Szombat van, dögmeleg, ilyenkor a fű sem nő, írni sem lenne szabad. Na, akkor írjunk arról, hogy nem írunk. Miről nem írunk? Arról, amit Orbán Viktor nem mond. Meddig nem írunk? Decemberig. Ez így egy nagyon kényelmes álláspont, mármint a miniszterelnöknek és nekem, de pillanatok alatt válhat…

Nehéz kérdésbe bonyolódott Zuckerberg Márkus, igen nehézbe, jobb lett volna, ha hozzá sem nyúl: most mindenki kissé idegenkedve nézi, és nem tudja, hová tegye. A tárgyilagos mérlegelés is azt mondaná, hogy a Faceebook-vezér, sajtónyelven szólva „elnyilatkozta” magát, elragadta egy interjú lendülete…

Még, hogy egy? Egy csomó, valóságos kampány folyik, csak éppen az utolsóról gyorsabban derült ki, hogy hamis a baba, mint az megszokott. Bár a többit is megcáfolták – a köztudatban mégis bennmaradnak majd, mint a népmesék. Ilyen ez a valóságon túli világ. És ilyen a klikkvadászat: ugyanis a horvát…

Ez ám a szép játék, gyerekek, az amerikai elnök fejreáll Helsinkiben, aztán hazarepül, talpára billen, közben mindenki lökdösi, mert megérdemli, valószínűleg megint lábra áll, és így fog billegni még jó ideig. Valószínűleg azért, mert kerek a talpa és nehezék van benne, bár a legutóbbi szereplése…

Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok elnöke, másként szólva a POTUS elindult európai tárgyalókörútjára, hogy rendezze hazája külügyi viszonyait, és egyúttal megerősítse saját tekintélyét. Nem sikerült elrendeznie a világon semmit, káoszt és zűrzavart hagyott maga után, tekintélye cafatokban…

Kérem, azt mindenki tudja, hogy a pletyka ölni képes, csak mifelénk – egyelőre – fizikai gyilkosságra nem használják. Annál inkább karaktergyilkosságra, abban nagyok vagyunk, évszázados gyakorlattal. Olyan ügyesek, hogy lefogadom, ha nálunk is megjelennek majd a gyilkos pletykák, a mi kis országunk…