője sem, bár a Rudolfot még kinevezheti, de akkor meg kell adnia majd a postai és elektronikus levélcímét a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnak.

 Ez az adattömeg ugyanis roppant kényes, megfelelő elemzéssel hatalmas nemzetbiztonsági kockázatot jelenthet.

 Le merném fogadni, hogy az indexes Dezső András sem a svéd bíróságtól, hanem a Mikulás-hálózattól tudta meg Contessa af Sandberg priuszát.

 Bizony, Mikulás-hálózat!

 És ha Soros ügynöke?

 Közel-keleti bevándorlóként működteti a dekadens Unióban a világméretű hírszerző hálózatot?

 Akkor már mindent értünk.

 Ezt az embert azonnal ki kell utasítani Magyarországról, amennyiben nem hajlandó hálózatát és képességeit a magyar kormány szolgálatába állítani és átköltözni a finnországi Rovaniemiből Nagykarácsonyba.

 De erről szó sincs: a magyar szolgálatok tárgyalási felhívására válaszul csak szenet és virgácsot küldött ez a szuperkém.

 Emberek: ne hazudjatok a gyermekeiteknek, ne mondjátok nekik azt, hogy nincs Mikulás.

 Mondjátok meg őszintén, hogy van.

 Féljenek tőle.

Szele Tamás